Tolna Megyei Népújság, 1974. március (24. évfolyam, 50-76. szám)
1974-03-31 / 76. szám
> ! 9 t Dunától a Donig Részlet Kossá István könyvéből Hideg, áprilisi eső zavart haza bennünket, 1942. április 23-án a Vörös Sziklára rendezett túrától. Lányom már messziről elibém szaladt. — Apu! Behívót kaptál! 'Nem hittem el. Hogyan is hihettem volna, hiszen a zsebemben volt a felmentés^ mely 1943. február 1-ig minden katonai szolgálat alól mentesített. Még az újoncozás alól is. Igaz, több mint négy esztendeje már besoroztak, de az én korosztályomból még senkit se hívtak be kiképzésre. A behívó tényleg ott volt. „Kossá István újonc, tartozik 1942. április 25-én reggel 8 órakor. a nagykátai kiegészítő parancsnokság tápiósülyi ki- rendeltségénél jelentkezni. Három napra való élelmet hozmon magával” — figyelmeztetett a behívó. Csak úgy, vihar kabátosán,’ túrabakancsban rohantam a szakszervezetbe. Ott már hangyaboly fogadott. Az egész ve. zetőség behívót kapott. Elnök, főtitkár, mindenki, akinek nagyobb szerepe volt az utóbbi években a szervezeti életben.' szinte kivétel nélkül a behívottak között Vált. Első pillanatban nyilvánvalóvá vált. hogy politikai behívás történt, bár mindenkinek katonai rangját is feltüntették a behívón. A furcsa azonban az volt. hogy a behívottak között nemcsak már kiszolgált katonák, az elmaradt korosztályokkal besorozott újoncok voltak, hanem olyanok is, akiket ismételt sorozáspkon katonai szolgálatra végleg alkalmatlannak találtak. Még egy gondolkodóba ejtő körülményt fedeztünk fel. A Beszkártnál szokásos az ugyanazon nevűeket számmal megkülönböztetni. Ä katonaságnál azonban nem. Mégis a behívók Nagy II. József. Németh 9. István. Gruber I. Miklósnak szóltak. Összehasonlítottuk az írásokat. Pontosan ugyanaz a kéz írta valamennyit. Ezek a behívók tehát egészen biztosan a Besz- kárt katonai irodájában készültek. Nem volt vitás előttünk. Furcsa katonai szolgálat lesz az, ahova a vállalat hívat bennünket. Éppen azokat, akik az egyre erősödő szakszervezeti mozgalom irányítói voltunk. Másnap előírásszerűén jelentkeztünk a vállalat katonai parancsnokságán. Senki sem kapott felmentést. Itt már új hírt hallottunk: nem katonai szolgálat, hanem munkaszolgálat lesz. A szakszervezetbe . egymás Után futnak be a hírek. Más vállalatoknál is behívót kapott egész sor szakszervezeti bizalmi Jelentik: a szociáldemokrata párt néhány funkcionáriusa is a behívottak között van. Egész nap szaladgálunk. Estére bizaimiülést hívtunk össze, hogy a szakszervezet vezetésében fennakadás ne legyen. a funkciókat át kell adni az itthon maradóknak. Peyer telefonált, hogy tudomására jutott a bizalmi ülés összehívása. — Részt akarok venni. Megegyeztünk este kilenc órában. Félóra késéssel kezdtük. Tóth Mihály számolt be a helyzetről. Viharos közbeki- áltozás zavarta. Peyernek szólt, aki kopasz feje búbjáig vörösödve ült ott Nem is szólalt fel. Csak a gyűlés után informált bennünket róla, hogy Ukrajnába munkaszolgálatra visznek bennünket — Közel se lesznek a fronthoz — inkább munkások, mint katonák lesznek ott — próbált megnyugtatni bennünket Mégis komor volt a hangulat. Se testünk, se lelkünk nem kívánkozik a frontra. Mi, a világháború után felnőtt szak- szervezeti vezetők ízig-vérig háborúellenesek vagyunk. A frontról hazajöttek elbeszélései még kevésbé teszik ezt a kirándulást számunkra kívánatossá. Mozgalmi szempontból különösen aggaszt a behívás bennünket. Nemcsak azért, mert a szervezet jobb erőit vonják ki. de azért is, mert olyan tapasztalataink vannak, hogy egyes frontot járt szakszervezeti tagokat a fasiszta frontpropaganda megmételyezett. A vonatnál nagy sirás-rívás. Hátizsákok, kitűnő túrafelszerelés azoknál, akik már ismerik a munkaszolgálat rejtelmeit. Rajtunk díszétől megfosztott Beszkárt-egyenruha. Katonaládáinkat a kiszolgáltak megmosolyogták. A vonaton majdnem mindenki kezében Népszava. Faljuk a híreket. „Magyar és német kötelékek harcai a vörös szabadcsapatokkal. Kivégeztek harminc kommunistát Rou- enban. Tizennégy kommunistát ítéltek el Párizsban. Halálra ítéltek egy francia tisztet. Kommunistákat tartóztattak le Svájcban”. Egy nap hírei a sok közül. Nem sok ióra van kilátásunk . Kassa István születésének 70. éwfiíiiiiiára Teljesíthetetlen feladat Kossá István küzdelmes életét híven megrajzolni. A nincstelen napszámos fia nagy forradalmi, közéleti és emberi pályát járt be, történelmünk legküzdelmesebb évtizedeiben. A szegénységnél is nagyobb csapás sújtotta négyéves korában: az árvaság. Kegyelemkenyéren, rokonoknál, idegeneknél, tengődve szeretet, pártfogó gondoskodás nélkül élte gyermekkorát, ifjúságát. Mindig és teljes erővel törekedett önmaga tökéletesítésére. Tanulni akart. Nagy küzdelmek árán jutott be a keszthelyi premontrei gimnáziumba, de az egyetem kapui már nem nyílhattak meg előtte. Budapestre jött, kenyeret kellett keresnie, villamoskalduz lett 1922-ben már részese a munkásmozgalomnak, és nemsokára a kommunista ifjúmunkások soraiba lép., Felismert igazsága megvilágosítja számára a reakciós társadalom egész szerkezetét, árvaságának gyötrő érzéseit feloldja a munkás- osztály szolidaritása, és hű elvtársakkal szövetkezik a harcos Villamos Szövetség szervezetében. 1932-ben a szakszervezeti ellenzék élére áll, az újjászervezett Villamos Szövetség főtitkára, a Szakszervezeti Tanács tagja lesz. Legális munkája még fontosabb illegális feladatokat takart. A Vörös Villamos című lap szerkesztője fesz, amíg a rendőrség harminckét társával együtt letartóztatja. Szabadulása után nyilasok elleni tüntetéseket szervez, röplapokban leplezi le a BSZKRT fasiszta tisztviselőit. A növekvő elnyomás a munkásvezetők életére tör, és Kossá Istvánt is a 401-es büntetőszázaddal Ukrajnába hurcolják. Csak töretlen öntudata és páratlan életereje mentette meg a megsemmisüléstől. 1943-ban több társával együtt sikerült eljutnia a szovjet csapatokhoz. 1944 novemberében a párt megbízásából hazatért, hogy részt vehessen a Szálasi-uralom megdöntésében. A felszabadulás harcaiból Kossá István roppant bátorsággal, tevékeny hűséggel vette ki a részét. Az új ország őt állította a szakszervezetek élére. 1948-ig a tanács főtitkárq volt. Kezdettől fogva tagja volt a párt Központi Bizottságának, többször volt miniszter, országgyűlési képviselő, a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium vezetője, aki a nemzetközi munkásmozgalom fórumain is sokszor képviselte harcoló népünket A felszabadult élet sok helyre állította, és Kossá István min. den posztját kommunista öntudattal és rendkívüli tehetséggel töltötte be ... Mindenkit munkára, tettre, helytállásra biztatott Nem ismerte a pesszimizmust, a lemondást pedig az élet őt sem kímélte meg a csalódásoktól .. . De erőt merített világnézetéből, abból a meggyőződéséből, hogy valami nagy, igaz és az egész emberiség boldogságáért munkáló ügy részese . .. Megnyerő köz. vétlenséggel bontotta le az emberi távolságokat Minden embert közelállónak érzett és mindenkivel azonnal szót értett: hogyne lett volna így, hiszen Kossá István a nép leikéből lellcedzett jó fia volt Amikor 1965-ben a párt a ravatalára tette a hála és az elismerés virágait, méltán írták róla: „Minden tettét kommunista bátorság, tudatosság, derűlátás jellemezte. Emlékét minden magyar kommunista és szocialista, hazánk építésén munkálkodó minden dolgozó kegyelettel megőrzi.” Mennyibe kerül a tél Irkutszkban ? FELICE CHILANTI: Télen, amikor a Szovjetunió nagyobb részét hó borítja, a hideggel, hótorlaszokkal folytatott harc igen nagy anyagi ráfordításokat követel. Északon, különösen Szibériában 260 napig tart a tél, a hőmérséklet —50 fok, vagy még ennél js jobban lehűl. „Mennyibe kerül Önöknek a tél?” — ezzel a kérdéssel fordult az APN tudósítója Konsztantyin Kuzakovhoz. az irkutszki városi tanács elnökhelyetteséhez. ■— Úgy gondolom, hogy bármelyik szibériai/ ember hozzám hasonlóan válaszolna — a családi kiadásoknak jelentős tétele nálunk a téli ruházkodás. Városunknak a tél évente több mint 30 millió rubeljébe kerül. Ennek az összegnek egy része — meleg és villamos energia formájában — „szétfolyik” a közművek csatornáin. Éjszaka megjelennek az utcán a hókotró gépek. A trolibuszokat, villamosokat, autóbuszokat fűtött garázsban tartják, é§ speciális téli olajjal töltik fel. ami drágább, mint a normál olaj. Az egyes távfűtési központokban 24 órás üzemzavar-elhárítási ügyeletet tartanak. Mindez azonban nem is a legfőbb tétele a városi tanács In i ll’»I 4 I 1974. március 31. téli kiadásainak, minthogy ezek legnagyobb része nyáron, a télre való felkészüléskor jelentkezik. Ekkor történik a több száz kilométernyi víz- és távfűtőhálózat vezetékeinek karbantartása. amely azért is jelent bonyolult feladatot, mivel a vezetékek háromméteres mélységben helyezkednek el. Télen a belső és a külső hőmérséklet-különbség az 50 —70 Celsius fokot is eléri. A meleg természetesen a legkisebb réseken is igyekszik elillanni. A lakások, óvodák, iskolák hőszigetelésére, a fűtőrendszerek javítására évente több mint 3 millió rubelt fordítanak — a városi tanács különleges alapjának terhére. Azt jelenti ez, hogy az irkutszki ak télen többet fizetnek a szolgáltatásokért, mint például egy iszocsi lakos? Semmiképpen. A különbség mindössze néhány kopejkáira tehető. A kiadások! felsorolásakor nem említettem városunk fő építkezését, amelyen tükröződik klímánk jellege: a közelben kőszénbázisú hőerőművet építünk, amely lehetővé teszi, hogy Irkutszkban felszámolják a kis kazánokat. Ennek az objektumnak a felszerelése mintegy 200 millió rubelbe kerül. Mennyibe kerül tehát a tél Irkutszkban? Igen sokba. De arra törekszünk, hogy az embereknek ez a nehéz évszak ne betegséget, hanem egészséget hozzon, <APN—KS) 13. Ám épp ezek a dúsgazdag emberek ajánlották fel Giulia- nónak az első zászlót, és ő ki akarta elégíteni vágyát, részese akart lenni egy ügynek, meg akarta váltani az életét, bujkáló bűnözőből illegalitásban élő frontharcos akart lenni. A báró felajánlotta szakértelmét, hogy milyert gazdag embereket raboljon el váltságdíjért Giulianó. A bandita azonban visszautasította ajánlatát. — Ilyesmit egyedül is tudok csinálni. A keleti szeparatisták katonai vezetőjének sürgető ajánlatát is elutasította, hogy néhány csapatát dobja át hozzájuk, és vegyen részt egy ütközetben Catania környékén. Ez az összecsapás arra szolgált volna, hogy rávegye az állami katonai parancsnokságot. hogy erőiket erre a területre összpontosítsák, . így könnyebb lett volna a sziget többi részén kirobbantani a gerillaháborút. Giulianó azonban nem volt hajlandó kimozdulni birodalmából. Végrehajtotta első támadását a bellolampói csendőrlaktanya eilerf. és sikerült fegyverhez is jutnia. Giulianó számára a csendőrség volt „az ellenség”, az állami elnyomás szimbóluma. Ha a csendőrök ellen harcolt, úgy érezte, azért küzd, hogy Szicíliát csatolják az Amerikai Egyesült Államokhoz. Szinte az összes nyugat-szicíliai csendőrőrsön. bombák robbantak, az épületek megrongálódtak, sok csendőr pusztult el az összecsapásban. Giulianónak, mirft szeparatizmus katonai vezetőjének, két terrorakciója volt különösen súlyos: a grisi laktanya elleni támadás és egy csendőrökkel megrakott teherautó csapdába ejtése Monte- lepre területén. Ezt a két gerillaakciót Giu- liano akkor hajtotta végre, amikor a szeparatizmus már politikai válságba jutott. Az ellenállásból kiépült új római kormány elhatározta ugyanis, hogy. véget vet a zendülésnek . és rendet teremt Szicíliában.' A Nemzeti Tanács közbén léféktette a tartományi önállóság alapjait, és tanulmányozta már a jövendő önálló tartomány partikuláris alkotmányát. A szeparatizmus két politikai vézetőjét, Finocchiaro Aprilét és Varvarót 1945. októberében tartóztatták le, és száműzték Ponza szigetére. A vezérétől megfosztott mozgalom egyre jobban elsekélye- sedett; az EVIS átalakult GRIS-sé (Szicíliai Forradalmi Függetlenségi Csoportok), és terrorakciókat hajtott végre. Kelet-Szicíliábari szégyenletes összeomlással végződő meggondolatlan akciókat hajtottak végre. Csak Giulianó bandája tartotta még magát Nyugat-Szi- cíliában, talán, mert sok tapasztalatot szerzett már a banditizmus terén. Giulianó egy zászló védelme alatt működött. melyet csak a „győzelem” után szándékozott bevonni. És neki meg az embereinek a győzelmet az jelentette, ha visszatérhetnek' a szabad emberek világába. Vezérkara székhelyéül egy Montelepre környéki gazdaságot választott. Pénzben sose szenvedtek hiányt. A váltságdíjjal járó emberrablások tekintélyes összegeket hoztak a konyhára. Az egyik legtöbbet jövedelmező fogás Papé di Prata- meno herceg, nagybirtokos elrablása volt. A herceget Giu- liano később is rendszeresen megadóztatta. A többi emberrablás kétmilliótól harminc- millióig terjedő összegeket jövedelmezett. A grisi csendörlaktanya megtámadása erőfitogtatásra szolgált: Giulianó harminc fiatal fegyveres élén személyesen vezette ezt az akciót. A csendőröket lerohanták, az épületet elfoglalták: a bandavezér betört a parancsnoki irodákba, legfőbb gondja az volt, hogy felgyújtsa az irattárat. a nyilvántartó- könyveket. Eltörölni a múltat. bűnei bizonyítékát — ezt akarta. (Folytatjuk)
