Tolna Megyei Népújság, 1974. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-17 / 40. szám

I

s

)

i

Az első osztrák megszállás Tolna megyében 1849-ben

JUHOS LÁSZLÓ RAJZA

Kőbányai ]ános:

Látomás

A magyar függetlenség és szabadság ügye az 1848—49-es év fordulóján válságos napokat élt át. Az ellenforradalom újabb rohamát december

2-árt puccsszerűen végrehajtott trónváltozással vezette be. V. Ferdinánd lemondott a trónról és helyette Ferenc József nyilvánította magát osztrák császárnak és magyar királynak, mivel ő nem vett részt áprilisban a törvények szentesítésében, így arra hivatkozhatott, hogy őt nem is kötik ezek a törvények.

December 13-árf Windisch- graetz megindította seregét a Duna mentén, hogy a forradalom vívmányait elsöpörje, és a Habsburg-ház uralmát visz- szaállítsa Magyarországon. Görgey, a magyar hadak főparancsnoka, csapatait harc nélkül vonta mindinkább hátrébb, kelet felé, így Win- dischgraetz két hét alatt Buda közelébe ért. A Perczél vezette csapatok móri veresége után nem volt remény, hogy a fővárost meg tudják védem az osztrák seregektől. Ezért a képviselőház december 31-1 ülésén Kossuth és a balszámy azt javasolta: a kormány és a nemzetgyűlés települjön át Debrecenbe. Éles vita után elfogadták a javaslatot, és még az éjszaka megkezdték az átköltözést. Január 4-én, a főváros osztrák megszállás alá került.

Csány László kormánybiztos elrendelte a Dunántúl katonai kiürítését. A fegyvereket, lőport, katonai felszereléseket a Duna mögé vonták hátra. A dunántúli megyék számára közvetlen veszélyt jelentett az osztrák megszállás.

Tolna vármegye bizottmánya, január 5-én tárgyalja az előállott helyzetet és a következő határozatot hozza: „Az ellenséges hadnak kormányi- lag tudtul adott előnyomulása következtében, mely miatt nehéz pillanatok közé jutott hazánk ügyeit intéző kormányunk székhelyét is' megváltoztatni kellett, az ország védelméről gondoskodni kötelességének ösmervén a megye, elhatározta, hogy a múlt hónapi gyűlés határozata szerint kiállítani rendelt önkéntes nemzetőri csapatokat ezen hónap 9-ik napjáig ide Szekszárdira múlhatatlanul bé- szállítsák, hogy itt rendeztet- ve a naponta változó körülményekhez képest allculmaztat- hassanak." Ezt az önkéntes csapatot pár nap múlva útnak indították dél felé a verbászi táborba.

Sztankovánszky Imre főispán, január 19-én felhívja a tisztikar figyelmét, hogy az esetleges megszállás idején a legfontosabb feladat „a zavarba jöhető nép’’ nyugalmának fenntartása. A tisztviselők kijelentik, hogy „e törvényhatóság elfoglalása után is csak tiszti esköjük szerint alkotmányos szellemben fognak működni”,

1

A fenyegető veszély miatt Kossuth sürgönyt küld a megyének, hogy az előállott helyzetben mit tegyenek. Január 24-én tárgyalja a megyegyűlés Kossuth felhívását A Honvédelmi Bizottmány elnöke hangsúlyozza, „a magyar nemzet sem fel nem támadt a királyi hatalom ellen, sem új szerzemények végett nem indított háborút.” A király esővel szentesítette az alkotmányt, és á magyar nép ezen alkotmány szellemében, törvényesen járt el. Az esküszegő a király volt, aki pártütést szított az országban, és idegen csapatokkal támadta meg a magyar hazát. „A zsarnok ellenség nemzetünk halálát kívánja a béke béréül. Ennél nagyobb baj a legrosz- szabb esetben sem érhetne. És az országoyűlés egy szívvel- lélekkel elhatározá, hogy a nemzet védeni fogja hazáját, s országos önállását életre, halálra még egy magyar él.”

Kossuth a következő feladatokat tűzi ki Tolna megye lakosai elé: minél többen vegyenek részt a szabad csapatok harcaiban, támogassák e csapatokat élelemmel, A kormánybiztosok és szabad csapatok parancsnokai folytassák tevékenységüket. „A megye közönsége a nemzet becsületének lekötése mellett biztosítson kárpótlást minden kárért, mellyet akár egyesek, akár egész községek hazafiúi hűségek miatt szenvedhetnének; s tartsák fel Önök kebeleikben, s ápolják a népben a hazaszeretet szent érzelmeit, s ha mindenki kötelességét teljesíti, az ellenség átmeneti előnyomulása, nem veend tartós diadalt hazánk szent szabadságán.”

Az osztrák megszálló csapatok nevében Tolna megyét először Nugent császári fő- hadszermester szólította fel február 4-én a következőkre: A megye „O Cs. Kir. Apostoli felsége parancsolatjának és kormányának magát feltétlenül alávető és az illető egyének aláírásával ellátandó hódolati nyilatkozatot adjon”, melyet Windischgraetznak juttasson; el. Vonja vissza és fegyverezze le a Baranyába útnak indított 2000 fős nemzetőrsereget. Ebben az esetben a megyét békés úton szádlják meg, viszont ellenkező esetben a nemzetőröket szétverik.

A felszólítás hatására a megyét képviselő minden bízott- mányi tag részére február 9- re nagygyűlést hirdettek. Augusz Antal alispán szerint a megyegyuléseií „a jóérzésű elemek nem mertek megjelenni” és így azon Tfi&m

gát' biztonságban érző egyén kivételével csak a csőcselék vett részt”. Az árulóvá lett alisDán leírja, hogy ez a „csőcselék” kívánságainak „Éljen Kossuth, nem kell király” kiáltással adott kifejezést és nem volt hajlandó megérteni „a többezer ember állandó zú- Qús-a közepette felolvasott felirati javaslatot”. Ezt a felira- ^1 javaslatot, mely a megye hűségnyilatkozatát tartalmazta közvetlenül a királyhoz, Ol- mützbe küldték. A megye eb- berf a nyilatkozatban elismeri Ferenc Józsefet magyar királynak, de a fő hangsúly a feliratban a békéért való könyörgésre esik. „Midőn azon hűséggel hódolunk, ama hitünk és fiúi bizodalmunk zálogául esdeklünk meg Felséged előtt: méltóztassék Magyarország jelen szomorú szerencsétlen állapotának méltányosan véget vetni, nem m fegyver nyomasztó súlyos hatalmával, hanem általános békehirdetés, enyhítő biztosb hatásával. — Mondja Felséged: „legyen béke!” és fog béke lenni Magyarországon; mert a magyar nemzet nemcsak fogékony, hanem vágy is a békére, és fájlalja ennek.

megháboritását; a magasztos királyi béke szóban pedig megnyugtató biztosítást találna és venne arra, hogy a jelen viszonyok és viszályok méltányos és szelídebb ki- egyenlítése mellett jövője a fennlévő alkotmányos alapokon fog megszilárdíttatni trónra lépő if jú Fejedelme által.”

Windischgraetz február 21- én írt Schwarzenberg, osztrák miniszterelnöknek és kérte, hogy Tolna megye feliratát, „mely nemcsak megütközést keltő kijelentéseket, de teljesen alaptalan kívánságokat is tartalmaz” küldje vissza, hogy ő a megyét kellőképpen meg- róhassa, és feltétlen meghódolást kifejező nyilatkozat kiállítását megparancsolhassa.

A felszólítást Tolna megyének közvetlenül Burits tábornok adta meg február 13-án.

A felszólításra a vármegye I. Ferenc Józsefet törvényes uralkodónak ismeri el, kötelezi magát, hogy parancsait, rendeletéit feltétel nélkül végrehajtja és másokkal végrehajtatja. Március 7-én Schwarzenberg értesíti Win- dischgraetzet, hogy Tolna megye új hűségnyilatkozata teljesen elfogadható.

Az osztrák megszállás ideje alatt a megyei önkormányzat teljesen megszűnt. Teljhatalmú királyi biztos állt a vármegye élén, akit Windischgraetz nevezett ki. Tolna megye királyi biztosa Dőry Gábor lett. Február 19-én kiáltványt tesz közzé a megye népének, melyben kihirdeti: „legfensőbb rendelet következtében közhírré tétetik, hogy miután Ö Felsége legbuzgóbb atyai szándoka mellett se va- la képes a szeretett Hazánkat dúló lázadást békés úton megszüntetni, s e miatt a megtámadott királyi hatalom és tekintély csak fegyveres erővel állítatván helyre, Magyar- ország ostromállapotba helyeztetett.” Ezért i a megyei, városi, helységi gyűléseket és népgyűléseket betiltja. A tisztviselők közül, akik fel esküsznek Ferenc Józsefre, azok a helyükön maradhatnak, de | a megye ügyeinek intézésébe beleszólásuk nem lehet. Dőry elrendeli a fegyverek beszedését. a nemzeti szín helyett a sárga-fekete szín használatát a középületeken. Utasítja a városokat és községeket, hogy a király iránti hódolatukat írásban jelentsék ki. Súlyos megtorlást helyez kilátásba azoknak, akik a debreceni kormányt bármilyen módoif támogatják.

Tolna megye több, mint 70 napig volt osztrák megszállás alatt. Bármilyen szigorú megtorlást helyezett is Dőry Gábor kilátásba, a lakosság nagy része hű maradt március vívmányaihoz és Kossuth-hoz.

Kisasszondy Éva

A katona sokat gondolt arra a lányra aki ágas-bogas vad képletű fákat rajzolt. Ezeknek a fáknak a törzsein és gyökerein csak úgy lázadoztak ide-oda kígyóztak nagy mérgesen görcsökbe gubóztak karcsún hajlongtak. széles kedvvel integettek a ceruzavonások. Talán magát rajzolta bennük; mindig szertelen, szúrós összevissza ágakat, karcsú kedvességet. görcsökbe húzódó hirtelen dühöt. Efölé lassú karikákban sárga-piros napot kanyarított, amely élénk színeivel megtörte a faágak sötét kontúrját.

Ahogy teltek a szolgálat napjai, úgy fakultak a színek ügy olvadtak szét a ceruzavonalak a katona emlékezetében. Kora hajnalban kelt — a fák sárga- barna-rőt leveleit söpörte, nagy halmot rakott belőlük a gereblyével — ilyenkor ágas-bogas vad képletekben táncoló fákról álmodozott.

Később a fák kopaszon karmolták az eget, meszelt törzsüket nem lehetett megkülönböztetni a mindent ellepő hótóL Csikorgó fagyokban állt őrt a katona, amikor már mindent beszórt az éj és kialudtak a város csillagtejútrendszer fényei. Feje felett kései vadlibák húztak el

délfelé. Kimért léptekkel járt a keskeny úton, amelyről nem volt szabad letérnie.

Egyszer mikor olyan ítéletidő dühöngött, hogy azt hitte nem bírja tovább — észrevette a fát. Mínusz húsz fokot mértek akkor — si- vítva szántotta a havat a szél. s az őrtálló katopák, arcába-nyakába fútta.

A kis göcsörtös fát még arra sem méltatták, hogy bemeszeljék a törzsét — csoda, hogy nem vágatták ki, —, amely minden rendszer és alakzat nélkül nyújtotta alacsony ágait a katona felé. Annak meg ismerősek voltak ezek a göcsörtök, e rövid, karcsú törzsből az ég felé szaladó kacskaringós ágak, melyek most a szél alatt nyögtek.

Egyszer csak fűszeres haj- zuhatag omlott az arcába, fehér nyak C6igaháza villant, könnyen szálló füstillatot érzett, nyakába két rendkívül kicsiny, meleg tenyér kapaszkodott A következő pillanatban már maga méltatlankodott a legjobban, hogyan is azonosíthatja a lányt a fával. Sietve folytatta útját.. Amikor ismét a fához ért, elfordult és meggyorsította lépteit. Ez így ment jó- párszor.

A fához érkezett és hirtelen megcsókolta annak egyik ágát.

Hűs kéregízt érzett a szájában és elszaladt.

BÁRDOS! NÉMETH JÁNOS:

HIÁBA ŐZÖD

Hiába űzöd nyomát a pillanatnak az illat elillan a szűzfehér hó elolvad a szilva hamva eltűnik ami volt vissza nem jöhet add meg magad a pillanatnak mely végzetünk tölti be.

1934, február Iti