Tolna Megyei Népújság, 1974. február (24. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-17 / 40. szám
1 t f t Hatvan év, dióhéjban Iregszcmcse 1958-ban nyugdíjazott körzeti orvosa dr. Kelemen Géza, a közelmúlt napok egyikén vette át 60 éves szakma i tevékenységének el ismerőséül az Alma Mater, a Budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetem gyémántdiplomáját. — Rágja meg a fene, hát ezt is megértem! — hangzott gratulációnkra tréfás-kesernyés köszönetként a nappali szoba félhomályából. — Csak az a baj, hogy 84 éves vagyok, egyre rosszabbul látok, mind kevesebbszer mozdulok ki a házból. pedig valamikor, jaj de sokat mentem. Arra sem jutott idő, hogy kivegyem a szabadságomat. Hát ez bizony Igaz. Felsőireg székhellyel tíz környező község. meg az ezek környékén 15 ezer holdon gazdálkodó uradalmak pusztái alkották a körzetét. Ide tartozott Magyarke- szi, Nagyszokoly, Szemcséd, Kánya, Tengőd. Bedegkér. Értény, meg KoDpányszántó. A körzetet minden héten bejárta, s ment akkor is, ha valahova sürgősen hívták. Menni kellett, pedig nem volt se kövesút, se autó, csak földút, szekér, vagy hátasló, istentelenül nehéz fi- z!kai igénybevétel, amibe gyakran úgy beleizzadt, mint egy zsákoló. Közben urazták. Hazahozta a trágyásszekér és ment ebédelni, vacsorázni az úri kaszinóba. — Most lenne jó elkezdeni a pályát, mert jobban megbecsülik az orvost. Na. nem mintha nagyon panaszkodhatnék egykori gazdáimra, de azért az az igazság, hogy az uradalmaktól például jobb konvenciót kapott az állatorvos. mint az emberorvos. Sokat megéltem én, de azért úgy vagyok vele. hogy a jót megőriztem, a rosszat elfelejtettem. Az iregiekről pedig csak jó emlékem van, azt gondolom, nekik se rosszak a velem kapcsolatos emlékeik. Idejövet hallottam Kelemen doktor bácsiról egyebek között azt. hogy még most sem tudja senki megelőzni a köszönésben. pedig csakugyan rosz- szul lát. Mások arra emlékeztek, hogy a tanácsok megalakulásától nyugdíjba vonulásáig tanácstagja is vaLt a lakókörzetének, így nemcsak testi bajaikat orvosolta, hanem napi, ügyes-bajos dolgaikban is segített. Mikor mire Vol+ szükség. Ez magyarázza hogy egy emberöltő óta öt is „tűkének” tekintik, akárcsak a feleségét, aki csakugyan iregi lány volt. Géza bácsi azt tervezte, ha nyugdíjba vonul. Pécsre költözik, mikrobiológus fia közelébe, aztán itt maradt. Özvegyen. A községhez nemcsak 44 év munkája köti hát. hanem a hűséges társ fölé boruló föld is. a temető. Míg beszélgetünk, betoppan és a mindennapos vendég otthonosságával foglal helyet az egyik szomszédasszony. Kint a konyhában Tercsi néni matat. Ű is csak látogatóbo jött, 54 évig volt Kelemen doktorék házvezetőnője. Gáza bácsi azt mondja, hogy a világon serki nem tud úgy főzni, mint Tercsi néni. doktor bácsi? — Régebben elmentem sokszor a presszóba, most hozzám jönnek, akik beszlégetni p gyik termelőszövetkezetünk főagronómusának két lánya apja hivatását választotta. Jelenleg mindketten a gödöllői agráregyetem hallgatói. Agrármérnökök lesznek. A felső-, közép- és alsószintű szakképzettséggel rendelkező nők közül sokkal találkozunk, akiket nem képességüknek és képzettségüknek megfelelő munkakörben foglalkoztatnák. A nők szakmai képzésének akadályai: a fiatal lányok többsége nem akarja élethivatásul választani a mezőgazdasági pályát; a dolgozó nők többsége koránál fogva sem vállalkozik arra, hogy továbbképzésen vegyen részt; a fiatal gyermekes anyák nem vállalják a családnevelés gondjai mellett a beiskolázást. Mint a felsorolt tények és megállapítások jelzik, sok hogyanja és mikéntje van a mezőgazdaságban a nőpolitikái határozat végrehajtásának. Még akkor is. ha nincsenek olyan szemléletbeni hibák, hogy mert nő, nem jut a férfiakkal egyenrangú vezető beosztáshoz, vagy. hogy ugyanazon munkáért kevesebb fizetést leap. De beszéljen erről a témakörről egy olyan érdekelt, aki nő, fiatal, agrárértelmiségi, és vezető beosztásban van: Rabb Virfcéné, az alsótengelici kísérleti gazdaság takarmánygazdálkodási előadója. (Ez a beszélgetés tulajdonképpen a két évvel ezelőttinek a folytatása, amikor a friss diplomán még alig száradt meg a pecsét.) — Hogyan is kezdjem? Azzal talán, hogy különleges helyzetben vagyok. Amikor idekerültem a gazdaságba, olyan munkakörbe kerültem, olyan beosztásba, amelyben férfikollégának is alaposan a talpára kell állnia. i — Most egy kis kitérő... Ti'dóm. sokszor elhangzik, ho<?y a nők kevesebb fizetést kapnak ugyanazon munkakör; akarnak. Most is jöttek, amikor híre ment a gyémántdiplomának. A doktor bácsi nem tartozik az életvidám öregek közé. Valamikor nagyon szerelhették fanyar humoráért, ami most is átragyog azon a szomorúságon, amit látásának romlása miatt érez. A fia. dr. Kelemen Géza decemberben tér haza Accrából. ahol tudományos kutatómunkát vég0z a POTE. illetve a magyar orvostudomány követeként. "-T- Nagyon beleszeretett ebbe a félig diplomáciai küldetésbe, mert korábban meg Burmában voll. ír. igen szorgalmasan, ezért úgy ; tűnik, hogy Ghana nincs is olyan nagyon messze. Pedig hát nem macskaugrésnyi azért a távolság. Rapszodikus beszélgetésünkben szó esik a fia kapcsán a Fekete-Afrika egyik leggazdagabb országáról, aztán Bartók Béla iregi népdalgyűjtő útjairól. — Nagyon szelíd, egyszerű ember volt a tanár úr. de igen hirtelen haragú is. Mikor délutánonként bekocsizott a rokonaival Csehiből, beült az úri kaszinó mellett lévő kocsmába és énekeltette az asszonyokat. Érdekes, rájuk soha nem haragudott meg, de amikor a kaszinóban arra kérték, hogy zongorázzon, nem egyszer méregbe gurult azért, mert míg játszott, a hölgyek, urak tovább folytatták a fecsegésüket. ben, mint a férfiak. Nos, én ezt n?m tapasztaltam. Kinevezésünkkor egyforma besorolást kaptunk a férjefn- mel, egyformán háromezer forintos fizetést. — Visszatérve a beosztásra... Takarmánygazdálkodási előadó. Jó íróasztalhangzása van, ugye? Az a dolgom, hogy a gazdaság állatállománya megkapja a szükséges takarmányt. De hogyan? Együttműködni a növénytermesztőkkel, verrfi a vasat a javítóműhelyben a traktorért, mert kell a vontató. Az állattenyésztő szemében én vagyok a bűnbak, ha nem megfelelő a takarmány, a könyvelés a bizonylatokat követeli, az állatorvós „veri az asztalt”, ha hiányzik valamilyen antibiotikum. És ilyenkor, amikor a Hatvan év dióhéjba foglalt • emlékezetébe tartozik az is, hogy hogyan éltek az emberek ötven éve, harminc éve és most. A doktor bácsi annak örül legjobban, hogy milyen erősek, szépek a mai gyerekek. Érthető is az öröm. Az orvos, ha akar. ha nem, belelát az emberek fazekába. Felejteni se igen tudja, hogy ötven-hat- van éve nem mannán, éltek a körzetében lakók. — Mit gondol, vannak manapság is nálunk olyan gyerekek akik egy karéj kenyéren töltik a napot? Tudom, hogy nincsenek, mint amiképpen nincsenek olyanok sem. a,kiknek nem telik egészségük helyreállítására, s mindezek mellett megannyi másra, ami ezelőtt 35 évvel utópiának, álomnak tűnt. tervkészítés folyik, feladni a megrendeléseket a kiegészítő takarmányokra. Rengeteg adminisztrációval jár. — Emlékszem, axínak idején beszélgettünk a vezetői munkastílusról ... Még mindig nem érzem magam jó vezetőnek. Naponta kell bizonyítani és igazolni, hogy értem a szakmámat, bár úgy érzem, mióta itt vagyok a gazdaságban, az életben többet tanultam, mint az egyetemen. Tanultam feletteseimtől és a beosztott takarmányostól. Talán az a rossz, hogy mindig, mindenütt ott kell lennem, hogy az egyszem biciklivel megyek a traktorosok után. Szocialista brigád a takar- mányosok, megadják a tiszteletet, de akkor vagyok biztos abban, hogy végrehajtják utasításaimat, ha azt nyomban ellenőrzőm is. — Munkaidőm? Kora reggeltől késő estig. Nagyon szeretem a szakmát, még a főváros sem hiányzik. Pesti lány voltam. Kivételes helyzetben vagyunk, a háztartás számomra csak a mosásból, a takarításból áll. Reggelire, ebédre, vacsorára nincs gondom, bár néha a férjemnek hiányoznak a házi ízek. No, és még a tanulás ... Szekszárdra járok, a marxizmus esti egyetem első évfolyamára. — Nos, eddig „dolgozom”, de — hogy a témánál maradjunk, — nő vagyok, asszony, és majd családanya. Ez utóbbi csak akkor, ha elvégeztem az esti egyetemet. Dr. Kelemen háza ott. áll nem messze az orvosi rendelőtől. s a hozzá tartozó szolgálati lakástól, ami 1914-től sokáig annak a tíz községnek a tulajdona volt, amelyek az orvosi kört alkották. A munkás éveket ebben a házban töltötte. A nyugalom éveit a saját házában, tárlatnyi festmény, és naponta betérő jó barátok között. Boldog ember, mert teljes életet élt és emlékei jogán hiteles tanúja olyan időknek, amit a mai húsz-, harmincévesek nem ismernek. Illetve jó, hogy nem személyes tapasztalatok alapján ismernek. hanem történelemként..; — 6a — — Azt hiszem, majd ekkor jönnek a konfliktusok. Mások tapasztalatából tudom, hogy az agrármémöknő, ha családanya lesz, olyan adminisztratív beosztásba törekszik, amelyben nem 12—14 óra a munkaidő. A gyermek- nevelésnek vannak olyan — a kezdeti időszak biológiai — sajátosságai, amelyekben nem tud segíteni bármilyen segítőkész apa sem. És ilyenkor az asszony észreveszi — mint ahogy most még nem —, hogy a boltban tényleg kicsi a választék, vagy, hogy az önellátásra is gondolni kell. Ebből adódik szerintem, hogy sok, mezőgazdasági szakmával rendelkező nő nem a képességének és képzettségének megfelelő munkakörben dolgozik. Hogy a magam témájánál maradjak: melyik gond legyen a nagyobb? A tehenészeti telep takarmányellálása, vagy egy, vagy több gyereké? A szakma szeretete, vagy az anyaság? — Még fiatal vagyok ahhoz, hogy megoldást tudjak mondani. Olyan nehézségek ezek — bármennyire jók is a nőpolitikái határozatok —, amelyekkel mindegyik, a mezőgazdaságban dolgozó fiatal nőnek meg kell küzdenie. B. I—G. K. 1974. február 17. Hogy van Fotó: Komáromi Nő a nők helyzetéről a
