Tolna Megyei Népújság, 1974. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-17 / 40. szám

Elnöki monológ ‘ Á tagok elé állni . JMit tudunk a tsz-vezetők gon­dolatairól, érzéseiről? Keveset. ZárszSmadó közgyűlés regge­lén fogadják a vendégeket, s legfeljebb a figyelő tekintet ve­szi észre: a kávét kortyolgató elnök keze remeg. Strigens György, a mucsi tsz elnöke iro­dájában hellyel kínál, 'leül ma­ga is és kérésemre megtartja a másik beszámolót, azt, ame­lyik nyilvánosság előtt most hangzik el először. Tessék Strigens elvtárs. Szombatra hirdettük a zár- számadó közgyűlést és ren­desen, az előírásoknak meg­felelően kihirdettük a kezdés időpontját. Gondoltam, a fél tíz jó. Szerencsés esetben a levezető elnök csakugyan megnyithatja a közgyűlést, ám akkor se történik túlságosan nagy baj, ha tízre jönnek ösz- sze a tagok. Az a fontos, hogy meg legyen a határozatképes­ség. Általában félórás rátartást mindig érdemes belekalkulál­ni a rendezvényekbe, hiszen tapasztalatból tudom, hogy ritkán jönnék össze pontos időre az emberek. Napokig bennem volt a szorongás, a nyugtalanság. Szombaton tíz óráig, főleg 'á határozatképes­ség izgatott. így van ezzel mindegyik téesz-vezető. Beszélgettünk a vezetőkkel. Megállapítottuk, valamennyi­ünk számára rossz bizonyít­vány lenne, ha a zárszámadó közgyűlést el kellene napol­ni, mondjuk így: érdektelen­ség miatt Azért én remény­kedtem, hogy ilyen szégyen talán nem fogja érríi szövet­kezetünket, bár erre a nem- kívánatos eseményre is felké­szültem. Előre megmondhatom, a közgyűlés határozatképes volt, sőt mindannyiunk örö­mére, Tóth János elvtárs, a járási pártbizottság titkára felszólalásában elmondta; pél­damutató, fegyelmezett, ön­kritikus a mi zárszámadásunk. De ne vágjak a saját (Sza­vamba. A részesedés és a termelőszövetkezet anyagi helyzete szempontjából nyu­godt voltam. Kifejezetten jó esztendőt zártunk, a „regulá­ciót” kikerülve valamivel több, mint 50 forint jut egy 10 órás munkanapra. Igazán elfogad­ható eredmény, mégis ott bujkált, lappangót berniem a felelősség. Pénteken este magamhoz vettem a beszámo­lót, hogy otthon majd vacso­ra után- újból átnézem. Be­lekezdtem és olvasás közben hirtelen belém nyilait, az egyszer már átélt fájdalom. Tavaly történt, nem felejtem el, még a napját sem felej­tem el. Október 31-én, Gyuri bácsi kihajtotta a teheneket legelrti, és a tehenek fölfu- vódtak. Volt hét kényszer- vágás és egy elhullás. Fájdal­masan érintette ez a szeren­csétlenség a közösséget. Magam elé néztem és töp­rengtem. Megtettünk mi való­ban mindent? Ha a tagok ez­zel kapcsolatban kérdést in­téznek hozzám, nyugodt lel­kiismerettel mondhatom, hogy senkit se terhel felelősség. Gyötrő gondolatok voltak ezek, ismét átéreztem azt a felelős­séget, amivel a közösségnek tartozom. A beszámolót olvasgatva az értékelést őszintének, reálisnak éreztem. Annyiban, amennyi­ben egy néhány oldalas be­számoló visszaadhatja, tükröz­heti a tavalyi helyzetet. Le­hetetlen mindent beleírni, s erre nem vállalkozhat senki. Megelevenedett előttem, azt mondhatom, az 1973-as esz­tendő minden napja. A tava­szi, az őszi, a nyári időszak, a vetés, a betakarítás, min­den. Az is, amikor örültünk, de az is, amikor valami miatt ayomott volt a termelőszövet­kezetben a tagok hangulata. Ültem az asztalnál és a be­számolót olvasva, meg a tava­lyi évre gondolva kifáradtam. Higgye el, kicsit ellentmon­dásos az elnöki beosztás. Ho­gyan mondjam, azoknak az embereknek kell év közben utasításokat adni, akik az elnököt leváltják, vagy meg­erősítik tisztségében. És hát emberek vagyunk. Igaz, isme­rek mindenkit. Mucsiban szü­lettem és a hatvanas évek első felében az itteni emberek hívtak haza a Hőgyészi Álla­mi Gazdaságból erre a poszt­ra. Eszembe jutott: holnap, szombaton délelőtt tizenegyed­szer áJlok a tagok elé. Az első zárszámadás idején alig múltam negyven, most meg már ötvennégy éves vagyok. Milyen is volt az első? Távol­ról sem olyan, mint amilyen­nek a holnapi ígérkezik. Év közben kit bánthattam meg emberi méltóságában? Megtörténhetett, előfordulha­tott, én esetleg rég elfelejtet­tem, de a „sértett” bizonyá­ra számon tartja és esetlég szóvá teszi. Nem tudom. Egy esetben úgy nézett ki a nyá­ron, hogy az egyik tagot fe- gyelmileg kell felelősségre vonni. Valahogy tisztázta ma­gát és a fegyelmi elmaradt. Kételyeim támadtak, valóban helyes, hogy ez a fegyelmi elmaradt? Hiába, nem min­denre tud megválaszolni az ember. Mondom, az elnöki be­osztás ellentmondásos: egyfe­lől a tagok választják, más­felől gyakran kell nemet mon­dania. s ez bizony nem min­dig növeli a népszerűségét. Eltűnődtem azon, mi is egyál­talán a népszerűség, de aztán más irányba terelődtek a gondolataim. Tavaly megkap­tam a szavazatok 100 százalé­kát. ha tehát volt is egyéni sérelem... Akiben volt. túl­tette" mágát rajta, s az biztos, önkritikusabbak, öntudatosab- bak a mucsi szövetkezeti gaz­dák. sokkal inkább, mint a múltban. Lefekvés előtt jutott eszem­be: a premizálás. Hiszi, nem hiszi, belesánadtam. Nálunk ez úgy megy. hogy. amelyik asszony éven át teljesíti a 180 tízórás munkanapot, ju­talomként megkapja a 180 munkanap után a tíz ráadás munkanapot. Vajon számon tartotta-e mindegyik asszony azt, hogy miként is áll, nincs-e olyan, aki néhány munkanap miatt nem része­sülhet a jutalomban? Munkát még decemberben is biztosít­hattunk volna, de esetleg fi­gyelmetlenségből ... Sajnos előre megéreztetn. hogy ezen a téren bajok lesznek. Utólag derült ki, hogy egyik asszony csakugyan néhány munkanap miatt elesett a prémiumtól. Jó lett volna decemberben gondolni erre. Később mondtam a felesé­gemnek: nyugtalanít a vacso­ra. Ügy gondoltuk, hogy az idén közös vacsorát nem tar­tunk. debrecenit szolgálunk fel. Apró-cseprő ügynek lát­szik, mégis tartottam attól, hogy a közgyűlésen valaki maid szóvá teszi és nehez­ményezi. hogy nincs közös va­csora. A vendégek előtt res­telltem volna magamat. Utó­lag mondom: nem hozta szó­ba senki, jót mulattak, szóra­koztak közös vacsora nélkül is a tagok. Izgatottan vártam szomba­ton délelőtt a kilenc órát. Mi már akkor ott-tartózkodtunk a művelődési házban Szatmá­ri István főagronómussal. aki a közgyűlést levezető elnöki A Dal mandi Állami Gazda­ság építőrészlegének több mint fél száz embere dolgozik a te­lepen. Nagy munkát vállaltak: felépítik *az új sertéstelepet. Valószínű negyvenmillió fo­rintba kerül, az évi kapacitása. — hízókibocsátása — tizen­kétezer. azaz százhúsz vagon hús. A telep építése tavaly kez­dődött. Négy ezernegyvénes ólát már átadtak. A komplett telep tíz ólból, egy takarmány­üzemből. epv szociális épület­ből, valamint tíz ikerházból, húsz lakásból áll majd. Az építkezés vezetője Rá- bóczki István. — Áprilisban kell átadni az első ikerházat. Parkettás, két­szobás, komfortos tálcások. Minden lakásban van fürdő­szoba. Szén-, és fa tüzelésű boj­ler, kamra, az udvarban gaz­dasági épület, sertéséi, ba­romfiól, meg faház. A pusztá­ba vezető út mellett kétoldalt készítjük a családi házakat. Jövő év végéig a húsz lakást el kell készíteni, öt-öt ház lesz egymással szemben, ez lesz a telep lakórésze, távol az ólak­tól. A régi cselédházakat le­bontjuk. a régi istállókat szét- döntjük. Egy lakás építési költsége 350 ezer forint körül alakul, egy lakás lalcó-alapterü- lete 55 négyzetméter. A házak között betonút lese, járdával, a telep kerítéssel körülzárva. Csurgót olyanra építjük, mint Szarvasdot: korszerű, ember­nek jó munkahely, lakható la­kásokkal. Gazdaságunkban. az emberek lakáskörülményeinek korszerűsítése legalább annyi­ra fontos, ha nem fontosabb, íisztet töltötte be később. Jöt­tek a vendégek, velük foglal­koztam. ■ mégis ötpercenként benéztem a közgyűlési terem­be: hogy állunk, gyülekez­nek-e a tagok. Amikor he­lyet foglaltam az elnökségben, eltöltött a semmihez nem ha­sonlítható öröm. Végignéztem a szövetkezeti gazdákon, akik­kel jóban, rosszban együtt vagyunk és az i ütött eszem­be: jól öltözött férfiak, csinos, divatos ruhába öltözött nők ülnek velem szembe. Jó ér­zés. nagyon ió érzés. Észre­vettem Bodnár Jánosnét. Me­legség töltötte el a szívemet, hiszen tizennégy éves kora óta közöttünk dolgozik, Ven- czel Emíliának hívták, azóta férjhez ment. s lám, miből lesz a cserebogár, ő most ná­lunk a nőbizottság elnöke. Kezet fogtam Velikán Jó­zsef brigádvezetővel. Jóska, Jóska, gondoltam magamban, de szép utat megtettél te is. Tizenegy évvel ezelőtt szin­tén brigádvezetőként dolgo­zott, de hát anyagilag akkor még gyengén állt. Az el­múlt években bevezette a lakásába a vizet, kész a für­mint a termelés korszerűsíté­se... A tizenkétezer hízót kibo­csátó új telep négy egysége működik még csak. Idén to­vábbi két ezres ól készül el, valamint a szennyvízfeldolgo- zó-derítő rendszer. A jövő év végére bekerítik a telepet, fe­hér köpenyben mehetnek csak be a dolgozók és a fekete-fehér öltözőn keresztül juthatnak majd csak. az állatokhoz, illet­ve a műszak után haza. Forra­dalmi változás. Lesz fürdő, öl­töző, betonút. Minden héten egyszer, csü­törtökön délután tíz ember ül fel a vontató pótkocsijára. Szarvasára mennek, tanulni. Mikorra kész lesz a telep, meg­tanulják az új technikát-tech- nológiát kezelni, alkalmazni. Minden héten egy délután ta­nulnak. önként vállalkozók valamennyien. Belőlük lesz majd az új, a korszerű sertés­telep alparancsnoki kara. Rá­juk bíznak negyvenmilliót érő technikai-termelési berendezést és több ezer állatot. Szarvas- don az ipari üzemhez-termelés- hez hasonló sertéstenyésztés felhívta a figyelmet: Dalman- don valami új. valami szokat­lan történik. A sertésprogra­mot úgy valósítják meg, hogy az államot különösebben nem terhelik — a tenyésztési rend­szer nem drága külföldi, a ha­zai legjobbakat tanulmányoz­ták, hozzátették a maguk sok éves tapasztalatát és kirukkol- 'tak egy valami ^öszvér meg­oldással”, amely hasznosítja például az MMG önetető rend­szerét, a Biel-féle kutricákat, több trágyalehúzó szerkezetből cialakítottak egy jót; a szel­.'előszoba, é.s ludom._ hogv. .eb­ben az évben autót vásárol. Még azt is tudom róla. hogy néhány nap múlva vizsgázik az általános iskola nyolcadik osztályából. Valamennyi tagtársamról eszembe jutott valami: Mester Zsigmond traktoros autót vá­sárolt, Losonczi János zár­számadás után veszi meg az új bútort... Hát ez nagyon jó érzés egy elnöknek. Las­san tíz óra. Üjból körülnéz­tem. Itt van mindenki? Ki hiányzik. Nyomban észrevet­tem: a Boldi. Na. gondoltam.' ez a Szalai Boldizsár megint a végére ér ide. Amúgy ki­fogástalan ember, rendes., dolgos ember, de a rendez­vényeket mintha nem sokra becsülné. Azért pontosan tízkor meg­kezdtük a zárszámadó köz­gyűlést. Szatmári István be­vezető szavai után felálltam, kicsit remegő hangon mond­tam : Tisztelt tagtársak. Utána már nem éreztem sem­mi izgalmat. Nyugalom töltött el. lőzést ventillátorok helyett az, épületen kiképzett réseken-rá­csokon végeztetik el — ingyen, a természetes légmozgással. A telep persze ma még nem ólyan — nehezen is ismerhető fel —. mint ahogy a rajzon szerepel. Ahogy elkészül egy- egy ól. úgy bontanak le régi, százéveseket. A téglából épített ólak anyagát már semmire nem lehet használni. Még út építésére sem. Csurgón egy, teljesen új sertéstelep épül, a réginek a nyomát is eltünte­tik. A csurgói telep építését ak­kor kezdték, amikor a dom­bóvári tanács elhatározta, hogy a város szélén lévő telepet fel kell számolni. Ott is a régi, a „nagytétényi” módszerek uralkodtak: üsd-vágd-etesd. Itt sertéstenyésztés folyik majd. Kikkel? Kik lesznek a tech­nika kezelői, és milyen szín­vonalon ? Kadlicskó Gyula szeretné, ha több ember fogna kezébe könyvet. A mostani lakásviszo- nyok-életkörülmények azonban az embereket nem nagyon késztetik tanulásra Egyedül Vinczek József ellető tanul. Az általános iskola nyolcadik osz­tályát most végzi. Tanfolya­mokat, előadásokat tartanak majd. És ösztönzik is az em­bereket. Aki tanfolyamot vé­gez, gyarapítja tudását, több fizetést is kap. miután értéke­sebb munkát végez, mint az, aki csak az ostort tudja dur- rogtatni. Itt Csurgón — éppen az em­berek igényesebb életre való nevelése érdekében — kimond­ták például, hogy nem az kap­ja az első lakásokat, aki leg­jobban rászorul. Az, aki be­osztván él, aki nem kunyerál- ja végig hó végén az egész cse- lédház-sort egy liter bor árá­ért; az kapja az első lakáso­kat, — mondja a telepvezető — aki élni tud. Mert Csurgón a most kezdő­dő változások az emberekre is kihatnak majd. A jobb lakás- körülmény, a korszerű „üzem” nyilván a munkásokban is megindít egy olyan folyama­tot, hogy többet költsenek mű­velődésükre, életükre — ne csak sörre. A csurgói telep építése negv- venmillió forintba kerül. Idén valószínű állami támogatással elkészíthetik a pusztába veze­tő betonutat is. Akkor már nem lesz sár. Az emberekét nem fogja R földhöz. Csurgón bár későn, de a vi­lág megváltozik. PÁLKOVÁCS JENŐ Uj házsorral gyarapszik a németkéri Szabadság utca. Fotó: Gottvaid Feljegyezte; Szekulity Péter Csurgópuszfáh

Next

/
Thumbnails
Contents