Tolna Megyei Népújság, 1974. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1974-01-13 / 10. szám
Nyolc község Gyönk orvosi ellátottsága az utóbbi években kielégítő volt. A három körzeti orvoson kívül egy gyermekorvos és fogorvos is dolgozott a nagyközségben, mely további hét környező falu közigazgatási szék- . helye. Annál meglepőbb, elgondol- kodtatóbb a hír, hogy a múlt év decemberében öt orvos közül négyen eltávoztak, s a több mint nyolcezer lelket számláló körzetben mindössze egy orvos maradt. A látszat óhatatlanul arra vall, hogy Gyünkön valami nincs rendben. A kívülálló személyi ellentéteket. nem megfelelő szociális körülményeket, vagy az anyagi és erkölcsi megbecsülés hiányát véli felfedezni a kialakult állapotok mögött. Ottj áriunkkor viszont ennek az ellenkezőjéről győződhettünk meg. Nem túlzás azt állítani, hogy szinte párját ritkítja az a gondoskodás, anyagi áldozatvállalás, melyet a gyönki tanács tanúsított az utóbbi években. Következetesen, tervszerűen munkálkodtak az elavult, régi szolgálati lakások kicserélésén, ezzel olyan lakáskörülményeket biztosítottak orvosaik számára, amelyek a városias igényeknek is megfelelnek. Ezt a munkát még Í968-ban megkezdték, amikor 300 ezer . forintért vásároltak egy orvosi lakást, melyre az azóta eltelt időben legalább - ugyanannyit költöttek. (A1 rendelőn, várón kívül renováltatták az egész épületet, .új garázst és kerítést építettek, átrakatták a tetőt) A következő lépés az volt. hogy a jelentkező orvos- házaspár igényeinek messzemenő • figyelembevételével, megyei segítséggel 650 ezer forintént készült el az újtelepi kétrendelős szolgálati lakás, melybe a körzeti—gyermekorvos házaspár költözött. Az 1972-ben ismét a megyei célcsoportos beruházás igénybevételével épült fel a község belterületén a harmadik, emeletes, központi fűtéses or- V9SÍ lakás 750 ezerért. Nem könnyű feladatot teljesített ezzel a tanács, különösen ha tudjuk, hogy mindezt évi 900 ezer forintos fejlesztési alapból valósította meg. , Érthető, hogy a nagyközségi tanács elnöke, Hóf Ádám, panaszkodik. — Már azt gondoltuk, hogy rendbe tettük az egészségügyet, s jöhet a következő nagy feladat, az iskolaépítés. A falugyűléstől kezdve mindenhol büszkélkedtünk azzal, hogy az orvosok helyzetét megoldottuk, és lám itt az eredmény. — Mégis, mivel magyarázható ez a nagy fluktuácid ? Megfelelőnek tartja a község vezetői és az orvosok közti kapcsolatot? — Lényeges kérdésben soha nem volt vita, nézeteltérés közöttünk. Különösen a körzeti orvosok munkájával voltunk elégedettek, s ezt nemegyszer hangsúlyoztuk is. Igaz, szorosabb barátság nem alakult ki köztünk. De azt hiszem, ez lényegét tekintve közel sem olyan fontos, mint a normális munkakapcsolat. Engem személy szerint az utóbbi években többször is azzal vádoltak, hogy orvoscentrikus vagyok, holott csak az elképzeléseinket valósítottam meg. — Tud-e valamilyen személyes okról, ami esetleg közrejátszott az orvosok távozásában? — Egyedül a fogorvosnőnél, aki családi okokra hivatkozva már régebben elkészült innen. Most alkalom kínálkozott rá, hát elment. A többiek esetében azonban meglepődtem, amikor azzal állítottak be hozzám. hogy továbbítsam pályázatukat. A házaspár esetében a férj szeretett itt dolgozni, nagyon sajnálta a körzetet, de a feleség (állítólag, mert ,a szomszédok megmérgezték szabadon tartott kutyájukat) mindenáron menni akart. Egyébként Pápára mentek, ahol a doktornő szülei élnek. A másik orvos körül olyan hírek keringenek most, hogy anyagi bonyodalmai voltak, ő egyébként azzal indokolta távozását. hogy üj helyén több lesz a forint. Egyedül dr. Trischler József értékeli, amit kapott és kijelentette, hogy amíg egészsége engedi, egyedül is helytáll. — Milyen kilátások vannak az üres állások betöltésére? — December közepétől folyamatosan hirdetjük az állásokat. Körzeti és gyermek- orvos, vagy körzeti és fogorvos orvos házaspár jelentkezését várjuk. A kettes körzetben egyébként január 7-től egy fiatal orvosnő dolgozik, aki Szekszárdról jött A fogorvosi állást pedig még nem hirdetjük, mert a Pincehelyről kijáró fogorvos el tudja látni a körzetet. A községben több emberrel is beszéltem. A mendemondákon, pletykákon túl érdemes hangsúlyozottan kiemelni azt a szinte egyöntetű vé- leményt, hogy nem ártana kicsit több felelősséget érezni azok iránt az emberek iránt, akik nemcsak ideális körülményeket biztosítanak orvosaik számára, de megbecsülésben is részesítik őket. Nekünk iő_ ugyanez a véleményünk! — td — Mit vár a vizek meősa az új évtől ? Néha meglepetéssel szolgálnak a pesti csapok. Ha megnyitjuk, mintha víz helyett tej zubogna belőlük. Pár másodperc múlva azonban vége a „látomásnak”: a tejszerű folyadék poharunkban visszaváltozik. áttetsző, tiszta vízzé, s legfeljebb némi klóros utóíz emlékeztet a furcsa jelenségre. Erről, s a budapesti 'víz néhány más tulajdonságáról beszélgettünk a Vízminőségi Felügyelőség szakembereivel. — A „tejből viz” mutatvány — mint sókan tudják — előidézője a klór. Sajnos, elég gyakran szükség van rá, mert az ipari szennyező anyagok nem tartoznak vizeink ritka vendégei közé. Fenolból például elég Új termékek r • Viták — és elemlések — középpontjában áll a szakoktatás. Nem csoda. Hiszen a munkaerőkérdés gazdasági életűnk egyik legfontosabb problémájává vált, ráadásul teljés sebességre kapcsoltak a távlati munkaerő-helyzettel — ónnak tervezésével — foglalkozó szakemberek is. Munkájuk nyomón sűrűsödnek a jelzések és figyelmeztetések: a következő másfél évtizedben nemcsak a szakember-utánpótlás mennyiségével, hanem szakmák szerinti összetételével is baj lesz, ha menet közben — és minél gyorsabban — nem változtatnak a szakképzés eddig kialakult rendlJSffeiSt ... . k.v; . „ ixerisá* A demográfusok szerint a munkaképes korú népesség száma 1970 és 1985 között-stagnál, tehát jelentősebb munkaerőtartalékokra nem számíthatunk. A jelzett időszakban, tehát tizenöt év alatt legjobb esetben is mindössze 400 ezer fővel növekedhet a munkaerő-kínálót. (Összehasonlításként: a harmadik ötéves terv időszakában 200 ezer új munkavállaló volt, a jelenlegi tervidőszakban már csak alig százezerrel lehet számolni.) Ilyen körülmények között kell felkészülni a műszaki-technikai fejlődés minden eddigit meghaladó felgyorsulósára. Vagyis: a következő másfél évtizedben előttünk álló roppant gazdasági feladatokat szinte teljes egészében a meglévő munkaerővel kell megoldani, s ez már az oktatás — nemcsak az iskolai, hanem a munkahelyi oktatás — nagy feladata. Arra még senki sem vállalkozott — megoldhatatlan feladat is lenne —, hogy a szükséoes pontossággal megmondja: 1980- ban, vagy 1985-ben, melyik iparágban, milyen új szakmák, foglalkozások jelennek majd meg, vagy hogy egyes szakmákban mekkora lesz a létszámigény? De a szakmastruktúra változásainak főbb vonalai, fontosabb tendenciái teljes biztonsággal felvázolhatok, s ezekből már következtetni lehet arra, hogy nb- gyobb távlatban milyen feladótokat kell megoldani. Ma már szinte közhely, fiogy • a segédmunkásigény — éppen a -.kínálat minimumra zsugorodásával •— alaposan lecsökken. Elképzelhetetlen, hogy az iskolázottság, valamint az élet- színvonal állandó emelkedése esetén továbbra is nagy tömegek vállalják a különösebb képzettséget nem igénylő nehéz testi munkát, vagy akár a köny- nyebb kisegítőmunkót Feltehetően javulnak majd a segédmunka felszabadításának anyagi, technikai feltételei is, a későbbi középtávú tervekbe beépíthető gazdasági szabályozók pedig a maihoz képest drágítják majd az élőmunka felhasználásának költségeit, és kiemelten előnyben részesítik a nehéz fizikai munkafolyamotok gépesítését Másfajta változások várhatók a betanított munkások esetében. Feltételezve, hogy módosulni fog a középfokú oktatási rendszerhez kapcsolódó munkaerő-elosztás, valamint, hogy a vállalatok bérgazdálkodása — de egész magatartása is — érzékenyebben reagál majd a gazdásági hatékonyságra, a távlati tervezéssel foglalkozó szakemberek joggal 'állítják, ' hogy változtatni lehet és kell a szökés betanított munkások foglalkoztatási lehetőségéin, ■mvsv'-c A szakmunkások esetében — az ismeretek mennyiségét illetően — túlképzéssel kell számolni, ha a szakmunkásképzésben nem történne a jövőben metodikai változás. A jelenlegi szakmunkásiskola már ma is jóval többet nyújt a" tanulóknak, mint amennyi a szakmunka elvégzéséhez feltétlenül szükséges. Úgy is mondhatnánk: sokat akar, sokat markol az az iskola, ami voltaképpen pozitív dolog, de ez nem jelenti a szakmunka hatékonyságának automatikus növekedését. A következő évtizedben a szakmunka már most is jól észrevehető differenciálódásának és specializálódásának felgyorsulásával lehet számolni, s mivel az iskola csak a tudás alapjait adhatja, ezt az igényt a munkahelyi továbbképzéssel kell kielégíteni, Persze fel kell készülni arra — s 'ez a folyamat lényegében már megkezdődött a tanítható szakmák nomenklatúrájának néhány évvel ezelőtti átrendezésével —, hogy egy sor szakma alapvetően megváltozik majd. A komplex gépesítési folyamatok, az automatizált berendezések térhódításával szakmák tűnnek el és újak jelennek majd meg; az alkalmazott technológia forradalmasítása ugyanilyen hatással jár, s a termékprofilok gyökeres megváltoztatása is egyre nagyobb terheket jelent majd a továbbképzés számára. De ezekkel a változásokkal szükséges számolni az ifjúsági képzésben , is, mindenekelőtt abból a szempontból, hogy jól konvertálható, többféle szakma elsajátításához alapot adó, és jól továbbfejleszthető alapismereteket adjanak a tanulóknak. Mindez csak néhány példa annak érzékeltetésére, hogy a nem is olyan távoli jövőben alapvetően megváltozik a munkaerő szakmai összetétele; pontosabban; meg kell hogy változzék! S amit nem lehet eléggé hangsúlyozni: a változás gyorsasága és mértéke jórészt a vállalatokon múlik. Azon, hogy képesek-e felismerni végre a megváltoztathatatlan tényt: elsősorban saját erejükből — igaz, -nem magukra hagyva — kell megoldaniuk munkaerő-állományuk a gyorsan változó technikai és gazdasági feltételeihez igazodó átformálását, átképzését. VÉRTES CSABA literenként néhány tized milligramm, s nélkülözhetetlen italunk máris beleesik a súlyos íz- és szagromlás betegségébe. Szerencsére a klór nem „alkuszik” a szennyező anyaggal: a fenolvegyületeket klór-fenolokká alakítja, amelyek már ártalmatlanok a szervezetre. Ugyanígy bakteriális szennyezettség esetén is hatékony, jó eszköz megelőzésre, megszün ■ tetésre egyaránt a klór. — A pestiek gyakrabban pa. naszkodnak a víz minőségére, mint a budaiak. Finnyásubbak talán? — Nem ... Való igaz, hogy a budai víz jobb a pestinél. A budai fogyasztók ugyanis a szentendrei kutakból Kapják a vizet. lényegében tehát természetes szűrésű „originál” kút- vizet isznak. Igaz, a kútiol a csapig vezető út meglehetősen hosszú, és sokszor a szó szoros értelmében meredek is. A Já- nös-hegyi kilátóhoz például ötszöri átemeléssel jut fel. A pesti víznek viszont csak egy része „ered” a szentendrei és a Csepel-szigeti kutakból, nagyobb hányada felszíni, azaz a Dunából kiemelt, tisztított víz. — Ha már a tisztításnál tartunk: tiszt a-e a tiszta víz? — Köznapi értelemben természetesen tiszta. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy ha megnyitjuk a csapot, csak HiO-t eresztünk a pohárba. Nagyon fontos, sőt nélkülözne., tétlen alkotóelemek az oldott sók,, a kalcium- és a magnéziumsó. Ha ezek a sók „hiánycikkek”, azaz kevés van belőlük a vízben, gyomrunk sínyli meg. Ha sok, érrendszerünk— A többlet ugyanis — beépülve az érfalba — érelmeszesedéshez vezethet. A „sóháztartás” egyensúlyban tartása, ellenőrzése rendkívül fontos és állandó feladat. — A vízügyi szakember tehát nem ajánlja a fogyasztóknak a HiO-t? — Nem bizony! Ez ugyanis egyszerűen desztillált víz. Aki kóstolta, tudja, hogy élvezhetetlen: nemcsak kellemetlen, hanem kifejezetten rossz hatású. Émelygést, hányingert okoz. — Végül: mit vár a vizek meősa az új évtől? — Azt, hogy tovább nő a lakosság vízfogyasztása — az alkoholos italok rovására .,. MÓRÁGY IVE Érdi Judit rajza 1
