Tolna Megyei Népújság, 1974. március (24. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-20 / 66. szám

/ elzőtáblák miniszteri jogszabály intézke­Római kori leietek Óbudán Az óbudai lakótelepen a Kórház utcai épület alapozásánál a ré­gészek rábukkantak a római kori táborváros keleti kapujának ma. radványaira. Az értékes leletekből romkertet alakítanak ki. (MTI Fotó — Fényes Tamás felvétele — KS) Bővítik választékukat a matyó kimzőasszonyok Tele vannak velük az or­szágutak, a városi utcák; ahogy a közlekedés nőtt, úgy növekedtek. Lehet, hogy egy­szer eltűnnek? Anélkül, hogy a közlekedés is eltűnne veTijk? Olvasom egy hetilapban, hogy három külföldi közleke­dési mérnök mindenesetre' megpróbálta. Kiharcolták a közlekedési hatóságoknál, hogy nem az egész városban, de egyik negyedében, és nem örök időkre, de egy kerek hétre tá­volítsák el a jelzőtáblákat az utcákról. Ahogy a cikk szer­zője írja: Az akciót egyetlen éjszaka alatt hajtották végre. és előt­te újságokban hívták fel a fi­gyelmet arra. hogy ebben a városrészben a jelzett napon reggel hat órától minden, köz­lekedési rendszabály érvényét veszti. A táblák egy részét meghagyták ugyan, de letakar­ták. És a jelzett nap — egy bizonyos vasárnap — reggelé­től figyelni kezdték a hatást. A hatás pedig 'a következő .volt: Az első két napon, vasárnap és hétfőn a gépkocsivezetők nyolcvanöt százaléka cseleke­dett pontosan úgy. mintha a táblákat egyáltalán nem szün­tették volna meg. Csupán né­hány nem helybeli vezető használta ki az alkalmat tartós parkolásra. A forgalom képe szerdán és csütörtökön, a negyedik és ötö­dik napon kezdett megváltoz­ni: a táblák lassan feledésbe merültek. Pénteken és szombaton, a (forgalmi rend) teremtés ha­todik és hetedik napján kide­rült, hogy a forgalom egé­szen újszerűén alakul jelző­táblák nélkül. Nem az erőszak vagy a káosz uralma kereke­dik felül, hanem az udvarias­ságé és az ésszerűségé. Az ad­dig egyirányú utcákat mind­két irányban, minden nehéz­ség és dugó nélkül használták. A gépkocsivezetőknek csupán nyolc százaléka élt vissza a sebességhatárokkal. holott a táblák idején olykor huszon­nyolc százalék vétett a sebes­ségkorlátozó szabályok ellen. Sajátos parkolási fegyelem is kialakult, s ez egyáltalán nem akadályozta a közlekedés folyamatosságát. A különleges megállási tilalmak és előzési szabályok megszüntetése pedig egyenest jótékonyan hatott az úgynevezett ösztönös biztonsá­gi magatartásra. Táblák híján ugyanis mindenki jobban vi­gyázott. Magára is, másokra is. Aztán az egy hét letelt Visszaállt a régi rend, de mint olvasom: a három mérnök ele­gendőnek tartotta az egy hetet is arra. hogy bizonyos — ál­talános érvényű — tanulságo­kat vonjon le a kísérletből. Hogy ezek mik, arról a cikk már ném szól részletesen, ezért szabad az útja a legkülönbö­zőbb tanulságok kigondolásá­nak. Természetes, hogy az én gondolkodásom is nekilódult, s nem kellett nagyot lódulnia, hogy eljussak a legfontosabb­nak ígérkező tanulságig, amely jelszóként így hangozhatna: „Le a jelzőtáblákkal! Közle­kedjünk kötelező rendszabá­lyok nélkül!” Inneni pedig már csak egy lépég a következő — még általánosabb — tanulsá­gig: ..Le a jelzőtáblákkal! Él­jünk is kötelező rendszabá­lyok nélkül!” Remek tanulság. S hogy mennyire érvényes, azt hazai példa is igazolni lát­szik. hisz ugyanabban a heti­lapban, amely ezt a külföldi kísérletet ismerteti, oldalas cikk olvasható a rendel etek, körlevelek, utasítások bürok­ratikus tenyészetéről. A Ter­melőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöke például ar­ról panaszkodik a cikk szerint, hogy egyedül a termelőszöveL kezetek munkájáról nyolcszáz dett egy év alatt, s1 csupán ipari melléküzemági tevékeny­ségükről öt kormányjogsza- bály. harminchárom miniszteri rendelet, közlemény, illetve ■állásfoglalás jelent meg két év alatt. Az újabb tanulság tehát: „Le a jogszabályokkal!” Csakhogy. Nem lódult-e mégis túlságo­san nagyot a gondolkodáson), amikor ezekig a tanulságokig jutottam? Vajon az anarchia példázata volt-e az említett kísérlet, s az anarchia segíte­ne-e a termelőszövetkezetek panaszán? Vajon nem ugyan­olyan rossz-e a rend nélküli szabadság, mint a szabadság nélküli rend? Más szóval:ma­gukban a jelzőtáblákban és a jogszabályokban ván-e a hely­zet kulcsa? Annyi bizonyos, hogy nem jó, ha túlságosan sok van be­lőlük. A kísérletező mérnökök szerint a táblák fele fölösle­ges. és valószínűleg ugyanez a véleménye a Termelőszövet­kezetek Országos Tanácsa el­nökének a jogszabályokról. De a helyzet kulcsa nem ez; a helyzet kulcsa mi vagyunk: közlekedők, állampolgárok. Mert végül is minden azon for­dul meg, hogv képesek va­gyunk-e mi magunk szabályo­san— a rend és szabadság köl­csönhatástörvényei szerint — közlekedni, sőt élni. Az adott város gépkocsivezetői, úgy látszik, képesek voltak szabá­lyosan közlekedni, mozgásuk­nak igenis rendje volt, tanult és maguk teremtette udvarias­ság és ésszerűség szabta rend­je. mintha táblák irányították volna őket. Maguk elé idézett táblák, amelyek nem az utca­sarkokon állva, hanem mint­egy belülről figyelmeztettek arra; mi tilos és mi szabad. S bizonyos vagyok benne, hogy a magyarországi termelőszö­vetkezetek vezetői is képesek sizabályosan — a fegyelem és önállóság kolcsönhatástörvé- nyei szerint — dolgozni, tevé­kenységüknek igenis rendje van. tanult és maguk terem­tette, emberség ég ésszerűség szabta rendje, mintha jogsza­bályok irányítanák minden 3. Kevés szórakozás adódott ezekben a nyugat-szicíliai vá­roskákban. A lányok a temp­lomban jobb oldalt foglaltak helyet, a férfiak baloldalt. És csak egy-egy futó pillantást válthattak a fátyol alatt, a félig behúzott zsaluk mögül a kis utcácskákban. A monteleprei fiúk kivételt jelentettek, bátran megtörték az ősi szokásokat. Legtöbbjük nagyon fiatalon eljegyezte ma­gát. Giuhano gyöngéden gon­dolt egy monrealei kislányra, akit Santo Crocifisso ünnepén ismert meg. Carinihan a borbély. Di Lo­renzo táncmester is volt. Es­ténként tánciskolává alakítot­ta műhelyét. Gitáron kísérte a mandolinjátékost, aki diva­tos dalokat pengetett, és a tánclépésekre tanítgatta a fia­talokat. A fiúk egymással tán­coltak, lányok nem voltak. A charleston járta. mozdulatukat. Maguk elé idé­zett jogszabályok, amelyek nem a közlönyök és körleve­lek lapjain, hanem mintegy belülről figyelmeztetnek arra: mi tilos és mi szabad. A köz­lekedési kísérletnek meg a termelőszövetkezetek jogos pa­naszának tehát nem az a va­lódi tanulsága, hogy le a sza­bályokkal. Hanem az. hogy: „Fel, önmagunkkal!” Fel odáig, hogy a szabályok már bensőnkből vezéreljenek bennünket. FARAGÓ VILMOS Kiállítás a szimferopoli Kun Béla múzeumban A Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 55. évfordulója alkalmából új kiállítás nyilt a szimferopoli Kun Béla mú­zeumban. A múzeumot 1968-ban alapí­tották a történelem iránt ér­deklődő szimferopoli iskolások kezdeményezésére. Az eltelt öt év alatt mintegy 800 kiállítási tárgyat gyűjtöttek össze, köz­tük Kun Béla fényképeit, könyveit, kitüntetéseiről szóló dokumentumokat. Ezek egy ré­szét Kecskemét, Szimferopol testvérvárosa ajándékozta a múzeumnak. (TASZSZ) Négysxáx éves ax ukrán könyvnyomtatás Évente több mint 130 mil­lió példányban jelennek meg könyvek az Ukrán SZSZK-ban. Az idén ünnepük az ukrán könyvnyomtatás 400. évfordu­lóját. Négy évszázaddal ez­előtt Lvovban Iván Fjodorov jelentette még az Apostolok könyvét, és az ábécéskönyvet. A nevezetes dátum tiszteleté­re az ukrán köztársaságban tu­dományos konferenciákat tar­tanak. és könyvkiállításokat rendeznek. Kijevben könyv- és könyvnyomtatás-történeti mú­zeum nyílik, Lvovban pedig felavatják Iván Fjodorov em­lékművét. Késő éjjel, megesett, hogy hajnalban tértek haza. A pus­kás csőszök a nyeregből vi­szonozták köszönésüket. Egyik éjjel a csendőr fő­törzsőrmester a falu határá­ban leste őkét néhány embere kíséretében. Bevitte a fiúkat a kaszárnyába, kifaggatta és fi­gyelmeztette őket. Amikor ki­léptek a laktanyából, a fiúk teli torokból rázendítettek egy charlestonra: „Lola, mit ta­nulsz az iskolában?!’ Mire húszévesek lettek, meg­bolydult körülöttük a régi vi­lág. Volt, amelyikük megszö­kött a katonaságtól, mások szabadságra mentek vagy le­szereltek. Pisciotta katonáéknál megtanult autót vezetni, teher­kocsit is, és ügyesen bánt a motorral is. Mind elsajátították a fegy­verek használatát, kézről kéz­re adtak néhány puskát és ré­gi revolvert, ezekkel gyakorol-. A mezőkövesdi Matyó Házi­ipari Szövetkezet az idén is több mint húsz országba, köz­tük a Szovjetunióba, Japán­ba, az Egyesült Államokba, Franciaországba és az NSZK- ba exportálja termékeit. Több mint negyvenmillió forint ér­tékben exportálnak kézi hím­zésű népművészeti varrottaso- kat és különböző használati tárgyakat, matyó rózsákkal hímzett blúzokat, bőrből ké­szült és az egykori pásztor­tarisznya formára szabott, váll­ra akasztható divattáskákat, bőrpapucsokat. A külföldi megrendelők igé­nyeit és a divat változásait fi­gyelembe véve készítették el új termékeik mintadarabjait. ták a célba lövést fent a he­gyek közt. Amerikai repülőerődök húz­tak el éjjelente Montelepre fölött, hallani lehetett a kö­zeli tengerről visszhangzó tor­pedókat. A németek a Tra­pani—Palermo vonal mentén vonultak vissza; a sziget fő­városából érkezők pusztító bombázásokról beszéltek. El­süllyedt teherhajókról, kihalt rakpartokról, módszeresen szétrombolt vasútállomásokról, golyószóróval megbénított or­szágúti forgalomról; még a távolsági buszok meg az első­rendű fontosságú szállításra használt teherautók is lerob­banva, kifosztva álldogáltak az utakon. Szicíliában az éhség lett a legfőbb úr. Nem volt már munka a fiatal telefonszerelő­nek, nem volt már műhely a bádogosnak, 6e autó, teherko­csi annak, aki a katonaságnál jogosítványt szerzett. A környéken elharapódzott a rablás, a lopás: Giuseppe Cucinella még nem töltötte be huszadik évét. amikor bátyjá­val meg egy csapat pásztor­fiúval először meg akarta vé­deni állatait, aztán, amikor mégis kirabolták, úgy kárpó­tolta magát, hogy ő meg má­sok állatait hajtotta el. Amikor a dűlőúton meg­gyilkolva találta bandájának egyik tagját, nyomban még vadabb kegyetlenséggel vágott vissza. Az eddigieknél gazdagabb hím-’ zéssel készítik többek közölt a zsebkendő-, tű-, illetve ék­szertartónak használt díszdo­bozokat. Gazdagították a nagy! estélyi és délutáni ruhák, va­lamint az egyes országokba r» most'is közkedveit stólák né­pi hímzésének választékát! / amely iránt növekszik a ke­reslet. A korszerű anyagokat használják fel a matyó min­tákkal hímzett blúzokhoz. Ősi szűcsös mintákkal varrták ki a filcből készült divatmellá- nyeket. A matyó népviselet jellegzetes ruhadarabja a ko- zsu mintájára juhbőrből sza­bott. derékig érő bundakabátot ugyancsak az ősi formakincs mai variációival hímezik ki a matyó népművészek. (MTI) A létfenntartás ösztöne ta­lálkozott benne a felülkereke- dés. az érvényesülés, az ural­kodás vágyával, mint általá­ban az olyan embereknél, akik a társadalom és az egyén^ er­kölcsi törvényéi nélkül kény­telenek élni. A bűncselek­ményt is saját életük védel­mében követik el. És már itt is vagyunk a borzalmas, vé­res és tragikus történet kez­deténél. A part menti helysé­gekbe, Palermótól Trapaniig — de a beljebb fekvő városkák­ba is — titokzatos „barátok” érkeztek; amerikaias hang­súllyal beszélték a szicíTai nyelvjárást. Sok volt köztük az ismerős, akadtak rokonok is. A szövetségesek 194.3. júliu­si partraszállása előtt csak futó látogatásokat tettek, ké­sőbb igazi megbízatásokat is teljesítettek. Először elváltoz­tatott külsővel, titokban állí­tottak be, később az Egyesült Államok hadseregének egyen­ruhájában. A gengsztervilág neves személyiségei voltak. Mint például az a villabatei, a titkosszolgálat ezredese, Par- tinicóban meg volt egy őr­nagy, aki kábítószer miatt már ült a Sing-Singben^ is, Corleonéba pedig a nagyfőnök megbízottja érkezett, hogy bé­két teremtsen a 1 különböző coscák* közt. A monteleprei fiúk figyeltek. *Cosea — az egy ..üzleti*’ te­vékenység vagy egy tájegység szerint tömörült maffiások cso­portja. (Folytatjuk) FELICE CHILANTI: Három zászlói SaMre fiiuliaoóoali

Next

/
Thumbnails
Contents