Tolna Megyei Népújság, 1974. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-24 / 46. szám

r * fiatalasszony kijött a műhelyből, az ajtót betet- te, féllábra állt, és nem kérdezte, csak a szemével jelezte: nem érti mit akarunk.

„Ismerkedni, megismerni egy magyar család életét és történetét visszafelé addig, amíg az emberi emlékezet követni tudja."

„Mehet” — mondta és összecsapva a gyűrűit, két szem cukrot dobott a kávéscsészébe. Aztán belevesztünk a Marik, Pisták, Mancik mamák, Karcsik, Jóskák bátyják és nénjék véges és soha véget nem érő örök szépségű történelmét kimorzsolni a rárakódott rétegek alól.

•

— Ikrek?

— Mari, a nővérem tíz perccel idősebb, mint én és nagyon -sok érdekes eset történik velünk. Megyünk például a múltkor együtt az utcán, jön két nénike velünk szemben. Ránk néz az egyik azt mondja a másiknak: Te, mit gondolsz, melyik a Pe- thő Pistának a felesége? Ügy ránézek az öreg nénire, azt mondja nekem: hát Mari, mond meg, hogy te vagy az. Pedig én Erzsi vagyok, és Pista az én férjem, összekevernek minket, annyira egyformák vagyunk. A család meg a férjem tudja, hogy melyikünk az Erzsi, meg a Mari. A férjemet kicsi korától ismerem. ő is minket. A bátyámnak, a mérnöknek volt a haverja. Most már nem haverkodnak. mert a bátyám Kaposváron tanult, aztán bevitték katonának és így valahogy a barátság megszakadt.

— Hányán vannak testvérek?

— Négyen. Két bátyám van, Jancsi 23 éves, idén végzett Kaposváron, most Lentiben katona. Feri 22 éves. a halász szakmát tanulta ki, de a pénz miatt Pécsre, a víz- ügyesekhez ment. Idén júniusban szerel le. Meg mi ketten, az ikrek, a Mari és én.

— Mivel foglalkoznak a szülei?

— Édesanyám a tanács kertészetében dolgozik, édesapám pedig lent a Fa teli tőnél, már igen régóta. Ilyen — hogy mondjam — csavaros a kazánoknál. A kazánoknál, mikor jórt az olaj, azt fejtik meg. Ilyenekkel foglalkozik. Hogyan mondjam, nem szakmunkás, de valamilyen vizsgát tett, nem olyat, mint mi a Marival, nem tanult három évig, de vizsgázott.

— Mindig a Fatelítőnéi dolgozott?

— Mikor összeházasodtak, édesapám a tsz-ben dolgozott. Aztán bejöttek ide. Dombóvárra, és elment a Fatelítőbe. Itt dolgozik már húsz éve, mióta mi a Marival megszülettünk. Azelőtt... hogy is magyarázzam ? Édesanyámnak a szülei Nagykondában laktak. Nagyapám halászmester volt, édesapám a papa mellett dolgozott. Aztán, Mari és én a szüleimmel Dombóvárra költöztünk. Apukám itt helyezkedett el a Fatelítőben. A papáék a két bátyámmal még két évig Nagykondában maradtak.

— Az apai nagyszülei mivel foglalkoztak?

— Szita nagyapám ilyen.;; kanász volt.

— Honnan tudja?

— Édesapám mesélte. És nagyon határozottan tudom, hogy Szita nagyapám kanász volt Különben, erről a nagyapámról nagyon keveset mesélnek, mert mikor a szüleim összeházasodjak, rá két hónapra meghalt. Olyan szomorú emlék ez. és ezért mesélnek róla keveset. Agyvérzést kapott, , és ú'fv ment el. Szita nagyanyám me" két éve halt meg. Itt l’kott ’not Tüskében édesapám legfiatalabb húgánál. Nyolcvannégy éves volt, hogy megholt. Sz°"ir>vej<'. ők cselédek voltak, itt Tüskében

laktak, az egyik cselédházban.

— Az apai rokonságból kit ismer?

— Apámék heten voltak testvérek. Ismerem Imre bátyámat, Vendel bátyámat. Manci nénjét és Bözsi nénjét. És tudom, hogy van még egy Jóska, de azt én nem is láttam, nem is ismerem. Azokkal nincsenek jóba a szüleim, de, hogy miért, azt én nem is tudom. De ez még csak öt testvér. Mindjárt megmagyarázom a másik kettőt. Mikor még nagyon picik voltak, a nagymama rábízta Bözsi nénjére azt a két kisgyereket. Valahogy meggyulladt a kazal, és abban bent égett a két kicsi. Bözsi nénié tizenkét éves lehetett, az egyik gyerek kettő, a másik talán három. Azóta nagymama és Bözsi nénje haragban vannak. Volt ugyan, hogy nénje eljött látogatni a nagymamát, de ez ritkán fordult élő.

— Mit tud az édesapja testvéreiről?

— A Jóskáról igazán nem sokat. Azt tudom, hogy Dombóváron él, van felesége, két gyereke. Többet semmit. Azt sem tudom, hogy miért haragszanak. soha nem meséltek szüleim róla. Nem is ismerem, egyáltalán nem. Vendi bátyja Dalmandon lakik, a téesz- ben dolgozik, van három gyereke. Karcsi a legidősebb, akkor úgy jön a Mari és a Ró- zsika. Közülük csak egy él házasságban, a másik kettő nem. Rózsika elvált, van egy hároméves fia. Mari otthagyta a két kis gyerekét, a férjére meg az anyósára. Hogy őszinte legyek, nem nagyon tartjuk a kapcsolatot a rokonsággal. Egyszer, talán azért, mert nem nagyon van ideje az embernek, másodszor meg azért, mert az a szombat, vasárnap. ami van, tényleg any- nyira kell a kis pihenésre, meg erre-arra. Bözsi néniék Komlón laknak, és nyolc gyerekük van. Konkrétan nem tudom, hogy Bözsi néni gyerekei közül hány fiú, és hány lány. ismerem őket. személyesen ismerem, de névről, nem, mert nagyon ritkán látom őket. Bözsi néni fiai általában a bányában dolgoznak. Egy fiú, meg két, vagy három lány elvált, a többi házasságban él. Különösebben nem tudom, hogy lehetnek — két évben, ha egyszer látom őket. Abból meg igazán nem lehet tudni, hogy jól élnek-e vagy rosszul. Bözsi nénivel kapcsolatban sok probléma volt. Mi ugye négyen vagyunk testvérek, és nem nagyon nagy fényűzésben éltünk. Nekik jobban ment. mert bányában dolgoztak. Nénje megszólta szüléimét, meg mit tudom én, aztán így... nem nagyon jól... Manci néni az is Tüskében lakik, annál élt Szita nagymama. Azoknál három fiú van; Jancsi, Jóska. Lajos. Jancsi érettségizett, Diesel- mozdonyszerelő, most katona. Lajos sofőr, a postán. van egy kislánya. Jóska pedig hetedikes.

— Nagy család a maguké.

—• Igen, nagyon nagy család, csak keveset tudunk egymásról. Szóval úgy... nem nagyon. Szita nagymama testvérei közül egyet ismerek személyesen, a Bözsi nénit. Azt is a nagymama temetéséről. De hogy hol lakik, vagy mi. arról nem tudok. Azt sem tudom, Szita nagyapáék hányán voltak testvérek. Nem tudom.

— Hallott-e a dédszül ókról valamit?

— Értem. Az édesapám nagyszüleiről. Nem. De anyám nagyapja itt van eltemetve, a tüskei erdőben. Nagyapáikkal élt kint Kondában. Csak any- nyit tudok róla, hogy itt a sírja, a tüskei erdőben.

— Földművesek voltak a családban?

— Ügy tudom esetleg megmagyarázni, hogy nagyapa, mikor Kondában haláezmes- terkedett. volt valamennyi földjük. Azt a szüleim is és a nagyszüleim is művelték. Hogy aztán mennyi volt, azt nem tudom. Mikor apu tizenkilenc éves volt, bevitték katonának, leszolgált, kitört a háború. Két évig volt a fronton, hat évig a Szovjetunióban fogságban. ■ Huszonhat, vagy huszonhét éves korában jött haza, és megnősült. Nem nagyon tudom különben, hogy voltak, mint voltak. mert elég szűkszavúak a szüleim, meg a nagymamám is. Az anyai nagyszüleim anyámék- kai laknak együtt. Annyit azért tudok, hogy anyun kívül volt még két gyerekük, két fiuk, de születésük után

meghaltak: Édesanyám ckö

ládjából anyám maradt egye* düL

— Milyen volt a halászmes*

téri munka?

— Miikor mi kisgyerekek

voltunk, sokat játszottunk ott kint Kondában. Olyanok a szüleim is, meg a nagyszüleim is, hogy nem nagyon mesélnek a régi időkről. Aput sokszor kértük, hogy meséljen valamit a frontról, meg a fogságról, de soha nem mesélt. Semmit Azt mondja, hogy ezek nagyon régi emlékek, és nem szeret róluk mesélni. Azt sem tudom, hogy merre járt a fronton.

— Anyai ágról kivel tart* ják a rokonságot?

— A nagyapámnak két nővére és egy bátyja van. A bátyja már meghalt. Juli nénje Andocson, a Mari nénje pedig Szölőskislakon lakik. Velük tartjuk a kapcsolatot. hozzájuk sokszor ]e is megyünk. Aztán megyünk a nagymama bátyjához, aki Patocsfán lakik. Szóval, a nagyszüleim rokonságával tartjuk a kapcsolatot

— Van-e olyan rokona, akiről szép emlékei maradtak a gyerekkorából ?

— Hogy őszinte legyek, minket nem nagyon, dajkált senki. Csak a szüleim. A távoli rokonok közül talán a Juli nénjééket szeretem legjobban. ök igen kedvesek, rendesek, és az emberrel úgy el tudnak beszélgetni. Meg nem vágnak úgy fel, mit tudom én, hogy nekünk ez van. nektek ez van... Hanem olyan kedvesek, rendesek. És ha az ember elmegy, akkor elmondhatja róluk, hogy olyan... rokonok.

(Folytatjuk.) -1

D. Varga Márta

Gór sitiin t séták

Az Itinerarium Antonini, az Antoninus császárnak tulajdonított római útikönyv a pannóniai utak kereszteződéseit tünteti fel Gor- siumot, ahonnan Sopianae, Brigetio és Aquincum felé ágazott az út. A Fejér megyei Tác melletti hajdani Gorsium mégis sokáig elkerülte a régészek érdeklődését, bár RóFésülködő Vénusz, bronzszobor, a gorsiumi ásatásokból

mer Flóris már a múlt század derekán felhívta rá a figyelmet. Az első valóban komoly ásatás csak 1936-ban kezdődött meg, majd 1954-től most már megszakítás nélkül és előreláthatólag még nagyon sokáig végzik a jelentős római település feltárását.

A mai látogató az amfiteátrumszerű töltésért járhatja körbe a hajdani várost, mely csaknem kétezer esztendő múltán támad fel. A régészek még csak a munka elején vannak. Az eddigi megállapítások szerint a város körülbelül két négyzetkilométer területű volt, s ennek ma még csak egészen kis töredéke látható, jóllehet már eddig is több mint félmillió lelet került elő. ami sejteti Gorsium fontosságát és az ásatások jelentőségét

Természetesen nem kell arra gondolni, hogy a hajdani Pannóniában egy magyarországi Pompeji kerül felszínre. Az időszámításunk első négy évszázadában virágzott város romjai között germánok, lon- gobardok, avarok találtak otthont, s az eddigi kutatások alapján nem tartják lehetetlennek, hogy avar lakosság a magyar középkor idején is itt élt. A XI. századi oklevelek már Föveny falut említik, ami a római város központja fölött épült, míg a római kő- emlékeket, éoítőartyagokat a X—XI. század fordulóján az akkor épülő székesfehérvári bazilikánál használták fel. A leletek a XVI. századig vallanak a település történetéről. A falu a török háborúk során pusztult el, S ezzel Gorsiufn, majd a magyar Föveny történelme végleg lezárult.

Gorsiumot az I. században katonai helyőrség lakta, majd a századfordulón »

száma megnőtt, Traianus császár uralkodása alatt pedig megkezdődött a városközpont kialakítása. A régészek feltételezik, hogy az építkezéseket siettette Hadrianus császár pannóniai látogatása 124-ben, amikor a település városi rangra emelkedett. A város előkelői között sok a kelta név. s a kőemlékeken sűrűn feltűnik az eraviscus viselet, ami Gorsium lakosságának vegyes összetételét mutatja.

A II. század második felében a Pannóniát ért támadások Gorsiumot is sújtották, s 178 körül a város csaknem teljesen megsemmisült. A századfordulóra azonban nemcsak újjáépült, hanem a leletek bizonysága szerint új fel- virágzási kezdődött, amit egy újabb császárlátogatás, Sep- timius Severusé is segített. A lakosság is kicserélődött, az eraviscusok helyét trákok foglalták el, akik a Balkánról települtek Gorsiumba. A III. század közepén újabb háborús pusztítások következtek, ezek a roxolánok nevéhez fűződnek, s csak a század végén kezdődött meg Gorsium újjáépítése. A város még egyszer felvirágzott, a IV; században még nagyszabású épületek keletkeztek, de aztán idegen megszállás alá került, germánok, longobardok, avarok vették birtokukba, majd helyért, a török pusztításig, magyar falu keletkezett.

Az egykori római nagyváros most kezd kibontakozni előttünk Fitz Jenő és munkatársai ásatásai és leletmentései révén. Minden jel arra mutat, hogy a legjelentősebb magyarországi római település kerül felszínre, mely eléggé nem becsülhető történelmi fontossága- mellett nagyon sok művészeti meglepetést is tartogat. Az eddig előkerült kőem- lékek, szobrok mindenképpen erre mutatnak.

' (

Az idestova két évtizede folyó ásatások ugyanakkor arra is ügyelnek, hogy valóban látványossá, a nem szakember számára is világossá, érthetővé tegyék a kétezer éves római város utcáit, épületeit, emlékeit. A látogató útja kőemlékekkel díszített fasorok között vezet, s két kis helyi múzeum is őrzi az ásatások során előkerült legszebb emlékeket, köztük freskómaradványokat is. Mindez érthetővé teszi, hogy egyre többen kíváncsiak az eddig feltárt városra, s ezeken a téli napokon is jócskán akad látogató. Igaz, hogy egyelőre inkább autós turistáknak ajánlható Gorsium megtekintése, de remélhetőleg a jövőben a jelenleginél könnyebben közelíthetik meg azok is, akik autóbuszra kényszerülnek. A Fejér megyei Vendéglátó minden esetre dicséretesen szolgálja az idegenforgalmat: a Tác határában felépített, stílusos Gorsium-vendéglő római ételekkel igyekszik római hangulatot teremteni: „Göngyölt

vaddisznó Commodus Antonius módra — vaddisznó He- « lena módra Apicius mártással” olvassuk az étlapon, de kapható „Lucullus ízelítő szegénylégiós körettel” is, aminek ára azonban némileg ellentmond a szegénylégiós jelzőnek, bár a II. osztályba sorolt vendéglő árai egyébként igst- zárt megfizethetők.

Gorsium történeti emlék, s minden jel arra mutat, hogy a hazai és külföldi turisták egyik' emlékezetes úticélja lesz. Tolna megyéből két útvonalon is megközelíthető: a Szedres, Cece, Kálóz, Soponya úton, vagy Székesfehérváron át, ahonnan a balatoni út Sza- badbattyánnál ágazik el Tác felé, amelytől egy rpmai mérföld Gorsium.