Tolna Megyei Népújság, 1974. március (24. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-10 / 58. szám

I f Szekszárd híre a világban Nem mernénk vállalkozni arra, hogy felsoroljuk mind­azokat a hazai városi és táj­egységi rendezvényeket, me­lyek az utóbbi tíz egynéhány évben szinte gombamód, el­szaporodtak. Van köztük sze­rencsés és jogos hírnévhez ju­tott. van. amelyik kevésbé. Szegeden ünnepi heteket és ipari vásárt rendeznek. Gyu­lán várbeli színielőadásokat, Debrecenben virágkarnevált, Szombathelyen Savaria-játé- kokat. Nagyvázsonyban, a Kiskunságban és Tamásiban lovasnapokat. Vannak Alba- Regia, Rába menti és Hajdú­sági napok. Pécsett ipari vá­sár, Mohácson busójárás, a Sárközben lakodalom, Pakson Duna menti ifjúsági találkozó. Fertődön időszakonként a klasszikus zene otthonává vá­lik a gyönyörű Eszterházy- kastély és van még ’ rendez­vény számtalan. Szekszárdiul nagyon sokáig csak azt tudta ország-világ, hogy itt. terem a fogyasztóit természetesen „hóttukig” élet­ben tartó bikavér. Itt terem 0 V. községben, a nemrég át­alakított, jól felszerelt orvo­si rendelő szinte kong az ürességtől, pedig van rende­lés. fehér köpenyében, tettre- készen vár az orvos. Az emberek, a falu lakói szíve­sebben keresik fel a nyugdíj­ban lévő B. doktort, aki itt töltött el két emberöltőt. Mi­ért? V. gazdag község. Túlságo­san is gazdag. A jó menő termelőszövetkezet tagjai a közösben végzett után elölről kezdik a munkát a háztáji­ban. Néhány éve tojást „ter­meltek”, mert akkor az volt a sláger, annak volt ára. ma malacokat nevelnek és nyulat tartanak. „Túlságosan” gazda­gok az emberek, mert, na­gyon sokan közülük még nem tudnak élni a fáradságos mcm- kávai megkeresett pénzükkel. Csak gyűjtik, legtöbbször még csak nem is a helyi bankban; vagy tízezrekért káprázatos, s főkéippen ízléstelen vaskeríté­seket csináltatnak. A körzeti orvos. K. doktor, harmincöt éves, három éve dolgozik a faluban. A másik már túl van á hetvenen, kö­zel ötven évet élt V.-ben. Az öreg mindenkit ismer, min­den járókelővel szót vált. Ked­vesen. de gondosan ügvelve arra, hogy a három lépés tá­volságból. legalább egv meg­maradjon, Kivel-ki vei a rang­ja szerint. A faluban töltött fél évszázad után természe­tes lehne az idősebbek ragasz­kodása de a k5":?o’'--ún*c is «lkerülik a fiatalabb reade­ma is és terem még sokféle más bor. de a valamikori csendes kisváros híre-neve fo­kozatosan megváltozott. A vendégkönyvbe írt be­jegyzések tanúsítják, hogy a Babits Mihály iránti von­zalom élő, messzi vidékről érkeznek ide látogatók. A „zarándokhely” jelzőt túlzás lenne használni, bár a lehető­ség adott, hogy a Babits-ház- ból végre-valahára irodalmi múzeum legyen és sok szép elképzelés valóra váljon. . A Babits-tisztelők csak az egyik körhíöz tartoznak, melynek tagjai valamilyen speciális ok­ból számon tartják megyénk székhelyét. Vannak ilyen kö­rök azonban a mezőgazdaság­ban is (a MEZŐGÉP cukor­répa betakarító gépei és ön­töző berendezései), az építő­iparban (BVK termékei) és túl a határainkon a gépkocsi­gyártásban (Zsiguli), amely­ben a Mérőműszergyár gép­kocsi-alkatrészei kapnak he­lyet Egy város hírének terjedé­sét elsősorban a személyes lőjét és a csecsemőket is az öreghez viszik. Tehát nem­csak egy község megszokásá­ról, netalántán hálájáról van szó öreg orvosa iránt. e Szabóné kislánya négy hó­napos és több mint tíz kiló. A fejét még nem tudja, de nem is próbálja emelgetni. Az anyja vörös a méregtől, ami­kor elhagyja a rendelőt. — Felháborító! A doki (így. per doki) azt mondja. túl kövér a kicsi. Túltáplált, any- nyira, hogy még mozogni se tud. Csak nem hagyhatom éhezni? Valóban szép a kis Tímea, és ... kövér. Egészségtelenül kövér. De, aki ezt meg is mondja a mamának, mint K. doktor tette és teszi a többi mamával, az szép lehet V.- ben, de okos nem. Annak oda a tekintélye minden menyecs­ke előtt, akinek szépségideál­ja még mindig múlt század­végi. Mindez persze még nem ok arra — vagy legfeljebb egy az okok közül —, hogy ket- ten-hárman lézengjenek a rendelőben, ott ahol azelőtt tízszer annyian is megfordul­tak. Minek hallgassuk el, több­ségükben nem a székelyek, hanem a német anyanyelvű­ek ragaszkodnak az öreg dok­torhoz. aki maga is helybéli kapcsolatok segítik, szolgál­ják. Rossz és jó értelemben egyaránt. Néhány évvel ez­előtt az idegen számára Szek­szárd felkeresése meglehető­sen kockázatos vállalkozás volt, a gyatra szállásviszonyok és a kevés idegenforgalmi szolgáltatás miatt. Á helyzet már örvendetesen megválto­zott. a megyeszékhely idegen­forgalma fellendülőben van. Ebben az idegenforgalmi hi­vatal szervezetének javulása, bővülése; a Gemenc szálló felépítése, de a város egészé­nek dinamikus fejlődése is szerepet játszott. A szerve­zett és innen, többnyire to­vább is vezetett csoportokon (Gemenc, Sárköz) kívül meg­felelő elhelyezést kaptak a nagy számban érkező külföl­di vadászvendégek, és egyre több konferenciának, tudomá­nyos tanácskozásnak ad helyt a város. (Orvosok, néprajzi fil­mesek, ifjúsági írók, fagazdál­kodási szakemberek.) A ta­valy előtti mezőgazdasági ki­állítás sikere egyértelmű volt őslakos, német. K. doktor, a fiatal, viszont nem beszél más nyelven, csak magyarul. Sőt, időnként, amúgy magyarul, megmondja a véleményét azoknak, akik önként rongál­ják az egészségüket, hízással, alkoholtól, dohánnyal. Az öregek közül sokan, ne­hezen szólnak magyarul. a fiatal orvos viszont nem érti a német szót. Az öreg dok­tor viszont tökéletesen. hi­szen az ő anyanyelve is ez. Az már csak érdekesség, hogy meghallgatja mindenki német beszédét, de csak ..magyarul válaszol a németül szólónak is. Viszont előszeretettel hasz­nál latin kifejezéseket. míg dr. K.,a fiatal, félreérthetet­lenül megmondja, kinek, mi a baja. ’ , Az anyanyelv hát, ami el­választja a fiatal orvostól a pácienseket és az öreghez kö­ti, vagy talán a származás? Vagy talán is-is? © Máig is mesélik a pap ese­tét. Jó tíz évvel ezelőtt tör­tént. a pléháhos halála után. Az új káplán érkezése iz­galomba hozta a falu lánya- it-asszonyait. Középkorú, rit­ka jó megjelenésű férfi volt. Az első tíz misén zsúfolásig megtelt a templom. Aztán fogyni kezdtek az emberek az istentiszteletről, mintha kitört volna a faluban az eretnek­ség. A pap csak magyarul tu­és több megyéből vonzott ide közönséget. A visszatérő ren­dezvények sorába, tartoznak a szüreti napok is. melyek fel­vonulási részénél ugyan sze- • renicsésebbnek tartanánk egy ötletes forgatókönyvű nép­ünnepélyt, de érdeklődőkben eddig sem szűkölködött és ilyesmitől valószínűleg a jö­vőben sem kell tartani. A franciaországi kommunis­ta irányítású Bezons-nal ki­alakult testvérvárosi kapcso­latnak már hagyományai van­nak. A hivatalos kétévenkénti delegációcseréken túl százak­ra tehető azoknak a száma (fiatalok, munkások), akik tu­ristaként látogattak onnan ide, vagy Szekszárdról Fran­ciaországba. Francia baráta­ink nagyon komolyan veszik a testvérvárosi kapcsolatokat, vendégház fenntartásával és rendszeres kiadványaikkal is segítik azt. Tavaly hasonló összeköttetés létesült Szek­szárd és Becse között, mely utóbbi lakosságának több, jnint fele magyar. A kiadványokról. Szekszárd múltjának és fejlődésének egyetlen összefoglalója mind­máig a Horthy-korszak pol­gármesterének, Vendel Ist­vánnak könyve, melynek szemléletét a maga idején se lehetett haladónak minősíte­ni, tartalma pedig jórészt el­avult. Lapunkban már hírt adtunk a város felszabadulá­sának idei 30-ik évfordulójá­ra készülő kötetről. Ez lesz hivatott pótolni a régóta meg­lévő hiányt és egyben — dr. Szentgáli Gyula főigazgató-fő­orvos javaslata nyomán — alapanyagul szolgál majd egy később megírandó, ter­jedelmesebb monográfiához. Kisebb terjedelmű könyvek­ben (dr Pataki Józsefnek, a Panoráma Könyvkiadónál megjelent útikalauza), szintén szerepelt már Szekszárd. Ugyanígy az idegenforgalmi hivatal leporellóin, prospek­tusaiban, szórólapjain, plakát­jain, melyek az országon be­iül sokfelé, de a határokon túlra is eljutottak. Célszerű­nek tűnne megfelelő ismerte­tő orosz nyelvű kiadása, hi­szen a szovjet testvérmegye, Tambov dolgozói között ez bizonyára érdeklődésre tart­hatna számot. A gazdag anya­gú múzeumot elsősorban a Múzeumi füzetek népszerűsí­dott, német misét nem mon­dott. A szép káplánt hama­rosan más községbe helyez­ték. S aztán újabb pap jött. aki egyik vasárnap magyarul, a másikon németül hirdeti is­tene igéjét. Ezen igazán nem lehet fenn­akadni, érthető, ha valaki anyanyelvén akarja hallani a prédikációt, joga van hozzá. Dehát az orvostudomány még­sem anyanyelv, vagy szárma­zás kérdése. Szabóné és mások is azt, mondják, K. doktor kocsmá­ba jár. Így igaz. Délutánon­ként elsétál a kisvendéglőbe egy pohár sörre, vagy nagy- föecsre. Többet sosem iszik. Egyszer, névnapi összejövete­len, megkérdezte a házigazda, miért li^zta magával az or­vosi táskáit.' miért nem enge­dj el magát egy kicsit? K. doktor megütközve nézett rá: „Orvos vagyok!” A magyartanár így foglal­ja össze véleményét: — Tulajdonképpen nagyon egyszerű a dolog. Bemegy a presszóba, vagy az étterem­be, és mit ad isten, a maga diplomás voltával, odaül dip­loma. de még érettségi nél­küli földi halandók asztalá­hoz is. Mit beszél? — a ki“ vüllévőt nem érdekli, meny­nyit iszik? — a kívüllévőt nem érdekli. CÍdaül — kész. Nem tetszik az embereknek, hogy ..akárkivel” szóba áll. Ta­nácstagként apró dolgok után futkos és még a futbaUmecs­tik. Könnyebb fajsúlyú ilyen kiadványok, megfelelő kivite­lű levelezőlapok azonban hiányzanak még. Kiadványokra, térképekre, levelezőlapokra, a színvona­las rendezvények propagálá­sára előreláthatólag a jövő­ben egyre fokozottabban lesz szükség. Tavaly már kísérlet történt arra. hogy a régi me­gyeháza kitűnő akusztikájú és a régészeti feltárások révén újszerű szépségét kapott ud­varán, felújítsák a korábbi évek zenei rendezvényeit. Az ország zenei életében min­denhogyan az elsők között járó város’ban. utalva a Liszt­hagyományokra is, érdemes lenne ezt a kezdeményezést folytatni és nagyobb arányok­ban kiterjeszteni. O. I. Fotó: K. Z. Az orvos tekintélye csekre is kijár. Egy orvos! Néhányan, hogy a többieknek imponáljanak, átkiabálnak az utca másik oldaláról: Sze­vasz, Laci — &z a keresztne­ve. Egyszóval, a külsőségek­ben „nem ad a rangjára”, ezért nem tisztelik, ezért nincs tekintélye. — Azt miért mondják, hogy rossz orvos, bizonytalan a dolgában ? — Nem az. Tanúsíthatom, hiszen kezelte a feleségemet, a lányomat is. Nem diagnosz­tizál bele a vakvilágba. Aki­nek nem náthája van. vagy kisebb sérülése, beküldi járá­si szakrendelésre. Most mond­ja: bizonytalanság ez, vagy orvosi lelkiismeret? . Valahol olvastam. hogy nyugaton a magánpraxist foly­tató orvosok előszeretettel csi­náltatnak bonyolultnak látszó és színes műszereket. Ezt az­tán kiteszik a rendelőben. Az ismeretlen és kacifántos, mű­szerek elhitetik a beteggel, hogy itt aztán bizonyosan meggyógyítják. . V.-ben két- három latin szó és .a hozzá­tartozó magyarázat elhitetné az emberekkel, hogy ió orvos­sal van dolguk. De K. doktor nem használ latin szavakat. _ Schellenberger, a kárpitos viszont hálás az orvosnak. — Ragaszkodott a kórház­hoz. Hívta a mentőket, pedig apám nem akart menni, és mi is úgy láttuk, nincs rpsz- szabbul. Tüdőgyulladása volt. Gondolja meg. nyolcvan éves korban mit jelent ez? Meg­mentette az apám életét! —- mondja és a szemembe néz. Ihárosi Ibolya

Next

/
Thumbnails
Contents