Tolna Megyei Népújság, 1974. március (24. évfolyam, 50-76. szám)
1974-03-20 / 66. szám
/ elzőtáblák miniszteri jogszabály intézkeRómai kori leietek Óbudán Az óbudai lakótelepen a Kórház utcai épület alapozásánál a régészek rábukkantak a római kori táborváros keleti kapujának ma. radványaira. Az értékes leletekből romkertet alakítanak ki. (MTI Fotó — Fényes Tamás felvétele — KS) Bővítik választékukat a matyó kimzőasszonyok Tele vannak velük az országutak, a városi utcák; ahogy a közlekedés nőtt, úgy növekedtek. Lehet, hogy egyszer eltűnnek? Anélkül, hogy a közlekedés is eltűnne veTijk? Olvasom egy hetilapban, hogy három külföldi közlekedési mérnök mindenesetre' megpróbálta. Kiharcolták a közlekedési hatóságoknál, hogy nem az egész városban, de egyik negyedében, és nem örök időkre, de egy kerek hétre távolítsák el a jelzőtáblákat az utcákról. Ahogy a cikk szerzője írja: Az akciót egyetlen éjszaka alatt hajtották végre. és előtte újságokban hívták fel a figyelmet arra. hogy ebben a városrészben a jelzett napon reggel hat órától minden, közlekedési rendszabály érvényét veszti. A táblák egy részét meghagyták ugyan, de letakarták. És a jelzett nap — egy bizonyos vasárnap — reggelétől figyelni kezdték a hatást. A hatás pedig 'a következő .volt: Az első két napon, vasárnap és hétfőn a gépkocsivezetők nyolcvanöt százaléka cselekedett pontosan úgy. mintha a táblákat egyáltalán nem szüntették volna meg. Csupán néhány nem helybeli vezető használta ki az alkalmat tartós parkolásra. A forgalom képe szerdán és csütörtökön, a negyedik és ötödik napon kezdett megváltozni: a táblák lassan feledésbe merültek. Pénteken és szombaton, a (forgalmi rend) teremtés hatodik és hetedik napján kiderült, hogy a forgalom egészen újszerűén alakul jelzőtáblák nélkül. Nem az erőszak vagy a káosz uralma kerekedik felül, hanem az udvariasságé és az ésszerűségé. Az addig egyirányú utcákat mindkét irányban, minden nehézség és dugó nélkül használták. A gépkocsivezetőknek csupán nyolc százaléka élt vissza a sebességhatárokkal. holott a táblák idején olykor huszonnyolc százalék vétett a sebességkorlátozó szabályok ellen. Sajátos parkolási fegyelem is kialakult, s ez egyáltalán nem akadályozta a közlekedés folyamatosságát. A különleges megállási tilalmak és előzési szabályok megszüntetése pedig egyenest jótékonyan hatott az úgynevezett ösztönös biztonsági magatartásra. Táblák híján ugyanis mindenki jobban vigyázott. Magára is, másokra is. Aztán az egy hét letelt Visszaállt a régi rend, de mint olvasom: a három mérnök elegendőnek tartotta az egy hetet is arra. hogy bizonyos — általános érvényű — tanulságokat vonjon le a kísérletből. Hogy ezek mik, arról a cikk már ném szól részletesen, ezért szabad az útja a legkülönbözőbb tanulságok kigondolásának. Természetes, hogy az én gondolkodásom is nekilódult, s nem kellett nagyot lódulnia, hogy eljussak a legfontosabbnak ígérkező tanulságig, amely jelszóként így hangozhatna: „Le a jelzőtáblákkal! Közlekedjünk kötelező rendszabályok nélkül!” Inneni pedig már csak egy lépég a következő — még általánosabb — tanulságig: ..Le a jelzőtáblákkal! Éljünk is kötelező rendszabályok nélkül!” Remek tanulság. S hogy mennyire érvényes, azt hazai példa is igazolni látszik. hisz ugyanabban a hetilapban, amely ezt a külföldi kísérletet ismerteti, oldalas cikk olvasható a rendel etek, körlevelek, utasítások bürokratikus tenyészetéről. A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöke például arról panaszkodik a cikk szerint, hogy egyedül a termelőszöveL kezetek munkájáról nyolcszáz dett egy év alatt, s1 csupán ipari melléküzemági tevékenységükről öt kormányjogsza- bály. harminchárom miniszteri rendelet, közlemény, illetve ■állásfoglalás jelent meg két év alatt. Az újabb tanulság tehát: „Le a jogszabályokkal!” Csakhogy. Nem lódult-e mégis túlságosan nagyot a gondolkodáson), amikor ezekig a tanulságokig jutottam? Vajon az anarchia példázata volt-e az említett kísérlet, s az anarchia segítene-e a termelőszövetkezetek panaszán? Vajon nem ugyanolyan rossz-e a rend nélküli szabadság, mint a szabadság nélküli rend? Más szóval:magukban a jelzőtáblákban és a jogszabályokban ván-e a helyzet kulcsa? Annyi bizonyos, hogy nem jó, ha túlságosan sok van belőlük. A kísérletező mérnökök szerint a táblák fele fölösleges. és valószínűleg ugyanez a véleménye a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa elnökének a jogszabályokról. De a helyzet kulcsa nem ez; a helyzet kulcsa mi vagyunk: közlekedők, állampolgárok. Mert végül is minden azon fordul meg, hogv képesek vagyunk-e mi magunk szabályosan— a rend és szabadság kölcsönhatástörvényei szerint — közlekedni, sőt élni. Az adott város gépkocsivezetői, úgy látszik, képesek voltak szabályosan közlekedni, mozgásuknak igenis rendje volt, tanult és maguk teremtette udvariasság és ésszerűség szabta rendje. mintha táblák irányították volna őket. Maguk elé idézett táblák, amelyek nem az utcasarkokon állva, hanem mintegy belülről figyelmeztettek arra; mi tilos és mi szabad. S bizonyos vagyok benne, hogy a magyarországi termelőszövetkezetek vezetői is képesek sizabályosan — a fegyelem és önállóság kolcsönhatástörvé- nyei szerint — dolgozni, tevékenységüknek igenis rendje van. tanult és maguk teremtette, emberség ég ésszerűség szabta rendje, mintha jogszabályok irányítanák minden 3. Kevés szórakozás adódott ezekben a nyugat-szicíliai városkákban. A lányok a templomban jobb oldalt foglaltak helyet, a férfiak baloldalt. És csak egy-egy futó pillantást válthattak a fátyol alatt, a félig behúzott zsaluk mögül a kis utcácskákban. A monteleprei fiúk kivételt jelentettek, bátran megtörték az ősi szokásokat. Legtöbbjük nagyon fiatalon eljegyezte magát. Giuhano gyöngéden gondolt egy monrealei kislányra, akit Santo Crocifisso ünnepén ismert meg. Carinihan a borbély. Di Lorenzo táncmester is volt. Esténként tánciskolává alakította műhelyét. Gitáron kísérte a mandolinjátékost, aki divatos dalokat pengetett, és a tánclépésekre tanítgatta a fiatalokat. A fiúk egymással táncoltak, lányok nem voltak. A charleston járta. mozdulatukat. Maguk elé idézett jogszabályok, amelyek nem a közlönyök és körlevelek lapjain, hanem mintegy belülről figyelmeztetnek arra: mi tilos és mi szabad. A közlekedési kísérletnek meg a termelőszövetkezetek jogos panaszának tehát nem az a valódi tanulsága, hogy le a szabályokkal. Hanem az. hogy: „Fel, önmagunkkal!” Fel odáig, hogy a szabályok már bensőnkből vezéreljenek bennünket. FARAGÓ VILMOS Kiállítás a szimferopoli Kun Béla múzeumban A Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 55. évfordulója alkalmából új kiállítás nyilt a szimferopoli Kun Béla múzeumban. A múzeumot 1968-ban alapították a történelem iránt érdeklődő szimferopoli iskolások kezdeményezésére. Az eltelt öt év alatt mintegy 800 kiállítási tárgyat gyűjtöttek össze, köztük Kun Béla fényképeit, könyveit, kitüntetéseiről szóló dokumentumokat. Ezek egy részét Kecskemét, Szimferopol testvérvárosa ajándékozta a múzeumnak. (TASZSZ) Négysxáx éves ax ukrán könyvnyomtatás Évente több mint 130 millió példányban jelennek meg könyvek az Ukrán SZSZK-ban. Az idén ünnepük az ukrán könyvnyomtatás 400. évfordulóját. Négy évszázaddal ezelőtt Lvovban Iván Fjodorov jelentette még az Apostolok könyvét, és az ábécéskönyvet. A nevezetes dátum tiszteletére az ukrán köztársaságban tudományos konferenciákat tartanak. és könyvkiállításokat rendeznek. Kijevben könyv- és könyvnyomtatás-történeti múzeum nyílik, Lvovban pedig felavatják Iván Fjodorov emlékművét. Késő éjjel, megesett, hogy hajnalban tértek haza. A puskás csőszök a nyeregből viszonozták köszönésüket. Egyik éjjel a csendőr főtörzsőrmester a falu határában leste őkét néhány embere kíséretében. Bevitte a fiúkat a kaszárnyába, kifaggatta és figyelmeztette őket. Amikor kiléptek a laktanyából, a fiúk teli torokból rázendítettek egy charlestonra: „Lola, mit tanulsz az iskolában?!’ Mire húszévesek lettek, megbolydult körülöttük a régi világ. Volt, amelyikük megszökött a katonaságtól, mások szabadságra mentek vagy leszereltek. Pisciotta katonáéknál megtanult autót vezetni, teherkocsit is, és ügyesen bánt a motorral is. Mind elsajátították a fegyverek használatát, kézről kézre adtak néhány puskát és régi revolvert, ezekkel gyakorol-. A mezőkövesdi Matyó Háziipari Szövetkezet az idén is több mint húsz országba, köztük a Szovjetunióba, Japánba, az Egyesült Államokba, Franciaországba és az NSZK- ba exportálja termékeit. Több mint negyvenmillió forint értékben exportálnak kézi hímzésű népművészeti varrottaso- kat és különböző használati tárgyakat, matyó rózsákkal hímzett blúzokat, bőrből készült és az egykori pásztortarisznya formára szabott, vállra akasztható divattáskákat, bőrpapucsokat. A külföldi megrendelők igényeit és a divat változásait figyelembe véve készítették el új termékeik mintadarabjait. ták a célba lövést fent a hegyek közt. Amerikai repülőerődök húztak el éjjelente Montelepre fölött, hallani lehetett a közeli tengerről visszhangzó torpedókat. A németek a Trapani—Palermo vonal mentén vonultak vissza; a sziget fővárosából érkezők pusztító bombázásokról beszéltek. Elsüllyedt teherhajókról, kihalt rakpartokról, módszeresen szétrombolt vasútállomásokról, golyószóróval megbénított országúti forgalomról; még a távolsági buszok meg az elsőrendű fontosságú szállításra használt teherautók is lerobbanva, kifosztva álldogáltak az utakon. Szicíliában az éhség lett a legfőbb úr. Nem volt már munka a fiatal telefonszerelőnek, nem volt már műhely a bádogosnak, 6e autó, teherkocsi annak, aki a katonaságnál jogosítványt szerzett. A környéken elharapódzott a rablás, a lopás: Giuseppe Cucinella még nem töltötte be huszadik évét. amikor bátyjával meg egy csapat pásztorfiúval először meg akarta védeni állatait, aztán, amikor mégis kirabolták, úgy kárpótolta magát, hogy ő meg mások állatait hajtotta el. Amikor a dűlőúton meggyilkolva találta bandájának egyik tagját, nyomban még vadabb kegyetlenséggel vágott vissza. Az eddigieknél gazdagabb hím-’ zéssel készítik többek közölt a zsebkendő-, tű-, illetve ékszertartónak használt díszdobozokat. Gazdagították a nagy! estélyi és délutáni ruhák, valamint az egyes országokba r» most'is közkedveit stólák népi hímzésének választékát! / amely iránt növekszik a kereslet. A korszerű anyagokat használják fel a matyó mintákkal hímzett blúzokhoz. Ősi szűcsös mintákkal varrták ki a filcből készült divatmellá- nyeket. A matyó népviselet jellegzetes ruhadarabja a ko- zsu mintájára juhbőrből szabott. derékig érő bundakabátot ugyancsak az ősi formakincs mai variációival hímezik ki a matyó népművészek. (MTI) A létfenntartás ösztöne találkozott benne a felülkereke- dés. az érvényesülés, az uralkodás vágyával, mint általában az olyan embereknél, akik a társadalom és az egyén^ erkölcsi törvényéi nélkül kénytelenek élni. A bűncselekményt is saját életük védelmében követik el. És már itt is vagyunk a borzalmas, véres és tragikus történet kezdeténél. A part menti helységekbe, Palermótól Trapaniig — de a beljebb fekvő városkákba is — titokzatos „barátok” érkeztek; amerikaias hangsúllyal beszélték a szicíTai nyelvjárást. Sok volt köztük az ismerős, akadtak rokonok is. A szövetségesek 194.3. júliusi partraszállása előtt csak futó látogatásokat tettek, később igazi megbízatásokat is teljesítettek. Először elváltoztatott külsővel, titokban állítottak be, később az Egyesült Államok hadseregének egyenruhájában. A gengsztervilág neves személyiségei voltak. Mint például az a villabatei, a titkosszolgálat ezredese, Par- tinicóban meg volt egy őrnagy, aki kábítószer miatt már ült a Sing-Singben^ is, Corleonéba pedig a nagyfőnök megbízottja érkezett, hogy békét teremtsen a 1 különböző coscák* közt. A monteleprei fiúk figyeltek. *Cosea — az egy ..üzleti*’ tevékenység vagy egy tájegység szerint tömörült maffiások csoportja. (Folytatjuk) FELICE CHILANTI: Három zászlói SaMre fiiuliaoóoali
