Tolna Megyei Népújság, 1974. március (24. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-10 / 58. szám

t

Beszélgetés Békés Ferenccel ' a közoktatási intézményhálózat távlati fejlesztési tervéről

A megyei tanács nemrég hagyta jóvá közoktatási intézményhálózatunk távlati fejlesztési tervét. Hírt adtunk akkor erről az eseményről, és az esemény kapcsán arról,

hogy a fejlesztési terv felett igen élénk vita alakult ki. Sok észrevétel és javaslat került a tanácsülés jegyzőkönyvébe, mely ezeken kívül azt is őrzi, ami ilyen egyöntetűségben ritImit nem adnak a diplomához

Az egyik nagy vállalatunk

igazgatója mondotta el, sokféle témát érintő beszélgetés során, nem" minden jóleső dicsekvés nélkül: az utóbbi tíz évük nevelő, kísérletező, emberformáló munkája eredményezte, hogy négy vidéki gyártelepükön az igazgatók, főmérnökök — „huszonévesek”, fiatal diplomások. A Bakony vidéki textilgyárban például egykori szakmunkásuk a műszaki vezető most, akit csaknem gyerekkora óta ismernek a vállalatnál. Tanult —, taníttatták, mert érdemesnek tartották, s végigjárva az üzemnek szinte minden műszaki posztját, a huszonnyolc éves fiatal férfi immár sok milliós érték felelős gazdája, több száz ember műszaki irányítója.

Nem kirívóan egyedi az említett példa — de tegyük hozzá, hogy nem is eléggé általános ' még. Amiért ne,m lehet kivétel, ritkaság, annak a magyarázata egy fcicsit a biológiai folyamatok örök törvényszerűségében, társadalmi méretű kihatásaiban is keresendő. Az a nemzedék, amely ifjúként, telve tenni akarással, lelkesedéssel, • a tudás megszerzésének kemény útját vállalva, a felszabadulást követő esztendőkben, a gazdasági és politikai hatalom megszerzésének éveiben vezetői posztokra lépett — immár lassan túljut élete delén. Igen sokan közülük már elérték, túllépték az ötven, ötvenötödik életévüket. Az élet törvényszerű fejlődése diktálja azt a következtetést, amelyet a KB múlt évi novemberi ülése is hangsúlyozott, nyomatékosan felhíva a figyelmet a kádermunka néhány területének erősítésére, fokozására: mind nagyobb számban szükséges helyet kapnjuk a tehetséges, hozzáértő fiataloknak a különböző vezetői tisztségekben.

Nem vadonatúj elveket, hanem eddig is tett, ezután pedig még inkább megteendő lépéseket fogalmazott meg az irányelv. A közép- és felsőoktatás fejlődése, az a nagyméretű társadalmi iparkodás és erőfeszítés-sorozat, amely tudatosan segíti elő a tehetséges munkás- és paraszífíatalok továbbtanulását, helyük biztosítását egyetemeken, főiskolákon. Ma már képzett, kellő ismeretbázissal felvértezett fiatal férfiak és nők tízezreit „küldi" rendszeresen az üzemekbe, a vállalatokhoz; kutatóintézetekhez. Közgazdászok, mérnökök, pedagógusok, orvosok, lehetne itt sorolni képzettségek és szakmai kategóriák sorát. Ami legtöbbjüknél — s ez természetes — még hiányzik: a vezetési gyakorlat, az irányítás tudnivalóinak munkahelyi elsajátítása, egy kicsit „vizsga” is abból a vezetéstudományból, melynek ágait itt is, ott is, már speciális képzések formájában adagolják a számukra.

A képességek — megint csax

törvényszerűség — a gyakorlut1974, március 10.

ban érlelődnek. S példák tucatjai bizonyítják, — a tanácsi apparátustól a tantestületekig, a gyári mérnöki irodáktól a kórházak vezetéséig, — milyen sokféle, a fiatalság tudását jól vizsgáztató, képességeit jól kamatoztató módszer, lehetőség adódik. Egyik megyénk városának tanácsában beszélgettem például a fiatal lakásügyi előadóval, aki az idős, igen nagy tapasztalatokkal rendelkező vezetője közvetlen munkatársaként vesz részt felelős döntések meghozatalában: mondhatjuk úgy

is, hogy értő irányítással, a tapasztaltabbak útmutatásával szerez — későbbi — vezetési gyakorlatot. Nem láttam a féltékenység árnyalatát sem körülötte, idősödő főnöke még két évet kíván dolgozni, ezután — tőle, magától hallottam — több, mint negyven évi közalkalmazotti szolgálata után szeretne már pihenni, átadni a posztot úgy, hogy lelkiismerete nyugodt legyen. Beszélgettem olyan vidéki taníló- házaspárral is, akik a legnagyobb szeretettel foglalkoznak a — nagyon várt, sok évig nélkülözött — Ifjú tanítónővel, utódjukat látják benne, munkájuk folytatóját.

A vezetői poszt, munkakör: felelősséggel jár. Olyan felelősséggel, amelyet nem adnak automatikusan a diploma, az oklevél mellé. Amelyet megint csak tanulni, elsajátítani és gyakorolni kell. Ezért is érdemel megkülönböztetett figyelmet és elismerést az a gyakorlat, amelyet jó néhány iparágban már sokszor lehet tapasztalni: a fiatal munkaerőkkel való bátor, útkereső „gazdálkodás". Nem mindig egyszerű megoldani a „tételt' : azt, hogy a rátermett, tehetséges fiatal szakember vezetővé nevelődjék.

Sokszor — és főleg asszonyok, lányok esetében — visszahúzó, fékező erő a feladattól húzódo- zók megnyerése. Egyik gyárunkban például hetekig, hónapokig tartó „agitációra” volt szüksége a gyár vezetőinek, hogy művezetői posztot vállaljanak értelmes és rátermett fiatal asszonyok. Meghökkentek a felelősségtől, s — ilyen is van — időszaki keresetcsökkenéstől is tartottak. Másutt előfordult, hogy a fiatal brigádvezető a társak „megszólásától", tekintélyveszteségtől tartott, csakis a gyakorlat bizonyíthatta be mindennek az ellenkezőjét.

A fiatalok bevonása a vezetés munkájába nem egyszerűsíthető kampányfeladattá. Nagy politikai áttekintést, az ifjúság őszinte szeretetét, a kölcsönös bizalom szükségességét feltételezi. S példák százai, ezrei támogatják, helyeslik annak a tendenciának az erősítését, amely a mai huszonéveseket, felkészültségük, képességeik arányában — ez az arány pedig igen jó — olyan vezetői munkakörökbe irányítja, amelyeknek ők az elkövetkező évtizedekben biztos kezű, képzett és emberséges irányítói lehetnek. Az így kialakuló vezetői „stáb” már az ezredforduló irányitó szakembereit jelenti.

Rajtuk is múlik, miként formálódik tovább, az ifjúságra építő és bízó társadalom.

V. M.

ka. E tervről ugyanis senki nem tudott lelkesedés nélkül nyilatkozni és szó sincs arról, hogy csak a szakmabeliek lelkesedtek volna, akik belülről ismerik közoktatási intézmény, hálózatunkat, az intézmény- hálózat fejlesztésének eddigi eredményeit és azokat a tennivalókat, amelyek nem kissé gátolják pillanatnyilag- a szocialista társadalom korábbinál is hatékonyabb szolgálatát.

Békés Ferenc állami díjas pedagógust, megyei tanácstagot, a megyei tanács művelődésügyi és szakmunkásképzési bizottságának elnökét kerestük föl. A megyei tanács számos szakbizottsága közül ugyanis ez a két albizottsággal is rendelkező munkacsoport végzi a legkiemelkedőbb munkát. Kiválóan élve 'javaslattévő jogával és kötelességével egyaránt. Hogy ,a kiváló minősítést- — amit publikáltunk is, amikor „ megyei tanács értékelte a bizottságainak 1973. évi tevékenységét — okkal kapták a művelődés és a szakmunkásképzés ügyéivel foglalkozó szakemberek, nem lehet kétséges. A bizottság működése óta nem volt olyan jelent és jövőt meghatározó munkaakciója a megyei tanács művelődésügyi osztályának. melyben részt ne vettek volna szaktudásuk, közéleti felelősségük teljes tudatában.

Az elismeréssel fogadott 15 éves távlati fejlesztési tervek sem nélkülözték a szakbizottság tagjainak közreműködését a dokumentum készítésének időszakában. A bizottság, feladatának megfelelően két ütemben végezte el azt a felmérést, ami osztályrészéül jutott. Meg kellett vizsgálnia pktatási jr_intézhlényjtálőzá.tun- kat‘ V—' áz óvodáktól /kJ középiskolákig —. hogy az' menny ire felel meg a mai kövétel- ményeknek, s mit kell tenni, hogy a hálózat alkalmas legyen a jövő szolgálatára is. A felmérés adatait a megyei tanács művelődésügyi osztálya összesítette, majd ezt követően itt lépett be ismét a nagy munkába a szakbizottság, amennyiben az előzetes tájékoztató alapján kezdték tagjai figyelni az intézmények életét. Rögzítve természetesen az így szerzett tapasztalatokat is. A közel 29 éves fejlődés eredményeinek újbóli számbavételén túl mit tapasztalhattak? Figyelemre érdemes. dolgokat.

íme, ezeket...

Megyénk óvodás korú népességének jelenleg 81 százaléka részesül óvodai ellátásban. Ez az arány országosan irigyelt és szép. noha közismert az is, hogy óvodáink háromnegyed része túlzsúfolt. Vannak óvodáink, amelyekben 120—150 százalékos a létszámfeltöltés. Nem tudjuk kielégíteni a napközis igények 84 százalékát, óvodaépületeink jelentős része szorul korszerűsítésre.

Gondok és örömök kerültek tehát ismét felszínre, és szükségképpen. Reális helyzetkép nélkül nem lehet reális terveket, se rövid, se hosszú távú terveket készíteni. A fejlesztési terv előmunkálatai során szembe kellett nézni azzal a ténnyel is, hogy az elmúlt években csökkent a megye általános iskolás korú népessége. Majd pedig azzal, hogy a 16 éves korig beírt tanulóknak 88—91 százaléka végzi el az általános iskolát. A hiányzó mintegy 10 százalék gyógypedagógiai nevelésre szóiul, vagy testi, szellemi adottságai, vagy családi környezete

miatt nem tudja elvégezni 16 éves koráig a tanulmányait. Megyénkben az egy tanuló- csoportra jutó tanulók száma 25,4. Ez optimális nagyság lenne, ha nem kellene szembenéznünk a szóródás tényével, ami különösen nagy a falusi kis iskolák és a városi iskolák között. Tíz év alatt 35-ről 27,1- re csökkent az egy tanteremre jutó tanulók száma. Megszűnt néhány szükségtanterem, de jelenleg is sok helyen tanítanak — az építések ellenére — egészségtelen, vizes, rossz megvilágítású termekben. Iskoláink zöme nem tűd külön termeket biztosítani a napközi otthonos foglalkozások, á mozgalmi és kulturális foglalkozások céljaira. Tornatermi ellátottságunk pedig nagyon rossz. Szegényesek az iskolakönyvtárak. mind állományukban, mind pedig elhelyezésükben, nagyok az egyes iskolák közötti, felszerelésbeli különbségek. Meglehetősen mostoha körülmények között indult meg megyénkben a szaktantermi oktatás is, bár megindult, termi is első eredményeit.

De nézzük a terveket, mert a lelkesedésre magyarázatot ezekből. kapunk.

1990-re megyénk óvodahálózata úgy kitágul fontois, iskolaelőkészítő funkciója miatt, hogy valamennyi óvodás korú gyerek felvételt nyerhet az intézmények valamelyikébe. Még pontosabban — a felső- és középfokú központokban 100, az egyéb településeken 95 százalékos ellátottságot biztosítunk. Számolva az avulásokkal. 1990-ig nem kevesebb, mint 3000 új óvodai •* * helyet kell létrehoznunk, és ennek -xntntegy rí?0 .£aátolék£fcsa->toe- .,gye két városában .és .a várossá fejlődő településeken.

Általános iskolai tanulólétszámunk 1990-ig fokozatosan harmincezerre emelkedik. Tanulócsoportonként átlag 30 fővel számolva a 30 000 gyérek elhelyezése 1000 tantermet igényel. A jelenlegi hiányokat

— 69 —. szükségtantermeket

— 157 — és a fokozatosán elavuló tantermeket figyelembe Véve 500 új tantermet kell felépítenünk a. következő három tervidőszakban. A tervek Szerint már folyó körzetesítés, az urbanizáció, korszerűsödő oktató-nevelő munka, továbbá az anyagi és személyi eszközök ésszerű fölhasználásának igénye indokolttá teszik az iskolaközpontok kialakítását. Ezt a további körzetesítésekkel érjük el. Itt jegyezzük meg, hogy a IV. ötéves terv végére befejeződik azoknak a2 iskoláknak a körzetesítése, melyeket a közigazgatási átrendezéssel szinkronban határoztunk el. A soron lévő ötéves terv időtartama alatt pedig a célszerűség nevében azokat az iskolákét körzetesítjük, amelyekben nagymérvű létszámcsökkenés következik be. továbbá amelyekben krónikus a szaktanárhiány, vagy ahol az iskolaépületek állaga rossz, felújításuk vagy új iskola építése pedig gazdaságtalan.

A körzetesítési terv .végrehajtásának eredményeként a felső tagozatos tanulók szakrendszerű oktatása teljesen biztosított lesz 1990-re.

Mi történik a felszabadult iskolaépületekkel és épületrészekkel? Helyet adhatnak

gyermekintézményeknek, köz- művelődési intézményeknek.

Sok figyelmet szentel a távlati fejlesztési terv egyebek között a napközi otthonos hálózat növelésére is. 1990-ig 360-ra növekszik a napközi otthonos csoportok száma és

Gyeney Judit: Gyermeiifej Feto: G. K.

hogy ez mennyire nem T irracionális szám, annak bizonyítására álljon itt, hogy már a soron lévő ötéves terv Jso- rán 75 csoporttal gyarapodhat a hálózat, illetve adhat a jelenleginél 3000-rel több gy ereknek helyet. Lévén hogy a korszerű oktató-nevelő mun a színterei a központi iske c lesznek, nem mellékes ként!. s az sem, hogy milyen iéjlo'l i lehetőségek adottak a diá - otthonok bővítésében: Az avulásokat is figyelembe vé tizenöt év alatt 600 új férőhellyel gyarapodunk.

Létesül még 1990-ig gyep - pedagógiai óvoda, bővül a gyógypedagógiai intézmáo. - hálózat, - melynek jelenlegi befogadóképessége 643, "•amit a, megnyugtató ellátás érdékéoe.i keli 110Ö-ru emelni.

■•ordi. Te^é^.etestiek‘tártörii"—■ -■mondotta 1 ’Békés1 ‘" Ferenc, ;

hogy szakemberek és r r szakemberek egyaránt élén ’ í reagáltak a távlati fejleszt- i tervre, melynek megalapoz-: - - sága ä legvonzóbb tülajd-rr- sága, valamint az, hogy átfogja az egész megye művelődésügyét. Nekem személy sZcri.it például a központi iskolák V'- rehozásának célkitűzése a -le.g- rokonszenvesebb. mivel áz a véleményem gyakorló pelo’-i- gusként, hogy a dologi fel-té- .telek megteremthetőségé e-: k- bén a kézenfekvőbb. A másik rokonszenves vonása a távlati fejlesztési tervnek az, hogy nem koncentrál csak a"7- okto• tás kérdéseire, hanem együtt apellál az oktatás-nevelés feladatának nagyságára és bonyolultságára. Egyúttal szépségére is. Nagyvonalú a terv? Igen. Bennem azonban percre sem merül fel a kétely, hogy esetleg nem bírjuk anyagi erővel. Tizenöt év nagy idő. A megtermelhető nemzeti jövedelem nagysága növekedni fog ez alatt az idő alatt. Nyilvánvaló, hogy mind több i.ut az oktatásügy, egészségügy fejlesztésére, hiszen már ebben a tervidőszakban is e két ágazat részesedik a legnagyobb támogatásban.

Befejezésül azt kérdeztük a művelődésügyi és szakmunkás- képzési bizottság elnökétől, hogy ebben az évben mit vállaltak elvégezni, melyek a legfontosabb feladataik?

Megtudtuk, hogy a szak- bizottság megtárgyalta már a költségvetést, foglalkozott a kisegítő iskolák helyzetének feltérképezésével és most készül mérlegelni a napközi otthonos élelmezés helyzetét, hogy javaslatot tudjon tenni a pillanatnyi gondok orvoslására.

— li —