Tolna Megyei Népújság, 1974. március (24. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-03 / 52. szám

f I f I II. országos zongorayersenye Szekszárdion Napjaink ifjú forradalmárai Március 22 — 23 —24 Zenetanárok A megyei tanács és a Liszt Ferenc Zeneiskola az idén március 22, 23. 24-én rendezi meg Szekszárdon a zenetaná­rok II. országos zongoraveree- nyét. Valószínű számosán emlé­keznek még a mostanit meg­előző zenei esemény első szép alkalmára, hiszen a már kez­detben is országos mezőnyű zongoraverseny első helyezett­je az akkor még igencsak mél­tatlan körülmények között te­vékenykedő zeneiskola fiatal tanára, Theisz László volt. A zongoraversenynek az idén már az új zeneiskola ad ott­hont, a korábbinál sokkal jobb gyakorlási lehetőséget is biztosítva a résztvevőknek, akik a megyeszékhelynek há­rom napra lesznek vendégei. Mint azt a megyei tanács művelődésügyi osztályán teg­Partnereimet váratlanul ér­te a kérdés, de nem készü­letlenül, ami magától értető­dő. A partnereim védőnők, akik naponta járták a várost, Szekszárdot, a növekvő és ligen kiterjedt peremterüle- tekkel rendelkező megyeszék­helyet. Nincs az a turista, aki annyit gyalogolna éven át, mint ők kilencen. Tessék csak elképzelni, Szekszárd viszonylatában a védőnői családlátogatások egy főre eső átlaga 2101. A védő­nők havonta átlagosan 175 családlátogatást végezrfek el és nemcsak körzeteik belső részén, hanem a rájuk osz­tott külterületeken is. Ettől függetlenül nem panaszkod­nak. Am, ha mégis valaki szóvá tenné, hogy mind ne­hezebb és éppen a népese­déspolitikai határozatok kez­deti eredményeként nehezebb a munka, akkor mindig akad, aki emlékeztet arra, hogy 25 évvel ezelőtt Szekszárdon, ird és mondd, összesen két védőnő látta el az anya- és csecse­mővédelem feladatait. A két védőnő közül az egyik éppen dr. Fejér Mártonné, a város •védőnője volt, aki most ki­lenced magával dolgozik. S aki mostani körzetében mér ,.az unokáit” látogatja. Deák Sándomé, a négyes számú körzet védőnője 18 éves múltra tekinthet vissza, bár Szekszárdon csak négy éve van. A négyes körzetben, a Déli kertváros tartozik és külterületi kiegészítőként a szőlőhegyi rész. Nos, a kérdésre, hogy mun­kájuk során a védőnők mi­lyen tapasztalatokat szereztek eddig a népesedéspolitikai ha­tározatok megszületése, és a határozatokra hozott intézke­dések hatályosulása kapcsán, ők ketterf válaszoltak. Per­sze, nemcsak a maguk nevé­ben. Sőt. Túlzás nélkül állít­hatom, hogy nem is csupán a megyeszékhelyen tevékeny­kedő védőnők nevében. Hi­szen, ha a cseppben benne van a tenger — márpedig berfne van —, akkor, ami Szekszárdra jellemző, jellem­ző a szűkebb haza más te­lepüléseire is. Mint elmondották, a város területén hozzávetőlegesen öt­ven százalékkal több a mun­kájuk, most, mint volt ez­előtt egy évvel és ezt a gya­rapodást egyértelműen a né­pesedéspolitikai intézkedések­nek tulajdonítják. E tény, tulajdonképpen ak­kor válhat igazán örömünk­re, ha tudjuk, hogy az el­múlt évben! Szekszárdon is nap megtudtuk, a zongora- tanárok II. országos versenyé­nek — a január Í5-i beérkezett nevezések alapján — 38 részt­vevője lesz. Az érdeklődésünk­re joggal igényt tartó zenei esemény 1971-ben elhatározott célja nem változott. A zene­tanárok országos zongoraverse­nyének elsődleges célja az, hogy ápolja a Liszt-hagyomá­nyokat, továbbá az, hogy mű­vészi igényű gyakorlásra buz­dítsa azokat a zenetanárokat, akik a Zeneművészeti Főisko­la hároméves tanárképző ta­gozatán szerezték meg zene­pedagógusi l^épesítésükjet. A versenynek korhatára nincs és két fordulóban zajlik majd Je. Mind az elődöntő, mind pedig a döntő a művelő­dési központba^ lösz. Az még nem dőlt el, hogy a gálaestnek —- amelyen a verseny győzte­csökkent a születések, illet­ve élveszületések száma. Az anyakönyvbe mindössze 377 picike szekszárdit jegyeztek be. Az idéh valószínű — ihi több —. biztos, hogy az anyakönyv születések rub­rikáiból többet kell majd föl­használni. S kezdetnék ez nagyon biztató, nagyon szí­vünk szerint való! A Déli kertvárosi rész* mliít már említettem is, a szőlő­heggyel kiegészülve nem tar­tozik az úgynevezett könnyű körzetek közé, Deák Sándor- né mégis azt mondotta el, hogy nem egy olyan terhes asszonya van, akinek gyerme­kei már kamaszkorúak és most mégis boldog váromá­nyosai az újabb gyermekál­dásnak. — Van például egy édes­anya, akinek a lánya 15 éves, a fia most megy sor aló, de megszüli a harmadik gyere­ket ez az asszony és otthon is akar maradni a kicsivel. A példa nem egyedülálló, noha a gyermekáldás habo­zás nélkül vállalt fogadása mögött, illetve a fogadás kész­ségében most még gyakorta nem nehéz felfedezni ez viszont a védőnők szerint sem ítélhető bajnak, mivel az állam sem csak erkölcsi több­letterheket vállalt a népese­dés fokozásáért, az áldozat anyagi természetű egy na­gyon szép. és emberarcú po­litikai cél szolgálatában Védőnőink munkanaplójában azonban nemcsak kezdeti eredményeket tartalmazó be­jegyzések olvashatók. Akad ezekben úgynevezett proble­matikus eset is elegendő. Mi­lyen természetű esetek? Csak kettőt ezek közül... Vannak családok, ahova & védőnők eleve gondterhelten érkeznek, ismervén ezeknek a családoknak szociális körülmé­nyeit. Ebben az évben majd- hogy hivatásuk ellenére sok asszonyt nagyon szívesen be­széltek voln= le a negyedik, ötödik gyerek megszüléséről, mert korábbi ismereteik alap­ján nem alkothattak valami kedvező képet a család körül­ményeiről. Vagy... sűrűn találkoznak azokkal, akik az abortuszok megszigorítása miatt zúgolód­nak, anélkül azonban, hogy tisztában lennének a művi terhességmegszakítás egészség­károsító, a születendő gyermek egészséges fejlődését is veszé­lyeztető következményeivel. Pedig az idecitálható számok csakúgy döbbenetesek, mint szemléletesek. Az elmúlt évben a terhe­seknek 94,1 százaléka volt ve­szélyeztetett terhes! Nálunk az áldott állapotot — 67,9 száza­séi mutatkoznak be a nagy nyilvánosságnak — a zene­iskola ad-e otthont, vagy a művelődési ház. Amint e kér­dés eldől, tudósítást adunk a döntésről. Egy-egy versenyző egyébként kétszer húszperces műsorral vehet részt a versenyen, mely­nek első fordulójában hangza­nak majd el a kötelezően elő­írt, de szabadon választott Liszt-művek. A zenetanárok II. országos zongoraversenye fölött — s ezt nem mellékes érdekességként jegyezzük föl — védnökséget vállalt a nemrég megalakult Országos Liszt Ferenc Társa­ság, mely függetlenül a me­gyei tanács által kiírt és biz­tosított díjaktól az idén külön- díjjal jutalmazza a versenynek azt a résztvevőjét, akik a vá­lasztott Liszt-zongoradarabot a legszebben szólaltatja meg. lókban — művi vetélések so­ra előzte meg. A koraszülések alakulása is ennek megfelelően nézett ki. Tanácsos lenne te­hát a mai zúgolódóknak is elővenniük józanabb eszüket és végiggondolni az össze­függéseket a veszélyeztetett terhesség státusza és a koráb­ban — némi túlzással — sport­szerűen űzött művi vetélések között. Vagy, meggondolni azokat az összefüggéseket, amelyek a művi vetélések és koraszülések között vannak. Anyára és gyermekre nézve egyaránt veszélyes gyakorlat­nak vetett véget az abortusz új rendjének kidolgozása. Vé­dőnőink. akik ha úgy tetszik az egészségügyi felvilágosítás­nak ig az első vonalában dol­goznak, naponta mondják, is­métlik a legelemibb tudnivaló­kat. Sok a munkájuk, ezzel is több, de azt hiszem sohp nem tekintett eddig a társadalom ennyi elismerő tisztelettel a holnapi nemzedékért fárado- zókra. Egy beszélgetés summázata- ként ez kevés is, meg sok is. A hír, amit kaptunk minden­esetre jó. mert az új életek sűrűsödő érkezésének hírénél aligha van a szív és az ész számára egyaránt örömestebb hallott jó hír! Az alapkérdést tekinthetjük időtlennek. A régi rómaiak azt mondták: „Juventus ven- tus” — az ifjúsági szél. ma­gyarra költve, az ifjúság bo­londság. De azért megpróbál­ták a fiatal nemzedék törek­véseit a felnőtt társadalomé­val egyeztetni. Több-kevesebb sikerrel. Minden korban, min­den társadalmi rendszerben a folytatás magén viselte az apák és fiúk osztályhelyzeté­nek jegyeit. Egyszerűsítve a kérdést: az uralkodó réteg az uralkodásra, az elnyomott az elnyomás megszüntetésére biz­tatta a következő nemzedéket. Utóbbiból nevelődtek a for­radalmárok. A mai tizen-, huszonévesek kimeríthetetlen érveléssel vi­táznak napjainkban arról, hogy a megvívott harc után, a bé­kés. nyugodt, építő esztendők­ben mi legyen a forradalmi eszmékkel, miben nyilvánul­hatnak meg, kikben tisztelhet­jük napjaink hazai forradal­márait. Elegendő-e a köznapi tisztességes munka? Elegen­dő-e. ha a forradalmár elődök célját segítjük megvalósítani? Leköti ez az ifjonti energiát? A téma. úgy véljük, közis­mert. Mondhatni unos-untalan tárgyalt, megbeszélt, végigvi- tatoít. Elegendő a sajtó, a tv, a rádió ifjúsági témájú anya­gait nyomon követnünk, vala­milyen formában ez a kérdés mindig felbukkan. Mert fontos, mert sokakat érdeklő, mert minden eddigi disputa „nyit­va” hagyta. Ezúttal sem végső következtetések kimondása, a vita lezárása lehet dolgunk. Csupán egyetlen tényezőt hangsúlyoznánk, azt sem elő­ször. I A KISZ idei munkatervét, programjait figyelve két do­log szembetűnő. Az elsőt a ré­tegpolitikai tevékenység fej­lesztése címszóvá] jelöljük, lé­nyege az: az ifjúsági szövet­ség politikai tevékenységét korhoz, képzettséghez, érdeklő­dési körhöz jobban igazítva, differenciáltan lehet hatásosan végezni. A másik — részben ennek szolgálatában áll az előbbi is — a termelésben, az ország feladatainak megoldásá­ban . való mind aktívabb rész­vétel, a sajátosan ifjúsági mód­szerek fokozottabb kihasználá­sával. Egyik programpont sem vadonatúj. A termelést segítő mozgalmak elnevezést két-há­rom évvel ezelőtt váltotta fel „az ifjúság részese a terme­lésnek” meghatározás. A ter­minusváltozás nem volt vé­letlen. A KISZ-szervezte ter­melési akciók eleinte ugyanis valóban csak segítettek, he­lyenként mentették, ami ment­hető, de nem illeszkedtek szer­vesen a termelés folyamatába. „Ott segít a KISZ, ahol a leg­nagyobb szükség van rá” — volt a jelszó. Ilyen feladato­kat láttak el kezdetben a véd­nökségek is. Sőt. ifjúsági veze­tők nem egyszer panaszolták,, a fiatalokat „tűzoItó”-munkára használják a gazdasági veze- tők. akkor kérik „a zöld útit a védnökségnek” pecsétet, ami­kor már valamit elhibáztak, valamit elmulasztottak. Nincs szándékunk ezeknek az éveknek a jelentőségét ki­sebbíteni. Végül is népgazda­sági jelentőségű beruházások fejeződtek be határidőre vagy előbb, milliós értékű társadal­mi munkát adtak hozzá a KISZ-esek. elismerték teljesít­ményüket állami és pártveze­tők. Annyit azonban látnunk kell, hogy ebből a tevékeny­ségből viszonylag szűk réteg vehette ki részét. Pedig nem kevéssé fontos munkát végez­tek munkapadoknál és földe­ken a KISZ termelési mozgal­maiból önhibájukon kívül tá­volmaradt fiatalok, nem érez­hették a maguk törekvéseinek a fontosságát az egyetemisták és mások. A mostani program­ban az új éppen az, hogy ez ifjúság minden rétege számá­ra a cselekvésben tjaló rész­véte] lehetőségét keresi. Hi­szen példák tucatja bizonyítja, a cselekvésre minden réteg­nek módja nyílik. Az egyetemistákat például sokáig megszólták, hogy befe­lé fordulnak, magukkal törőd­nek. Aztán kiderült, hogy az egyetemisták szellemi energiá­ja mindenre felhasználható. A fizikai dolgozók tehetséges gyerekeinek egyetemi felkészí­tésére. a tanyasi kollégiumok támogatására, a szakmunkás- képzés színvonalának emelését célzó munkálkodásra, a kato­nai szolgálatukat töltő egye­temre „előfelvettek” rendsze­res tájékoztatására, egy-egy város kulturális arculatának formálására. Szakdolgozataik révén pedig valós gazdasági problémák megoldására. Kel­lett hozzá a hallgatók ötletes­sége. és környezetük, a felnőtt társadalom igényessége. Más rétegek példáját is em­líthetnénk. A hétköznapi fel­adatokból felnőtt módon való részesedés persze még nem minden. A minap ifjúsági ve­zetőkkel. KlSZ-tisztségviselők- kel beszélgetve, hangzott e] az a megállapítás, hogy az „apró­munka ” nem pótolhatja a nagy- célokat. ha úgy tetszik az ál­mokat. azaz ideálokat. Egyet­len forradalmi tettre vágyó fiatalt sem elégít ki a jó bi­zonyítvány, a főnök elismeré­se, a tisztességes munka, vagy tanulás. Valóban éreznie kell, hogy cselekvése minek az ér­dekében van, hogy folytonos tevékenysége milyen célokhoz viszi közelebb. Ennek tudato­sítása nem könnyű. „A szo­cializmus teljes felépítéséért dolgozom” nyilván többet je­lent, mint egy-egy munka darabnak a hibátlan elkészíté­se. De csak akkor, ha nem üres szólamként ismételjük, hanem pontosan tudjuk a mondat értelmét. Ha tudjuk, mit kíván e feladat megoldása munkában, tanulásban vagy éppen emberségben. M. a — U — Óvodában a hármas ikrek Az 1960 májusában született csepeli hármas ikrek már „nagylányok”, óvodába járnak, (MTI foto: Király Krisztina felvétele — KS) Védőnőkkel beszélgetve *

Next

/
Thumbnails
Contents