Tolna Megyei Népújság, 1974. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1974-01-08 / 5. szám
t Meggondolt, tervszerű pártépítő munka a Bonyhádi Cipőgyárban A Bonyhádi Cipőgyárban négy pártalapszervezet működik. Munkájukat csúcsvezetőség fogja össze és irányítja. A párttagság aránya a munkáslétszámhoz mérve, hozzávetőlegesen tíz százalék. Az alapszervezetek és a csúcsvezetőség befolyása az üzem termelésére és az irányításra ennél jóval nagyobb. Jóval nagyobb, sőt meghatározó — és nem elsősorban azért mert a felső vezetők között sok a kommunista, hanem azért min_ denekelőtt. mert a párttagok tekintélye nagy. Egyetlen esetben sem tapasztaltuk, hogy legyintett volna bárki is, amikor valamelyik kommunista nevét hallotta Az, persze kri. tizálták. hogy van aki keveset hallatja a hangját, de ugyanakkor — és nemcsak a csúcstitkárnak volt ez a véleménye. hanem pártonkívüliek is fogalmazták így —: a társadalmi munkában és a tájékoztatásban viszont az elsők között van. „Nem szeret felszólalni”. Inkább arra törekedtünk a pártszervezetek munkája egészének megismerése helyett, hogy egy konkrét területtel ismerkedjünk. Milyen tapasztalatokat szereztek a Bonyhádi Cipőgyár kommunistád a pártépítésben? Ilyent is olyant is. — Nem Tréber Tibor csúcstitkár fogalmaz így, de tulajdonképpen ez a lényege annak, amit elmond. S egy kicsit rátalálunk az ismertetésben annak a nyitjára, hogyan lehet úrrá lenni a gondokon. Közbevetőleg, de egyáltalán nem másodrendű fontosságú, ként kezelve, egyetlen szűk mondatban ismertetnénk a járási pártbizottság értékelését,^ amelyet Daradics Ferenc első titkár ismertetett az összevont taggyűlésen: „A csúcsvezetőség pártépítő munkája körültekintő és rendszeres”. Tréber elvtárs önkritikusan beszél erről a kérdésről, amikor elismeri, hogy örömmel töltötte él a vezetőség tagjait az értékelés, amely az 1973. évet megelőző esztendőkre vonatkozott. Maga is azt mondja: — Töretlen volt az ütem. Alapszervezetenként (két alap. szervezet működött a tavalyi év kezdetéig) évente nyolc-tíz új tagot vettünk föd. Úgy hisz., szűk, ez az ütem jó volt. Vagy talán mégsem? Erre a továbbiakban keressük Tréber elvtárssal a pro és kontra bizonyítékokat. Aztán megállapodunk abban, hogy jókor, időben jött a Központi Bizottság 1972. novemberi határozata, amely úgy fogalmazott, hogy a mennyiségi fejlesztés helyett a minőség javítására kell törekedni és mindenekelőtt a fizikai dolgozók számarányát kell növelni a pártban. Mert kétségtelen: — Ma ott tartunk, hogy annyi új párttagot vehetnénk fel, amennyit csak akarunk, hi. szén nagyon sokan keresik felénk az utat — Tréber Tibor fogalmaz így —. de biztos, hogy mindenki megérett arra. hogy felvegyük? Nem. és ennek megértésében nagyon sokat segített a központi bízott, sági határozat. — S aztán? — Aztán — önismeretről tanúskodó mérlegelés következik — 1973-ban négy alapszervezetünk lett. Ez persze más kér. dés. bár bonyolultabbá tette a munkát. Ott hibáztunk, hogy a felvételi ütem lassításából majdhogynem leállás lett. 1973. második félévéig egyetlen új tagot sem vettünk fel. A „miért?”-re ez a válasz: túl magasra emeltük a mércét. Senki se vonja kétségbe a cipőgyári kommunisták jó szándékát, sőt, ellenben a probléma probléma marad. Erejüket mutatja viszont, hogy időben felismerték, hol hibáztak. S a pártszervezetek erejét, bölcsességét mutatja az is, hogy még akkor sem sértettek meg önérzetében egyetlen embert sem, amikor maguk elbizonytalanodtak. A mulasztást könnyű volt helyrehozni, s végső soron a csúcsvezetőség és minden alapszervezeti vezetőség megerősödve került ki ebből a munkából. — Hogyan tovább? — Könnyű is. meg nehéz is erre a válasz. Mint az életben mindent, ezt a kérdést is differenciáltan kell kezelni. A munkás-alkalmazotti arány helyesen alakult az utóbbi időben: ma a párttagság 65 százaléka fizikai dolgozó. A mércét továbbra is magasan tartjuk, de ebben is különbséget teszünk. Eszünkbe sem jut, hogy a jövőben elzárkózzunk az alkalmazotti dolgozók felvétele elől. de mindenki megértheti. hogy egy vezető, vagy középvezető esetében szükség.» szerűen magasabb mércét kell állítanunk, mint -"y szakmunkásnál. Erről a differenciálásról még sokat beszéltünk a későbbiek, ben. s kiderült, szó sincs arról, hogy a politikai hozzáállás, a becsület, a munkaszorgalom, a közösség érdekei iránti elkötelezettség tekintetében bárminemű különbségét tennének munkabeosztás szerint, viszont senki sem akadhat fenn azon, ha egy vezető beosztású élvtárstól elvárják a marxizmus —leninizmus esti egyetemi végzettséget, ugyanakkor egy szakmunkás esetében megelégednek a politikai középiskolával. Különben is ■ mindkét esetben arról van szó. hogy egyelőre, mert a pártszervezetek elvárják tagjaiktól, a nem korosaktól természetesen —, hogy továbbképezzék magukat. —' Az üzemünk fiatal. Már nem az üzem fennállását illetően. hanem a dolgozók életkorát tekintve. — Tréber elvtárs egy kicsit büszke is erre —. 1100 körül van a harminc éven aluliak száma. (Az üzem összes dolgozólétszáma mintegy 1700 fő.) A párttagság kor szerinti összetétele követi ezt az arányt. Persze a felső vezetésnél magasabb az átlagéletkor, de ez tulajdonképpen jó is, a „második vonal” viszont már fiatal. Több mint 800 családi ház épült tavaly a megyében 48 millió forint hörüli hitelt adott ax OTP 1973-ban tízre se rúgott azoknak a családiház-építtetőknek a száma megyénkben, akik lakásgondjaikat teljesen saját erőből tudták volna megoldani és nem fordultak az Országos Takarékpénztár megyei igazgatóságához. Utóbbinál elkészült a gyorsjelentés a tavalyi helyzetről a megyebeli tizenegy fiók adatai alapján. Ezeket járásonként és városonként csoportosítva a következők derülnek ki. A bonyhádi járásban felépült 134 családi ház. A dombóváriban 72, a paksiban 215, a tamásiban 129, a szekszárdiban 179. Szekszárd városában 42, Dombóvárott 24 családi házat fejeztek be OTP-hitellel. A 795 családi ház építtetői— egyénenként különböző törlesztési feltételekkel — összesen mintegy 48 millió forint összegű hiteit vettek igénybe. Ezek után érthető, hogy a Bonyhádi Cipőgyárban tudatosan a fiatalok bőrében bővítik a pártszervezetek tagságát. (Ne sértődjenek meg ezért az idősebbek. ők máj menőben vannak. a fiatalok meg most jönnek. — De nem is sértődnek meg.) — Még egy közbevetést Tréber elvtárs. A magasabb mércét illetően nem voltak ellenhangok? — Voltak. Vannak is- Sőt azt hiszem lesznek is. Dé hát áz is a mi munkánk, hogy megmagyarázzuk miért van erre szükség. meg arra is,. hogy a fizikai dolgozók számarányát növeljük. Szó esett még a pártalap- szervezetek szervezetéről, jó-e így, vagy sem? És , még sok másról, hiszen a gond. a tennivaló ezernyi. A cipőgyári kommunisták pedig tesznek is. Ennek is. annak is az érdekében. Nemcsak jószándékkal, de eredményesen is. LETENYEI GYÖRGY Szervezeti változások Tolna és Baranya állami gazdaságaiban A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter határozata alapján fontos szervezeti változások történtek a Tolna és Baranya megye területén működő állami gazdaságokban. 1974. január 1-ével megszűnt a bogádmindszenti, a bükkös- di, a gerjeni, a görösgali és a zengőaljaá gazdaság, valamint a Dombóvár székhellyel működő halgazdaság. A Tolna megye területén fekvő halastavakat a Dalmandi Állami Gazdaság, a Baranyában és a Somogybán lévő tavakat pedig a Bikali Állami Gazdaság „örökölte”.’ Tekintettel arra, hogy a zéfngőaljai gazdaság veszteséggel’ zárta a múlt évet és emiatt szanálják, csak július elsején válik a Pécsi Állami Gazdaság részévé. Két névváltozás’is történt ez alkalommal. Á szentgáli és a görösgali gazdaságból létrehozott tízezer hektáros nagyüzem a Szigetvári Állami Gazdaság nevet kapta.. A. korábbi sz.entlőrinci tangazdaság, amely a mezőgazda- sági szakközépiskola gyakorlóüzeme volt, befogadva a bp-’ gádmintszenti gazdaságot és a bükköséi gazdaság egy részét, hétezer hektárra gyarapodva ezentúl a Szentlőrinci Állami Gazdaság nevet viseli. A szervezeti, területi váltó* zásokkal egyidejűleg erőteljes szakosodás ment végbe Tolna és Baranya megye területén. Dél-dunántúl legnagyobb szőlőgazdasága, a márkás borairól híres Villány-siklósi Állami Gazdaság, mezőgazdasági területét átadta a szomszédos bólyi gazdaságnak, s önállóságát továbbra is megtartva tisztán szőlész-borász, illetve gyümölcstermelő üzemmé vált. A 22 ezer hektárra bővült Bólyi Állami Gazdaság, amely ily módon hazánk egyik legnagyobb mezőgazdasági üzemévé nőtt, még inkább a vetőmag előállítására és feldolgozására szakosodik, egyúttal országos gazdája lett a szója- és komlótermelési rendszereknek. A Bikali Állami Gazdaság profilja a hústermelés. (MTI) Túlóráznak a könyvelők Most is. ezekben a napokban, akárcsak az óesztendő ünnepekkel kurtított utolsó heteiben. Ez az ő idejük; anyag- és forgalmi könyvelőké. számlázóké, számlaellenőröké. a pénzügyieké, s mellettük jó néhány más, a számvitelhez kapcsolódó dolgozóé. Leltár és léltárértékelés, évzárás. a mérlegbeszámoló ösz- szegező adatainak kimunkálása. követelések és adósságok, hitel törlesztések, kamat-, és y^Pltar^gások egybevetése, gyárakban,- vállglatoknál,' ipari és mezőgazdasági szövetkezetekben. Az egész évben kor- holt-szidott „irodisták” most agycsapásra népszerűek lettek. Mert tőlük lehet tudakolni, kérdezgetni, vajon sejtik-e már. mennyi lesz? S mi egyéb lehetne ez a mennyi, mint a nyereség... Kemény munka az egy esztendei gazdálkodás produktumának számviteli rendbetétele. elemzése, értékelése, de ezt főként csak azok tudják, akik csinálják. Ilyenkor ugyanis sok minden kiderül. A lazaságok a bizonylati fegyelem betartásában, az anyagokkal. eszközökkel való pazarlás, az állóalapok kihasználtsága. a termelő apparátus működésének rejtett zavarai. Találó megfogalmazás: a számviteli ember ilyenkor „csontig” lát. Igaz, Csak ag a nagy kérdés, elég-e, ha esztendőnként egyszer adatik meg erre a lehetőség? Ne kerülgessük a forró kását. Jó lenne, ha egész évben több becsülete, nagyobb súlya, hitele lenne a számviteli munkának. a számviteli dolgozók észrevételeinek, ha őket -v meg az' üzémgazdasággal. a költségelemzéssel foglalkozókat — annak tartanák, amik: nélkülözhetetlen jelzőrendszer alkotóelemei. Jó ötön. szilárd alapokon a „termelők'’ csak akkor haladhatnak.. ha figyelnek arra, amit _ az „improduktívok’’ mondanak. Mert mennyi .fölös, érzékenykedő, mundért védő vita lobban fel csupán amiatt, hogy Sokan nem értik a termelői szervezeten belüli munkamegosztást.. a termelés műszaki és számviteli elemzésének. azonosságát, folytonosságát. elenged’he tétlenségét Vajon változtat az valamit az igazságon, h-ogv belső ellenőrök, könyvelők, nénzügyi előadók mondják? S vajon a műszaki merészség, alkotni vágyás, a termelőszövetkezetekben az ágazatok önállósága nem fér össze a pénzügyi fegyelemmel, a szigorúan szabályozott gazdálkodással? Már miért ne fémének össze? Hiszen édestestvéreik! Jó, hogy ilyenkor, évzárás, mérlegkészítés ideién megnő a számviteli dolgozók respektje. Az sem baj, ha. félig tréfásan, félig komolyan azzal ugratják őket a feldolgozandó papírhalmokat kerülgető kollégák, hogy végre, ti is csináltok valamit: egy évben egyszer kibírjátok. Á tréfa, s még inkább az ilyenkor ösz- szesűrűsödő munka azonban ne födje el a lényeget Azt hogy a gazdálkodás — a szó szűk és tág értelmében egyaránt — nem esztendőnként egyszer igényli, követeli meg az összegező elemzést, a ráfordítás és az eredmény ösz- szehasonlítását. az anyagfölhasználás és a késztermék-kibocsátás egybevetését Közhelynek számít a mondás: minden termékből végül is számla lesz a nénzügyi osztályon. S nemcsak termékből, hanem anyagból, energiából, bérből úgyszintén számoszlopok kerekednek. A számoszlopok összeadása, szorzása, kivonása, osztása a pénzügyiek kötelezettsége. Az adatok mutatta, sugallta tanulságok levonása. sikerek és kudarcok értékelése azonban az egész közösségé! A most lezártat megelőző esztendőben. azaz 1972-ben a szocialista iparban a bérköltség • 10,7 ■ százalékára alakult részesedési alap. de néhány iparcsoportban ennél jóval nagyobb arányú volt A termelőszövetkezetekben a tagok havi átlagos munkád í ja meghaladta a kétezer forintot. Az iparban a száz forint lekötött eszközre, jutó. nyereség 10,99 forintot tett ki, 48 fillérreí többet, mint 1971-ben... E summázó, átfogó tények ugyan jó iránytűk, de az ipari, a mezőgazdasági üzemnek azt kell felmérni, hogy honnét indult 365 napja, s annak eltel* tével hová érkezett? Oda-e, ahová akarta, vagy itt-ott vakcsapásra tévedt, ingová- nvon egyensúlyozott, lassan vagy gyorsan haladt, nemcsak szándékaihoz, hanem — ami még fontosabb — lehetőségeihez mérten,? Kiderül majd, itt meg amott mennyi lesz a nyereség, hogyan gazdálkodott a gyárj vállalat, szövetkezet. Ott cselekednek helyesen, ahol nem ragadnak meg a bűvös számnál. annál, hogy mennyi... mármint a részesedési alap, a termelőszövetkezetekben az egy munkanapra jutó. s még ki nem fizetett kiegészítő részesedés. Tekintsenek távolabbra is, keressék, kutassák az összefüggéseket, lássák a termelés, az értékesítés, a jövedelmek alakulásának egész folyamatát. Mert nem a főhatóságnak benyújtandó mérlegért. a Bevételi Főigazgatóság revizorainak elégedettségéért túlóráznak most a könyvelők. Hanem elsősorban azért, hogy vezetők és beosztottak, műhelyek és irodák dolgozói okuljanak abból, ami jobb lehetett volna, együtt örüljenek a sikernek, a népgazdaság. a vállalat és az egyes dolgozó pénztárcájába kerülő összegnek, s együtt alakítsák a terveket, amelyek- ■ bői maid megint, esztendő múltán, számoszlopok állnak össze. S e számoszlopok végeredménye nem a könyvelőkön. legalábbis jórészt nem rajtuk múlik. MÉSZÁROS OTTÓ Kinyílt a vadibolya Az új év napsütéses, első vasárnapján kinyílt a. vadibolya Szekszárd . batátában. Ä Pá- rászta pataknál, a Sauli-völgy szurdikjában gyönyörűen virító ibolyaszálakat szedett a megyei múzeum igazgatója, s meglepetésére már elvirágzott töveket is talált. A tavasznak ezeket a kedves, de még túl korai követeit lepréselve és dátummal megjelölve megőrzik a szekszárdi múzeum természettudományi gyűjteményében, mivel a vadon termő ibolya új év eleji nyílása különleges rit* kaságnak számit.
