Tolna Megyei Népújság, 1974. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-13 / 10. szám

Mártsa István kiállításáról

„DÓZS.V’-SZOBOR

(MTI fotó Tormai Andor — KS.)

TOLDALAG1 PÁL:

TÁBLAKÉP

A lantosok, az ig-ücek s azok az ifjak, akiket tüzes szemük tett alkalmassá erre, lantot pengetve, szépen énekelve mind felvonultak. Ok voltak az ünnep tündér alak iái, kik tovatűntek nyom nélkül, ah^gy véget ért az éjjel egy sóhajtással, részeg nevetéssel.

Akik asztalnál ültek: ettek, ittak.

A tálakon a sok felhalmozott vad hevert, vakon, de •medten nézve őket, akik délelőtt a szívükbe lőttek, s mert kellett a vadászat, a mulatság, a fékeveszett ind lat, a vadság, erőszak, szépség, mámor: kellett egyre az egész élet, nem csupán a terhe.

Örkény István:

H mosónő alma

Amikor Baliskó János kilépett a hivatalából, villamosra ült. és a belvárosba utazott. Négy hónappal ezelőtt hírül ad+a űKá* hogy hamarosan 13 000 darab kis méretű mosó" érvet hoznak forgalomba. Baliskó azóta várta ez a napot. Gombostűvel ösz- szetűizte a százforintosakat, s a lassú hízásnak induló nak- saméfát a lakásnak egy eldugott sarkába rej tette, ahová az asszonyoknak nem volt ’-«ellátásuk. Az utolsó száz métert, a megállótól a vil- ’ any üzletig, futva tet*e meg, -’•"ót való fél+“N?n ho"v valaki. épp a győze’^m perceiben. el tatába elől° halászni a készüléket. Bal-’skónák ugyanis a hé-dact-W gépesítése volt a vesszőparipája.

Taxiba ültette a feh^-ne zömé «1 cozo‘f ■mosó"í-«Qt. és ha- - avítté a Nagy Lajos király útra.

A géo moi-kiem eavhavi ""etéa^’-v* komáit. <”) is. mez a "e’esége is dolgaj'-pv, s habár. nem ke—s*ek külmösen ’'ól, a pénzzel mé*-- kön.->"' 'rézzel bántak. me-t nem vált Pve~Wrr. jv* amikor az •myóso. öz"«gv Fzieve-tné. a

áfÁt "p -1 *• ni1*- ^

"sak a fé'havi fizetését merte ‘■«vallani.

nem drágállot‘ák. Eleinte szólni sem t”,i,a’* ‘t "P «• az ujjuk hegyével sem mertek hozz' á”ni a m-s 'c-ohe- Csak amikor Balisvó mbiiden* s a késen1-u- h=sába *s b9t“’"fnwt eing? dctt nekik, k^-dezte gyanakodva özvegy Szieve-tné:

— Magyar gvártmány?

— Magyar — mondta Balis

Való igaz, hogy a villany- daráló kiégett. De a mosógép nem égett ki. A mosógép mosott. Zümmögve, fürgén, játékos kedvvel mosott, ahogv a szél fúj vagy egy patak foly- dogál, minden megerőltetés nélkül. Baliskóék lázasan mostak. Megszállottan, csaknem hipnotizálva mostak, nem bírták abbahagyni. Aznap a déli maradékot vacsoráitok. azt is állva, hidegen és sietve.

A gép kimosta az egész szennvest. Megette az áwci- hákat, kimosta a lepedőket. Fél tízkor Baliskó meg a felesége lefeküdtek aludni, mert mind a ketten hatkor keltek, özvegy Szievsdné azt mondta, hoffv fölmegy a padlásra teregetni.

Mikor visszatért, s négyszemközt maradt a géppel, oly frissnek és kipihentnek érezte magát, hogy eszébe sem iiu+ott lefeküdni. Odahúzta a hokedlit, s egy ideig barátságosan nézegette a mosógépet. A szekrény aljában talált még e.gv csomó viseltes, folt-írásra vagy foltnak szánt fehérneműt; ezzket gyorsan kunos a, s aztán a következő fuvarral az összes konyha- és

kó.

— Puff neki — mondtr özvegy Szievertné.

— Miért puff neki, mám- '.érem?

— Mart akkor drága. Tége 1 megint becsaptak, kedves fi am.

— Ami jó, az sohasem drá ga. mama kérem — jegyez! meg Baliskó.

— Ki tudja, hogy jó-e? Múltkor is egy óra alatt kiégett a villanydaráló.

BORSOS MARGIT:

MAQÁNY

a magány kakasa rz éjjel fekete kerítésér köszönti

szívem piros napját ahogy felkel bordáim katlanában a vér vörös folyója fölött

és izzani kezd a csontok fái közöt- " húszatok élő kövei verik vissza tüz^s ritmusát az idő órája a csend kezében jár — amikor már senki sincsen ébren vörös számlapján ■ furcsa számok

a belső világot

A washingtoni népszámlálási hivatal adatai szerint a fiatal amerikaiak elzárkóznak a gyermeknevelés elől. így az a' veszély fenyeget, hogy hamarosan elérkezik az USA- ban az az idő, amikor a természetes rfépsznporulat zérussal lesz egyenlő; más szóval: egybe fog esni a születések és a ha1 álozások száma.

Az adat megh-llása lelkem mélyéig fe’i-matott. Nem is tudtam tovább tétlen maradni. A hír vétele után azonnal les-ebem egv közeli nresz- sz-'-ha és oda tel "oed tóm három ifin dáma mellé. Mindenek- el'ft azt ke’iptt t-sz^ázni. hogy vpi-haa va’-moon-dan eevet- ér^onoir a népszámlálási hivatal VHz1«TVtÁr,véT*(«!. A haiov»k

■pOVf1" "pT1

p-7cnin a t)artytpr-íilz-lr'V» A r»»Ve

ped:<** Harri és KIM.

— A?t olva az

l^rvrfV 1 AmPpVÓTanv) pMoif 2.Q

1071 _V»öv)

f»c*aV ° ^ h<*<?7<Sl.

pvn+Aryfi TTq f»7 a

fpltrf nVVor ^-jó'hqrív év

rpi'lvrq az pccvon vqj

írnn^c-o-™ 5 1 jíver^ pVet fo£roV sr"ri1r»í. azt 1<=»ipwff<

rj ffn.vyrtr\rrr£-noi -p ?>^ro1ror|Ac*

ppfz/cani o ioq7 a Mivel

n-zf Onnfc?

— M? ^7 vadunk

a gyerek? — felelte Fern,

Árt Buchwald:

Népszaporulat: nulla

— De hisz a asszonyok szent kötelessége: biztosítani az emberi faj fennmaradását — folytattam.

— Hát éppen ez az. Mi a csodának kell tovább szaporítani egy olyart nemzedéket, mint a mienk?!

Értésükre adtam, hogy nem osztom nézetüket.

— Ez a mi nemzedékünk világnézetének a problémája — világosított fel Klára.

— Önöknek fiatal korukban salát mamikról ragyogó elképzeléseik voltak. Önök nagyszerűnek, komolynak, présnek, tisztességesnek, murf- kaszeretőnek képzelték magukat, a civilizáció és a jámborság mintakénének. És termé- szdosop terjedni, sokasodni kívántak. Azt feltételezték, hogv az önök sarjai az önök Irénben és hasonmásaként fóliák leélni éle+üket. Ezért s-niifék t0,° az országot a sajátos mini-hasonmásaikkal...

Maid így feierte be:

— De a valóséiban mirrden fnásl.Znnpn fér+énlk Megszü- jeg-Kink fnlnnt+íink ÓS Úgy ha- térnrl-nnk. hogy ebből pl <Sg,

felszámolni a mi fajtánkat,

— Mi a fészkes . fenének kell élni és sokasodni ilyen szerencsétlen flótásoknak, mint mi? — kapcsolódott be a beszélgetésbe Méri-Dzsejn.

— Egyáltalán nem szeretném, ha az én gyerekeim Harrira hasonlítanának — mondta Fém.

— Miért? — Tiltakozott Harri. — Mi mindenben megértjük egymást. Barátok vagyunk. Vagy nem?...

— Igen. Barátok vagyunk. Eddig minden oké! — szakította félbe Fent — De ha a fiam lennél, rögvest megbolondulnék.

— Igaza van — erősítette meg Klára, — Én sem tudom elképzelni, hogy miképpen tudnám megnevelni Klodotés Fredet. Milyen kötél idegek kellenének ehhez 1

*— Részetekről ez igen kedves — sértődött meg Fred.

— Hogy képzeled? — folytatta Klára. — Te egyáltalán tudnál apja lenrti Fern- nek, vagy Méri-Dz«einnek, vagy Harrinrk és Klódnak?

— Én a saját apám természeteses semmi képpen sem

szeretnék lenni — jelentette ki Fred.

— Ha én helyesen értettem önöket — szóltam közbe — akkor örfök azért nem akarnak gyereket hozni a világra és nevelni, mert azok valószínűleg olyanok lennének, mint önök?

— Pontosan úgy van, öreg úr — hagyta helyben mondataim Fern. — ön nagyon iól tudja, hngv mennvit küszködnek velünk a szüléink. Hát meg tudnánk mi engedni a mi gyerekeinknek, hogy úgy bántanak velünk, mint mi a szüléinkkel ?

Tiltakoztam:

— Ér*s«n°k meg! Fa valamennyien ígv fognak vélekedni, akkor a hatatmas amerkai nép ei+űnik a föld színéről!

— Ha maid az ön által is hirdetett népességszaporulat egvenlő les* a zérussal, akkor majd mi is oda fogunk figyelni — mondta Fém. — De addig a gyermeknevelésre F’ánt nénzt sokkal célszerűbb eiköherfj egy nyári európai utazásra.

— Én úgy vélem — tette hozzá Harri — sokkal okosabb dolog vásárolni egy japán motorkerékpárt, mintegy elvan gvprm-k nóvóiváVPi f0!r

1 alkotni, mint például ért is vagyok.

I

Fordította: SIGÉR IMRE

padlóiruhákat. Ekkor becsöngetett a szomszéd Hcvffmanék- hez, ahol három gyerek volt, és elkérte a szennyesüket. Negyed egy múlt, mikor ezzel is végzett.

A Nagy Lajos király úton’ miár mindenki aludt, csak a mosóién nem volt álmos, és özvegy Szievert néni sem. Behozta a létrát, fölmászott a tetejébe, a súlyos testével a magasban imbolyogva leszedte az ablakokról a függönyöket. Megkínálta velük a gépet. Negyed kettőkor azonban ennek is vége lett, s már egy ócska rongy sem volt található a lakásban. Lebaktatott a félemeletre és bekopogtatott Pasa Gézához.

Pasa Géza agglegényemkor volt. s nagyon nehéz volt belé életet verni. Jó ideig eltartott. míg sikerült megértetni vele, hogy miről van szó; akkor aztán összeszedett két ölre való szennyest. Amikor Szievertné ezzel is elkészült, n" gyón későre járt, már a virradat közeledett; ahogy volt, ruhiásíul-cioőstül. vizes kötényben és gőztől lucskos haiigl végigdőlt a vetetten díványon.

A takarót sem volt ideje magára húzni. tüsténf mosott tovább. K 'mosta a veje nvári ball-,r~uhájót. melyre eddig csudálatosképpen nem gondolt s«n,k'. Fizu tá n — p edig már e"v kicsit erőltetnie kellett emlékezőtehetségét — ki- mes'a azt a rettenetes menynyié é?ű ruhát amely tavaly ősszel gyiUemlett össze, amiko*- " Í~"’oú gy,,Unr]í S£,i

hétig feküdt a Költői Annában A^'án .eszébe jutott egy horgolt alsó, mely nagvon-na- gyon régen volt raita: legutoljára a Ferry Oszkár úton vke’te. e"v villa a’ r."s ncában. amikor vérében esett össze és abort'lt. Ezt is szén tisztára mosta. Azt én beledobálta a gépbe boldogult Juliska leányának fehérneműit, utána szegény Szievert bácsi ingeit- gai'iiáH. az uráét. aki a Piave hídja alatt halt hősi halált. Kim-s'a nzt a bét kendV is, mely-ál do’kor Vi-aváné a következ”''et mondta: „— Lelkem é- nem aizé-t mondom, de a múltkor

j- y.óf i- —1 hiányzott a vasalásnál.” Ezután már r.em níz'.e. mit mos csak hordta bele a gépbe a napokat. a heteket, az éva’-et. A gőz'oen. úrzó pincéket. A la- tv’.kos Het—n-d’ót. A kelkáposzta ebédeket. Keze gyó- evíthatatlan vöirörségét. s a hidegséget azt az alattomos, kígyó testű hidegséget, mely a fáradtsággal versenyt kúszott

fölfelé a kát liá^-ccáró-i bokától térd iránt. S hordta a gépbe a szennyes ruhák kosarait. boglyáit, hegyeit, egész hegyláncait. rnel-et mind ő áztatott szappanozott, mosott és öblített.

Reggel hatkor fölkelt a lánya meg a veje. özvegy Szievertné tátott szájjal. lihegve aludt; olyan éhesen fa- lánkan, szinte habzsolva aludt, hogy nem volt lelkűk felébreszteni. Betakarták egy paplannal, és éhgyomorral menteik munkába, mert egy csöpp tej sem volt a háznál aznap reggel.

Népújság g

1971. január 13,