Tolna Megyei Népújság, 1974. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1974-01-08 / 5. szám
f Autó 10 ezertől 130 ezerig Több mint kétszáz autó a pécsi vásáron — Szinte eladhatatlanok a 10—12 éves kocsik A megszokottnál is nagyobb volt a vasárnapi gépkocsi- forgalom Pécsett. Ennek oka az autóvásár. A vásártér környékén lévő utcákban elég volt parkírozóhelyet találni, már a reggeli órákban, de aki dél felé érkezett, örült, ha négyötszáz méterre kapott helyet. Igaz, hogy a vásártéren az ott. lévő kétszázas kocsi mellett még háromszáz elfért volna, de oda „beugrót” kellett volna váltani. — Mit kér a Trabantért? — érdeklődött egy vidéki kinézésű férfi,, egy CG-s rendszámú, de szépen „dekorált” kocsi iránt. — Huszonnyolcezer. ha érdekli, megmutatom, és megegyezünk. Úgy látszik, a vevőt nem érdekelte, mert odébbállt. egy CT-s rendszámú Renault-t nézegetett, melynek ablakán a papír elárulta, hogy mindössze 48 ezret kérnek érte. Egy néhány hete forgalomba került Zsiguli szélvédőjén a felirat: „Elcserélném új Wartburgért, vagy rövidesen sorra kerülő kiutalásért.” Alá ja apró betűkkel: „Esetleg éLadó. 78 ezerért”. Igen, már megszűnt, hogy új Zsiguli vagy Moszkvics gépkocsiért felárat adjanak. Aki valami oknál fogva mégis eladni kényszerül, örül. ha egy- kétezer forint veszteséggel megússza. Csak a Trabant és a Wartburg tartja magát, de megközelítően sem úgy, mint égy éve. Igaz, hogy még most is többet kérnek, mint ameny. Hyiért vették, de nem kapkodják a kocsikat, nem verekszenek érte. Mindössze egy Trabantot láttam, hogy gazdát cserélt, egyéves volt, állítólag 20 ezer volt benne'. (A kinézése alapján ez elképzelhető) 42 ezerért vették meg. Talán minden gépkocsitípus képviselve volt a vásáron. A Skodától az Opelig és a Polski Fiatig. Az utóbbiért 130 ezret kértek, ötezer kilométert futott. Mellette egy öreg Moszk- yics várta, hogy legalább megnézzék, körüljárják, de még erre sem akadt vállalkozó, pedig csak tizenkétezret kértek érte. Hiába, egyre inkább el- adhatatlanabbá válnak a CA, CB rendszámú autók. Egy Skoda mikrobusz gazdája nagy hévvel magyarázza, milyen jó a „járgány” olyannak, aki vásárra jár. vagy esetleg zöldséget, tojást szállít. Az ára? Egészen elfogadható, 43 ezer, viszont a minőségén, műszaki állapotán már több mindent iehetne kritizálni. Nem kapkodtak érte, éppúgy, mint azért az egyéves Zsiguliért, melyért a gazdája csak 65 ezret kért Egyik szekszárdi ismerősöm 601-es Trabantját árulta, — Nem kell a kutyának se. Meghirdettem jó néhányszor a Képújságban, érdeklődő volt, de vevő nem. — Mennyit kér érte? — Az az igazság. 70 ezret mentem vele. garázsban tartottam, megkíméltem, és szerintem nem is néz ki rosszul. Harminchatot kérek. Persze, ha akadna egv komoly vevő, egy-két ezret még leengednék. El kell adni, egy hónapja már megjött a Wartburgom, mit csináljak két kocsival? — Más vásárban még nem Volt vele? — De igen. Decemberben is itt voltam, de akitor sem volt rá vevő. aztán elmentem vele Bajára is, de ott még kocsi is alig volt, nemhogy vevő. Egy pécsi ismerősömmel tovább jártuk a vásárt, és közösen kialakítottuk véleményünket: sok a gépkocsi, nagy a kínálat, és ugyanilyen nagy az érdeklődés. Ami viszont biztos: vevő kevés van. Nem valószínű, hogy tíz kocsinál több gazdát cserélt ezen a januári vasárnapon Pécsett. Az árak tovább estek, nagy kerekű Wartburgot már 25-ért, 500-as Trabantot 18-ért, 600-a®t 20 ezerért lehetett kapni, viszont az új Trabanthoz és a Wartburghoz hasonlóan az újabb kiadású Skodáknak is megvolt az ára. Aki viszont nem ragaszkodott az S—100-ashoz, már 20—25 ezerért vehetett volna Skodát magának. Délután elindultak a kocsik haza. azzal, hogy egy hét múlva megkísérlik megint, hárha több szerencséjük lesz. Legalábbis ezzel vigasztalták magukat. holott ők is jól tudják, hogy az idén a MERKUR 80 ezer új kocsit hoz be, és ez tovább csökkenti a használt kocsik árát. De talán éppen az. ami érdekes egy ilyen autó vásárban hogy. hosszú órákon át lehet 'bolyongani. mustrálni a kiállított új, vagy esetleg 15 éve gyártott kocsikat, bele" lehet kapcsolódni a vitákba, és esetleg még alkuba is lehet bocsátkozni. Utóvégre az eladó nem tudja, hogy mennyi pénz lapul a vevő zsebében. — kas — Farkas Sándor gépkocsivezető, Grábócról A megyei munkásőr-parancsnokság közvetlen akna- vetős alegységének évzáró gyűlésén Kemény József, megyei parancsnokhelyettes külön megdicsérte a hat grábóci munkásőrt. akik minden egyes szolgálat alkalmával gyalog tették meg az utat Grábóc és Szálka között, hogy a legrövidebb úton érkezzenek Szekszárdra. A hat munkásőr egyike Farkas Sándor, a termelő- szövetkezet tehergépkocsivezetője. ' Farkas Sándor háza ott áll a falu felett, a dombon. Keskeny, „egyszemélyes” betonjárda vezet feL A ház elől végiglátni a falut, jobbra lent a falu országhatáron túl is ismert nevezetességét, a régi szerb templomot Az idő viszont nem kedvez a nézelődéshez, a lakásba kerget felnőttet. gyereket. így hát a gyerekeket a televízió. a kis lovag. Michal úr kalandjaival szórakoztatja. Pityu, Évi. Sanyi egymás mellett ülnek a pádon. Erzsiké, a nyolcadikos kislány háziasz- szonyhoz illő komolysággal mosogat, míg a legkisebb, az egyéves Gyuszika izomfejlesz- tő gyakorlatokat végez: határozott elszántsággal rázza kis ágyának rácsát — A nagyfiú. Béla, műszakban van Bonyhádon. a cipőgyárban. a feleségem is bement vásárolni, meg hogy a javításból hazahozza a rádiót. Az én gépkocsimat meg javítják, így hát itthon töltöm a napot. Legalább felhasználom tanulásra. — Ugyanis egyidős vagyok az Erzsi lányommal. Én is a nyolcadikat járom. Hetenként kétszer van iskola Mórágyon, kedden és pénteken. Mivel innen. a faluból vagyunk vagy nyolcán, tízen, a termelőszövetkezet ad járművet amivel megyünk, jövünk. Úgy van manapság az ember, hogy felnőtt feiiel kell pótolni, amit gyerekkorában elmulasztott. — Gyulaion születtem, és úgy kerültem ide, hogy tizenhét évesen leszerződtem kocsisnak a gyapjútermelő gazdasághoz. Dehogyis akartam én Grábócon letelepedni... Csakhát megismerkedtem egy lánnyal. Az ismeretségből házasság lett. — Közben a gyapjúsválla- lat megszűnt, új munka után kellett néznem. Néhány hónapig Hidasra jártam, a bányába, de nem tudtam ott megszokni. Aki a mezőn nőtt fel, annak nagyon szűk a vágat Elmentem Szekszárdra, az ÉPFU-hoz. rakodómunkásnak, ott lehúztam tíz évet öt éven keresztül rakodó voltam. Közben mondogattam magamnak: minek rakod Sanyi a teherkocsit, amikor vezetheted is... Szóval megszereztem a jogosítványt H"i. de sok helyre hordtam az anyagot különböző építkezésekhez. Polgárdi, Iregszemcse. Paks, Szekszárd... Ha úgy végiggondolom, hány épületben van benne az én munkám is... — De tudják, hogyan van, az ember elóbb-utóbb megunja az örökös vándoréletet. Jöttek a gyerekek. Az sem jó. hogy az asszony egyedül veszkődák velük, ha az apjukat hetente csak egy nap- látják. Azon is spekuláltam, hogy beköltözünk Bonyhádra vagy Szekszárdra, főleg á gygrekek miatt, mégis csak mások az iskolakörülmények. — Végül mégis maradtunk. Négy évvel ezelőtt a téesz új tehergépkocsit vásárolt. IFÁ-t, hívtak haza. üljek rá. Persze, elfogadtam a hívást, isten veled. vándorélet. Aztán az is közrejátszott még. hogy szegény anyósom meghalt, örökségként ránk maradt ez az öreg ház. Meg az iskolát is körzetesítették, busszal járhatnak be a gyerekek Bonyhádra. így most a családra, meg a házra kell keresnem. — Sanyi fiam, ugorj már ki, dobj a malacoknak egy kis lucernaszénát... — Van tizenhárom 6üldő. Még veszek majd ötöt-hatot, bogy a tavasszal egyszerre leadjam, legalább egy összegben kapok párezer forintot Az a szándékom, hogy a tornácot szélesebbre csináltatom, végig beüvégeztetem. Az elejét már rendbe hozattam, kidöntöttem a falat, felrakattam újból téglából, nagy, hármas ablakot tetettem rá. Ez a konyha is valamikor szabad kémény es volt... Szóval, ezért muszáj még külön, a jószággal foglalkozni. Elég jól termett kukoricám a háztájiban, de szabad Időmben a komba in után is böngésztem, segítettek a gyerekek is. Harmad részért Húsz mázsa rész jött be.. — Meg a gyerekekre is kell költeni. Hol ruha kell, hol cipő, nagyon gyorsan ugrik egy- pár százas. De kell nagyobb öröm, mint amit a gyerekek adnak az embernek? Tekintetünk a heverő felett a falon függő hegedűn akad meg. — A hegedű? Amikor éppen olyan felesleges szabad időm van. szórakozásból veszem a kezembe. Vagy a harmonikát. Vagy, amikor valamelyik havernak névnapja van ... Elköszönőben az udvaron rácsodálkozunk a hatalmas farakásra. — Amint látjuk, nem lesz gond a téli tüzelővel még jövőre sem. — Valóságos dzsungel volt- már itt a ház körül. Szóltam miatta a tanácselnöknek. Azt mondta, csináljak vele. amit akarok. Hót. nekiálltam, kiirtottam. Az egyik havernak vgn fűrészgépe, azzal majd összevágom. — No. még az idei. házi beruházási program lesz az új kerítés. Meg lehet készen venni a vaskerítés-elemeket kiskaput, nagykaput, belerakjuk betonalapba. A Béla gyerek is mondogatta már; apu a tavasszal meg kell csinálni a kerítést, mégis- csak másként mutat a ház környéke. B. L — G. K. A tanulók túlterhelése Gyakori eset: egy gyengébb osztályzat után a gyermek sírva fakad az iskolában. Alig le. hét megvigasztalni. Miért? Fél a szülői felelősségrevonástól. Neki csak ötöst, esetleg négyest szabad hazavinnie. Kit. lönben nem játszhat pajtásaival, nem mehet moziba, sőt a tévénézéstől is eltiltják. Ismerősöm nemrég félig tréfásan, félig bosszankodva mesélte él első szülői értekezletének tapasztalatait. A tanító néni (megszokás dolga) kissé őt is megleckéztette, mondván: „Nem vagyok elégedett az anyukával. Egy első osztályos gyermekkel többet kellene otthon foglalkozni, mert az iskolában, ilyen létszám mellett nincs mód arra, hogy minden gyerekből kihozzuk ami benne van.” A teljesség kedvéért: a gyermek napközis, egész nap az iskolában van. Felvetődik a kérdés, szükség van-e arra, hogy otthon is a tananyaggal tömjék a fejét, nem okosabb, ha sétálni, kirándulni viszik, vagy hagyják pajtásai között önfeledten játszani? Sok helyen nehezen szaba-i dúlnak a maximalizmustól, és még mindig a számszerű eredmények bűvkörében élnek. Holott az elmúlt években párthatározat, miniszteri utasítás született a tananyag és a tanulók túlterhelésének csökkentésére. Bár féléves tapasztalat alapján korai lenne általános érvényű következtetéseket levonni a gyakorlati megvalósításról, annyi máris nyilvánvaló, hogy amíg az iskolában lényegesen több idő jut a gyakorlásra, készségfejlesztésre, a gyengébb képességű tanulókkal történő foglalkozásra, addig a dolog másik (és talán lényegesebb oldala), a szabad idő növelése és tartalmas kihasználása mintha háttérbe szorulna. Pedig a gyermek harmonikus, egészséges fejlődéséhez a tanuláson túl rengeteg játékra, mozgásra, kikapcsolódásra van szükség, s az említett határozatok is ezt a célt kívánták elérni a tananyagcsökkentéssel. Ehhez azonban az szükséges, hogy a pedagógusok helyeseji értelmezzék e dokumentumok koncepcióját és a szülőkkel is értessék meg, hogy a felesleges xnaximalizmus milyen ártalmas a gyermek szellemi és testi fejlődésében. —t. —d.