Tolna Megyei Népújság, 1974. március (24. évfolyam, 50-76. szám)
1974-03-26 / 71. szám
Tv-napló Beszélik, hogy**. H JT A. -L- * e t v e S A Jogi esetek, bár népszerű-ágban aligha vetekedhet a Kék fénnyel, mindig tud olyant mondani, ami általános érdeklődésre tarthat számot, mert a jogi érdekességen túl tanít és növeli igazságérzetünket is. Az adás végén feltett, s megválaszolásra váró kérdések mindig ilyenek, ezúttal pedig, úgy véljük, a Jogi esetek történetének legizgalmasabb pontjához érkezett. Az alkoholizmus sokat emlegetett, s megoldatlan problémaköre is ilyen, amivel a legutóbbi adás kezdődött, rögtön hasznos tanáccsal szolgálva a férjük kocsmaadósságát szenvedő asz- szonyoknak: a kocsmai hitel nem behajtható, aki hitelez, saját zsebére, felelősségére (felelőtlenségére?) teszi. Tanulságnak ezt sem árt megjegyezni. Fontosabb azonban az adást befejező „rejtvény”-eset a lakáscserék egy speciális fajtájáról, amit félhivatalosan „jogi cseréitek” hívnak. Félhivatalosan, ugyanis a köznyelv és gyakorlat átvette és oly maFilmjegyzet Kabaré Színes, amerikai filmmusical — olvassa az ember a plakáton és elhúzza a száját. Megvan az oka a „szájhúzásra”. különösen akkor, ha történetesen emlékszik még arra a néhány esetre, amikor az egyébként sem zsúfolt nézőtér még inkább kiürült a különböző musicalek vetítése közben. Mert ez is előfordult már. Aztán ha mindennek tudatában, vagy inkább: ennek ellenére -— veszi a bátorságot és jegyet vált a Kabaréra, nagyot csalódik. Pozitív értelemben. Rájön, hogy a Kabaré nem is musical, legalábbis nem olyan musical, mint amilyet eddig megszoktunk. A film műfaját nehéz lenne meghatározni, de ez talán nem fontos, pontosabban nem e z a fontos. Inkább az, hogy a néző egy kitűnő filmet lát. . Úgy. látszik, a film készítőinek mégsem hiába osztogatták az Oscar- díjakat. imtr tw .n Berlin 1931 — olvassuk a vásznon. A cselekmény egy mulatóban kezdődik, megy a műsor, a kabaré. A nézőtéren bubifrizurás hölgy, tokás üzletemberek, a színpadon agyonfestett kabarégörlök, konferanszié. Jóformán fel sem tűnik, amint a tulaj, vagy a főpincér — mindegy, hogy kicsoda — a szó szoros értelmében kirúg egy snájdig. náci egyenruhába öltözött férfit. (Ne felediük. még csak 1931-et írunk.) Mindezt csak úgv mel- - lékesen vesszük tudomásul (a filmbeli közönség észre 6em veszi), hiszen a színpadra figyelünk. Ott énekel, táncol a „nemzetközi szenzáció”. Sally, öt nézi újdonsült barátja, a Cambridge-ből Berlinbe érkezett Brian is. És íme itt a lehetőség: a doktori disszertációját író fiatalember beleszeret a hétköznapi kis énekes-táncosnőbe, aki azt hiszi magáról, hogy egy személyben a végzet asszonya és a felfedezésre váró tehetséges filmsztár. Ez a lehetőség inkább buktató szokott lenni. Az érzelgős szerelmi történet buktatója. Hát igen. csakugyan egymásra találnak. sőt. végül el is válnak útjaik. Hogy mégsem a szív- repesztő sablov|sztorit kanjuk, az a már említett alkotóknak köszönhető. A bőségesen, ám jó érzékkel adagolt humornak, a szereolők nagyszerű játékának. a kitűnő daloknak, a csodá latos operatőri munkának. És a háttérnek. Ami ugyancsak másodpercekre villan föl, de akkor úgy. hogy a mozi- nézők háta beleborzong. A weimari Németországot látjuk, a fel-fel tünedező horogkeresztes karszalagokat, az utcai randalirozások nyomán aszfaltra folyó vént. az ostoba kispolgárt, aki elhiszi, hogv a minden bajt okozó bankárok egyszerre zsidók és kommunisták. És hogy a kéo teljes legyen, ott a fiatal, léha. gusztustalan báró is. ö mondia: „A nácik buta huligánok. Megszabadítanak bennünket a korrnumis- iáktól. aztán elintézzük őket is.” Mint tudjuk, nem így történt. És ha esetleg történelmi ismereteink hézagosak volnának. a film záró képsora felvilágosít bennünket. Ismét a kabaréban vagyunk. A nézőtéren a bubifrizurás hölgyet látjuk, a tokás és kopasz úriembereket. Mint a film elején. Csakhogy közöttük már ott ülnek az egyenruhások is. Karjukon a vörös szalag, a fekete horogkerészttel. Eddig a cselekmény. Szerelmi történet, és ami csak úgy ,.mellékesen” mögötte van, a történelmi háttér. Mellékesen, mondjuk, de érezzük, hogy itt ez a lényeg. A film a fasizmus hatalomra jutásáról szól — a fasizmus ellen. A szereplők kiváló művészek: a Sallyt alakitó Lisa Mi- nelli, a Briant játszó — a Rómeó és Júlia Tyhaltjaként megismert — Michael York, és a Kit-Kát Klub konferansziéba, Joel Grey, aki nemcsak a filmbeli, de a valóságos nézőket Is magával ragadóan kalauzolja. — ffV — gától értetődően alkalmazza, hogy az újságok apróhirdetésében is egészen természetesen és ártatlanul hangzik. Valóban olyan ártatlan ügyletről lenne szó? Egyelőre találgathatják csak a Jogi esetek amatőr jogászai, az igazság csak a következő adásban dől el, s ekkor tudjuk meg. mennyiben szabályos a „jogi csere”, s mennyiben közönséges csalás, amire — esetleg — igazságszolgáltatásunknak is fel kell figyelnie. ^ A vasárnap este nagyobbik felét Antal Imre műsora töltötte ki. kevés sikerrel, annál több csalódással. Még az sem derült ki. hogy a műsor elején miért kellett PécsrSl Mdria- gyűd. Siklós érintésével Orfűre utazni, ahol aztán nem történt semmi. S a Shaw-egyfelvoná- sos is gyenge vigasz volt. nagyon Öregen írta, ez volt utolsó darabja, s ezt magán is viseli. A hajdani csillogás megkopott, s inkább reminiszcenciákat keltett, például Schiller Stuart Máriájának nngyjelene- tére többet ondoltunk, mint Shav/-ra. Húsz ti Péter más darabban jobban bizonyíthatta volna tehetségét, s Antal Imre hosszú, illusztrálatlan velencei emlékeihez is inkább illett volna egy Otelló-jelenet. A tökéletes alattvaló Szath- mári Sándor kitűnő ötletéből készült, s Varga Balázs szövegkönyve találkozhatott volna több zenei leleménnyel is, mint amennyit Hidas Frigyes áldozott erre a jobb sorsra érdemes oneraeroteszkre. A zenei közhelyekbe a kitűnő énekesek se tudtak életet önteni, nedig Sólyom Npev Sándor, Miller Lajos, Pnlo«ó Sándor mindent megpróbált. Mit mondjunk? A tv ezen a hétvégen nem kényeztetett el bennünket. cs. FELICE CHILANTI: mu zászlót Salvatore Martuk Egészen más tervei voltak. Lelkében gyerekkora óta vad haragot forralt a pásztor- és parasztnyúzók éllen, akik állandóan szorongatták a pásztorokat, fillérekért fölvásárolták a bárányokat. mielőtt megszülettek, a juhsajtot, mielőtt a hozzá való tejet kifejték volna. Embereik lábon vették meg a gabonát, a fáról a gyümölcsöt. össze! megvették a parasztoktól a mustot, aztán egész évben, adták el nekik a bort. Nyugat- Szicília hatalmas hiénái voltak ők. Giuliano rendezte velük a régi számlát; személyesen kereste fél őket: nagy -tisztelettel fogadták. És ő minden teketória nélkül igén tekintélyes összegeket követéit — másnapra. Megjelölte a pénz átadásának óráját és helyét is. Minden erőfeszítés hiábavaló volt ilyenkor, hogy Monte- lepre királyát rábírják: csökkentse követeléseit. Giuliano elment. egyedül, ahogyan jött. És másnap a megjelölt órában, a megállapított helyen Giuliano megbízottad átvették a nagy köteg pénzt. Később kitudódott: ezek taőgiü % becstelen spekulánsok közül páran a kontinensre költöztek. Milánóba. Torinóba. és újra kezdték ügyleteiket. A zsarolással szerzett pénzt három részre osztotta: az egyiket magának, tartotta meg, a másikat a csapatkapitányok kapták, és a harmadikat az áldozatok közt osztotta szét, a legjobban szűkölködő pásztorokat és parasztokat választva ki. így történt, hogy ezekben a napokban Mannino. Terra- nova, Pisciotta meg a többi bandita nyomorúságos házakba kopogtatott be, és nem rabolni, vagy fenyegetőzni, hanem pénzt vinni. És egy Giuliano nevű banditának. minden önkényúr ellenségének, a megalázottak védelmezőjének híre szállt, a nép ezreinek és .ezreinek lett egyetlen reménysége. akire áhítattal és várakozással néztek. Ám a pénz megfellebbezhetetlen úr. és a banditának sok pénz kellett. Embereinek el kellett tartamos a családjukat. a törvényen kívüli élet is sokba került, drágák voltak az öszvérek, a lovak. a gépjárművek. Néha fegyverekre is kellett költeni. Giuliano. hogy ezt a sokféle szükségletet kielégíthesse, Felmérnek bennünket Nincs értelme tagadni, hogy amióta csak bepillantást nyertem a számok világába, vagyis hatéves korom óta, egyfolytában irigylem azokat, akik be is látnak oda, sőt fölényesen eligazodnak ebben a számomra szinte reménytelenül bonyolult birodalomban. Tényleg ném dicsekvésképpen mondom, de a szükséges biztonságot csak az alapműveletek megoldásában sikerült megszereznem, ennek következtében tűrhetően tudok összeadni, kivonni, szorozni valamint osztani. Állítólag valamikor ugyanezt tör. tekkel is elvégeztem, továbbá hatványoztam, gyököt vontam és integráltam. Ha maguk a kifejezések roppant ismerősek is, legnagyobb sajnálatomra időközben elveszítették gyakorlati használhatóságúkat. Legalább is a magam számára. Ami azonban nem akadályoz meg abban. Hogy fenntartás nélkül csodáljam mindazokat, akik mesterei a ma. tematikának. Ezt azért sem győzöm hangsúlyozni, mert miközben én úgyszólván begyepesedtem matematikailag, addig szerencsére sokan mások valósággal kiyirágoz- tak, szüntelenül számolnak, tudományos alapossággal felmérnek, lenyűgöző statisztikákat alkotnak rólunk. Még ma sem tértem egészen magamhoz például afölötti bámulatomból, ahogyan a szakemberek csalhatatlan biztonsággal meghatározták a hazánkban kívánatos családnagysá. got. Ez ugyanis, mint annyiszor hallhattuk és olvashattuk, pontosan kettő és fél gyermek. Amikor először értesültem róla, hogy ekkorának kell lennie a normális magyar családnak, bizony elural., kodott bennem a bizonytalanság*- mert nem ismertem a részletszámításokat, csak a végeredményt. És vakartam a fejem, hogy mi sarcot vetett ki, valamiféle adórendszer formájúiban. Megbízottait elküldte a gazdag földiar tokosokhoz, közölte az összeget és a fizetés határidejét, aztán megjelentek az adószedők. Bizonyos esetekben nyugtát adott. A rekvirált állatokért például elismervényt. Ahogyan telték a hónapok, és az 1944-es év 1945-4« fordult. Nyugat-Szácíliának ezen a nagy területén Giuliano valamiféle hatalom létét jelentette, kis alvilági államot, melyet egy mindenre elszánt zsarnok, király vezet, altit a nép egy része szeret, egy része fél. egy Msebifceég pedig valóban gyűlöl. Volt egy-két. emlékezetes akciója ennek az időszaknak: például, amikor Giuliano legvakmerőbb embereivel ' kirabolta egy alcarnói nemesasz- szonf palotáját, épp egy ünnepség alkalmával. Ügy tört a házra, mbit a legendás szegény legények, géppisztollyal felfegyverzett embereivel elzáratta az összes kijáratot, és a szalonokba toppanva, erre kiképzett embereinek átadatta az ékszereket, órákat, pénztárcákat. Giuliano ilyen körülmények közt is elért valami rendkívülit: áldozatai nem gyűlölték meg. Egyik csapatát sokszor éppen, a kirabolt hölgy „látta vendégül’* birtokán, számos bűntény után. találtak nála biztos menedékre. A maáfiavezérek versenyezitek a 'barátságáért meg azért, hogy szolgálatokat tehessenek neki. És mivel a rendőrségen, mindig siindörgött néhány fizetett kémjük, igyekeztek Giu- lianónál valamit elérni értesüléseik fejében. Egy mon- realei maffiás veit megbízva azzal, hogy sürgősen értesítse Giulianót. ha a rendőrség valamire készül ellene. (Folytatjuk) lesz ebből. S minthogy a tört-' számok másoknak is condoí okozhatnak, bizonyára veszélybe kerül az ideális családmodeil megvalósítása. Arra gondoltam, hogy a népesedést nem lehet általában és országosan fellendíteni, az erre irányuló gyakorlati lépéseket a szűkebb családokban kell megtenni. Ott vi. szánt miképpen lesz fél, illetőleg két és fél gyermek? Ez a matematikai probléma olyannyira foglalkoztatott, hogy hosszabb idő után, megint számolásra adtam a fejem. Persze, papíron, mert az a biztos. Lelkiismeretesen elvé-, geztem az ellenőrző számításokat is, és már éppen indultam volna a szomszédokhoz, hogy közöljem velük az egyénekre le- , bontott feladattervet, amikor rá-’ pillantottam az órára, amelyen már tizenegy és fél, azaz mit is beszélek, éjjel fél tizenkettő volt. Ráadásul a feleségem is aludt már, így nem tudtam mit tenni, mint hogy fáradton a számolástól, de a jól végzett számítások feletti jóleső elégedettséggel az álom karjaiba vetettem magam. Lehunytam előbb a fél szememet, aztán a másik felet is, így rövidesen kijött az egy, holott köztudomásúlag két szeme van az embernek. Ezen még egy ideig töprengtem, de szerencsére sikerült álomba számolni ma gam. Másnap egy értekezleten vet- lem részt, ahol a szabad idő helyes eltöltése szerepelt napirenden. Kissé álmos voltam ugyan, de arra felkaptam a fejem, amikor azt hallottam, hogy nálunk egy-egy dolgozó állampolgárra naponta és átlagosan kettő egész hét tized óra szabad idő jut És az előadó hozzátette, hogy ez természetesen tudományos felmérés eredménye, amelyet egy rep. rezentatív vizsgálódás kiterjeszté. se révén nyertek. Ez az újabb adat megint lenyűgözött, el kellett ismernem, hogy ha megfeszültem volna, akkor se tudom kiszámolni ilyen pontosan. Már csak azért sem, mert ismét csak a mi emeletünkön lakók példáját véve, itt a dolgozó állampolgárok esténként rendszeresen a televízió előtt tőlük az idejüket, kivéve a vasárnapot, amikor elő. fordul, hogy a délelőttöt és a délutánt is a képernyőnek áldoz, zák. Ez pedig már önmagában is lényegesen több, mint ameny- nyit a felmérés átlagként megállapított. Nem tudok másra gon. dőlni, minthogy a felmérők a tévénézést nem számítják szabad időnek; _______ E zzel együtt levett kalappal tisztelgek a bennünket szüntelenül felmérő matematikai zsenik tehetsége előtt Pedig ez még csak .a kezdet Gondolják cspk el, mi lesz itt akkor, ha majd a matematikai versenyeket sorra nyerő diákjaink is felnőtt fel-. Mérőkké cseperednek? ARKUS JÓZSEF 19TL OtárCitM
