Tolna Megyei Népújság, 1974. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-08 / 5. szám

f Autó 10 ezertől 130 ezerig Több mint kétszáz autó a pécsi vásáron — Szinte eladhatatlanok a 10—12 éves kocsik A megszokottnál is nagyobb volt a vasárnapi gépkocsi- forgalom Pécsett. Ennek oka az autóvásár. A vásártér kör­nyékén lévő utcákban elég volt parkírozóhelyet találni, már a reggeli órákban, de aki dél felé érkezett, örült, ha négy­ötszáz méterre kapott helyet. Igaz, hogy a vásártéren az ott. lévő kétszázas kocsi mellett még háromszáz elfért volna, de oda „beugrót” kellett volna váltani. — Mit kér a Trabantért? — érdeklődött egy vidéki kinézé­sű férfi,, egy CG-s rendszámú, de szépen „dekorált” kocsi iránt. — Huszonnyolcezer. ha ér­dekli, megmutatom, és meg­egyezünk. Úgy látszik, a vevőt nem ér­dekelte, mert odébbállt. egy CT-s rendszámú Renault-t né­zegetett, melynek ablakán a papír elárulta, hogy mindössze 48 ezret kérnek érte. Egy néhány hete forgalom­ba került Zsiguli szélvédőjén a felirat: „Elcserélném új Wart­burgért, vagy rövidesen sorra kerülő kiutalásért.” Alá ja ap­ró betűkkel: „Esetleg éLadó. 78 ezerért”. Igen, már megszűnt, hogy új Zsiguli vagy Moszkvics gép­kocsiért felárat adjanak. Aki valami oknál fogva mégis el­adni kényszerül, örül. ha egy- kétezer forint veszteséggel megússza. Csak a Trabant és a Wartburg tartja magát, de megközelítően sem úgy, mint égy éve. Igaz, hogy még most is többet kérnek, mint ameny. Hyiért vették, de nem kapkod­ják a kocsikat, nem vereksze­nek érte. Mindössze egy Tra­bantot láttam, hogy gazdát cserélt, egyéves volt, állítólag 20 ezer volt benne'. (A kinézé­se alapján ez elképzelhető) 42 ezerért vették meg. Talán minden gépkocsitípus képviselve volt a vásáron. A Skodától az Opelig és a Polski Fiatig. Az utóbbiért 130 ezret kértek, ötezer kilométert fu­tott. Mellette egy öreg Moszk- yics várta, hogy legalább meg­nézzék, körüljárják, de még erre sem akadt vállalkozó, pe­dig csak tizenkétezret kértek érte. Hiába, egyre inkább el- adhatatlanabbá válnak a CA, CB rendszámú autók. Egy Sko­da mikrobusz gazdája nagy hévvel magyarázza, milyen jó a „járgány” olyannak, aki vá­sárra jár. vagy esetleg zöldsé­get, tojást szállít. Az ára? Egészen elfogadható, 43 ezer, viszont a minőségén, műszaki állapotán már több mindent iehetne kritizálni. Nem kap­kodtak érte, éppúgy, mint azért az egyéves Zsiguliért, melyért a gazdája csak 65 ez­ret kért Egyik szekszárdi ismerősöm 601-es Trabantját árulta, — Nem kell a kutyának se. Meghirdettem jó néhányszor a Képújságban, érdeklődő volt, de vevő nem. — Mennyit kér érte? — Az az igazság. 70 ezret mentem vele. garázsban tar­tottam, megkíméltem, és sze­rintem nem is néz ki rosszul. Harminchatot kérek. Persze, ha akadna egv komoly vevő, egy-két ezret még leengednék. El kell adni, egy hónapja már megjött a Wartburgom, mit csináljak két kocsival? — Más vásárban még nem Volt vele? — De igen. Decemberben is itt voltam, de akitor sem volt rá vevő. aztán elmentem vele Bajára is, de ott még kocsi is alig volt, nemhogy vevő. Egy pécsi ismerősömmel to­vább jártuk a vásárt, és kö­zösen kialakítottuk vélemé­nyünket: sok a gépkocsi, nagy a kínálat, és ugyanilyen nagy az érdeklődés. Ami viszont biztos: vevő kevés van. Nem valószínű, hogy tíz kocsinál több gazdát cserélt ezen a ja­nuári vasárnapon Pécsett. Az árak tovább estek, nagy kerekű Wartburgot már 25-ért, 500-as Trabantot 18-ért, 600-a®t 20 ezerért lehetett kapni, viszont az új Trabanthoz és a Wart­burghoz hasonlóan az újabb kiadású Skodáknak is megvolt az ára. Aki viszont nem ra­gaszkodott az S—100-ashoz, már 20—25 ezerért vehetett volna Skodát magának. Délután elindultak a kocsik haza. azzal, hogy egy hét múl­va megkísérlik megint, hárha több szerencséjük lesz. Leg­alábbis ezzel vigasztalták ma­gukat. holott ők is jól tudják, hogy az idén a MERKUR 80 ezer új kocsit hoz be, és ez tovább csökkenti a használt kocsik árát. De talán éppen az. ami ér­dekes egy ilyen autó vásárban hogy. hosszú órákon át lehet 'bolyongani. mustrálni a kiál­lított új, vagy esetleg 15 éve gyártott kocsikat, bele" lehet kapcsolódni a vitákba, és eset­leg még alkuba is lehet bo­csátkozni. Utóvégre az eladó nem tud­ja, hogy mennyi pénz lapul a vevő zsebében. — kas — Farkas Sándor gépkocsivezető, Grábócról A megyei munkásőr-pa­rancsnokság közvetlen akna- vetős alegységének évzáró gyűlésén Kemény József, me­gyei parancsnokhelyettes kü­lön megdicsérte a hat grábóci munkásőrt. akik minden egyes szolgálat alkalmával gyalog tették meg az utat Grábóc és Szálka között, hogy a legrövi­debb úton érkezzenek Szek­szárdra. A hat munkásőr egyi­ke Farkas Sándor, a termelő- szövetkezet tehergépkocsi­vezetője. ' Farkas Sándor háza ott áll a falu felett, a dombon. Kes­keny, „egyszemélyes” beton­járda vezet feL A ház elől végiglátni a falut, jobbra lent a falu országhatáron túl is ismert nevezetességét, a régi szerb templomot Az idő vi­szont nem kedvez a nézelő­déshez, a lakásba kerget fel­nőttet. gyereket. így hát a gyerekeket a te­levízió. a kis lovag. Michal úr kalandjaival szórakoztatja. Pi­tyu, Évi. Sanyi egymás mel­lett ülnek a pádon. Erzsiké, a nyolcadikos kislány háziasz- szonyhoz illő komolysággal mosogat, míg a legkisebb, az egyéves Gyuszika izomfejlesz- tő gyakorlatokat végez: hatá­rozott elszántsággal rázza kis ágyának rácsát — A nagyfiú. Béla, mű­szakban van Bonyhádon. a ci­pőgyárban. a feleségem is be­ment vásárolni, meg hogy a javításból hazahozza a rádiót. Az én gépkocsimat meg javít­ják, így hát itthon töltöm a napot. Legalább felhasználom tanulásra. — Ugyanis egyidős vagyok az Erzsi lányommal. Én is a nyolcadikat járom. Hetenként kétszer van iskola Mórágyon, kedden és pénteken. Mivel in­nen. a faluból vagyunk vagy nyolcán, tízen, a termelőszö­vetkezet ad járművet amivel megyünk, jövünk. Úgy van manapság az ember, hogy fel­nőtt feiiel kell pótolni, amit gyerekkorában elmulasztott. — Gyulaion születtem, és úgy kerültem ide, hogy tizen­hét évesen leszerződtem ko­csisnak a gyapjútermelő gaz­dasághoz. Dehogyis akartam én Grábócon letelepedni... Csakhát megismerkedtem egy lánnyal. Az ismeretségből há­zasság lett. — Közben a gyapjúsválla- lat megszűnt, új munka után kellett néznem. Néhány hó­napig Hidasra jártam, a bá­nyába, de nem tudtam ott megszokni. Aki a mezőn nőtt fel, annak nagyon szűk a vá­gat Elmentem Szekszárdra, az ÉPFU-hoz. rakodómunkásnak, ott lehúztam tíz évet öt éven keresztül rakodó voltam. Közben mondogattam magam­nak: minek rakod Sanyi a teherkocsit, amikor vezetheted is... Szóval megszereztem a jogosítványt H"i. de sok hely­re hordtam az anyagot külön­böző építkezésekhez. Polgárdi, Iregszemcse. Paks, Szekszárd... Ha úgy végiggondolom, hány épületben van benne az én munkám is... — De tudják, hogyan van, az ember elóbb-utóbb meg­unja az örökös vándoréletet. Jöttek a gyerekek. Az sem jó. hogy az asszony egyedül veszkődák velük, ha az apju­kat hetente csak egy nap- látják. Azon is spekuláltam, hogy beköltözünk Bonyhádra vagy Szekszárdra, főleg á gygrekek miatt, mégis csak mások az iskolakörülmények. — Végül mégis maradtunk. Négy évvel ezelőtt a téesz új tehergépkocsit vásárolt. IFÁ-t, hívtak haza. üljek rá. Persze, elfogadtam a hívást, isten ve­led. vándorélet. Aztán az is közrejátszott még. hogy sze­gény anyósom meghalt, örök­ségként ránk maradt ez az öreg ház. Meg az iskolát is körzetesítették, busszal jár­hatnak be a gyerekek Bony­hádra. így most a családra, meg a házra kell keresnem. — Sanyi fiam, ugorj már ki, dobj a malacoknak egy kis lucernaszénát... — Van tizenhárom 6üldő. Még veszek majd ötöt-hatot, bogy a tavasszal egyszerre le­adjam, legalább egy összeg­ben kapok párezer forintot Az a szándékom, hogy a tor­nácot szélesebbre csináltatom, végig beüvégeztetem. Az ele­jét már rendbe hozattam, ki­döntöttem a falat, felrakattam újból téglából, nagy, hármas ablakot tetettem rá. Ez a konyha is valamikor szabad kémény es volt... Szóval, ezért muszáj még külön, a jószág­gal foglalkozni. Elég jól ter­mett kukoricám a háztájiban, de szabad Időmben a kom­ba in után is böngésztem, se­gítettek a gyerekek is. Har­mad részért Húsz mázsa rész jött be.. — Meg a gyerekekre is kell költeni. Hol ruha kell, hol ci­pő, nagyon gyorsan ugrik egy- pár százas. De kell nagyobb öröm, mint amit a gyerekek adnak az embernek? Tekintetünk a heverő felett a falon függő hegedűn akad meg. — A hegedű? Amikor éppen olyan felesleges szabad időm van. szórakozásból veszem a kezembe. Vagy a harmonikát. Vagy, amikor valamelyik ha­vernak névnapja van ... Elköszönőben az udvaron rácsodálkozunk a hatalmas farakásra. — Amint látjuk, nem lesz gond a téli tüzelővel még jövőre sem. — Valóságos dzsungel volt- már itt a ház körül. Szóltam miatta a tanácselnöknek. Azt mondta, csináljak vele. amit akarok. Hót. nekiálltam, ki­irtottam. Az egyik havernak vgn fűrészgépe, azzal majd összevágom. — No. még az idei. házi beruházási program lesz az új kerítés. Meg lehet készen ven­ni a vaskerítés-elemeket kis­kaput, nagykaput, belerakjuk betonalapba. A Béla gyerek is mondogatta már; apu a ta­vasszal meg kell csinálni a kerítést, mégis- csak másként mutat a ház környéke. B. L — G. K. A tanulók túlterhelése Gyakori eset: egy gyengébb osztályzat után a gyermek sír­va fakad az iskolában. Alig le. hét megvigasztalni. Miért? Fél a szülői felelősségrevonástól. Neki csak ötöst, esetleg né­gyest szabad hazavinnie. Kit. lönben nem játszhat pajtásai­val, nem mehet moziba, sőt a tévénézéstől is eltiltják. Ismerősöm nemrég félig tré­fásan, félig bosszankodva me­sélte él első szülői értekezle­tének tapasztalatait. A tanító néni (megszokás dolga) kissé őt is megleckéztette, mond­ván: „Nem vagyok elégedett az anyukával. Egy első osztá­lyos gyermekkel többet kelle­ne otthon foglalkozni, mert az iskolában, ilyen létszám mel­lett nincs mód arra, hogy min­den gyerekből kihozzuk ami benne van.” A teljesség ked­véért: a gyermek napközis, egész nap az iskolában van. Felvetődik a kérdés, szükség van-e arra, hogy otthon is a tananyaggal tömjék a fejét, nem okosabb, ha sétálni, ki­rándulni viszik, vagy hagyják pajtásai között önfeledten ját­szani? Sok helyen nehezen szaba-i dúlnak a maximalizmustól, és még mindig a számszerű ered­mények bűvkörében élnek. Holott az elmúlt években párt­határozat, miniszteri utasítás született a tananyag és a ta­nulók túlterhelésének csökken­tésére. Bár féléves tapasztalat alapján korai lenne általános érvényű következtetéseket le­vonni a gyakorlati megvalósí­tásról, annyi máris nyilván­való, hogy amíg az iskolában lényegesen több idő jut a gya­korlásra, készségfejlesztésre, a gyengébb képességű tanulók­kal történő foglalkozásra, ad­dig a dolog másik (és talán lényegesebb oldala), a szabad idő növelése és tartalmas ki­használása mintha háttérbe szorulna. Pedig a gyermek harmonikus, egészséges fejlő­déséhez a tanuláson túl renge­teg játékra, mozgásra, kikap­csolódásra van szükség, s az említett határozatok is ezt a célt kívánták elérni a tan­anyagcsökkentéssel. Ehhez azonban az szükséges, hogy a pedagógusok helyeseji értel­mezzék e dokumentumok kon­cepcióját és a szülőkkel is ér­tessék meg, hogy a felesleges xnaximalizmus milyen ártal­mas a gyermek szellemi és tes­ti fejlődésében. —t. —d.

Next

/
Thumbnails
Contents