Tolna Megyei Népújság, 1974. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-13 / 36. szám

Á szocialista Jugoszláviáért Josip Bros Titot Válogatott beszédek A nemzetközi munkás- és kommunista mozgalom nagy egyéniségének, a baráti Jugo­szlávia köztiszteletben álló el­nökének, Josip Broz Titónak, a Kossuth Könyvkiadó gon­dozásában megjelent váloga­tott beszédei méltán váltanak ki nagy érdeklődést a magyar olvasók táborában is. A válo­gatás az 1969. márciusától 1973. áprilisáig terjedő kor­szak beszédeit, interjúit, meg­nyilvánulásait mutatja be. köztük olyan rendkívül fontos és' érdekes, s világszerte nagy feltűnést keltő dokumentumot is. mint a Jugoszláv Kommu­nisták Szövetsége összes szer­vezeteihez és tagjaihoz 1972. szeptemberében intézett leve­let. A válogatás, éppen az em­lített korszak izgalmasságá- nak és az elvi-eszmei küzdel­mek gazdagságának megfele­lően, kitűnően megmutatja Titónak, mint pártvezetőnek A TOTÉV értesíti a la­kosságot, hogy CSATORNAÉPÍTÉSI MUNKÁK MIATT a Szekszárd, Vörösmarty utcát f. hó 13-tól 28-ig a gépjárműforgalom elő] lezárja. Ezen idő alatt az utcában járművel közlekedni csak célfuvar esetén lehetséges. (319) Asztalosüzembe MŰVEZETŐT ÉS ASZTALOS SZAKMUNKASOKAT AZONNAL FELVESZÜNK. Építőipari Szövetkezet. Tolna. (298) A Tamási Építőipari Szö­vetkezet FELVÉTELRE KERES BÁDOGOS SZAKMUNKÁST. Címünk: Tamási, Rákóczi u. 21. Telefon: Tamási 44. (248) HÁZTARTÁSIGÉP­JAVÍTÓ RÉSZLEGÜNKHÖZ SZERELŐKET műhelyi és kiszállásos munkára azonnal alkal­mazunk. Jelentkezés: Szekszárd, Garay tér 6. Tolna me­gyei Szolgáltató Ipari Szö­vetkezet, Szekszárd. (346) és államférfiúnak egyedülálló szerepét a jugoszláv életben. Beszédesen bizonyítja a szerző politikai éleslátását, nagyszerű elemzőképességét, elvhűségét, határozottságát a szocialista eszmék és gyakor­lat védelmében, a szocializ­musellenes nézetek — minde­nekelőtt a nacionalizmus és a kispolgáriság — elleni küzde­lemben. Tito rendkívül élesen bírál, nem kendőzi a nehézségeket és fogyatékosságokat, de teszi ezt éppen abban — az általa tényekkel is gazdagon bizo­nyított — meggyőződésben, hogy mindezt a jugoszláviai szocia­lista építés hatalmas eredmé­nyei. az általános nemzeti fellendülés keretei között kell és lehet csak helyesen meg­ítélni. 1972. júniusában Moszkvában elhangzott beszé­dében mondotta: „Jugoszlávia társadalmi termelése a leg­magasabb százalékarány sze­rint fejlődik a világon, s az • utóbbi húsz évben átlag 7 százalékot tett ki évente. A háború utáni időszakban a társadalmi termelés több, mint négyszeresére emelkedett.. Az ország lakosságának 36 száza­léka foglalkozik mezőgazdasá­gi termeléssel, holott 1953-ban még 61 százalékuk a mező­gazdaságból élt.” Beszédein vezérfonalként húzódik végig a párt harci készségének, befolyásának és felkészültségének növelésére irányuló erőfeszítés:. Ebben a vonatkozásban sokszor szól arról, hogy a demokratikus centralizmus fontos elem a kommunisták szövetsége szer­vezetében és cselekvési mód­jában „Már a VI. kongresszus előtt (1952-ben — a szerk.), de főleg utána... a párt szerepe a társadalmi élet valamennyi fontosabb területén háttérbe szorult. Csak az eszmei irá­nyítás feladata maradt meg neki. Persze ez is a szerepé­hez tartozik, de ez nem elég. Olyan tagokra és olyan fe­gyelemre van szükség sorai­ban, hogy az egész tömeget képes legyen eszmeileg irányí­tani, egyúttal pedig meg tud­ja gátolni, hogy az osztályel­lenség olyan pozíciókat fog­laljon el, amilyeneket külön­féle formában már meg is ka­parintott” — mondja 1972. őszén, éppen, amikor viták ta­pasztalhatók az önigazgatás értelmezése. a nemzetek önál­lósága kérdésében. Tito tézise az, hogy a sok nemzetiségű országban a JKSZ a legfőbb összetartó és integrációs erő, amely a szocialista termelési viszonyok mellett egyedül ké­pes feloldani minden társa­dalmi és gazdasági ellentmon­dást A szerző ugyanilyen követ­kezetességgel tér vissza újra és újra a munkásosztály sze­repének megmagyarázásához. „Sokan úgy vélekedtek eddig, hogy nekik kell beszélniük és határozatokat hozniuk a munkások nevében, s a mun­kásokat nem is igen kell meg­kérdezniük. Hiszem, hogy munkásaink ezit nem engedik meg többé. Munkásaink fel tudják fogni, hogy joguk van dönteniük minden olyan kér­désben, amely a termelésüket és lényüket, a munkások és önigazgatók lényét érintik.” Jugoszlávia elnöke közis­merten rendkívül aktív nem­zetközi tevékenységet fejt ki, s ez kifejezésre jut a kötet­ben is. Sokoldalúan taglalja, hogyan értelmezik a jugoszláv kommunisták a cselekvő el nem kötelezettség politikáját, amelyet nemzetközi tevékeny­ségük alapjának tekintenek. A fejtegetésből teljesen nyil­vánvaló. hogy — ha egyes kérdések megítélésében lehet­nek is eltérések —. Jugoszlá­via gyakorlati lépéseiben együtt halad a Szovjetunióval. # ümcúUi&ta (úszásokkal. azokkal amelyek a Varsói Szerződés keretébe tartoznak. Ez nyilvánul meg a vietnami háború, a közel-keleti válság, valamint az európai rendezés ügyében kifejtett álláspontok­ban és gyakorlati politikában. Tito egy pillanatra sem té­veszti szem elől a Szovjet­uniónak, mint szocialista nagyhatalomnak szerepét és érdemeit a békéért és a tár­sadalmi haladásért folytatott világméretű küzdelemben. S úgy is, mint az el nem kötele­zett országok egyik vezető egyénisége határozottan fel­lép a „szuperhatalmak” hatá­rokat elmosó és megtévesztő megjelölése ellen: „Vaion a Szovjetuniót és az Egyesült Államokat csak azért. mert mind a kettő nagyhatalom, azonosítani kell. ahelyett, hogy azt néznénk. melyik nagyhatalom mit cselekszik és milyen magatartást tanúsít?” Egy gazdag, a népért, a kommunista eszmékért és a szocializmus diadalmaskodá­sáért folytatott élet nagy ta­pasztalatait gyűjti egybe a kötet. Bátran néz szembe a gondokkal és nehézségekkel és emberi nagysággal, böl­csességgel választ ad olyan kerd/ásre is, amely sokakat foglalkoztat Jugoszláviában és a vele baráti. testvéri vi­szonyban levő más szocialista országokban is: „Nálunk nem úgy van, hogy minden egy embertől függ csupán. Az egész nép megérti, mit kell cselekednie, ha elmegyek én. vagy valaki más. Hiszem, megmarad azoknak az embe­reknek a nagy száma, akik értik valóságunkat és tudják mit kell cselekedniük. A nép megmarad. Az a nép pe­dig, amely olyan kálváriát járt, mint a mi népünk, nem felejti ezt el, tudja, hogy mi a legnagyobb és legerősebb tá­masza. tudja, hogyan kell megőriznie önmagát.” NEMES JÁNOS 1972-ben a Szovjetunió 221 mil­liárd köbméter földgázt termelt. Az elmúlt 20 évben 4 világmére­tekben 5,8 a Szovjetunióban 37-szeresére emelkedett a föld­gáztermelés. 1971-ben a földgázfelhasználás­ban: az erőművek 27, a vegyipar és a fémkohászat 22, az egyéb iparágak 34, a közüzemek és a háztartások 13, az egyéb gazda­sági ágak 4 százalékkal része­sedtek. A gázhálózathoz 3800 vá­ros és 45 ezer falu csatlakozik, 106 millió állampolgár használ háztartási gázt fűtésre is. A földgázkitermelés1 központ­jai az európai területekről az ázsiai országrészek felé tolódnak el; az üzbegisztáni Gazli, és a nyugat-szibériai lelőhelyek ter­melése rohamosan növekszik. A kitermelt energiaforrást és nyers­anyagot — a földgázt — 70 ezer kilométer hosszú hálózaton jut­tatják el a felhasználókhoz. Az olcsó szállítási költség és a kis­mértékű levegőszennyeződés kö­vetkeztében, mint energiaforrást egyre több helyen használják. A készletekről szóló adatok ál­landóan módosulnak az újabb és újabb gázmézők feltárásával. 1972 végén 18 billió köbméter volt az ismert földgázkészlet. A Szovjetunió hazai szükségle­tén kívül egyre több földgázt ex­portál külföldre. A KGST-orszá- gok a jelenlegi ötéves tervben 33 milliárd köbméter földgázt kapnak a hosszú lejáratú szerző­dések alapján. A szovjet földgáz egyre keresettebb az energiahor­dozó- és nyersanyaghiányban szenvedő nyugat-európai orszá­gokban is. A Csehszlovákián ke-* resztülhúzódó transzeurópai gáz­vezetéken az NDK-n, és Cseh­szlovákián kívül Ausztriába, az NSZK-ba, Olaszországba is szál­lítanak földgázt. A most épülő „Testvériség” földgázvezetékeit hazánk 1975-től kap földgázt a, Szovjetuniótól. TERRA Csúcsforgalom idején as önkiszolgáló boltokban Már nem a pénztárgép a hibás Jó félévvel ezelőtt írtunk az ABC-áruházakban tapasztalha­tó igen ‘kellemetlen jelenség­ről, a pénztárak előtti sorban állásról. Vizsgálódásunk során akkor kideriüit, hogy a hiba okát elsősorban a pénztárgé­pekben kell keresni. Ezeknek javítása nem volt megfelelő. Baj volt a minőséggel és a határidővel is. Csikkünk meg­jelenése után levelet kaptunk az I rod agéptechn ikai Vállalat •központjától. Ennek sorai őszintén elismerték a ténye­ket, s ígéretest tettek a hibák orvoslására. Azóta a szavak valósággá váltak. A pénztárgépek javí­tóinak száma emelkedett — több műszerész leszerelt, újra munkába állt a vállalatnál — s az ITV munkájára alig hal­lani panaszt. A boltokban csúcsforgalom idején azonban most is több, sőt néha több naint tízméteres sorok állnak, a működő pénztárait előtt. Mert a gya­korlat azt bizonyítja, hogy leg­több önkiszolgáló boltban a három-négy vagy még több számoiókészülék közül csupán egy, vagy kettő működik. A sajnálatos állapot okát ke­restem több szekszárdi önki­szolgáló üzletben. A kertvárosi 25-ös számú áruházban igen furcsán vála­szoltak, pedig itt kígyóznak a pénztárak előtt délután a leg­hosszabb sorok. Pontosabban két sor. Ugyanis ennél több pénztár csak a legritkább eset­ben működik. Miikor a gépeket helyeztük a „vádlottak padjára”, bíráló- an szóltunk a 160 lakásos épü­ltei földszintjén lévő ÁFÉSZ élelmiszer-áruházról. Azóta ez megváltozott. Mivel az dnikri- minált Ratus típusú gépek gyakran elromlottak, az ÁFÉSZ vett ezeknél sokkal drágább Anker gépeket. Ebből ide is jutott egy. S a tapasztalat azt bizonyította, hogy a drágább let/t az olcsóbb. Ez a gép fél év alatt egyszer sem romlott ed, csak azért kellett szerelőt hívni, hogy megtisztítsa a fo­gaskerekeket. Más változást is tapasztal­hattunk. A korábbihoz képest összehasonlíthatatlanul jobb a szervezettség. Ennek a sok kö­zül egyik jele az is. hogy min­dig van elegendő pénztáros. Ha hirtelen sok vevő özönlik a bolt­ba. áruházba legtöbb esetben nemcsak a három pénztárgép­nél, hianem az ideiglenes jelleg­gel beállított negyediknél is le­het fizetni. A Bartina élelmiszer-áruház­ban mindegyik műszakban há­rom pénztáros van. Ha sza­badság, vagy betegség miatt számuk csökken, van két „be­ugró” is. Az üzletvezető: — Ha nagy a forgalom, minden pénztár­hoz beülnek. — Ha nagy a forgalom, min­dig? — Majdnem mindig. Ha csak nem beszélgetnek az öltözőben. Felkerestem a Népbolt Vál­lalat vezetőit, tőlük tudakolva a hibák okát. Elmondták, hogy legtöbb egységükben munkaerőhiány- nyal küzdenek. Jelenleg azon­ban nincs lehetőségük arra, hogy maradásra bírják a tá­vozni készülő dolgozóikat. A -hiba oka elsősorban nem a munkaerőhiányban keresen­dő. Kétségtelen, hogy ez is okozója valamelyest a hosszas sorban állásnak, azonban pél­dák bizonyítják, hogy megfele­lő szervezéssel csökkenteni le­het a gondokat. A boltvezetők­nek többet kéne az eladótér­ben tartózkodni, s ha sok a vevő. ha hosszúra nyúlnak az egy-két pénztárgép előtt álló sorok, intézkedni kéne, hogy a pénztárosok ne a raktárban, vagy öltözőben dolgozzanak, uzsonnázzanak, vagy éppen be­szélgessenek. Hogy teljes legyen a kép, nemcsak a kereskedelmi dol­gozók hibáztathatok. Mert nem egyszer előfordul, hogy perce­kig morgolódunk a torban a várakozás miatt, s mikor ránk kerül a sor, újabb félperce­kig tart, míg ruhánk tizedik zsebéből, vagy á táska leg­alján lévő még kisebb táskából előkotorjük a pénztárcánkat. Ezen változtatni majdnem olyan fontos, minit a kereske­delemnek, a pénztárgépek kö­rül tapasztalható szervezetlen - ségen, nemtörődömségen. — szepesi — | Földgáztermelés a Szovjetunióban

Next

/
Thumbnails
Contents