Tolna Megyei Népújság, 1974. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-08 / 5. szám

1

Környezetvédelem, otthonunk nyugalma

Bizonyára sokan voltunk, akik érdeklődéssel olvastuk dr. Szelényi Bélának, a népfront környezetvédelmi mun. kaközössége elnökének aggodalmas és figyelmeztető sorait. A környezetvédelem mindnyájunk ügye, s Szek- szárd épp napjainkban van abban a kivételes helyzetben, hogy sok mindent megelőzhet, akár áldozattal is, mert a környezetvédelem „áldozattal jár”, igaz ugyan, hogy ez az áldozat csak látszólagos, mert nagyon rövid úton megtérül.

A környezetvédelem összetett kérdés, s a munkaközösség feladata is ennek következtében sokrétű. Mert nemcsak a füst, korom, szemét szennyezi környezetünket, a zaj is, az oktalanul növekvő lárma, s úgy gondolom, a munkaközösségnek ezen a téren is van tennivalója. Egyre több az autó, a motorkerékpár, mind hangosabb az utca és sajnos otthonaink nyugalma is egyre inkább a külső zajok függvénye. Az orvosi előrejelzések kíméletlenül figyelmeztetnek arra, hogy a felnövő nemzedék 10—20 év múlva súlyos hallászavarok, kai fog küzdeni, s tegyük mindjárt hozzá, nem valami természeti csapásról van szó, hanem egyszerűen arról, hogy a szórakozás címszó alatt szereplő beat-zene, táncos összejövetelek hangereje jó néhány decibellel meghaladja a kívánatost, s roncsolja a hallóidegeket. Nem valami biztató kilátások, de addig is, amíg a beat-lárma elvégzi a magáét, alaposan próbára teszi azokat is, akik megsüketülés helyett otthonuk nyugalmát választanák.

A jelenleg érvényben lévő csendrendelet a lehető legemberségesebb, ám betartása távolról sem olyan egyszerű. Senki sem veszekszik szívesen szomszédaival, a szabálysértési eljárás is elég nehézkes, így aztán legtöbbször marad a rendelet, amely szerint szabálysértést követ el, aki szomszédai nyugalmát zavarja, s marad a tény, hogy egyes szomszédok büntetlenül zavarják. Márpedig a jelenlegi lakások hangszigetelése meglehetősen szegényes, s igazán nem kell teljes hangerővel bogetni a rádiót, tv-t, magnetofont, hogy áthallják a szomszédba. Ugyanakkor minden házban akad egy-két elszánt lakó, aki fittyet hány mindenre. s nemcsak a ház visszhangzik tőle, hanem az utca is.

Mi lenne a megoldás? Szívesen hivatkozunk az emberi tapintatra, a jóérzésre, mindenkinek arra az elemi jogára, hogy kipihenje magát, ami ráadásul társadalmi érdek is, hiszen teljes értékű munkát nem tud végezni az, akit a szomszéd rádiója riaszt föl, rendszerint fejfájással, ágyából. Ennek az emberi tapintatnak egyre nagyobb szerepe van és lesz, hisz a most kialakuló lakótelepek kis területen sok embernek adnak otthont, s nem mindegy, hogy lakásunk otthon-e vagy naponta megújuló idegeskedés forrása.

Utcáink is egyre hangosabbak. Némely autótulajdonos olyan dudát szerelt kocsijára, ami fölér egy egész dzsessz- zenekarraL Ha az a célja, hogy feltűnő legyen, — mert mi más lehetne — ezt elérte. Az eredmény viszont mégiscsak fölösleges lárma, amire senkinek sincs szüksége, tulajdonképpen az autótulajdonosnak sem. A kezekben lóbált táskarádiók is úgy szólnak, hogy az egész utca hallja, akkor is, ha már elmúlt éjfél. Az úgynevezett vendéglátóipari egységek, kivétel nélkül, fültépő hangerőt képviselnek, s úgy tudom, ma már egyetlen vendéglő sincs Szekszárdon, ahol csendben el

lehetne borozgatni, beszélgetni. Ehelyett az egy asztalnál ülők sem értik egymás szavát, aminek lélektani következményei is vannak, hisz lehetetlenné válik a derűs társalgás, a gondolatok kicserélése.

Reménytelenül ki vagyunk hát szolgáltatva a lármának, s lassan elérhetetlen ábránd lesz néhány csendes perc? A pillanatnyi kép nem valami biztató, a statisztikák szerint, orvosi szempontból sem. De azért talán lehet megoldást találni. Kölcsönös tapintattal, vagy ha ez hiányzik, hát mással. A környezetvédelmi munkaközösségnek, úgy gondolom, nemcsak tennivalója lesz ezen a téren, de a megoldást is hatékonyan elő fogja segíteni. Mert nemcsak általában a környezetről van szó, hanem a mi környezetünkről. S egyáltalán nem mindegy, hogy ez milyen.

CSÄNYI L.

Tengernyi tej

A szarvasmarhaprogram sikerének köszönhető, hogy megyénkben — pontosabban: a Tolna megyei Tejipari Vállalat működési területén — az 1972. évi 66 millió 900 ezer liter tej felvásárlását az elmúlt évben 74 millió 500 ezer liter tej felvásárlása követte. Erre az esz. tendőre a vállalat 79 millió 500 ezer liter tej felvásárlását irányozta elő.

1973-ban a kakaó, a kefir, a joghurt forgalma körülbelül megkettőződött. A kefirt ma még Pécsről, szállítja, de még

ebben az évben megyénkben kezdi meg gyártását a vállalat. A trappista nagyobb mértékű termelésének egyelőre az érlelőhelyiségek befogadóképessége szab határt. Ebből a cikkből megyénk tejipari vállalata ebben az évben Budapest, Győr-Sopron, valamint Borsod megye igényeit elégíti ki, sőt 80 vagonnál exportál is belőle.

A mezőgazdasági nagyüzemek az elmúlt évben hatmillió liter sovány tejet vásároltak takarmányozásra a vállalattól.

Olcsóbb, adut tts olaifűtá»

r • R f r I f

Csaknem létesíthető iné^ az országban

CT CT

' A szénhidrogénekből és az atomerőművekből nyerhető energián túl az utóbbi időben mind nagyobb az érdeklődés az eddig még gyakorlatilag alig 'kihasznált energiakészlet, a Föld, hőtartalma — a geotermikus energia — iránt. Egyes feltételezések szerint a föld mélyéről nyerhető hőenergia jóval meghaladja az összes szénhidrogénkészlet értékét, s távlatban jelentős energia bázisként lehet figyelembe venni. Ezért végzett fontos vizsgálatokat a Mélyépterv a hazai hévíi- és geöterirükus energia hasznosításáról és gazdaságosságáról. A felmérés szerint Magyarország 385 olyan hévíz- kúttal rendelkezik, amelyben a víz hőmérséklete meghaladja a 35 fokot Az elméleti számítások alapján pedig még csaknem 500 további hévízkút telepíthető anélkül, hogy 50 éven belül a vízkészlet kimerülésétől kellene tartani.

Az eddig feltárt kutakból hasznosítható vízmennyiség évente csaknem 170 millió köbméter, s a fűtési idényben 1540 milliárd kilokalória hőmennyiséget, lehet felhasználni. A Mélyépterv szakemberei megoldották a hévízzel együtt feltörő rrietángáz eltávolítását, kidolgozták a hévízfűtés legcélszerűbb módszerét, s a készletgazdálkodás fontos fel-. tételéként automatikus szabályozó- és mérőberendezéseket, műszereket készítettek.

A sok részletkérdés megoldása tette lehetővé, hogy a rendelkezésre álló hévízből évi 33 millió köbmétert, s ennek révén 354 milliárd kilokalória

hőmennyiséget használunk fel.' így a mezőgazdaságban geotermikus energiával fűiének ös::- szesen 454 ezer négyzetméternyi növényházat, 849 ezer négyzetméternyi fóliaházat, 51 állattenyésztési létesítményt és különféle berendezést. Az iparban 21 üzem használ hévizet, a településeken lakóházakéi, kórházakat, iskolákat, s több mint 130 strandot, tisztasági fürdőt látnak el hévízzel. A gazdaságossági vizsgálatók szerint azonos mennyiségű hőenergia előállítása jóval kifizetődőbb — feleannyiba se ke. rül — a geotermikus energiával, mint olajtüzelés útján. A hévíz jelenlegi hasznosítása tehát az olajtüzeléshez viszonyítva évente 100 millió forint megtakarítást jelent.

Legfontosabb vonatkozásai', ban már kialakultak a következő ötéves tervidőszakra javasolt hévízhasznosítási elkép. zelések. Ennek alapján a mezőgazdaságban az eddig telepi! tett kutaknál még rendelkezésre álló geotermikus hőenergia felhasználásával meg lehetne kétszerezni a fűtött kertészeti létesítményeket, s a nyáron pedig a nagyüzemi jellegű szá„ rító- és tartósítóberendezések hőenergiáját fedezhetik hévízzel. A számítások szerint mint. egy 50 ezer új lakás épül olyan területen, ahol hévízből lehetne megoldani az otthonok .melegvíz-ellátását, s mind nagyobb számba- lehet telepíteni strand- és tisztasági fürdőket, amelyeknek még mindig kitűnően megfelel a hőhasznosítás után csökkent hőfokú, de kél- demesen meleg víz. (MTI).

Szeggerenda-té és Fehérpart Papkalászállási dűlő

A megyebeli helynéegyűjtés előzményei

Népújság 4

ISU. január fc

~,A szellemi kutatásnak kevés olyan tárgya van, amelyben, mint a helynevekben, a tudományok egész sorozata van érdekelve... jön az eth- nographus és kimutatja a népek vándorlását, elterjedését... jön a nemzetgazda és megtalálja, mely földmívelési vagy iparág volt előbb meghonosítva bizonyos vidékeken... bővebben kijut a phisikai földrajz barátjának, ki számtalan patakról, folyóvizekről, tavakról stb. értesül, hol ma csak

száraz árkokról és mélyedésekről hall. A leggazdagabb kincsesbányát képezik azonban a helynevek a nyelvész és a történetíró számára, kiknek elseje a közforgalomból kiesett, jóformán már érthetetlen szavakat ismer fel bennük ..., a másik kutatási fáklyájának sugarával oly kört is megvilágít, melybe őt már semmiféle oklevél elvezetni nem képes."

Ezeket a mondatokat kevés híja száz esztendeje, 1878-ban egy magyar tudós, Pesty Frigyes írta le. Véleménye máig hettytálló és azért tanácsos idézni, mert éppen tavaly óta megy eszelte ismét folyik a

helynevek gyűjtésének nagy munkája. Összehasonlíthatatlan tfuí riagyofob technikai bázis birtokában, műit amilyet^ nef Pesty Frigyen rendeüke» zett, afd 1884-ben tt helytartótanács támogatásával kezded ebbe a munkába. Néhány esztendő eáatt ttzezemyl adatot gyűjtött Osnet métyefii MadLri tót azonban WBMwa vetkezett ha&BSlg nem te meg. KézfraQeStege* eV ON szagos Széchényi KQuyvtS? Kézirattárában pihennék, megyénként csoportosítva, de a hatalmas értékű anyag feldolgozása mindaaáig nem történt

meg. A lapunkban már megjelent ismertetésben említettük, hogy a legújabb megyei múzeumi évkönyvben Gaál Attila és Kőhegyi Mihály vállalkozott a rendkívül érdekes anyag ismertetésére, ami már csak azért is tanulságos és időszerű, mert összevetésre kínál lehetőséget a most folyó gyűjtés eredményével. A cikkünk címében szereplő két elnevezés ebből — pontosabban Decsről és Alsónyékről — származik.

Pesty precíz tudós volt, akinek tiszteletre méltó alapelvei máig érvényesek. így írt:

„A helynevek értelmezését és magyarázatát mindenütt meg fogom kísérelni, ahol az erőszakos eljárás nélkül megtörténhetik. Nem létezik sehol és senkire nézve kötelesség, minden helynevet magyarázni. A helynevek, amelyek egyelőre biztosan meg nem fejthetők, igen becses anyagul fognak szolgálni a nyelvésznek, ki azokban eléggé nem becsülhető szókincset nyer."

A korabeli adatközlők — Deesen Herceg jegyző és Varga János bíró, Alsónyéken Durth jegyző és Kiss Sándor bíró — az idézett két névvel kapcsolatban például így vélekedtek:

Szeggerenda-tój elnevezése Bem tudatik.

Fehérpart FapkaíSszállás! 8515: Fehérpartnak a fehér- fíildű talajtól, papbaszálásénak B rendezés előtt itt birtokló Pap családról nevezve;

Ä Rév és a név magyarázatai már magában is kétféle módom Szerepel a korabeli feljegyzésben. Pedig Pesty nagyon alapos tájékoztatást adott az adatközlőknek a válaszadás szempontjairól. így: a megyének, kerületnek, járásnak, széknek neve, hová a helység

tartozik. Á községnek, városnak hányféle neve él most; melyik neve bír csak helybeli elterjedéssel, melyik ismeretes országszerte? Volt-e hajdart a községnek más elnevezése? A község mikor említtetik legkorábban? Honnan népesített? Mit lehet tudni’köztudomásból, hagyományból, írott. Vagy nyomtatott emlékekből a név eredetéről, értelméről? A község határában előforduló topographiai hevek, például: mező, dűlő, szántó, forduló, legelő, kaszáló, puszta, sivatag, liget, berek, erdő. rengeteg. zug, határ, tanya, csárda, major, szállás, kert, szőllős, árok, rom, irtvány, tisztás, hát,1 halom, domb, csúcs, orom, magaslat, fennsík, hegy, hegygerinc, szikla, bérc, bánya, barlang, örvény, szoros, zuhatag, forrás, kút, ér, tó," folyó, patak, mocsár, posvány, láp, in- govány, rét, kompállás, rév, gázló, sziget, fok stb.

A beérkezett adatokból rengeteg figyelmet érdemlő részlet megtudható. így például Alsónyék „határa tesz 9122 holdat 1200-n-öllel számítva” éspedig 1864. április 20-án. Bétán 600 házban 3141-eií éltek, köztük 16 görög nem egyesült vallású teknőcsináló oláh cigány. Bizonyos Máté János helyi polgár pincéjében van beásva egy kőtábla, mely a volt apátságból származik és sejthetőleg a legrégibb helybeli sír maradványa. 1864-ben megyeszerte nagy szarvasmarhavész pusztított. A 45 lakóházból álló Lajvér-pusztán ez jdő tájt nem kevesebb, mint négy malöm működött. B’ká- csorf 1811-ig sok halat, rákot lehetett fogni, de a vízrendezés őta ez a lehetőség megszűnt. Bonyhád 1801-tői szerezte még évi négy - országos és heti két hetivásár tartásá- .nak jogát. A böícskeiek úgy tudták, hogy falujuk régi neve Bulcsukő, Bölcskő volt és nem csekély öntudattal közölték: „Népessége ős eredeti magyar, mely a községet a török uralom alatt is folyvást lakta.” A .csibrákiak jónak látták tudtul adni, hogy „e helységnek csak a fenn említett egy neve van kizárólag, melyen ismeretes országszerte, a jó bortermés után.” Hajdan De- csert a Szili Éva fokon egy „olyan nevű asszony itt megesett.” Kisebb tragédiáról hírt adó mondatot írt le Diósbe- rényből Hofmann József jegyző: „Ezen falut az 1728-ik évig csak magyar ajkú lakosság lakta, ekkor azután minthogy a németek nagyobb számmal itt megtelepedtek, a magyaroknak nagyóbb része — a németek iránti ellenszenvből és gyűlöletességből, és azon oknál fogva is. hogy itt már most annyi népnek élni nem. lehet — elköltöztek.” Törő József döbröközi bíró még tudott olyan öreg emberekről, akik a XVIII. század végén épségben, tető alatt, bár .ablakok, ajtók híján látták a helybeli Werbőczy-várat. Dunaföldvá- rott a Bölcskei utcát az 1858. évi tűzvész után rendezték, szélesítették.

A múzeumi évkönyvben megjelent tanulmány' szerzői jó szolgálatot tettek munkájukkal a megyebeli helytörténeti irodalomnak. Pesty „Helynévtár”-ának azonban csak Tolna megyére vonatkozó része több száz. nagyalakú oldal terjedelmű. Megérdemelne egy külön kiadványt is, hiszen a megyei múzeum évkönyve — bármilyen hasznos — viszonylag lassú ütemben lát nanvilágot. így a beígért, sejthetőleg több folytatás elő- relátható’ag még sokáig várat majd magára.

ORDAS IVÁN

*