Tolna Megyei Népújság, 1974. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1974-01-06 / 4. szám
V > f Kefe-repülőmotor AN—12 típusú teherszál látó repülőgép berendezéseket szállít a csukotkai atomerőmű építőinek. A könnyű repülőgépek örök problémája a motor korlátozott kapacitása (120—150 lóerő). Nagyobb erejű motor alkalmazása lehetővé tenné a kifutási idő lerövidítését, a gyorsabb felemelkedést, s így kisebb kifutópályára lenne szükség. És a könnyű repülőgépeknek éppen erre vart szükségük. Amennyivel nagyobb azonban a motor kapacitása, any- nyival több üzemanyagot fogyaszt. Következésképp a súly növekszik. Miképp lehetne megtörni ezt a bűvös kört? A konstruktőrök felfigyeltek a tehetetlenségienergia- akkumulátorra, vagy egyszerűbben szólva a légüres kamrában nagy sebességgel forgó lendítőkerekekre. Az utóbbi időben konstrukciójuk is jelentősen javult. Egyenes pálcákból készítik, amelyeket tengelyre építenek; s így az egész konstrukció egy kerek kefére emlékeztet. A pálcák anyaga üveggyapot, grafit, bőr és egyéb különösen tartós anyag. A lendkerekek forgási sebessége 30 ezer fordulat percenként, s a fejlesztett energia 3—3,5-szer több, mint a legjobb vegyi akkumulátor esetében. S ami még értékesebb, a tehetetlenségi akkumulátor néhány perc alatt feltöltődik energiával. A 13 kiló súlyú lendítőkerék 20 másodperc alatt 145 lóerő kapacitást képes kifejteni, az 57 kilogrammos pedig 50 másodperc alatt — ennyi idő elégséges a felrepüléshez — 300 lóerőt. A repülés közben a forgó lendítőkerék teljes biztonságot garantál: ha a repülőgép motorja leáll, lendítőkerekei segítségével a gép még 3 percig képes repülni, s ez általában elég ahhoz, hogy a pilóta olyan területet válasszon ki, ahol sikeresen földet érhet. Feltalálta a postanélküliséget A mézeskalács története Recept a XVI. század közeléből Knopp közvélemény-kutatónak végre-valahára sikerült interjút készíteni egy jellegzetes nyugatnémet átlagpolgárral. — Schmidt úr, önnek bizonyára van telefonja. Hogyan vélekedik a telefondíjak emeléséről? — Keserűen, de dacos nyugalommal. Az alapdíjat természetesen nem úszhatjuk meg. Kitaláltunk azonban egy módszert arra, miként lehet megtakarítani az egyes beszélgetések díját. Feleségem és én egyfajta csengetés-rejt- jelkulcsot fundáltunk ki. Ha például háromszor csengetek, tíz másodpercig várok és azután még kétszer rácsöngetek — ez azt jelenti, hogy tíz perc múlva érkezem. Vagy ha a feleségem felhív az irodában, négyszer csenget, azután öt másodperc szünetet tart, majd megint négyszer ndacsönget — ez azt jelenti, légy szíves, hozz egy font bélszínt. Így már ötren különböző csengetés-jelet dolgoztunk ki, és ezeket ismerőseinkkel is közöltük. Ezen a módon egyetlen pfenniget sem adunk ki beszélgetésekre és mégis kitűnően telefonálunk egymásnak. A posta kényszeríti rá az embert ilyesmire. — És hogyan segít magán, ha valami előre nem látott eseményt kell igen gyorsan közölnie? — Telepátia által. Feleségem és én éppen most végzünk egy gondolatátviteli tanfolyamot. Ez először felébreszti az emberben szuny- nyadó őserőket, másodszor pedig ezáltal nemcsak a telefon-, hanem a táviratdíjakat is megtakaríthatjuk. Az Aeroflot kelet-szibériai kirendeltsége 1975-re az 1973. évihez viszonyítva csaknem másfélszeresére bővíti a légi teherszállítást. Ez Szibéria nagyütemű fejlődésével függ — És mit tesz, ha levelet kell írnia? — Leveleink szövegét mikro-hangszalagra mondjuk, és ezeket postagalambbal továbbítjuk. Így egyúttal pompás szabad idei hobbit is találtunk imlamennyi levelező partnerünk száméra. Mert a postagalamb-tenyésztés valóban remek szórakozás, azonkívül megtakarítjuk a por- tóköltséget. — És mit csinálnak a csomagokkal? — Nem, küldünk csomagot. Pénzt utalunk át. Szívélyes üdvözlettel egyik zsirószámlá- ról a másikra. — Egyszóval: ön lassan, de biztosan teljesen függetlenné válik a postától. De mi lesz akkor ezzel az ősi, tiszteletre méltó kulturális intézménynyel, ha mind több ügyfelét kénytelen elveszíteni? — Hogy mi lesz? A posta egyszerűen megint felemeli a díjakat! Az isztambuli Archeológiái Múzeum igazgatósága már régóta szerette volna a múzeum területét megnövelni. Végül is a munkások hozzákezdtek az új épület alapozásához. Már az első napon az ásó kövekbe ütközött. Ezek a kövek értékes archeológiái leleteknek bizonyultak. Először felfedezték egy bizánci korból való palota alapjait. Tovább ástak és egy raktárt kilencedik ötéves tervben több mint 100 milliárd rubelt irányoztak elő. A teherszállító repülőgépek napjainkban Szibéria legnehezebben megközelíthető és legA legkedveltebb ajándékok közé tartozik a mézeskalács. Régi hagyomány, hogy az emberek mézeskaláccsal kedves, kednek egymásnak — különösképpen a szerelmesek. Á lényegében mézből és fűszeres tésztából készített mézeskalács hagyománya a legősibb időkre megy vissza. A mézeskalács-kutatók azt állítják, hogy másfél évezreddel időszámításunk kezdete előtt az egyiptomiak ezt sütötték különös ünnepi alkalmakra. Nem csoda, hogy a görögök is átvették: annyira ízlett nekik, hogy meggyőződésük szerint az istenek sem vetették meg. Érosz különösen kedvelte, az alvilág isteneihez hasonlóan, s — legalábbis Arisztofanész szerint —. még a poklot őrző Cerberust is meg lehet vesztegetni mézeskaláccsal. A gyakorlatiasan gondolkodó rómaiaknál az eliegvzés akkor számított befejezett ténvnek ha az ifjú pár kettétört egy mézeskalácsot, az egyik felét felajánlotta Jupiternek, s a másik felét együttesen megette. Svájcban is hosszú időn át a szerelem és a házasság záloga volt a métaláltak. Volt ott arany karkötő, melllű, nyakék, karperec. És mindegyik 1500 éves. Harmadjára pedig egy ősi templom alapjait fedezték fel, ahol nagyon jó állapotban1 megtalálták a pap palástját, amelyet gazdagon díszítettek gyöngyökkel és aranyszálakkal. Kora 1300 év. A leletek most a múzeum új helyiségeinek termeit díszítik. útvonalai fel. Rendszeresen ellátják a jakutföldi gyémántkutatókat és aranyásókat. Építőanyagokat szállítanak az ipari létesítményekhez és a villamos erőművekhez. zeskalács. A berni Niklaus Krahenbühl 1669-ben mézeskalácsot nyújtott át Madelene Haldimann leányzónak, miközben kimondta a kettőjük jövője szempontjából jelentőségteli szavakat: „Ha ezt elfogadod, engem is el kell fogadnod.” Nem vitás, hogy Nyugat- Európában a mézeskalácssütés hagyományát a kolostorok tartották fenn, A szerzetesek ugyanis jól értettek a konyha és a sütés gyönyörűségeihez. A konyhafőnök testvér nagy tekintélynek örvendett. s a Szent Gallen-i kolostorban egy ízben a konyhából az apátság élére került. A kolostorok mézeskalácsa hosszú időn át állta a versenyt a nemesi és polgári házak süteményeivel, minthogy a kolostoroknak elegendő mézük volt, s nemcsak a régi írásokból ismerték a fűszerezés titkait. Helyenként még az egyházi hatóságnak is állást kellett foglalnia a mézeskalácssütés iránt érzett túl nagy lelkesedés ellen. Egy Bernerli nevű apát megtiltotta a mézeskalács szegfű- borssai készített változatának élvezetét, azzal a kijelentéssel, hogy túl gazdagon fűszerezik a szerzetesek számára. A világi hatóságok viszont előszeretettel követelték meg, hogy a kolostorok karácsonykor mézeskaláccsal ajándékozzák meg a polgármesteri hivatalt. Sok város becsületbeli kérdésnek tekintette, hogy ott különösen finom mézeskalácsot vigyenek a piacra. A leghíresebb a nürnbergi mézeskalács volt. Utóbb kotooly ve- télytársává fejlődött a „lev- kerli”, amelyet a zsinat idején kezdtek készíteni Baselben. Zürichben divatba jött a „tig- gel”, amelyet eredetileg a mézen és liszten kívül mindenCsókpótló kártérítés A londoni 36 éves Jacqueline Thomsont a közelmúltban autóbaleset érte. A baleset következtében többek között megsérült az ajka is, ezért soha többé nem tud csókolni. A károsult bírósághoz folyamodott, hogy legalább némi kártérítéssel enyhítsen baján ... A bíróság 5100 forít kártérítést ítélt meg Jacqueline Thomsonnak. féle finomságokból készítettek. A fölöttes hatóság azonban gondosan ügyelt a kalácssütőkre, s előírta nekik, hogy a fűszerekből csak csipetnyit süssenek kalácsaikba. Egy 1563-ban Baselben kiadott rendelet a következő összetételt követelte meg: 4 korsó méz. a hozzávaló liszt, csipetnyi gyömbér, címet és szegfűszeg.” Nemcsak a városokban ették szívesen a mézeskalácsot, hanem a vidéki lakosság is előszeretettel fogyasztotta. Amikor 1515 decemberében a hatóságokkal elégedetlen parasztok betörtek Zürichbe, mindenekelőtt a városháza előtt felállított mézeskalácsos- sátrakat fosztották ki. Az akkori megmozdulás mint „mézeskalács-háború” vonult be a város történetébe. Az évszázadok folyamán „rájöttek”, hogy a mézeskalács nem csupán nyalánkság, hanem gyógyszer is különféle bajok ellen. Felhasználták a mézeskalácsot konyhai célokra is, minthogy akkoriban a húst általában nyárson sütötték, külön kellett a szószt hozzá előállítani. A finomra darált mézeskalácsot gyümölcsborral, ecettel és gyógyfüvekkel összefőzték, s ennek eredményét még ma is ismerik, mint lengyel szószt”. Ma már mindenfélét tesznek bele: disznózsírt porcukrot, mazsolát, fügét, aszalt szilvát, mandulát, mogyorót, fehér vagy vörös bort, konyakot és húslevest. Pedicar , Az egyszemélyes Pedicar már nem kerékpár, de még nem gépkocsi. A lábhajtású, négykerekű gép nemrég jelent meg az Egyesült Államokban. Megállapították, hogy a Pedicar kevesebb erőfeszítést igényel, mint a járás. A gép karosszériája két műanyag részből készül. A Pedicar súlya kb. 60 kilogramm. A gép könnyen leküzdi az emelkedőket, s ami rendkívül döntő: a kipufogógáz nem szennyezi a levegőt. Az Aeroflot szibériai Múzeum a múzeum alatt
