Tolna Megyei Népújság, 1974. március (24. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-31 / 76. szám

Fóti látogatást:

j Gon doh és eredmények

Szövőszék és paletta

Mösssi-Sssabó István otthonában

Az elismerést lehet óhajtani. Keresni is szabad, kívánni nem tilos és anrtak sincs akadálya, hogy valaki elvárja. Akadnak, akik törekednek, törtetnek érte. Az „elvárás” kissé újsütetű szó és nem biztos, hogy jelen esetben jól érzékelteti a lényegest. Azt, hogy a művészet szolgálat és áldozatos lelkű szolgákat kíván. A művész közölni akar valakikkel valamit és — ha igazi művész — nem olyan hieroglifák jelrendszerét keresi, amelyet csak ketten-hármarf értenék meg, hanem, amit lehet -'s !g szerint a legtöbben.

Ezek az elöljáróban felvázolt gondolatok Foton jutnak a látogató eszébe, amikor egy Tolna megyei festőművész ... legyünk pontosabbak: — művész, felkeresésére érkezik. Mözsi-Szabó Istvánról van szó, akitől már csak azért se valószínű, hogy bocsánatot kell kérni a ..megyei" jelzőért, mert büszke rá. Épp oly joggal, amiként a megye, lehet őrá.

Néhány adatot: Szabó István, aki legújabban miniszteri engedéllyel szülőfaluja nevét is kötőjelesen használhatja, 1927-ben született Mö- zsön. Baján végezte a tanítóképzőt, ugyanitt került, 1947-beh Rudnay Gyula festőművész szabadakadémiájára. Később a főiskolán Sző- nyi és Domanovszky is tanítómesterei voltak, de máig Rudirtayra emlékszik a legnagyobb szeretettel, tisztelettel. Bogyiszlón hat esztendeig tanított, egy évet a szekszárdi Garay téri iskolában, ismét hat évet Decsen. 1983- ban a fóti gyermekváros sajátos feladatú nevelője, a szép megszerettetésével megbízott tanára. 1982-ben, 1987- ben és 1972-ben volt önálló kiállítása Szekszárdon, 1983 jban Baján, 1968-ban Hódme zfivásárhelyen a Tornyai mű zetimban, 1967-ben Foton 1971-ben a budapesti Fényes Adolf teremben, tavaly Duna- készin.

— Nem hiszek benne, hogy a művészetből kellene bár ■kinek is megélni — mondja — De abban igen, hogy csak tiszta forrásból szabad merítenie.

— Miért?

— Mert próbálkozom a szövéssel is . .,

Ez kissé szerény fogalmazás. Mözsi-Szabó nem „próbálkozik”, hartem alkot. Alkot, mert valamilyen formában megvalósítani igyekszik önmagát. Ecsettel, palettával, kerámiával, szőttesekkel. Nagyon szépekkel. A nép művészetének motívumait sokan használták, használják fel napjainkban is, cseppet sem biztos, hogy mindig sikeresen. A népművészet pedig az a tiszta forrás, amiből meríteni lehet és Mözsi-Szabó Istvárt merít is.

— Teljesen közömbös számomra, hoey piktornak ti- tuiglnak-e. va”y takácsnak. A fontos az alkotás lehetősége.

— Csak Foton?

Ez tulajdonképpen buta kérdés és természetszerű a válasz:

— Mmdenütt!

Legszívesebben persze otthon. A megyei tanács művelődési osztályának vezetője már korábban em'ftette, hogy szeretné, ha a Szekszárdon építendő műterem-lakások egyikét Mözsi-Szabó István kanná. A kapcsolat nem szakadt meg a megye és szülötte között. E pillanatban Mözsi-Szabó a megyei tanács egyik ösztöndíjának élvezője.

—* Ez megtiszteltetés számomra! — mondja ő, és ebben az elvtelen udvariaskodásnak, „gazsulálásnak” a nyomát se lehet érezni.

Fordítsuk meg a szót. Az unalomig ismételt jelző1 szerint már „nem kis v£rPs> rtagV falu” Szekszárd mindén különösebb hírverés nélkül eljutott arra a fqkra, hogy kis hazánk komoly, súlyos k'tHúrcentn imának lehet minősíteni. Zenei élete, szín- házkultúráia kiemelkedő, képzőművészeti tehetségei vannak. A megyének is megtiszteltetés, ha valaki nem el (ez a szokvány), hanem visz- sza törekszik ide. A tenni akarás szándékával. Termi akarnia mindenkinek kell, de aki már eddig is tett, bizonyított, attól' .joggal várható el a több. Lápunkban már ismertettük MÖzsi-Sza- bó tavaly előtti kiállítását. Sort kerítünk néhány alkotásának bemuts^ására is. Van rrrm-t. ORDAS IVÁN

A harmadik testnevelési óra

Az utóbbi időben — esztendőkben — egyre gyakrabban került szóba, hogy fiataljaink gyenge fizlkumáak, testi, egészségi állapotuk egyre aggasztóbb. Ez a jelenség a laikusok számára annál is inkább érthetetlen, mivel köztudott, mennyit változtak — javultak — az életkörülmények, az emberek döntő többségének nincs táplálkozási gondja, sokat fejlődött, hatékonyabb iett az egészségügyi ellátás. A he(yzet pozitív irányú megváltoztatására több intézkedés is született, így például az általános és középiskolákban bevezették a heti harmadik testnevelési órát. A harmadik testnevelési óra bevezetésének megyénkben tapasztalatairól, az eredményekről és gondokról kérdeztük meg egy kerékasztal- beszélgetés során í*óla Károlyt, a megyei tanács oktatási csoportjának vezetőjét, Mozolai János, megyei középiskolai és Végli Andor, megyei általános i&knlai testnevelési szakfelügyelőt.

Mozolai János: Mindenekelőtt egy ellentmondásra kell felhívnom a figyelmet. Az óvodában a testnevelés magasabb szinten mozog, mint az általános iskolában, pontosabban az alsó tagozatban. Itt a tíz tantárgy között ez a tárgy a perifériára szorul, ami bizonyos mértékig érthető, hiszen a nevelő elsősorban arra törekszik, hogy írni, olyasrti, számolni tanítsa meg a gyerekeket. Ehhez még az is hozzájárul, hogy elsősorban osztályok széttagoltsága, elhelyezése miatt kiszorulnak a tornatermekből. Mi a helyzet a felső tagozatban? Bár országos viszonylatban nem állunk rosz- szul, egyre kevesebb testnevelő-szakos megy el tanítani a kis helyekre, sokszor a képesítés nélküli nevelőkre marad a testnevelés tanítása. Kevés a szabadtéri és a fedett létesítményünk is.

Végh Andor: Bár magasabbak, nyúlánkabbak a mai gyerekek, mint korábban, fizikailag gyengébbek. Tíztizenöt évvel ezelőtt — elsősorban falun — keménykötésű fiatalokkal találkozhattunk, hiszen többnyire otthon is megmozgatták, megdolgoztatták őket. Most ezek a „mellékfoglalkozások” elmaradnak.

Mozolai János: A délutáni, úgynevezett „intellektuális” foglalkozások olyan konkurenciát jelentettek, amellyel csak nehezen birkóznak meg a testnevelő tanárok. Főként a felső tagozatosoknál, középiskolásoknál van ez így.

Én úgy látom, tovább folytatódik ez a satnvuiási folyamat. A jelenlegi felszereltség mellett nem lehet az órát úgy felépíteni, hogy mindert tanuló állandóan, legalábbis sokat mozogjon. Kevés a hagyományos szer — a nyújtó, gyűrű, stb. — is. Ugyanakkor a tantervi anyag követelményrendszere sem igényel nagyobb erőkifejtést, a tanulók nem érdekeltek egyéni képességeik fokozottabb fejlesztésében. Sokan azt tartják, aki akarja, edz- dzen, erősítsen délután. A baj az, hogy ezt kevesen akarják. Sokszor még a nagyszünetben js erőszakkal kell őket leküldeni az udvarra egy kicsit levegőzni, mozogni. Én már csak azért is jónak tartom a harmadik óra bevezetését, mert így akár tetszik, akár nem, rákényszerülnek az állandó, rendszeres testmozgásra.

— Már szóba került, hogy ha az átlagnál jobb is, nem kielégítő a megye iskolai testnevelésének tárgyi, személyi ellátottsága. A maglévő körülmények mennyire teszik lehetővé a harmadik óra kihasználását?

Mozolai János: Természetesen még a jelenlegi körülmények között is örülnünk kell ennek az intézkedésnek. Az igyekezet megvan, azonban nem mindenütt sikerült megtalálni a legmegfelelőbb alternatívát. A szakközépiskolákban például a harmadik testnevelési órát csak délután tudják megtartani. Az iskolák még sok helyen „fáznak” az úgynevezett nulladik (nyolc óra előtti), illetve a hetedik óra bevezetésétől. Ez részben magyarázható a bejáráSíSal, a menzai étkeztetések időpontjával. Ott viszont, ahol a feltételek nagyjából adottak, érezhető a pozitív hatás.

— Milyen sajátos helyi — Tolna megyei — módszerekről számolhatunk be, hol, hogyan sikerült a rendelkezést a helyi adottságokhoz, lehetőségekhez igazítani?

Végh Andor: Néhány helyen szép ütemben halad a tárgyi feltételek javítása. így például Nagymányokon a tanácstól kapott az iskola területet, amelyen sportpályát alakítanak ki. Hőgyészen a helyi sportegyesülettel közösen építettek kézilabdapályát.

Mozolai János: Dombóváron a harmadik órát többnyire az úszás oktatására használják. Ehhez persze —■ a tanuszoda létrehozásához — szükség volt a városi tanács messzemenő megértésére, támogatására. Dunaföldváron gazdasági épületet alakító.tak át tornateremmé. Szekszárdon a kettes számú általános iskolában beindították a szakosított tantervű testnevelő osztályokat. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy az ide járó tanulóknak a hét minden napján van testnevelési órájulc. A kedvező tapasztalatok alapján most a hármas számú ál-’ talános iskolában is hasonló intézkedésre készülnek. A megyei tanács több százezer forintos támogatásával készült el a sportudvar Dombóváron, Gyönkön, Bor.yhá- don, Szekszárdon a gimnáziumokban. Decsen is épül hasonló létesítmény, amelyhez a pénzt a különböző társadalmi szervek biztosítják.

Póla Károly: A megyei tanácsülés december végén tárgyalta a megye tizenö. éves közoktatásügyi fejlesztésével kapcsolatos terveket. Elhatározták az iskolaközpontok létrehozását, így könnyebb lesz szakképzett testnevelő tanárokat találni, megfelelő tornatermeket, sportudvarokat létesíteni. Ezekben az irányelvekben is szerepel. hogy ezután nem épülhet iskola tornaterem nélkül. Számításaink szerint Tolna megyében a következő tizenöt éves időszakban mintegy negyven tornaterem épül fel.

Mozolai János: Csak nehogy úgy épüljenek ezek a tornatermek, mint a jelenlegi ötéves terv időszakában, amikor a tervezett négy-öt i.yen létesítményből egy sem készült el!

Póla Károly: Folynak a tárgyalások arról is, hogy a művelődési házak arra alkalmas helyiségeit az iskolák igénybe vehessék testnevelési órák megtartására. Természetesen messzemenően figyelembe vesszük azt az alapelvet, mely szerint ez az intézkedés semmiképpen nem akadályozhatja a művelődési házak rendeltetésszerű használatát, nem hathat károsan a közművelődésre.

— A harmadik testnevelési órát 1973. szeptemberében iktatták a tantervbe. Természetesen csodára nem számíthatunk, ez alatt a néhány hónap alatt az eddigi vézna gyerekekből nem lettek izom- kolosszusok. Azt azonban tálán megkérdezhetjük, a gyakorlatban látszik-e már az intézkedés eredménye?

Póla Károly: Az induláskor sok gondot okozott, azonban az igazgatók, a nevelők belátták szükségességét, lelkesen kezdtek munkához. Mindenki azt mondja, hogy a lehetőségek, biztató eredmények megérték a fáradságot Ugyanakkor a testnevelési ó- ák _ számának növelésével — relatíve — mostohábbak lettek a körülmények. Ez a tény azonban még inkább arra ösztönöz bennünket es másokat, hogy tovább jayít- suk a tárgyi, személyi is' - te.eket, az eddiginél is i j- bet tegyünk az iskola. s - nevelés hatékonyságának viiasaert.

A tiszta forrást a nép művészete jelenti, az otthoni táj, az erdélyi tanulmányutak. Kissé komornak tűnő, kemény kontúrokkal festett képeket nézünk. És szövőszéket.

— Ez honnan került ide?

Szép, nehéz darab. A maga módján műalkotás.

— Bogyiszlóról!

fótira.

Mozolai János: Véleményen szerint csők fizikailag erősebb, ellenállóbb fiatalok é- pesek a megnövekedett, s :t egyre növekvő szellemi erőkifejtésre. Többek között ez is indpkolja, hogy komoly art vegyük az Iskolai testnevelés, a testedzés fontosságát.

— ÖV —