Tolna Megyei Népújság, 1974. április (24. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-14 / 87. szám

i

I

I

Háromszobás lákást kaptak

lirüüiék

r Ä boríték világaszald színű, szabványméretű, a posta egy forintért házhoz viszi. A szerkesztőségi levelek között ez a Tolnán feladott, rendhagyó: nem panaszkodó, rtem segítséget kérő. A feladó: Werling István kőműves, a vízügyi igazgatóság dolgozója. íme a levél:

„Tisztelt Szerkesztő Elv- } társi

jt Én, Werling István, tol- j, nai lakos, ki a Szekszárdi ] Vízügyi Igazgatóságon dől- ] gozom, mint kőműves szak- ■ munkás, 6 gyermekes családapa, tisztelettel kérem a , Szerkesztő Elvtársat, hogy a Tolna megyei Népújságban tegye lehetővé számomra, hogy megköszönjem vállalatom pártvezetőségének és Éliás István párttitkár elvtársnak, továbbá a vállalati igazgató elvtársnak, amiért engem hatcsaládos apát háromszobás, komfortos lakáshoz juttattak, igen kedvező feltételekkel.

Kösaönetünket fejezzük ki a Tolnai Selyemfonógyár vezetőségének is, amiért anyagilag is segített bennünket.

Igaz szívből köszönjük a támogatást, mert a párt, a kormány programjának tényleges megvalósulását látjuk a támogatásban is.

Tolna, 1974. április 6-án.

! ; I Werling István

tolnai lakos”

Tolnárf, a volt vásártéren emeletes házak épültek. Itt kapott lakást a kőműves, és felesége, valamint hat gyereke. A házak „furcsán” épültek: közel az úthoz, a földszinti ablakból az út oldalát, meg a macskakövön száguldozó autók kerekeit lehet csak látni. Az úttól beljebb kellett volna építeni, legalább ötven-száz méterrel, hely még van ott. De ki tudja?, aki a tervezőnek a megbízást adta, hogy ezeket a házakat ide építsék, goadolt-e rá, hogy ezek a házak elsüllyednek az út porában? Bizonyára nem gort- dolt erre az se, aki a házak építéséhez a pénzt adta.

A ház és a házak, különben szabványházak. amilyeneket Tolna megyében építenek, mert más megyében más a „szabvány”, más az ízlés, ott az az unalmas, formátlan, itt ez . . . A lakások a házakban egyébként praktikusak, jók, használhatók. És egy lakásríak az a célja, rendeltetése, hogy lakni lehessen benne. Bekopogunk Werlin- gékhez, hogyan lakják ezt a lakást.

A csengetésre nagyobbacska lány nyit ajtót, mögötte két kisebb leskelődik. Az előszoba tiszta, nemrég mosták fel a követ, a falakon képek: a családról, a gyerekekről, a szülőkről. Balra nyílik a konyha, jobbra az első szoba, szemben pedig a legkisebb, a nagyfiú szobája. Köny- nyert szót értünk, a lányok ráállnák a beszédre. A szóvivő Györgyi, aki hetedik osztályba jár, az egyes számú iskolába és négyes rendű tanuló.

— December 21-én költöztünk ide, addig a mamáéknál egy szobában laktunk.

— A karácsonyt itt töltöttétek? i1 ít

— Igen. itt, annyira örültünk.

— Én is — szólt közbe Terka. a hétéves leány.

Magdi, a tizenegy éves leány kiment a konyhába, mosogat, ma rajta a sor. Közben kiderül, hogy a nagyfiú alszik, mert délután megy a Volánhoz, autószerelő. és nem lehet felkelteni, annyira alszik. így maradunk a lányokkal.

— Mit kaptatok karácsonyra, milyen volt az ünnep, az

új lakásban.

— Akkora fa volt. hogy le kellett belőle vágni, elérte a csiüárt. Babát kaptunk, könyvet, akik iskolába járrfalc. Mindent. Sütés, főzés volt.

Györgyi kiszalad a konyhába, megkérdezni Magditól, milyen sütemény volt karácsonykor. Nem emlékszik erre a mosogatónál locsolkodó- zörgő leány.

— Szóval, nyolcán laktok itt.

— Igen. Apu, anyu, meg mi hatan.

— Soroljuk el, név szerint a gyerekeket.

— Jó. A János, a legkisebb kétéves, most éppen óvodában van'. Erika, az is óvodában, az ötéves. Terka, ez

itt, hétéves. Magdi, aki mosogat, az tizenegy, én meg tizenhárom. Bátyánk, Mihály, aki most bent alszik, s nem tudtam felkelteni, tizennyolc éves és autószerelő. Mondtam már, hogy délutános? Azért alszik.

— És mi van ebben a lakásban?

— Három szoba, éléskamra, előszoba, fürdőszoba villany- bojlerral.

— Elég a víz, ha mindnyájan fürödtök?

— Elég. A Kicsik együtt fürödrfek.

— Szüléitek hol vannak?

— Apu elment dolgozni. Négykor kel. Mi akkor még alszunk. Kőműves, azt hiszem most Palánkon dolgozik. Anyu dada a gyári bölcsődében, most ment el, alig tíz perce, kilenc órakor. Mi meg sietünk. mert megyünk a mamához. Hárman ott ebédelünk, ott leszünk estig, mert ott vari kert. meg udvar.

— Édesapátok kőműves. Sok házat, lakást épített, nektek mégis más bácsik építették.

— Hát. Mások. Apu meg

másoknak. ,

— Kaptatok lakást?

— Úgy hiszem, talán nem is fizettünk érte.

— Mennyi a lakbér?-— Azt nem tudom.

— És mennyi kenyeret kell egy nap venni a boltban?

— Sokat, van amikor hármat is.

— Tejet?

— Azt is sokat.

— Györgyike, ha megnősz, mi akarsz lenrti?

— Én? Olyan eladó, a boltban, vagy óvónő. Az jobban szeretnék lenni.

— Nyolcán vagytok, hogyan fértek el ebben a háromszobás lakásban?

— Hogyan? Hát itt, ahol most vagyunk alszik apu, anyu. János, meg Erika, meg a Terka. mink a Magdival a másik szobában", Mihály meg egyedül a harmadikban.

— Egyedül?

— Hát. Egyedül. Jaj, amikor visszamegyünk a régi lakásba, mamáékhoz, azon csodálkozunk, hogyan fértünk el ott annyian . . .

— Itt a házban, ebben a lépcsőházban mennyi gyerek van?

— Nincs sok. Schaliéknál kettő. Szabóéknál kettő, meg Berfyeiéknél egy, ja meg Sze- rényiéknél kettő. Meg mink hatan.

— Tudod, hogyan jutottatok ehhez a lakáshoz?

— Nem nagyon. Éliás bácsi apuéknál a párttitkár, az sokat talpalt ezért a lakásért, azt tudom. Apu, meg anyu mondta. Meg a Goóts bácsi is. Úgy tudom.

... és folyik a szó a gyerekékből. Könyveket mutatnak,' az asztal alját, ahol tucatszám a kócos, ruháját vesztett babák hevernek törött kerekű mozdonyok, horpadt oldalú autók társaságában. A falakon fényképek; üttörőruhában, matrózblúzban, csokomyak- kendővel, simára fésült frizurákkal: a Werling család nézi az új lakást.

Györgyi, Terka a kapuig kísér. Magdi még mosogat. S Mihály, az autószerelő húzza a lóbőrt. saját szobájában.

Apu. Werling István kőműves, a vízügyi műhelyben dolgozott, renováltak. Anyu meg a selyemgyári bölcsődében a sok-sok gyári néni gyerekét gondozta, dajkálta.

Hétfőn voltunk Werlingék- nél, akik december 21-e óta háromszobás, komfortos lakásban élnék.

Pálkov&cs Jenő

0 megújulástól gyönyörű tavaszba jár- va-kelve mostanában sokszor ütköztem meg valóságosan is, gon- doiatocui is azokkal, akik hol megróvóan, hol pedig szelíden haragos mélabúval azért kárhoztatják a mai fiatalokat, hogy azok eltávolodtak a. földtől. Én egyáltalán nem vagyok képes megtalálni a lélekharang kötelét emiatt az eltávolodás miatt, mert sokéves fürkészés árán jutottam arra a következtetésre, hogy a jelenség veszélye nem olyart nagy, mint amilyennek a nosztalgikusok látják. Helyesebben látni vélik. A távolodás ugyanis átmeneti jelenség. Egy bizonyos ponton megáll és elkezdődik a viaz- szatérás útja. Fura ellentmondás, de még az is a földhöz tér meg a nyugdíjkorhatár körül, vagy az utárf, akinek annak előtte soha semmi köze a földhöz nem volt. . A titka igen egyszerű ennek. Va- lahányan. akik kezünkkel, tehát fizikai vagy szellemi erőnkkel, hozzáértésünkkel szolgáljuk az életet, azaz dolgozunk, egyúttal alkotó emberek is vagyunk. Igen, alkotók, nem a szó művészi értelmében. ami persze csöppet sem csökkenti az egy-egy munkásélet alatt létrehozott alko- tásurtk értékét. De alkotók, akiknek a legnehezebb lecke az, amikor a pihenésre jogosító „obsitot” megkapjuk. Valamire való ember nem tud erejének, szorgalmának. sok taoasztalatú életének hasznáról lemondani. Megkeresi hát, hogy mivel teheti teljessé az ölbe tett kézzel ülők számára olyan elviselhetetlenül hosszú napokat, heteket, hónapokat. Értelmessé az életet.

Apám — lévén, hogy a fegyveres erők szolgálatában vénült meg —, soha nem volt földművelő emb«r. Olyannyira nem, hogy amikor volt kertünk is. a leghaloványabb érdeklődést sem tanúsította az- irányba, hogy a bérelt földbe bukfencet vetettünk-e anyánkkal, avaev valami elvehet. Ez magvorázzn. hogv amikor nyugdíjas (hetének első évében körbejárt bennünket — gyerekeket — a sző- lővásárlás hírével a levele, a posta hegeken át hozta és vitte kaiánkodástói sem mentes jó kívánságainkat. Aztán

az ünnepek ajándékozónapjain sorra érkeztek apám címére tőlünk a szakkönyvek. Becsületére legyen mondva, egyetlen írott betű nem maradt a gyakorlat próbája nélkül. Alig tíz év alatt tökéletesen kitanulta á szőlőt.

Summa summarum mióta ez a szőlő vart. apánk piros- barna arcára tekintve senki nem mondaná meg, hogy egy év híján már a „hetvenke- dőkhöz” tartozik. Amint beköszönt a tavasz, nyomban megfeledkezik róla a reumája, az alacsony vérnyomása, a tüdőtágulással gyötrő fulladás. Hajnalban kel és a „birtokról” a sötétedés veti haza fáradtságtól zsibbadtan, de olyan masszív jó kedvvel, hogy az irigyelni való. Télért apánk levelei tele vannak a testi bajokat soroló panaszokkal. olyankor mindig a halálra gondol, hogy el kel pusztulni a tétlenségtől, hogy, ha nem attól veszik meg, hogy reggeltől estig csak olvas, akkor az végez vele, hogy ilyenkor szedi össze a fölösleges kilókat. Tavasztól őszig az egészség uralma alatt él imádott szőlőjében, ahol új. meg új vesszőket telepít, úi meg új gyümölcsfákat ültet. Kézzel és szemmel tartja a konyhakerti növények ágyasait. Ha lehet, ezeknek legalább akkora szemében a becsületük, mint a szőlőitek, mert a mértani pontos rendben nyújtózó ágvá- sok betermik mindazt, amiért egyébként a piacra kellene menni. De nem csak megter- mik. Jut belülük a niacra is, anám jól gazdálkodó második felesége jóvoltából.

A minap levelet kapok Öcsémtől. Attól, aki legtöbbet ugratta az öregünket a kései szőlőművességért. Na. tessék, mit ad az isten?! Telket vásárolt február végén az én öcsém, aki hivatását nézve aDámhoz hasonlóan messze élt és él a földtől, s azzal traktál. hogyan akariák hasznosítani a „birtokot”, ami egv intrádára elnveb háromvon- tatónyi trágvát és van már rajta egv kiszuoerált autóbusz is. hogv l»gven hova húzódni addig is eső és nan- sütés elől. amíg nem sikerül

valami komolyabb vityillót építeni, ahol . a két gyerekkel majd ellehetnek hétvégeken. Na, meg kutat is kell majd ásni, vart is egy embere, de most, hogy ez a lakodalma sokba került eddig a kerttel, el kell halasztania a kútprogramot.

Ha jól meggondolom, öcsém- uramnak se sokszor jutott eszébe eddig, mit kell fáradni azért, hogy kövér földieper, bodros saláta, retek, paprika, hagyma és uborka kerüljön az asztalra. Ezelőtt még két évvel is gondtalan kiránduló volt apánk szőlőjében, szüretelőként is csak kiránduló. Szóval, igencsak távol áll attól, hogy negyvenéves fejjel szeressen bele a földbe és íme! Kiskerttulaj- dortosi mivoltában először is megéteti a földet, hogy az aztán jól visszaszolgálja a beleölt fáradságot. Üdvözöltem is benne, amit ő köszöntött évekkel ennek előtte — a parasztot. S látni vélem, hogy soraimat olvasva boldogan mosolyog a bajusza alatt.

Hát ezek a személyes élmények mondatják velem, hogy nincs szükség a lélekharang hangjára. Á mai emberből hiányzik már a tétlenkedés hajlandósága, noha rtem egyszer sóhajtunk, hogy változtatni kellene kicsit a munkásélet rendjén és akkor elküldeni az embert öt-tíz évre nyugdíjba, amikor még kedve is, energiája is van a jövés-menésre. Azt hiszem igen hamar beleunnánk a pünkösdi királyságba. A kéz csak a rtagyon öregek ölében tud naphosszat pihenni, de az sem kívántán, inkább csak kényszerűségből.

A nyugdíj a munkásélet nagyon megérdemelt, megszolgált díja. Vannak, igen mostanában már sokan vannak, akik várják, mert helyükön állva évtizedekig elfáradtak. De még őket is megtalálja az átmeneti gyökértelenség mélabúja. amikor néhány hét után beléjük hasit a teljes kipihentség villáma. Ismerek ápolónőt, aki több évtizedig dolgozott a kórház egyik legnehezebb osztályán, ot^. ahova nem szívesen mennek a

fiatalok, de aki megmarad itt fiatalként az rtem menne máshova már. Ez a nővér alig valamivel innen a hatvanon^ most is bejár dolgozni. Úgymond azért, mert „otthon meg lehet őrülni”. Neki soha nem jelentette a világot csak az otthon!. Kertje nincs. Igaz. annyi zöld növénnyel sem vette körül magát korábban, mint amennyi most virít minden talpalattnyi helyen.

— Nem tudom mi lenne velem a szőlő nélkül — mondta nemrég egy friss nyugdíjas, amikor arról kérdeztem, miként telnek a napjai, bele- szokott-e már, hogy nagyon ráér és még a legsürgősebbnek látszó dolgait is királyi- an komótos iramban csinálhatja?

— Igaz. nem hajt a tatár, de most bepótolom, ami eddig hiányzott. Amíg dolgoztam, nem sok idő maradt a szőlőre. Innen is, onnarf is ellopott időmben tudtam csak kimenni és végezni, amit kell. Most ez lett az életem főszereplője, pedig akár hiszi, akár nem. soha nem voltam borissza ember. Kínálni, szívesen kínálom, de nem sokra megy, ami az én torkomon csorog le.

Ebben! sincs egyedül. Sokan látják kiskertjüknek, szőlőjüknek így a hasznát. S meggyőződésem, hogy mindig lesznek alkotókedvükben a földhöz visszakanyarodók. a kertészkedés iskolájába kerttulajdonosként későn beiratkozok. Hagyni kell hát a fiatalokat, akik úgy vélik — megjegyzem mi is úgy hittük — örökké tart a csak szórakozásra éhező fiatalság. Hagyni kell őket, mert amire erőtlen a szó, arról meggyőzi majd őket a múló idő. Melyik-melyik — ki előbb, ki utóbb — csak kiadja magánek a jelszót:

— Ki a szőlőbe!

Én nem tudom ezt elképzelni másként: mióta r”~gta- rtultam, hogy az emu~rt emberré a munka tett’ ?'•’ azt, ami már úikeletűbb. de ezzel megegyező ismeret hogy van munka, ami pihenőt . . .

László Ibolya

\