Tolna Megyei Népújság, 1974. március (24. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-01 / 50. szám

KGSfT Eredmények és távlatok A Kölcsönös Gazdasági Se­gítség Tanács ebben az évben ünnepli fennállásának 25. év­fordulóját. A KGST létreho- ' zását a szocialista országok külső és belső gazdasági és po­litikai körülményei tették szükségessé. A második világ­háború befejezése után szoros gazdasági együttműködés ala­kult ki a Szovjetunió és az európai népi demokratikus or­szágok között. Ez azonban fő­ként kétoldalú alapon fejlő­dött. Nyilvánvalóvá vált, hogy a nemzetközi szocialista mun­kamegosztás előnyeinek telje­sebb kihasználása végett át kell térni a szocialista orszá­gok gazdasági fejlődésének sokoldalú összehangolására. Ez azt jelenti, hogy a közös prob­lémákat közös erőfeszítéssel oldják meg, hatékonyabb gaz­dasági és műszaki segítséget •nyújtanak egymásnak. A Kölcsönös Gazdasági Se­gítség Tanácsának fő célja, ■mint alapszabályából követke­zik — elősegíteni a tagorszá­gok népgazdaságának tervsze­rű fejlesztését, meggyorsítani gazdasági és műszaki haladá­sukat. Ez a cél teljes összhang­ban van a KGST-tagállamok S gazdasági és politikai fejlődé- . sének szükségleteivel. A KGST tevékenysége a szocialista internacionalizmus, a teljes egyenjogúság, a köl­csönös előnyök és az elvtársi segítség elvein alapul. TÖKÉLETESEDŐ MÓDSZEREK A KGST fennállása óta a szocialista testvérországok •együttműködésének formái és módszerei állandóan tökélete­sedtek és fejlődtek. Az első években a fő feladat a kölcsö­nös kereskedelem kialakítása volt. A KGST-országok rövid időn belül megoldottak egy rendkívül fontos feladatot -*■ megvalósították külgazdasági kapcsolataik olyan átszervezé­sét, amely összhangban állt nemzeti gazdaságuk és az egész közösség szükségleteivel. A meggyorsított iparosítás fel­adata szükségessé tette a mű­szaki dokumentáció és a ta­pasztalatok cseréjét, úgyszin­tén egymás kölcsönös segíté­sét szakképzett káderekkel. E feladatok mellett a KGST már tevékenységének kezdeti időszakában a termelési együttműködés kérdéseinek megoldásához is hozzáfogott, hogy elősegítse a népgazdasá­gi tervek kölcsönös összehan­golására, a termelés szakosítá­sára és kooperációjára irányu­ló intézkedések megvalósítását. A 60-as éveket a KGST szempontjából az országok kö­zötti együttműködés, a népgaz­dasági tervek koordinálásának elmélyítése jellemezte. Megva­lósították az 1966—1970-es és 1971—1975-ös évekre szóló nép­gazdaságfejlesztési terveik ösz- szehangolását. Ez előmozdítot­ta a gazdaság további gyors növekedését, a népgazdaság struktúrájának tökéletesedését, különösen a gépgyártás, a vegyipar és az elektronika fej­lődését. A KGST tevékenységének ezt az időszakát nagy jelen­tőségűnek keli tekinteni a tagországok közötti együttmű­ködés tökéletesítésének útján. Éppen ebben az időben fek­tették le a termelés nemzet­közi szakosításának és koope­rációjának alapjait, különösen a gépgyártásban és a vegy­iparban. A tervek koordinálása során megoldották azokat a feladatokat, amelyek azzal függtek össze, hogy kielégít­sék a közösséghez tartozó tag- • országok gyorsan fejlődő nép­gazdaságának szükségleteit tü­zelőanyagból, villamos ener­giából, a legfontosabb nyers- anyagfajtákból. anyagokból és berendezésekből. A TUDOMÁNYOS­TECHNIKAI FORRADALOM IGÉNYE A szocialista közösség or­szágaiban a termelőerők fejlő­dése a 70-es évek elejére olyan magas színvonalat ért el, hogy az együttműködésnek abban az időben kialakult formái és módszerei már elég­telenek lettek a KGST-tagor- 6zágok előtt álló új feladatok megoldására. A szocialista gazdasági rendszer előnyei tel­jesebb kihasználásának szük­ségessége és a világban végbe­menő tudományos-technikai forradalom parancsolóan meg­követelte a szocialista orszá­gok erőfeszítéseinek még szo­rosabb egyesítését a legfonto­sabb népgazdasági problémák közös megoldása, a szocialista nemzetközi munkamegosztás és annak legmagasabb formá­ja — a termelés szakosításá­nak és kooperációjának továb­bi elmélyítésére. 1971 júliusában a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsá­nak XXV. ülése elfogadta a szocialista gazdasági integrá­ció komplex programját A szocialista gazdasági integrá­ció, mint erre a komplex prog­ram rámutat a nemzetközi szocialista munkamegosztás­nak, egymáshoz közelebb ho­zásának, a tudomány és a technika terén mélyreható és tartós kapcsolatok kialakításá­nak, az áru-pénzviszonyok tö­kéletesítésének. a KGST-tag- országok kommunista és mun­káspártjai és kormányai által tudatosan és tervszerűen sza­bályozott folyamata. A szocialista gazdasági in­tegráció komplex programja megfelel minden egyes KGST- tagország érdekeinek és az egész szocialista közösség ér­dekeinek. Ennek megvalósítása elősegíti a nemzeti gazdasá­gok gyorsabb fejlődését, a KGST-tagországok népei anya­gi és kulturális életszínvona­lának emelkedését, gazdasági és tudományos-technikai po­tenciáljuk megszilárdulását. A szocialista gazdasági in­tegráció komplex programja által felvetett problémák meg­oldásában legfontosabb lánc­szem a tudományos-technikai forradalom vívmányainak le­hető leggyorsabb felhasználá­sa országaink gazdaságában. Lenin már a szovjethatalom első éveiben rendkívüli éles­látással rámutatott arra. hogy a tudomány és a technika te­rülete az új korszakban a szocializmus és a kapitalizmus közötti harc és verseny leg­fontosabb színtere lesz. Lenin megállapította, hogy az győz, akinek nagyobb a technikai felszereltsége, szervezettsége, fegyelmezettsége és jobbak a gépei. A szocialista gazdasági integráció a szocializmus győ­zelmét a kapitalizmussal való békés gazdasági versenyben mindenekelőtt e verseny döntő szakaszában — a tudományos­technikai haladás területén se­gíti elő. DINAMIKUS FEJLŐDÉS A KGST-tagországok együtt­működése lehetővé tette, hogy ezek az országok a világ leg­dinamikusabban fejlődő ipari körzetévé váljanak. A KGST- tagországok nemzeti jövedel­me 1950-hez képest 1973-ban egészében 5,7-szeresére nőtt. az ipari termelés volumene pe­dig 8,4-szeresére. 1973-ban a KGST-tagországok 1225 milli­árd kilowattóra villamos ener­giát állítottak elő. az 1950-es 135,3 milliárd kilowattórához képest. Kőolajból 437 millió tonnát bányásztak az 1950-es 43.7 millió tonnával szemben Ugyanezen idő alatt a fejlett tőkésországokban az ipari tér melés mindössze háromszoro­sára emelkedett. A KGST-tag országok — a Föld térületének 18 százaléka és lakosságának 10 százaléka, — jelenleg a világ ipari termelésének 33 százalékát állítják elő, az 1950- es 18 százalékhoz képest. A KGST-tagországok mezőgaz­daságának össztermelése ugyanabban az időszakban 2,2-szeresére nőtt. A legutóbbi éveket egyúttal a tudomány­ban és a technikában elért nagy eredmények is jellemez­ték. Növekszik a Kölcsönös Gaz­dasági Segítség Tanácsának a tagországok közötti, a lenini elveken alapuló együttműkö­désnek nemzetközi tekintélye. Ez számos kívülálló országot arra ösztönöz, hogy közelebb­ről megismerkedjék a KGST tevékenységével és együttmű­ködjön vele. A népek látják hogy a KGST tevékenysége megfelel az Egyesült Nemze­tek Szervezete magas céljai­nak és jelentős hozzájárulás a világszerte a békéért és a társadalmi haladásért vívott harchoz. A KGST 25 év alatt fel­becsülhetetlen tapasztalatokat gyűjtött és nagyszerű sikere két ért el. A jelenlegi körül mények között mindazonáltal változatlanul időszerű felada­tunk, hogy tovább tökéletesít sülc a KGST-tagországok együttműködését és a Kölcsö­nös Gazdasági Segítség Ta­nácsának tevékenységét. Ép­pen ez áll a szocialista orszá­gok kommunista és munkás­pártjai figyelmének homlok­terében. Nikoláj Nikoiájevics Jugov Spanyol nagydíj — magyar szövetne! A szocialista országok közül elsőként a Richards Finom- posztógy-r nyerte el a spanyol kereskedelmi minisztérium textilipari minőségi nagydíját. (MTI foto: Hadas János felvétele — KS) Magyar építészeti kiállítások külföldön Az idén kilenc magyar épí­tészeti kiállítás mutatja be külföldön Magyarország épí­tésügyi eredményeit. A szocia­lista országokban felvonulta­tott magyar kiállítások ren­dezőinek fontos célja, hogy a KGST integrációs programjá­nak megfelelően adjanak hasz­nos öleteket, javaslatokat az építésügyi együttműködés fej­lesztésére. Magyarország köny- nyűszerkezetes vándorkiállí­tást állít össze, s a bemutató első két állomása Varsó és Prága lesz. A szocialista országok épí­tésügyi tájékoztatási szervei­nek határozata alapján a KGST-országok lakásépítési eredményeiről, módszereiről, terveiről is vándorkiállítást hoznak létre, amelynek anya­gát bemutatják Bulgáriában. Csehszlovákiában, Lengyelor­szágban, Magyarországon és a Szovjetunióban. Ezenkívül magyar építészeti kiállítást nyitnak Belgiumban, az NSZK- ban, Hollandiában, Lengyel- országban, Teheránban és Szí­riában. Magyarországon az idén nyolc külföldi kiállításra ke­rül sor. Tájékozódhatnak a szakemberek a legújabb szov­jet metróépítési módszerekről, az épületeket befejező szak­ipari munkák iparosításában elért csehszlovák eredmények­ről és a legkorszerűbb jugo­szláv építőipari termékekről. Szekszárd déli kertváros­ban vagy környékén BÉRBE VESZÜNK CIPŐ JAVÍTÁSOK ÁTVÉTELÉRE ALKALMAS HELYISÉGET. „Kövendi Sándor” Cipész­ipari Szövetkezet Szek­szárd, Dózsa Gy. u. 6. (70) Az alsónánai szeszfőzde A JÖVŐ HÉTEN KEDDEN, CSÜTÖRTÖKÖN ÉS SZOMBATON FŐZ UTOLJÁRA E SZEZONBAN. ■ (106) IV éhány hónapja több x ~ százan dolgoztak még ott Több tucat gép, teherautó, földgyalu, markoló dübörgött, Diesel-füsttel szürkére fest­ve a levegőt Most megint csend van. A gemenci erdő szélért a Sió medréig kime­részkednek a fák közül a szarvasok. A torony, a zsilip, az árvízkapu szürke beton-* tömbje már nem ijeszti el őket. Az árvizeket megzabo- lázó, a víz szintjét szabályo- e zó építmény beilleszkedett a környezetbe. Már csak néhányan. vi­gyázzák a csatornát. Hogy, mikor hajó jön. áteresszék a jó tízméteres acélkapukkal zárt hajózó kamrán a Bala­ton, vagy a Duna felé. Vagy, ha a földek szomjaznak, a szivattyúk csövéig duzzasz- , szák a Siót. — Dehogyis vart még kész. Meg kell csinálni a korlá­tokat — tiltakoztak —, mi­kor az építésről már csak múlt időben beszéltem. — Mert a szakszervezet munkavédelmise előírta, hogy a betonfalak, lépcsők széli­re mindenütt kell a korlát. Míg elkészül, piros-fehérre festett deszkakerítés védi a mélytől az embereket. De ez a munka már csak annyi. Beilleszkedés mint az új ház tetőjére az utolsó zsindelyt beilleszteni. — Arra meg bokrokat fo­gunk ültetni — mutatnak a földgyalu egyengette sík part­szakaszra. Hogy ne legyen ko­pár rész az erdő mellett, hogy jobban beilleszkedjen az épít­mény a környezetbe. • Néhány száz méterrel odébb, a csatorna régi medrénél a hajósokat kerestem. Egy hó­napja még itt horgonyzott a Tolna megyei Építőanyagipari Vállalat flottája. Uszályok, vontatók, kavicskotró. A gé­peket szerelték, készültek az új szezonra. Lesétáltam a töltésen. A vízparton felleltem a kikötés­re használt vastag drótköte­lek nyomát. De a hajók már kifutottak a Dunára. Talán Paksnál, vagy Dombori-nál bá­nyásszák a folyam medréből, építkezésekhez, a víz gömbö­lyítette kavicsot * A keselyűsi sóderkikötőnél, ahonnan a kisvasút is indul máskor, hogy erdei utazásra vigye a kirándulókat, egy lelket sem találtam. Már mentem volna tovább, mikor Naszladi Feri bátyám lépett ki a félig raktár, félig műhely faházikóból. Kezében jókora csillagkulcs. Biztos, a múlt nyáron készült szalagfűrészét indult reperálni. Üdvözlése, mintha nem­csak az ismerősnek, hanem a napok óta első arra vető­dő embernek is szólt volna. Kérdezgettem erről-arról. El­mondta, hogy mostanában nem nagyon jönnek sóderos uszályok. Mert a régi medret elrakesz- tették. aztán a zsilipen át jó kilométerrel feljebb kellene jönni a hajóknak, hogy on­nan, valahogy tolatva vissza­ereszkedjenek ide, a holt­ágba. így a vadak is bát­rabbak. Van két őz. amelyik a túlsó parton reggelente ki­jön a vízben álló fák közül a csatorna szélére legelni. Aztán sok egyéb közt ez az idei bolond tél került szó­ba. Hogy ez nem is volt tél. Bezzeg régen derékig hóban jártak az erdőn. Most meg nemhogy hó nem hullt, de eső is alig esett egy-két csepp. Inas korában, a harmincas évek táján ő Öcsényből kor­csolyával járt be Szekszárdra, vagy csónakkal. Mert, ahol ma földek vannak, a Dunától. Szekszárdon az alsóvárosig, mindenütt víz volt. — Én nem is tudom mi az isten csudája változtatta meg így az időjárást. Hazafelé ez az időjárás-do­log járt az eszemben. Mert szentigaz, úgy szűnt a Szek- . szárúig érő tenger, mert az emberek gátak közé zárták a Dunát. Hogy vize ne öntse el tíz—húsz kilométerekre a földeket. Igaz, tizennyolc éve az ár mégis a városig höm­pölygőit. Hogy ez ne legyen így még egyszer, azért is épült az árvízkapu a gemenci er­dő szélén. A szarvasok, őzek nem is veszik már észre. Odasátál- nak egészen a betonfalakig. S, hogy az embereknek sem jut eszébe? Talán nem is baj. Mert általában az motoszkál az agyunkban, ami gondot okoz, amit meg kell még csi­nálni. Az árvíztéma ezen a vidéken megoldódott. A szán­tóföldeket nem önti el többé a víz. Hogy miért nem? Az a földnek, a búzának, a liszt­jéből készült kenyérnek, s az embernek is majdnem mindegy. — szepesi j

Next

/
Thumbnails
Contents