Tolna Megyei Népújság, 1974. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-21 / 43. szám

Nagyszékely! hétköznapok Mérnökök a tsz-ekfaen í. Aki életében először tart Nagyszékelyre, Pincehely után a főútról elkanyarodva ha­mar eszébe idézi azt a mon­dást, melyet Illyés Gyulától hallott:' „Ez a vidék a ma­gyar Svájc." Lágy lankákból fokozatosan kaptatósabbá ma­gasodnak a környező dom­bok. Az egyelőre még lomb­talan erdők és új telepítések közt hosszan elnyúló foltban haraglik egy sűrű fenyves sö­tétzöldje. Vadregényes völgy­hajlat medencévé táruló vé­gén tűnik fel a falu. Egy hosszú házsor után balra a dombon az emeletes iskola teteje. Mellette szokatlanul, szinte egymást ölelő formán összeépítve a régi és új re­formátus templom. Jobbra a bolt, korcsma, mozi, hentes­üzlet kombinációjával sajátos együttessé vált régi nagyven­déglő épülete. Szegényes par­kocska, az út egyik oldalán fenyőfák, előttük a jól elké­szített gyalogjáró szürkéje. Körös-körüL a meseszép dom­bokon présházak, pincék te­teje látszik. A? oldalakon mezsgyebokrok, fák jelzik a — sokszor csak volt — sző­lők helyét. Hétköznap délelőtt van. Csak itt-ott bukkan fel né­hány ember, aki velünk együtt megbámulja, ahogyan másik féltucat a falu közepén egy rugós ló vasalásával baj­lódik. Kissé gyanúsan nagy a csend, a meglehetősen kiter­jedt falu eléggé kihalt. A megye térképén egymás­hoz viszonylag közel két „székely” nevű falu találha­tó: Kis- és Nagyszékely. Az ide valamikor csakugyan szé­kelyeket hozó Árpád-ház te­lepítő kedvére már senki nem emlékszik, volt azóta lakos­ságcsere, telepítés épp elég. A „kis” és „nagy” jelző el­vesztette jelentőségét. A két falu lélekszáma egy évszázad során egymás közelébe ko­pott. Nagyszékelyben 1880-ban számlálták a legtöbb lakost, 2613-at; Kisszékelyben 1900- ban 1525-öt. Az utolsó nép- számláláskor itt 980-an, amott 941-ten éltek. — Zsugorodik a falu, —. kapjuk helybéliektől a felvilá­gosítást. — A felszabadulás óta nem épült itt féltucat új ház sem! Pataki Henrik tanító még komorabb képet fest: — Jó néhány éve lerajzol­tattam az iskolásokkal, mi­lyennek képzelik Nagyszé­kelyt 2000-berf? Volt, aki emeletes házat rajzolt, más meg éppen vasútállomást, eay fiú azonban: — temetőt! Könnyen lehet, hogy neki lesz igaza... • Pontosabb adatok. A falu 324 lakásának 52,5 százalé­ka 1890 előtt épült, de a szá­zalékszám mögött tucatnyi 1849 előtti (!) otthon is rejlik, 45,1 százalék a századforduló és a felszabadulás között. Az­óta csak 2,8 százalék, össze­sen 9 lakás. A mutatószámok messze a járási, a megyebeli községi, vagy éppen a me­gyei hasonlók mögött marad­nak. A falu lélekszáma egy évszázad alatt 60,8 százalék­kal, 1949-hez viszonyítva 46,5 százalékkal, az utolsó két nép­számlálás közti időben pedig 23,9 százalékkal csökkent. Bár a „temetővé válás” még messze van és a lakosság élet­kori rétegeződ ése se sokban különbözik más településeké­től, nagy népszaporodási kedvről nem árulkodnak az 1970-es számok. Amikor a A Tolna megye» Víz- és Csa­tornamű Vállalat az elmúlt évben is bővítette hálózatát, így Kajdaoson és Madocsán átadták az új vízmüvet, Pál- fán, Nagykónyiban. Páriban, megkezdték az új vízművek építését. Jelentős összeget for­dítottak a meglévő esőhálózat rekonstrukciójára is. így Saek- szárdon a Rákóczi utcában na­gyobb keresztmetszetűre cse­rélték ki az öitven évvel ez­előtt lefektetett csöveket, s többek között Dombóváron is új hálózattal cserélték ki a régit. A megyeszékhelyen a csehszlovák Vodni Zdroje vál­lalat 15 kilométer hosszúság­ban megtisztította a vízveze­tékeket a lerakodott szennye­ződéstől. Befejezték a közel há­rommillió forintba, kerülő vál­lalati raktár építését. Nagy összeget fordítottak az üzemel­tetéshez szükséges járművek, szivattyúk és egyéb berende­zések felújítására, melyek a hibaelhárítás gyorsításához el­engedhetetlenül szükségesek.. Idén folytatódik a több éve megkezdett csőtisztítás Szek- szárdon. A csehszlovák vállalat, hét kilométer hosszúságú há­lózatból távolítja el az évtize­dek során lerakódott vasoxi- dot és egyéb szennyeződést. Rajtuk kívül azonban a Tolna megyei Víz- és Csatornamű Vállalat dolgozói is megkezdik a csövek tisztítását. Saját be­rendezéseikkel néhány hét múlva hozzálátnak, s az év végéig több kilométer hosszan kibővítik a lerakódások miatt kis keresztmetszetűvé vált régi csöveket. Mintegy tízmillió forintot fordítanak idén is a víz- és szennyvízhálózat felújítására. Ebből háromszázezer forintért új kutat fúrnak Pincehelyen, kétszázezerért felújítják a hŐ- gvészi vízcsőhálózatot. Száz­ezer forintba kerül a te'nai vastalanító rekonstrukciója. Hatszázezer forintot fordítanak Fotó: Komáromi Zoltán megyében száz házas nőre 212 élve született gyermek jutott, a megye községeiben 218, a tamási járásban 204, akkor Nagyszékelyben 173. Több órai nagyszékely! tar­tózkodásunk során fiatalokat csak az alsó tagozatos általá­nos iskolában láttunk, továb­bá az Egyetértés Termelőszö­vetkezet gépműhelye körül és a már előbb említett rugós ló­val küszködve. Okszerűnek tűnt az iránt érdeklődni, hol vannak a fiatalok, miből és hogyan élnek a nagyszéke- lyiek és miként vélekednek festőién szép kömyékű falu­juk jövőjéről ők maguk? (Folytatjuk) ORDAS IVÁN Dombóváron rekonstrukciós munkákra, Tamásiban pedig félmillióért korszerűsítik a víz- csőhálózatot. A szakályi vízto­rony építése ötszázezer forintba, kerül, s szintén az idén, 600 ezerért felújítják a megyeszék­helyen a szennyvíztisztítót és kilencszázezer forintért szenny­vízszivattyúkat vásárolnak. Egyik legnagyobb beruházás lesz Szekszárdon az úgyneve­zett II. zóna. a Kadarka utca és a fölötte lévő területek jobb vízellátásának biztosítása ér­dekében megkezdődő munka. Pakson a meglévő vízhálózatot másfél millióért újítják fel. A szolgáltatórészleg bővíté­sére majdnem négymilliót for­dítanak. Ebből új üzemvezető­ségeket építenek, s gépek, be­rendezések, műhelyf elszerel é­Védik a Balaton tisztaságát A Balatonon, a korábbi években előfordult oiajszeny- nyeződések arra késztették a szakembereket, hogy megte­remtsék a biztonságos védeke­zés feltételeit. Ennek köszön­hető, hogy több esetben is a gyors és hatásos beavatkozás megmentette a tó élővilágát a számottevőbb károsodástól. A Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság most újabb beru­házást hajt végre a védekező­rendszer tökéletesítésére: el­készültek a balatonkenesei parton létesítendő veszélyel­hárító osztagtelepek tervei. Ezen a partszakaszon rövide­sért megkezdik és a jövő esz­tendőben befejezik a vízminő­ségvédő telep építését Az ember lapozgatja a sta­tisztikát, számol és nem hisz a szemének. 1972. december 31- én a magyar mezőgazdasági termelőszövetkezetekben 5619 agrármérnök, 1401 más kép­zettségű diplomás, 4924 felső­fokú mezőgazdasági technikus, 449 más képzettségű felsőfokú technikus, 10 285 mezőgazdasá­gi technikus, 6408 nem mező- gazdasági képzettségű techni­kus és 6670 gimnáziumban érettségizett szakember dolgo­zott. Ez összesen 35 756 fő, vagyis átlagosan minden magyar ter­melőszövetkezetben tizenöt „is­kolázott embert” találhatunk! Maradjunk azonban most csak a mérnököknél. Hajdanán a falu értelmisé­gét tömegében a tanító és a pap képviselte, esetleg még az orvos és a patikus. Felsőfokú képzettségű mezőgazdászok csak az uradalmak intézői vol­tak. de igen kevesen és a fa­lutól társadalmilag elszigetelt helyzetben. Ma viszont a pe-, dagógus mögött már az agrár­mérnök sorakozik fel az értel­miségi listán. Akad ugyan még olyan szövetkezet, ahol nincs, de ma már ez kivétel­nek számít. Az agrármérnök megszokott, természetes jelen­ség, helye a gazdaságban ki­alakult. Általában önálló munkaköre van, intézkedéseit a vezetőség állásfoglalásának megfelelően, de saját belátása szerint és saját felelősségére adja ki. A termelőgépezetben rangja általában közvetlenül az elnök után következik. Más téma, hogy milyen a mérnök szerepe a falu társa­dalmában. Ezt még nem mérte fel senki, nem is lenne egy­szerű. A problémát ugyanis az bonyolítja, hogy az agrármér­nök általában nem választott, hanem kinevezett vezető, tehát sek vásárlásával növelik szol­gáltatásaik színvonalát. A vál­lalat vezetői saját dolgozóikra is gondoltak a tervek elkészí­tésekor. Jelentős összeggel se­gítik dolgozóik lakáshoz jutá­sát, valamint az óvodaépítést. Természetesen Tolna megyé­ben nem csupán ezekből a pénzekből korszerűsítik a víz­hálózatot. A tanácsok költség- vetéseiben is több milliós ösz- szegek szerepelnek, melyek ar­ra szolgálnak, hogy idén is nö­vekedjen azoknak a lakások­nak a száma, ahova vízvezeté­ken keresztül érkezik az egész­séges ivóvíz. A Dél-dunántúli (MÉH Nyersanyag-hasznosító Vál­lalat szekszárdi telepé FELVÉTELRE KERES ÉRETTSÉGIVEL RENDELKEZŐ ADMINISZTRÁTORT. Jelentkezni lehet: Szekszárd, Bogyiszlói út 6. (533) csak közvetve tartozik a köaJ gyűlés hatáskörébe. . Mostanában sokat beszélünk a falusi mérnökökről, diplomá­sokról és nem ok nélkül. Amit ma mezőgazdaságnak neve­zünk, az a diplomások nélkül nem születhetett volna meg, és nélkülük az előrelépés sen* képzelhető eL Nagyon gyako­ri, hogy olyan módszerek ke­rülnek a gazdálkodásba, amit a gyakorlatban még a környé­ken senki nem csinált. Alapoej — mérnöki — elméleti kép­zettség szükséges ahhoz, hogy a vezető a termelési eljárás leírásán eligazodjék és azt a gyakorlatba át tudja ültetni. Munkájának biztonságához pe­dig gyakran elengedhetetlen a gépész, a közgazdász, sőt a jogász jelenléte is. Diplomá­saink minden elismerést meg­érdemlő módon oldották és oldják meg ezeket a felada­tokat De veszélyei is vannak en­nek a folyamatnak. Mivel a mérnök megy el a termelési rendszert szervező gesztorhoz tapasztalatcserére; a mérnök vesz részt a gyártó mű, által rendezett tanfolyamon, a mér­nök mondja meg, hogy mikor mit kell csinálni, olyan látszat keletkezhet, mintha az elért hozam, illetve hozamtöbblet kizárólag a mérnöki munka eredménye lenne. A másik ve­szély, hogy a mérnök a veze­tőséggel megtárgyalja ugyan a teendőket, a közgyűlés elfogad­ja a létesítendő beruházás ter­vét, vagy az új módszer be­vezetését, de a mérnöknek már az a dolga, sőt a kötelessége, hogy az embereknek utasítá­sokat adjon. Utasításokat, amelyeken a brigádban már nincs mit tárgyalni, amelyeket pontosan végre kell hajtani. És ha valahol lazaságot tapasz­tal, a mérnöknek az is köte­lessége, hogy esetleg maga­sabbra emelje a hangját. Eb­ből vlszoht az a látszat kelet­kezhet, mintha a mérnök affé­le, demokratikus szabályokon kívül álló vezénylő tiszt lenne. Távolról sem állítjuk, hogy egyik vagy másik veszély már tömegével bekövetkezett volna. Az agrármérnökök túlnyomó része a népből jött és a nép­hez tartozónak vallja önmagát, munkatársának tekinti a tagot és készséggel részt vesz a fa­lu közéletében is. A tagok na­gyobbik része meg tudja kü­lönböztetni az utasításokat osz­togató szakembert attól a dip­lomás szövetkezeti tagtól, aki­nek a közgyűlésen ugyanannyi joga van, ugyanúgy egy sza­vazata, mint neki. Mégis talán nem árt, ha mi­közben ismételten örvendezünk a diplomások létszámának gyarapodásán és ismételten aláhúzzuk a magasíokú szak­értelem szerepét az elért ered­ményekben. ejtünk néhány szót a dolog másik oldaláról is. Igaz, egy szakosított telepen kevesen dolgoznak. De az em­beri munka, a fizikai munka s a nagyfokú felelősségérzete munkát végzők részére is nél­külözhetetlen. Lehet, hogy egy termelési rendszerben néhány ember „gyártja” száz holdakon a kukoricát. De az a néhány ember nem végezhetné hallat­lanul nagy figyelmet és fe­gyelmet kívánó, nagyon ter­melékeny munkáját, ha nem állnak mögötte, nem venné őt körül egy egész szövetkezet, amelyben néhányan csak zsá­kokat emelgetnek, magtárt tisztítanak, majort őriznek, vagy valami hagyományos kul­túrában kapálgatnak, de a szövetkezet velük együtt egész és velük együtt működőképes. FÖLDEÁKI BÉLA . Forintok milliói — ivóvízre

Next

/
Thumbnails
Contents