Tolna Megyei Népújság, 1974. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-20 / 42. szám

Zárszámadások

A r;íf?Hs valamelyik reggeli tx laMw reklámműsorában

egyik vidéki áruház nagy zárszámadási vásárt hirdetett: motorokat, háztartási gépeket, bútorokat kínálva. Valahogy úgy tűnt. ez a reklám néhány évvel elmaradt a valóságtól. Elmaradt, mert az utóbbi évek zárszámadásai nem ugyanazok, minx a korábbiak voltak. A jelenre nem az a közhangulat jellemző, hogy no, most dől a pénz, gyerünk megvásárolni mindent, amire egész éven keresztül áhítoztunk. Ma már nem az a „sláger”, hogy a zárszámadást követően egy-egy tsz-tag húsz-harminc-negyven- ezer forintokat vesz fel. A fillérezgetés megszűnt, a tsz- tag az ipari munkáséhoz hasonló havi" fizetést kap, garantált munkadíjazásban részesül, a különbség annyi, hogy nem a teljes fizetésben, hanem annak nyolcvan, kilencven százalékában. Ami fennmarad, azt kapja egy összegben a zárszámadást követően — és a kiegészítő részesedést, ha az ágazat, amelyben dolgozott, a tervezettnél többet termelt.

„Nem .is tudom, mi lenne, ha minden hónap ötödikén nem fizetnénk az esedékes munkadíjat” — mondotta még a múlt évben egyik termelőszövetkezet elnöke, de ugyanígy, ugyanezt mondhatta volna a legtöbb tsz-elnök Tolnában, Baranyában és tán kevés kivétellel az egész országban.

A

... í> cf ‘n rí í zarszamadasomosiani kat megeiőZően. az előkészítés mikéntjéről úgy folyt a vita a tsz-szövet- ségek elnökségi ülésein, küldöttközgyűlésein; minek is nyilvánítsák a zárszámadó közgyűlés napját. Ünnepélyes hangulatú eseménynek, minden vitá+ félretéve, vagy termelési tanácskozásnak? És miként, mitől lesz jó egy-egy közgyűlés? Attól-e, hogy hányán szólalnak fel — esetleg élesen kritizálva a vezetést, vagy éppen egyhangú kézfeltartással elfogadják a vezetőség, és a köz- gyűiésii bizottságok beszámolóját?

Az eddig megtartott közgyűlések választ adtak a kérdésekre. Volt, amelyre tényleg, az ünnepi hangulat volt a jellemző — a vitás kérdéseket már előzőleg megrágták a brigádgyűléseken —. és volt. ahol a közgyűlésre is maradt bíráló vélemény.

De akár így, akár úgy, az idei zárszámadó közgyűlésekre a megelégedettség volt a jellemző, Kakasdon ugyanúgy, mint Aparhanton. Kölesden. Faddon, Gerjenben. A megelégedettség. a jól végzett munka öröme dominált, hiszen a múlt évben a sok nehézség ellenére is olyan eredményeket produkáltak a közös gazdaságok, mint még soha. Az ország közvéleménye előtt ismerték a növénytermesztés rekorderedményei. Olyan biztos az ország kenyérellátása, hogy exportra is jut, de más növényekből is hasonlóan. A szarvasmarhatenyésztés kimozdult a korábbi holtpontról, fejlődésnek indult és a sertésállomány is kiheverte a száj- és körömfájást.

Hurrá-hangulatra

ettől függetlenül nincs sem ok, sem indok. Az eredményeknek törvényszerűen kellett bekövetkezni, a korszerű termelési módszerekből, a korszerű agrotechnikából, a növekvő műtrágya-, vegyszeradagokból, a munkába állított korszerű gépekből. Az igaz, hogy a megye mezőgazdasági üzemei országos rekordot értek el gabonából az elmúlt évben — de hasonló lett volna az előző,

1972- es termés is. ha nem szól közbe éppen betakarítás idején a rendkívüli időjárás és nem viszi el a megtermett termés nagy részét. A termésrekord azért is született, mert a rossz tapasztalatokból okulva, rájöttek a gazdaságok, hogy a gépesítés nem zárul be a kombájnnal, kell a szárító is. Az elmúlt év eredményeinek eredője — mint a zárszámadási beszámolók is megállapították — a tagság szorgalma, fegyelmezett munkája, a megfontolt szakmai vezetés — de közvetve részes a péti, a miskolci, a budapesti, a hódmezővásárhelyi ipari munkás is. Az ő munkájukról úgy, azzal emlékeztek meg a közgyűlési beszámolók: nőtt az üzem. a mezőgazdaság ipari bázisa.

A most lezajlott zárszámadásokat bizonyára felelevenítik majd a későbbi krónikák, a szövetkezetek helyi „történelemkönyvei”. Azért is. mert

1973- ban váltották fel a búza-, az árpatermésben a negyvenes, kukoricatermelósben az ötvenes számot; de a rekordok csupán rövidebb-hosszabb életűek. Sokkal inkább azért, mert 1973 történelmi évforduló a szocialista mezőgazdaság történetében. Gerjenben, Kölas- den. Faddon. Bonyhádon a

most lezajlott közgyűléseken ünnepelték a szövetkezet megalakulásának huszonöt éves évfordulóját.

A mén pin kevés alapító X uicg ciu tag hallatlan

érdeme, hogy ugyan a jelent fel sem foghatta, el sem képzelte. de hittel hitt. bízott a szocialista nagyüzemi termelés ben. Dehogy gondoltak akkor nyugdíjra, fizetett szabadságra, szakosított telepre, saját gép kocsira, fürdőszobás új lakóházra ... Mi tagadás, sok gúnyolódásnak voltak a céltáblái, de azzal mit sem törődve vezette őket a szilárd meggyőződés: jó úton indultak el csak idő kérdése, hogy legyőzzék az egyéni gazdálkodást.

És ők győztek. Győztek a földeken, és az emberi fejekben is. Győztek, olyannyira, hogy az sem térne vissza a régihez, a néhány holdas birtokhoz, aki annak idején sírva írta alá a belépési nyilatkozatot. A huszonöt évvel ezelőtt alakult. tizenöt-húsz tagot számláló termelőszövetkezeti csoportok — és az utánuk alakult többi is —. Erdei Ferenc szavait idézve, ma már az adott község, vagy több község gazdasági, társadalmi, politikai tényezői.

Ez tehát a múlt és a jelen. Sokat, sokban bizonyítottak az élharcosok, de a jövő még sok feladatot kínál az újabb generációnak. A szántóföldeken, az állattenyésztő telepeken újabb rekordok elérését. És miután még vannak gyengébb — gazdaságilag, anyagilag, szervezetileg gyengébb — szövetkezetek, azokat felemelni a jók színvonalára, csökkenteni a különbségeket. Vannak még megoldásra váró társadalmi, szociális problémák ... Nem lesznek kisebb feladatok, mint az elmúlt negyedszázad alatt voltak.

Ezekről majd újabb évek zárszámadásai adnak számot.

B. I.

Avult szokások, régi normák

Az eredmény értékét növeli, ha figyelembe vesszük, milyen talajon született a siker, ha nemcsak azt látjuk hová jutottunk, hanem azt is, honnan indultunk. Arra is vonatkozik ez, amit a nők, mihden területen való egyenjogúsításában eleddig elértünk, s amit elérünk nap mint nap, különösen a párt nőpolitikái határozatának megjelenése óta.

Nemegyszer szóltunk már arról, hogy ami rendeletekkel, határozatokkal, különböző intézkedésekkel elérhető a két nemhez tartozó emberek egyenjogúsításában, ott nincs is baj. Tulajdonképpen ez a könnyű. A törvény mindenkire kötelező, ha megszegi valaki, szembe keli néznie a következményekkel. De van a dolognak emberi, erkölcsi oldala is. És itt már a rendeletekkel nem sokra megyünk. A beidegzett szokások, magatartásbeli normál; szörnyű szövevényét nagyon nehéz szétszabdalni, s teret, szabad levegőt biztosítani az új normák, új szokások, új szemlélet kialakulásának.

Amikor eredményekről beszélünk, ne hallgassuk el az eredménytelenségeket sem. S az eredménytelenségek szülőanyja éppen az előbbi bekezdésben felsorolt okokban keresendő és található meg.

Két példát említenék, nem kell egyikért se messze menni, mindössze alig néhány, vagy néhány tíz kilométerre a megye- székhelytől.

Két község, mindkettőnek jól működő termelőszövetkezete van. Az egyikben dolgozik egy házaspár, az asszony is, a férfi is brigádvezető, mégpedig azonos üzemágban. Véletlen, de igaz, hogy az a brigád működik jobban, annak eredményei nagyobbak, amelynek az asszony a vezetője. Éppen ezért nemrégiben kitüntetésre akarták felterjeszteni felettesei. Hogy végül is megtörtént-e a felterjesztés, nem lényeges, az ellenben igen, hogy az elterjedt hír nyomán felzúdultak o férfiak, akiknek a háborgásban vezér-' szónokuk éppen az asszony férje volt.

Másik község, másik történet. Az asszony is, a férfi is dolgozik, mindketten rendes tagok. A helyzet és a két ember képességei, úgy hozták, hogy a nő keresete számottevően magasabb, mint a férfié. Nemrégiben az asszony otthagyta munkahelyét, alacsonyabb beosztásba kérte magát. Amikor ennek okáról faggatták, kiderült a férj nem tudta elviselni, hogy a felesége többet keressen mint ő.

Mindkét házaspár járat újságot, egyik helyre a Népszabadság, másikra a Szabad Föld jár, s mindkét házba a megyei lap. Rádió mindkét házban van, az egyikben televízió is, a könyvespolc nem díszt szolgál egyik helyen sem, hanem látszik, hogy forgatják is az olvasnivalót A véletlen folytán mindkét termelő- szövetkezet harminc bérlet tulajdonosa a megyei művelődési központ színházi előadásaira. A jegyeket alkalmankint a legjobban dolgozók között osztják szét, a példáinkban szereplő házaspárok, szinte minden színházi előadás nézői. És mégis.

És mégis, mert nagyon nehéz levetkezni a múltból maradt szokásokat azt például, hogy öreganyánk az öregapánkkal együtt végigdolgozott nap után méq rendbe tette a lakást megfőzte a vacsorát, elrendezte a gyerekeket, de amikor arra került a sor, hogy az ételt meg is egyék, csak a férfiak ültek az asztalhoz, öreganyánk, meg a sparhelt mellé húzta a hokedlit és ott kanalazta ki levesét.

Hát igen, ez kísért még. Sokat elértünk, de akad még tenni.’

. való, És nem is kevés.

L. Gy.

Napirenden t

Az állattenyésztési termelői szakosodás

1974-ben félmillió hektáron ■növénytermelési rendszerek keretében gazdálkodik számos állami gazdaság és termelő- szövetkezet; a kedvező tapasztalatok ismeretében idén és a következő években az állat- tenyésztési termelési rendszerek szervezését is megkezdik.

Parkfenntartás, köztisztaság

újabb lakásépítések előkészítése; a Bzociális, kommunális ellátás minőségi javítása; a szolgáltatóhálózat fejlesztése. Majd pedig: a belső úthálózat kiépítésének további fokozása, a belső közlekedési hálózat igényeknek megfelelő fejlesztése.

Bejelentések címszó alatt tárgyalta meg a városi tanács vb a gyermekintézmények fejlesztésének időszerű gondját, s úgy döntött, hogy a lakosság javaslatára gyűjtést szerveznek, fölkeresve társadalmi munka megajánlásért természetesen a helybeli vállalatokat, szövetkezeteket és intézményeket is. A vb tegnap hozott döntése alapján rendeli el a városi tanács, hogy a tervezett 20 férőhelyes bölcsőde helyett 40 férőhelyes bölcsőde épüljön, míg a korábban 75 férőhelyesre tervezett új napközi otthonos óvoda 100 férőhellyel valósuljon meg. Az egyéb ügyek megtárgyalásán túl tegnapi ülésén foglalkozott a városi tanács vb- Dombóvár városi tanácsának február 27-én esedékes összehívásával is, illetve tegnap készítette el és hagyta jóvá a vb a soron következő tanácsülés munkaprogramját.

(Folytatás az 1. oldalról)

foglalkozott a végrehajtó bizottság. Czank József, a Moziüzemi Vállalat egész megyére kiterjedő tevékenységéről tájékoztatta a testületet, majd nagy részletességgel szólt a Dombóvárt érintő fejlesztési elképzelésekről. A vállalat jelenleg két normálfimszínhá- zat üzemeltet a városban, mellettük vetítőhelyként működik az újdombóvári általános iskola 16 milliméteres mozija is. Sok ez, vagy kevés? Nincs ok elégedetlenségre. mert Szekszárd után Dombóvárra jut a legmagasabb abszolút nézőszám — 134 ezer látogatóval.

A vállalat a tervidőszak hátralévő részében szeretné elvégezni a Puskin mozi rekonstrukcióját és kialakítani egy 50—60 személy befogadására képes művészmozit, filmklubot. E törekvésüket azonban pillanatnyilag gátolja. hogy a filmszínház épületében működik a TOTÖ— LOTTÓ-kirendeltség is. A tervezett rekonstrukció és a megye második mírveszmozi- lának a kialakítása ; ivébként hozzávetőlegesen kétmilliós költséget jelent, i A városi tanács vb ülésének ötödik napirendjeként értékelte annak az intézkedési tervnek a végrehajtását, amit 1973. november 13-i ülésén fogadott el az MSZMP városi bizottsága a várospolitika elvi és gyakorlati feladatait határozva meg ebben az intézkedési tervben- Mint azt a testület megállapította, a városi tanács a tervidőszak során célszerűen gazdálkodott a költségvetési és fejlesztési feladatok megoldására fordítható pénzösszegekkel és a város általános fejlődésében, a lakosság életkörülményeinek alakulásában jelentős előrehaladást biztosított. A napirend felett nyitott vitát követően a végrehajtó bizottság számos olyan határozatot hozott, mely a negyedik ötéves terv hátralévő két évének eredményes befejezésére összpontosítja majd a figyelmet é« az erőket. Melyek azok a feladatold amelyek Dombóváron a várospolitika homlokterében állnak? Az ipartelepítés megkezdett munkájának folytatása, s az ennek kapcsán járulékosként jelentkező feladatok megoldása. Olyan fejlesztési feladatoké, mint a lakásépítés minden r#Aé _

illetve a már meglevők tevékenységét kiszélesítik. A Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium most meghatározta az állattenyésztési rendszerék főbb követelményeit.

Miután a gyors ütemű, intenzív fejlesztéssel kapcsolatos költségek az állattenyésztés legtöbb ágazatában meghaladják egy-egy üzem lehetőségeit, szükség van a termelők összefogására. a széles körű integrációra, amely a maximális üzemi és ágazati jövedelmet biztosítja. Az állattenyésztési termelési rendszerek a vállalati kategóriába tartoznak, létesítésüket — a növénytermesz- tőkhöz hasonlóan — a mezőgazdasági üzemek, közös vállalkozások és a feldolgozó vállalatok egyaránt kezdeményezhetik. A rendszerek elismerésére a MÉM illetékes főosztályának javaslata alapján a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter illetékes.

Az elismert termelési rendszerek önálló működését és a rendszerben tagként részt vevő gazdaságok tevékenységének koordinálását az úgynevezett rendszergazda — egy-egy állami gazdaság vagy tsz — biztosítja, amely kidolgozza és a partnerüzemek adottságaira alkalmazza a korszerű eljárásokat, módszereket. A termelési rendszert vezető gazdaság szaktanácsadást is nyújt, szakmai képzést és továbbképzést tesz lehetővé a gazdaságok számára. és az üzemekben megszervezi az eszközök helyes felhasználását, valamint az üzem működéséhez szükséges állatállomány, és a gépegységek beszerzését.

A partnerüzemek egyebek között kötelezettséget vállalnak arra. hogy betartják a rendszergazda által előírt technológiát, korszerű munkaszervezetet alakítanak ki. és biztosítják a termelés folytatásához szükséges pénzügyi fedezetet.

A rendszergazda a közös termelési érdekeket elősegítő szolgáltatásokért a tisztes anyagi haszon erejéig térítési díjat számít fel. ennek mértékében az együttműködő felek szerződésben állapodnak meg.

A hazai mezőgazdaságban eddig működő termelési rendszerek közül jó eredményeket ért el például a bábolnai baromfitenyésztési rendszer, amely az országos vágóbaromfi- termelés jelentős részét adja. Ráckevei központtal működik a húshasznú szarvasmarhatenyésztő téeszek rendszere, szintén jó eredményekkel. Rövidesen megalakulnak a tejelő- szarvasmarha-tartó gazdaságok termelési rendszerei. (MTI)

Brigádértekezlet a Kossuth Kiadónál

A Kossuth Kiadó megyei kirendeltségének szervezésében kétnapos megbeszélést tartottak a Marosi Gyula brigád tagjai Szekszárdon- A brigádot öt megye — Baranya, Somogy, Vas. Zala és Tolna — kiadói dolgozói alkotják. Értékelték az 1973. év terjesztői munkáját, annak

eredményeit, tapasztalatait, majd meghatározták az 1974. év feladatait. A tanácskozáson részt vett István József, a Magyar Szocialista Munkáspárt Tolna megyei Bizottságának osztályvezetője és Jármi Ernő. a Kossuth Kiadó terjesztési főosztályának helyettes vezetője is.