Tolna Megyei Népújság, 1974. március (24. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-26 / 71. szám

Tv-napló Beszélik, hogy**. H JT A. -L- * e t v e S A Jogi esetek, bár népsze­rű-ágban aligha vetekedhet a Kék fénnyel, mindig tud olyant mondani, ami általános érdek­lődésre tarthat számot, mert a jogi érdekességen túl tanít és növeli igazságérzetünket is. Az adás végén feltett, s meg­válaszolásra váró kérdések mindig ilyenek, ezúttal pedig, úgy véljük, a Jogi esetek tör­ténetének legizgalmasabb pontjához érkezett. Az alko­holizmus sokat emlegetett, s megoldatlan problémaköre is ilyen, amivel a legutóbbi adás kezdődött, rögtön hasznos ta­náccsal szolgálva a férjük kocsmaadósságát szenvedő asz- szonyoknak: a kocsmai hitel nem behajtható, aki hitelez, saját zsebére, felelősségére (fe­lelőtlenségére?) teszi. Tanul­ságnak ezt sem árt megjegyez­ni. Fontosabb azonban az adást befejező „rejtvény”-eset a la­káscserék egy speciális fajtá­járól, amit félhivatalosan „jo­gi cseréitek” hívnak. Félhiva­talosan, ugyanis a köznyelv és gyakorlat átvette és oly ma­Filmjegyzet Kabaré Színes, amerikai filmmusi­cal — olvassa az ember a plakáton és elhúzza a száját. Megvan az oka a „szájhúzás­ra”. különösen akkor, ha tör­ténetesen emlékszik még arra a néhány esetre, amikor az egyébként sem zsúfolt nézőtér még inkább kiürült a különbö­ző musicalek vetítése közben. Mert ez is előfordult már. Az­tán ha mindennek tudatában, vagy inkább: ennek ellenére -— veszi a bátorságot és jegyet vált a Kabaréra, nagyot csa­lódik. Pozitív értelemben. Rá­jön, hogy a Kabaré nem is musical, legalábbis nem olyan musical, mint amilyet eddig megszoktunk. A film műfaját nehéz lenne meghatározni, de ez talán nem fontos, ponto­sabban nem e z a fontos. In­kább az, hogy a néző egy ki­tűnő filmet lát. . Úgy. látszik, a film készítőinek mégsem hiába osztogatták az Oscar- díjakat. imtr tw .n Berlin 1931 — olvassuk a vásznon. A cselekmény egy mulatóban kezdődik, megy a műsor, a kabaré. A nézőtéren bubifrizurás hölgy, tokás üz­letemberek, a színpadon agyonfestett kabarégörlök, kon­feranszié. Jóformán fel sem tűnik, amint a tulaj, vagy a főpincér — mindegy, hogy ki­csoda — a szó szoros értelmé­ben kirúg egy snájdig. náci egyenruhába öltözött férfit. (Ne felediük. még csak 1931-et írunk.) Mindezt csak úgv mel- - lékesen vesszük tudomásul (a filmbeli közönség észre 6em veszi), hiszen a színpadra fi­gyelünk. Ott énekel, táncol a „nemzetközi szenzáció”. Sally, öt nézi újdonsült barátja, a Cambridge-ből Berlinbe érke­zett Brian is. És íme itt a le­hetőség: a doktori disszertáció­ját író fiatalember beleszeret a hétköznapi kis énekes-tán­cosnőbe, aki azt hiszi magáról, hogy egy személyben a végzet asszonya és a felfedezésre vá­ró tehetséges filmsztár. Ez a lehetőség inkább buktató szo­kott lenni. Az érzelgős szerel­mi történet buktatója. Hát igen. csakugyan egymásra ta­lálnak. sőt. végül el is válnak útjaik. Hogy mégsem a szív- repesztő sablov|sztorit kanjuk, az a már említett alkotóknak köszönhető. A bőségesen, ám jó érzékkel adagolt humornak, a szereolők nagyszerű játéká­nak. a kitűnő daloknak, a cso­dá latos operatőri munkának. És a háttérnek. Ami ugyan­csak másodpercekre villan föl, de akkor úgy. hogy a mozi- nézők háta beleborzong. A weimari Németországot látjuk, a fel-fel tünedező horogkeresz­tes karszalagokat, az utcai randalirozások nyomán aszfalt­ra folyó vént. az ostoba kispol­gárt, aki elhiszi, hogv a min­den bajt okozó bankárok egy­szerre zsidók és kommunisták. És hogy a kéo teljes legyen, ott a fiatal, léha. gusztustalan báró is. ö mondia: „A nácik buta huligánok. Megszabadíta­nak bennünket a korrnumis- iáktól. aztán elintézzük őket is.” Mint tudjuk, nem így történt. És ha esetleg történel­mi ismereteink hézagosak vol­nának. a film záró képsora felvilágosít bennünket. Ismét a kabaréban vagyunk. A nézőté­ren a bubifrizurás hölgyet lát­juk, a tokás és kopasz úri­embereket. Mint a film elején. Csakhogy közöttük már ott ül­nek az egyenruhások is. Kar­jukon a vörös szalag, a feke­te horogkerészttel. Eddig a cselekmény. Szerel­mi történet, és ami csak úgy ,.mellékesen” mögötte van, a történelmi háttér. Mellékesen, mondjuk, de érezzük, hogy itt ez a lényeg. A film a fasizmus hatalomra jutásáról szól — a fasizmus ellen. A szereplők kiváló művé­szek: a Sallyt alakitó Lisa Mi- nelli, a Briant játszó — a Ró­meó és Júlia Tyhaltjaként megismert — Michael York, és a Kit-Kát Klub konferanszié­ba, Joel Grey, aki nemcsak a filmbeli, de a valóságos néző­ket Is magával ragadóan ka­lauzolja. — ffV — gától értetődően alkalmazza, hogy az újságok apróhirdeté­sében is egészen természete­sen és ártatlanul hangzik. Va­lóban olyan ártatlan ügyletről lenne szó? Egyelőre találgat­hatják csak a Jogi esetek ama­tőr jogászai, az igazság csak a következő adásban dől el, s ekkor tudjuk meg. mennyiben szabályos a „jogi csere”, s mennyiben közönséges csalás, amire — esetleg — igazság­szolgáltatásunknak is fel kell figyelnie. ^ A vasárnap este nagyobbik felét Antal Imre műsora töl­tötte ki. kevés sikerrel, annál több csalódással. Még az sem derült ki. hogy a műsor elején miért kellett PécsrSl Mdria- gyűd. Siklós érintésével Orfűre utazni, ahol aztán nem történt semmi. S a Shaw-egyfelvoná- sos is gyenge vigasz volt. na­gyon Öregen írta, ez volt utolsó darabja, s ezt magán is viseli. A hajdani csillogás megko­pott, s inkább reminiszcenciá­kat keltett, például Schiller Stuart Máriájának nngyjelene- tére többet ondoltunk, mint Shav/-ra. Húsz ti Péter más darabban jobban bizonyíthat­ta volna tehetségét, s Antal Imre hosszú, illusztrálatlan ve­lencei emlékeihez is inkább illett volna egy Otelló-jelenet. A tökéletes alattvaló Szath- mári Sándor kitűnő ötletéből készült, s Varga Balázs szö­vegkönyve találkozhatott volna több zenei leleménnyel is, mint amennyit Hidas Frigyes áldozott erre a jobb sorsra érdemes oneraeroteszkre. A zenei közhelyekbe a kitűnő énekesek se tudtak életet ön­teni, nedig Sólyom Npev Sán­dor, Miller Lajos, Pnlo«ó Sán­dor mindent megpróbált. Mit mondjunk? A tv ezen a hétvégen nem kényeztetett el bennünket. cs. FELICE CHILANTI: mu zászlót Salvatore Martuk Egészen más tervei voltak. Lelkében gyerekkora óta vad haragot forralt a pásztor- és parasztnyúzók éllen, akik ál­landóan szorongatták a pász­torokat, fillérekért fölvásárol­ták a bárányokat. mielőtt megszülettek, a juhsajtot, mi­előtt a hozzá való tejet ki­fejték volna. Embereik lábon vették meg a gabonát, a fáról a gyümölcsöt. össze! megvették a parasztoktól a mustot, aztán egész évben, ad­ták el nekik a bort. Nyugat- Szicília hatalmas hiénái vol­tak ők. Giuliano rendezte velük a régi számlát; személyesen ke­reste fél őket: nagy -tisztelet­tel fogadták. És ő minden te­ketória nélkül igén tekinté­lyes összegeket követéit — másnapra. Megjelölte a pénz átadásának óráját és helyét is. Minden erőfeszítés hiábavaló volt ilyenkor, hogy Monte- lepre királyát rábírják: csök­kentse követeléseit. Giuliano elment. egyedül, ahogyan jött. És másnap a megjelölt órá­ban, a megállapított helyen Giuliano megbízottad átvették a nagy köteg pénzt. Később kitudódott: ezek taőgiü % becstelen spekulánsok közül páran a kontinensre költöz­tek. Milánóba. Torinóba. és újra kezdték ügyleteiket. A zsarolással szerzett pénzt három részre osztotta: az egyi­ket magának, tartotta meg, a másikat a csapatkapitányok kapták, és a harmadikat az áldozatok közt osztotta szét, a legjobban szűkölködő pász­torokat és parasztokat választ­va ki. így történt, hogy ezekben a napokban Mannino. Terra- nova, Pisciotta meg a többi bandita nyomorúságos házak­ba kopogtatott be, és nem ra­bolni, vagy fenyegetőzni, ha­nem pénzt vinni. És egy Giuliano nevű ban­ditának. minden önkényúr el­lenségének, a megalázottak védelmezőjének híre szállt, a nép ezreinek és .ezreinek lett egyetlen reménysége. akire áhítattal és várakozással néz­tek. Ám a pénz megfellebbezhe­tetlen úr. és a banditának sok pénz kellett. Embereinek el kellett tartamos a családju­kat. a törvényen kívüli élet is sokba került, drágák vol­tak az öszvérek, a lovak. a gépjárművek. Néha fegyve­rekre is kellett költeni. Giuliano. hogy ezt a sokfé­le szükségletet kielégíthesse, Felmérnek bennünket Nincs értelme tagadni, hogy amióta csak bepillantást nyer­tem a számok világába, vagyis hatéves korom óta, egyfolytá­ban irigylem azokat, akik be is látnak oda, sőt fölényesen eliga­zodnak ebben a számomra szinte reménytelenül bonyolult biroda­lomban. Tényleg ném dicsekvés­képpen mondom, de a szükséges biztonságot csak az alapművele­tek megoldásában sikerült meg­szereznem, ennek következtében tűrhetően tudok összeadni, ki­vonni, szorozni valamint osztani. Állítólag valamikor ugyanezt tör. tekkel is elvégeztem, továbbá hatványoztam, gyököt vontam és integráltam. Ha maguk a kifeje­zések roppant ismerősek is, leg­nagyobb sajnálatomra időközben elveszítették gyakorlati használ­hatóságúkat. Legalább is a ma­gam számára. Ami azonban nem akadályoz meg abban. Hogy fenntartás nélkül csodáljam mindazokat, akik mesterei a ma. tematikának. Ezt azért sem győzöm hang­súlyozni, mert miközben én úgy­szólván begyepesedtem matema­tikailag, addig szerencsére so­kan mások valósággal kiyirágoz- tak, szüntelenül számolnak, tu­dományos alapossággal felmér­nek, lenyűgöző statisztikákat al­kotnak rólunk. Még ma sem tér­tem egészen magamhoz például afölötti bámulatomból, ahogyan a szakemberek csalhatatlan biz­tonsággal meghatározták a ha­zánkban kívánatos családnagysá. got. Ez ugyanis, mint annyiszor hallhattuk és olvashattuk, ponto­san kettő és fél gyermek. Ami­kor először értesültem róla, hogy ekkorának kell lennie a normális magyar családnak, bizony elural., kodott bennem a bizonytalanság*- mert nem ismertem a részletszá­mításokat, csak a végeredményt. És vakartam a fejem, hogy mi sarcot vetett ki, valamiféle adórendszer formájúiban. Meg­bízottait elküldte a gazdag földiar tokosokhoz, közölte az összeget és a fizetés határide­jét, aztán megjelentek az adószedők. Bizonyos esetekben nyugtát adott. A rekvirált ál­latokért például elismervényt. Ahogyan telték a hónapok, és az 1944-es év 1945-4« for­dult. Nyugat-Szácíliának ezen a nagy területén Giuliano va­lamiféle hatalom létét jelen­tette, kis alvilági államot, me­lyet egy mindenre elszánt zsarnok, király vezet, altit a nép egy része szeret, egy része fél. egy Msebifceég pedig valóban gyűlöl. Volt egy-két. emlékezetes akciója ennek az időszaknak: például, amikor Giuliano leg­vakmerőbb embereivel ' kira­bolta egy alcarnói nemesasz- szonf palotáját, épp egy ün­nepség alkalmával. Ügy tört a házra, mbit a legendás sze­gény legények, géppisztollyal felfegyverzett embereivel el­záratta az összes kijáratot, és a szalonokba toppanva, erre kiképzett embereinek átadatta az ékszereket, órákat, pénz­tárcákat. Giuliano ilyen körülmények közt is elért valami rendkí­vülit: áldozatai nem gyűlöl­ték meg. Egyik csapatát sok­szor éppen, a kirabolt hölgy „látta vendégül’* birtokán, számos bűntény után. találtak nála biztos menedékre. A maáfiavezérek versenyez­itek a 'barátságáért meg azért, hogy szolgálatokat tehessenek neki. És mivel a rendőrségen, mindig siindörgött néhány fi­zetett kémjük, igyekeztek Giu- lianónál valamit elérni érte­süléseik fejében. Egy mon- realei maffiás veit megbízva azzal, hogy sürgősen értesítse Giulianót. ha a rendőrség va­lamire készül ellene. (Folytatjuk) lesz ebből. S minthogy a tört-' számok másoknak is condoí okozhatnak, bizonyára veszélybe kerül az ideális családmodeil megvalósítása. Arra gondoltam, hogy a népesedést nem lehet általában és országosan fellen­díteni, az erre irányuló gyakor­lati lépéseket a szűkebb csalá­dokban kell megtenni. Ott vi. szánt miképpen lesz fél, illetőleg két és fél gyermek? Ez a mate­matikai probléma olyannyira fog­lalkoztatott, hogy hosszabb idő után, megint számolásra adtam a fejem. Persze, papíron, mert az a biztos. Lelkiismeretesen elvé-, geztem az ellenőrző számításo­kat is, és már éppen indultam volna a szomszédokhoz, hogy kö­zöljem velük az egyénekre le- , bontott feladattervet, amikor rá-’ pillantottam az órára, amelyen már tizenegy és fél, azaz mit is beszélek, éjjel fél tizenkettő volt. Ráadásul a feleségem is aludt már, így nem tudtam mit tenni, mint hogy fáradton a számolás­tól, de a jól végzett számítások feletti jóleső elégedettséggel az álom karjaiba vetettem magam. Lehunytam előbb a fél szeme­met, aztán a másik felet is, így rövidesen kijött az egy, holott köztudomásúlag két szeme van az embernek. Ezen még egy ideig töprengtem, de szerencsé­re sikerült álomba számolni ma gam. Másnap egy értekezleten vet- lem részt, ahol a szabad idő he­lyes eltöltése szerepelt napiren­den. Kissé álmos voltam ugyan, de arra felkaptam a fejem, ami­kor azt hallottam, hogy nálunk egy-egy dolgozó állampolgárra naponta és átlagosan kettő egész hét tized óra szabad idő jut És az előadó hozzátette, hogy ez természetesen tudományos felmé­rés eredménye, amelyet egy rep. rezentatív vizsgálódás kiterjeszté. se révén nyertek. Ez az újabb adat megint lenyűgözött, el kel­lett ismernem, hogy ha meg­feszültem volna, akkor se tudom kiszámolni ilyen pontosan. Már csak azért sem, mert ismét csak a mi emeletünkön lakók példá­ját véve, itt a dolgozó állampol­gárok esténként rendszeresen a televízió előtt tőlük az idejüket, kivéve a vasárnapot, amikor elő. fordul, hogy a délelőttöt és a délutánt is a képernyőnek áldoz, zák. Ez pedig már önmagában is lényegesen több, mint ameny- nyit a felmérés átlagként meg­állapított. Nem tudok másra gon. dőlni, minthogy a felmérők a tévénézést nem számítják sza­bad időnek; _______ E zzel együtt levett kalappal tisztelgek a bennünket szüntele­nül felmérő matematikai zsenik tehetsége előtt Pedig ez még csak .a kezdet Gondolják cspk el, mi lesz itt akkor, ha majd a matematikai versenyeket sorra nyerő diákjaink is felnőtt fel-. Mérőkké cseperednek? ARKUS JÓZSEF 19TL OtárCitM

Next

/
Thumbnails
Contents