Tolna Megyei Népújság, 1974. április (24. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-14 / 87. szám

I Tow wem TOLNA MEGYEI TtTtví'l MAGYAR iSZ TOLNA MEGYEI' BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA l/ASARNAP 1974 óp r. 14. XXIV. évf. 87. szóm. ARA: 1,20 Ft. A gazdasági problémák megoldása esak a nemzetközi enyhülés légkörében lehetséges l*uja Frigyes felszólalása az ENSZ-közgyűlés rendkívüli ülésszakán Az ENSZ-közgyűlés rendkí­vüli ülésszakának péntek dél­utáni — közép-európai idő szerinti késő esti A- ülése a perui küldöttség vezetőjének felszólalásával kezdődött. Ez­után Púja Frigyes, hazánk külügyminisztere mondotta el beszédét. Púja Frigyes külügyminisz­ter a Magyar Népköztársaság kormánya nevében egyetérté­sét fejezte ki azzal, hogy ko­runk égető problémáiként a világfórum napirendjére tűz­ték a gazdasági fejlődés és a nyersanyag-kereskedelem problémáit, valamint a nem­zetközi gazdasági és pénzügyi kapcsolatok rendszerében fel­merült kérdéseket, amelyek különös súllyal esnek latba a fejlődő országok vonatkozásá­ban. — Ügy véljük — folytatta a magyar külügyminiszter —, hogy a napirenden szereplő kérdések megoldásában ked­vező körülményeket biztosíta­nak a nemzetközi helyzetben az utóbbi években bekövetke­zett kedvező változások. A bé­kés egymás mellett élés poli­tikájának eredményeként az enyhülés — néhány területet kivéve — általánossá vált. A nagyhatalmak — elsősorban a Szovjetunió és az Egyesült Ál­lamok — tárgyalásai, számos nagy jelentőségű szerződés aláírása és életbeléptetése, az európai problémák rendezése, a biztonsági értekezlet előké­szítése, a vietnami fegyver­szünet, a közel-keleti rende­zés irányába tett lépések bi­zakodással tölti el a népeket. Púja Frigyes, az ENSZ-köz­gyűlés előadói pódiumán. Ugyanakkor, amikor az ENSZ közgyűlésének fórumán a nyersanyagok és a gazdasági fejlődés kérdéseinek megoldá­sát tanulmányozzuk — hang­súlyozta Púja Frigyes —, egyetlen pillanatra serA té­veszthetjük szem elől, hogy a problémákat csakis az enyhü­lés megerősítése és visszafor­díthatatlanná tétele alapján oldhatjuk meg. Púja Frigyes ezután szólta szocialista országok közösségé­nek a KGST keretében meg­valósuló szoros gazdasági együttműködéséről, amely biz­tosítja a magyar népgazdaság '.'álságmentes működését. A fejlődő országok és a fej­őit tőkésországok kapcsolatai­ul kialakult jelenlegi hely­ei történelmi hátterének át­tekintése során emlékeztetett az imperializmus gyarmati rendszerének következményei­re, megállapítva, hogy a ve­zető tőkésországok más orszá­gokra, a gyengébbekre, s ezen belül a fejlődő országokra iparkodnak áthárítani a ka­pitalista rendszer válságának terheit, s a jelenlegi nemzet­közi pénzügyi rendszer lehe­tőségeket nyújt a nagytőkés monopóliumoknak a fejlődő országokat károsító nagysza­bású manipulációkra. „Mind­ebből következik, hogy a ki­alakult helyzetért a vezető tő­késországoké a felelősség” — állapította meg a magyar kül­ügyminiszter. Összehívták az országgyűlést A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa — az Alkot­mány 22. paragrafusa (2.) bekezdése alapján — az ország­gyűlést 1974. április 24. napján (szerdal délelőtt 11 órára összehívta. Előreláthatólag az ülésszak napirendjére kerül a családjogi törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, vala­mint a külügyminiszter beszámolója időszerű nemzetközi kérdésekről, (MTI.)_______________________________________ Izraeli támadás Libanon ellen Szombatra virradó éjszaka izraeli alakulatok behatoltak Dél-Libanonba és több faluba betörve lakóházakat robban­tottak fel. állítólag megtorlá­sul a két nappal ezelőtt Ky- riat Shmone izraeli település­ben végrehajtott akcióért. Szabni Maaluf libanoni had­ügyminiszter közölte, az izrae. li támadásnak legalább két halálos áldozata van. huszon­két házat romboltak le. Az ak­ció szemtanúi azonban a helyszínre siető nyugati új­ságíróknak azt mondták, hogv a romok több embert betemet­tek. Állításuk szerint az izrae­liek néhány embert magukkal hurcoltak. Ismeretes, hogy Izrael köz­vetlenül Libanont vádolta a Kyriat Shmone-i terrorakció megszervezésével és megtor­lással fenyegette meg. noha mind a Palesztin Felszabadíta­ni Szervezet vezetősége, ír ad a „Népi Front Palesztina Fel­szabadításáért” elnevezésű, a PFSZ-hez nem tartozó szerve­zet. amely magára vállalta a felelősséget az észak-izraeli falu ellen csütörtökön elköve­tett támadásért, •‘öbbször is le­szögezte, hogv az akciót az iz­raeli területről hajtotta végre. Edouard Ghorra, Libanon ál­landó ENSZ-képviseilője az iz­raeli behatolás időpontjábarí a Biztonsági Tanácshoz intézett levélben ugyancsak cáfolta a Libanon felelősségét hangozta­tó izraeli vádakat „Véglegesen meg kell szün­tetni azt a gyakorlatot, hogy a fejlődő országokat olcsó nyersanyag-kitermelő terület­nek tekintsék — mondotta a továbbiakban, megjegyezve, hogy a magyar nép tapaszta­latai szerint / „ennek a hely- . zetnek a megszüntetése csak a természeti kincsek és a ter­melőeszközök társadalmasítá­sa és a sokoldalú iparosítás, a tervszerű' gazdálkodás útján oldható meg.” „Szükség van — hangsú­lyozta — a nagy nemzetközi monopóliumok hatalmának, befolyásának korlátozására, különösen a nemzetközi ke­reskedelemben játszott szere­(Folytatás a 2. oldalon) Richard Nixon amerikai elnök (jónkról) fogadta a Fehér Ház­ban Andrej Gromiko szovjet külügyminisztert, akt az ENSZ- közgyűlés rendkívüli ülésszaka alkalmából tartózkodik az >__L Egyesült Államokban. Verseny valamennyiünkért A hét elején kezdődött — Csepelről, a Dunai Vasműből, a Bólyi Állami Gazdaságból, a Cement ús Mészművekből jött a, hír: munkások, az épí­tőipar, a mezőgazdaság dolgo­zói a párt XI. kongresszusá­nak üdvözlésére és hazánk jelszabadulásának 30. évfor­dulója tiszteletére munkafel­ajánlásokat tettek; a IV. öt­éves terv sikeres befejezésé­ért az V. ötéves terv jó meg­alapozásáért munkaversenyt kezdeményeztek. A hét végé­re a nagyipari munkások és más népgazdasági ágazatok dolgozóinam tízezrei csatlakoz­tak máris az elsőkhöz: a mun­kásság régi, tartalmas és szép hagyományának folytatóihoz. Hagyomány, mert a munkás- ember régtől fogva munkájá­val is képes üzenni: kormá­nyoknak, pártoknak, a társa­dalmi rendszereknek, hogy egyetért-e vagy elégedetlen: a politikával, az élet alakulásá­val, a haladással... Hagyo­mányos, mert forradalmi és félreérthetetlen módja ez a véleménynyilvánításnak, hi­szen a szónál mindig egyértel­műbb. kifejezőbb o tett! Hagyomány — rövid távon is: legutóbb a párt X. kong­resszusának tisztelgett így az ország munkásnépe. kifejezve értését és — egyetértését, bi­zalmát. a párt politikája, a társadalmat és a gazdaságot építő tervei, munkája iránt. Pontosan ez történik most is: ez a belső, lényegi tartalma a munkafelajánlásoknak, ver- seny célkitűzéseknek. Üzenet -t- a munkásság vá­lasza az MSZMP Központi Bi­zottságának legutóbbi határo­zataira: értjük és egyetértünk azokkal, s bizalmunk a párt politikájában töretlen, cselek­vőkészségünk lankadatlan. Ez a változatlan és szilárd — mert változatlanul helyesnek bizonyult — politika talán leg­biztosabb eredménye: a helyes­lés, tettekben is, milliók “ré­széről. A változatlanság és a vál­tozás dialektikus egysége pon­tosan megmérhető ebben a most kibontakozó munkaver- senyben is. A lényeg — a munkaverseny, mint az egyet­értés kifejezési formája, mint a tulajdonosi tudat, s mint a hatalom tudatának, az ezzel járó felelősségérzetnek kifeje­zési, megjelenési formája — változatlan. A verseny módja, eszközei, a helyi konkrét cé­lok viszont eltérőek, mások, mint 10 vagy 15 évvel ezelőtt. Munkaverseny — magasabb szinten — mert közben a gaz­daság korszerűsége, nagysága, összetettsége, a fejlődéssel együttjáró munkamegosztás bő­vülése csak az utóbbi fél év­tized alatt is óriásit változott. Ez a fejlődés oda vezetett, hogy ma « verseny mottója mindenütt csak így szólhat: Verseny önmagunkkal — va­lamennyiünkért. Ezt tükrözik az elsők között ismertté vált felajánlások: az egyik helyen (Csepelen) 500 millió forinttal többet adnak a tervezettnél, de csak azokból a termékek­ből, amelyekből nagyobb a szükséglet, mint amennyit (még így is) adni tud a gyár. A másik helyen (Dunai Vas­mű) hamarabb fejezik be a TÜ. fjféves tervet, így termékeik hamarabb jutnak el a meg­rendelőkhöz, ezzel módot ad­va arra, hogy partnereik is nagyobb eredményt érjenek el 1975 végéig. A harmadik he­lyen fontos (építési anyagok­ról van szó) termelőberuhazá- sok kivitelezését gyorsítják. Es így tovább. Tehát minde­nütt önmagukkal kezdemé­nyezték a versenyt: saját, ko­rábbi programjukat tetézik meg, régebben előirányzott eredményeiket akarják felül­múlni, és abban, amire a gaz­daság egészének a legnagyobb szüksége van. Itt a több termék, ott kot rábbi szállítás, amott az anyagfelhasználás csökkentése, egy hibátlanul végzett, határ­időre teljesített beruházás. Mindenütt más-más módon és eszközökkel lehet megtalálni, elérni a célt. A felajánlások sokrétűsége rendkívül változa­tos volta igazolja: mindenütt tenni akarnak, többet és ab­ból, amiből el is kel az egész ország számára a nagyobb eredmény. És lehet többet tenni a ma­gasabb színvonalú, pontosabb tervezés mellett is, a tervsze­rűség magasabb szintjen is. A tervek ugyanis a tudományos­ság és a matematika alapján csak a kézzel fogható, meg­mérhető, objektív tényezőkkel számolhatnak. Ettől reálisak. A szubjektív lendületet, a szí­vet, az akaratot, a lelkesedést — még a komputerek sem tud­ják kiszámítani. A kötelesség pontos teljesítésével lehet szá­molni, de ami azon felül van, az a munkaszeretetre, hivatás- tudatra, hazaszeretetre, mun­kásöntudatra, az erőre és az akaratra tartozik. Hogy ezek­ből egy politikai esemény mek­kora energiatöbbletet szabadít fel, ezt talán a néppel élő, azt jói ismerő politikusok felbe­csülhetik, — de ez matemati­kailag és előre ki nem fejez­hető... Nem a tervek realitására cáfol rá tehát a verseny, ha nem azt igazolja, hogy az automaták, a komputerek, a matemaitka korszakában is nagy szerepet játszik a mun­kásszorgalom és az egyéni el­kötelezettség lendítő ereje, amely képes még a pontosan kimérhető teljesítményhez is hozzátenni valamennyit. Ehhez a szocialista társadalom kell tehát. Természetes, hogy a munka helyi szervezés fejlesztése, a szüntelenül gyarapodó szakmai ismeret, a tervek kivitelezése közben munkába lépő új tech­nika gyorsabb kiismerése, egy- egy újítás, egy új módszer, vagy munkafogás, megadja az objektív alapot ahhoz, hogy az akarat, az eltökéltség, rálici­tálhasson a különben pontos és reális vállalati éves tervek­re. A döntő azonban a szó- ciaRsta céljainkat igenlő aka­rat és szorgalom. Erről küld­tek egymásnak üzenetet a ma gyár munkások a héten. Szer­te az országban: én Is, mi is igyekszünk majd többet tenni a,korábban lehetségesnek ját­szónál, a párt legmagasabb fó­ruma: a -Yf. kongresszus és az ország felszabadulási ünne­pe tiszteletére. GERENCSÉR FERENC i i

Next

/
Thumbnails
Contents