Tolna Megyei Népújság, 1974. február (24. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-09 / 33. szám
> Beszelik, hogy.. az ember teszi a ruhát filmj egysei A szerelem határai A vonat bepöfög az álló- nehézkesen változó kameraf.W íg-azán nem hittem volna, hogy végül is bekövetkezik az, ami végül is bekövetkezett. Előbb a szemem dörzsöltem még, később a fülemet is, de tényleg nem érzékszervi csalódásról lehetett szó, mert az illetékes szakember mondőká- j át i mások is úgy értették, mint szegénységem. A bejelentés így hangzott: — A konfekció« ruhák méretéi nem tartottak lépést az emberek testalkatának válto- zásáivai, A vásárlók panaszai jogosak. A konfekcióipar által alkalmazott mérettáblázat még 1948-ban készült, jócskán elavult. Uj mérettáblázafra volt tehát szükség. Elkészítésében végre sikerült az első eredményeket elérni. Ezzel a hivatalosnak tekinthető nyilatkozattal feltehetőleg sokak szívéről esik le nagy kő. Eleddig ugyanis inkább a konfekcióé nadrág esett le róluk és főként nem a szívükről. Ezután azonban másképpen lesz, nem nekünk kell alkalmazkodtunk a készruhá- hóz, hanem annak mihozzánk. Az előzmény pedig az. hogy több tízezer felnőttről és gyermekről vették méretet, az adatokat antropológusokkal, majd matematikusokkal elemeztetek. És ezután elkészítették az új testmérettáblázatot a készruhák nagyüzemi gyártáséhoz. A közeljövőben tehát már nem kell drága szabóhoz menniük a köpcösöknek vagy az égimeszelőknek, lehetséges, hogy készen is kapnak maguknak az állami boltokban. lehetséges, mondom velem- született gyanakvással, mert sajnos, egyelőre még több az emlékem a régi konfekcióiparról. mint pénzem az új készruhához. Ezt persze csak a ma-, gam nevében mondom, mások bizonyára nem így vannak vele. Elképzelem ' például, hogy sok embertársam az eddigi konfekciósméretekkei is elégedett volt. ök voltak a készruhák gyártóinak és eladóinak örömei, mert belepasszoltak a szabványba. Csak bementek a ruhaboltba, azt mondták, hogy kérnek egy ötvenes férfiöltönyt, rájuk adták és mintha rájuk öntötték volna. A ruházati szakemberek szerint ilyen szerencsés alkat volt a vásárlók mintegy negyven-negyvenöt százaléka, vagyis nem egészen a fele. Én viszont nem vagyok ilyen szerencsés alkat, mert magasságomhoz képest hosszú a lábam, meg a karom, kilóg a régi szabványból. Ráadásul vékonyabb is vagyok a kelleténél, emiatt a megfelelő hosszúságú zakók és nadrágok lötyögtek rajtam, csak imitt- amott tudtam kitölteni őket A Tolna megyei Állami | Építőipari Vállalat aszta- losttzemébe felvesz asztalos szakmunkásokat és betanított gépi munkásokat. Jelentkezés az üzem vezetőjénél Szekszárd, Tar- tsay V. u, 10. szám alatt. (217) Mind ez ideig azt hittem, hogy bennem van a hiba. Emlékszem, amikor hosszas előkészületek után elindultunk szüleimmel, hogy megvesszük nekem az első hosszúnadrágos öltönyt, még mindhárman tele voltunk reménnyel. Közösen 'kiválasztottunk egy amolyan jó strapabíró anyagot, aztán belebújtam a nadrágba, amelyben elveszett a fenekem, viszont előjött a bokám, ezzel szemben a zakó hasban volt bő és vállbán szűk. míg ujjban meglehetősen rövid. Elszömyedve néztem a tükörbe, az éladó kedvtelve nézett rám. és kijelentette. hogy nem baj, majd belenő a fiú. Szüleim nem nagyon hittek neki és rámutattak arra, hogy már jelenleg is kilóg az öltönyből a kezem meg a lábam, mi lesz akkor később. Mire az eladó három vagy négy hasonlóan sikertelen ruhapróba után leszögezte, hogy nem tud rajtunk segíteni. az én testalkatom nem normális. Ifjúkori megaláztatásomat számos más kudarc követte, amely közül egyik sem járult hozzá önérzetem visszanyeréséhez. Több helyen már komoly, felnőtt férfinak tartottak, kivéve a ruhaboltokat Ha beléptem a készruhaboltba, az eladók egy ideig ugyan lelkesedtek. hogy úgy állnak rajtam az öltönyök, mintha csak rám szabták volna őket. aztán amikor kiderült hogy mégsem rám szabták őket akkor lemondóan legyintettek. És azt Szüts László: mondták, hogy hiába, nincs mit tenni, a kedves vevő alkata nem normális. A statisztika szerint hasonlóan járt a vásárlók ötvenöthatvan százaléka. így aztán nem csoda, hogy velem együtt sokan elveszítették az önbizalmukat, hiszen külön-külön mindannyian azt gondolhattuk, hogy bennünk van a hiba, amiért nem igazodunk a szocialista ipar és kereskedelem szabványaihoz. Ezért érzem most úgy magam. mint aki lidércnyomástól szabadult meg. Nem tudom, hogy személy szerint kinek legyek hálás, de módfelett tisztelem azt az embert, aki kitalálta az új konfekciós méret- táblázatot. Mert az ötlet csakugyan eredeti: nem az embereket kell egyformává tenni, hanem a készruhákat különbözőkké. Vagyis nem a ruha veszi az embert, hanem az ember veszi a ruhát Úgy hírlik, hogy az új mérettáblázat szerint készült ruhákat kísérletképpen már árusítják néhány budapesti üzletben, valamint Debrecenben, Székesfehérvárott és Nagykanizsán, a jövő évtől kezdve pedig úgyszólván mindenütt. Ez csakugyan jó hír. de az emberek sajnos telhetetlenek. Mert máris hallottam olyan hangokat, amelyek szerint az élet más területein sem ártana felülvizsgálni a régi szabványokat. Szerencsére fogalmam sincs, hogy mire gondolhatnak. ÁRKUS JÓZSEF Pokolfűz — Kisregény — 18. Higgye el. nem vagyok babonás, se hivő, de nekem akkor ott ez a vállalkozás a Szent Antal perselyét jelentette. Magamat dobtam bele, hogy ezzel megnyerjem magamnak a sorsot. Ha sikerül, akkor minden megoldódik. Ugye, milyen gyerekes néha az ember? Nem a tűz elfojtása sarkallt engem, elhiheti. Fele úton lenéztem a libalegelőre, de a tömegben ríem is találhattam volna meg Zsuzsát. Csak lenne ott! Csak látna! Egyedül ezzel tudnám eltüntetni arcomról az apostolok ütéseinek nyomát. Nem kellett volna feljebb kapaszkodnom annál, mint^ ahol a merevítőkötél előzőleg is a toronyhoz volt erősítve. De én tovább másztam az egyre forróbb vasvázon. Lentről. a legelőről hallottam a kiabálást, hogy „Elég, nem kell tovább!”, de én nem hallgattam rájuk. Minél fentebb erősítem a drótkötelet a vasvázhoz, annál biztosabban sikerül a torony ledöntése. És annak sikerülnie kell. Azt hittem, leszakad a derekam, olyan erővel húzta a most már levegőben lógó drótkötél súlya. Lassan, lépésről lépésre jutottam feljebb. Kezemen kesztyű volt, de a forró vas azon is átsütött. És most már az arcomat is sütötte a forróság, amelynek forrásához már igazán nem messze voltam. Le kellett hát állnom. A szél a fejem fölött csapkodta a lángokat, a cső a közelemben zúgott, olyan hangot hallatva, mintha lökhaj- tásos repülőgépek zuhannának el mellettem, egyik a másik után. Amikor munkához láttam, már akkor alig tudtam a halálos kimerültségtől a karomat mozgatni. Szememet izzadságcseppek homályosí- tották. összeszorítottam a fogamat, másra. A faluban csak egy leszálló van. Az új védőnő. Terveiről. gondjairól nem tudunk, de azt hamarosan meglátjuk, hogy céltudatos, szigorú szakember. aki hivatását komolyan veszi. Így aztán a község lakóinak és kiskirályainak várakozása hamarosan tiltakozásba csap át: mondván, hogy a védőnőnek sohasem elég tiszták a gyerekek, tápszerekkel tömné őket — egy alultáplált csecsemőt még állami gondozásba is vitet. Éppen ebben az időpontban jelenik meg egy leleplező írás a községfejlesztés politikájáról, gyorsan terjed a pletyka: ez is az új védőnőtől származik. így aztán kapóra jön. hogy kitudódik: a védőnő és a nő6 orvos között szerelem szövődött A falu kész az ítélettel: Zsófinak mennie kell. Ahogy ő nem hajlandó erről tudomást venni, ugyanúgy nem I vesz már tudomást a védőnőről a falu vezetősége, és az I emberek sem. Melléje nem áll senki — | szerelme, az orvos is elárulja — így aztán tanúi leszünk annak is. hogyan távozik az új védőnő, ugyanolyan frizurával, ugyanazzal a bőrönddel, ugyanazon az úton. amin jött. A film Fenákel Judit Vet- | kőztető című novellájából író- I dott. elsőfilmes rendező és operatőr munkája. Szűcs János és Jankura Péter művén erősen érződik a gyakorlatlan- I 6ág. A néző is feszeng egyikmásik közeli kép indokolatlan hosszúsága miatt, zavar a hogy szinte fájt: sikerülnie kell! Egyszerre elhomályosult előttem minden. Egy szélroham lecsapta a lángokat, sűrű füsttel keverve. Fejemen bányászsisak volt, de az arcomat szabadon érhették ' a lángok, amelyek néhány pillanatra ugyan odébbtáncoltak. de aztán megint engem öleltek körül, aztán megint és újra megint. Hallottam, hogy lent zúg a tömeg, a fájdalom az arcomat tépdeste, s bár a kötél már a vasvázhoz volt erősítve, mégis, ért még mindig fogtam, görcsösen. De látni már nem láttam. Éreztem. hogy a drótkötél megfeszül, a másik vége odalenn egy gépkocsihoz volt erősítve. s az most nyilván meghúzta. A fülemig még eljutottak a parancsszavak. — Engedje el magát! Engedje el magát! (Folytatjuk) Most vásároljon bútort a paksi Otthon Áruházban AJÁNLATUNK: SZOBÁK: FIRENZE, A/65-üi, BIZÁNC ÉS MÉG 8-10 FÉLE. KÁRPITOS GARNITÚRÁK, GYERMEKBÚTOROK, KONYHABÚTOROK bő választókban. K Krím (202) iás. Semmi sem indáitól jaj hogy a filmet színesben készít tették. Persze, ezek csak a techni» kai dolgok. A film értéke a témaválasztás és a pontos háttérrajz. Az utóbbi évekbam nem akadt film. amely a mai magyar faluval, konfliktusaival foglalkozott volna. Szűcs János filmje arról szándékozik szólni, hogy napjainkban milyen felfogással, előítéletekkel. nehézségekkel találkozna egy „szerény világmegváltó”. A főszereplők — Drahotai Andrea és Bitskey Tibor —» olyan vértelenek, élettels- nek, hogy a probléma hite-« lességét is megkérdő jelezik! Különös áll ez Drahotára. aki ráadásul még hamis gesztusokat, hangot is használ. Az epizódszereplők viszont nagyon jók. talán ebből is adódik. hogy a társadalmi háttér. a faiu: élő. valóságos, így az író. rendező kritikája is meggyőző. Addig, amíg a faluról. a védőnő erőfeszítéseiről van szó. érdekes a film. Attól kezdve, amikor a szerelmi konfliktus kerül előtérbe, ellaposodik a történet, érdektelenné válik. Ha megmaradt! volna a szerelmi motívum annak. aminek indult — motívumnak. a film bizonyára jobban tetszene nézőinek. Szűcs János rendező első próbálkozása így hát felemás módon sikerült, de előrejelzésként biztató. (virág) , Volt egyszer egy vadnyugat De még mennyire volt! Fá^ bői épült bódé-telepekkel, melyekből később világvárosok sarjadtak. revolverhősökkel, vasútépítőkkel, szép nőkkel és kevésbé szép kapitalistákkal. Az már kevésbé biztos, hogy az egykori vadnyugaton is mindig elnyerte büntetését a bűnös, amiként ez a „Volt egyszer egy vadnyugat” című színes amerikai—olasz filmben bekövetkezik. De ez nem is túlságosan érdekes, amint hogy a cselekmény egyik-másik logikai buktatója sem az. Egy jobb sorsra érdemes farmer megvásárol egy darab sivatagot Nem azért, mert kerített napozóhelyet akar létesíteni a cowboyoknak. hanem, mert 50 mérföld körzetben itt van az egyetlen kút. Így az épülő vasútvonalat erre kell vezetni. tehát itt városnak kell születnie, akármi lesz. A farmer számol, de számolnak mások is. Ebből következőleg Frank, a bérgyilkos (Henry Fonda), átsegíti őt családostól a túlvilágra. Javarészt neki és egy Harmonikás nevű férfiúnak (Charles Bronson) köszönhető. hogy a filmben húsz körüli halottat sikerült összeszámlálnunk. De lehet, hogy egy-kettővel több volt. A szereplők két hosszú órán keresztül vagy egymást lövik, vagy azon töprengenek, hogy mikor kezdjenek hozzá. Utóbbival sikerült kétórásra nyújtani a filmet Ezenkívül is van az amerikai—olasz filmben minden, ami egy westemhez kívántatik. Jóságos bandita és szép özvegy (Claudia Cardinale). aki mellékesen férje gyilkosának a szeretője is lesz. Igazságérzetünk azonban sértetlen marad. Megmentőie. kellő számú bandita jobblétre szen- derítése után, otthagyja. Meghal a gonosz kapitalista is. A közönség elégedett, a szekszárdi Panoráma mozi jó ideig telt házra számíthat. A film még a maga műfajában sem több közepes színvonalúnál. Egész biztosan megyé- szerte nagy sikert arat majd. O. L
