Tolna Megyei Népújság, 1974. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1974-01-06 / 4. szám
HR1SZTO BOTEV: Reginának, szeretettel— Elfogadta a meghívást, mert beletörődött már: manapság nyugtalan vándor az író, folyton úton van az ország egyik végéből a másikba, népesedési ankétről ifjúsági vitára lohol, szocialista brigádok értekezletéről rendhagyó irodalomórára, szerzői estről írók és olvasók találkozójára. Eljött hát ide is, a kicsiny megye székhelyére, a modem, szép könyvesboltba, dedikálni új ifjúsági regényét. A kedves boltvezetőnő egy hatalmas pálma alá ültette, kicsiny asztalka mellé, azt jósolta, a keze is belezsibbad majd az ajánlások írásába, hiszen új műve a téli könyvvásár egyik legnagyobb sikere, sokan veszik karácsonyi ajándékul, s a televízióból is ismert írónő személyes megjelenése bizonyára fokozza még a könyv kelendőségét. A bolt forgalma valóban igen nagy volt, magára is hagyták; kissé elveszetten üldögélt a teremnyi helyiség végében, nézegette a kirakat előtt bolyongó árnyakat — kint erősen sötétedett már, kis köd is gomolygott —, játszogatott a tollával, jegyzőfüzetet vett elő, mert a ködben suhanó árnyakról eszébe jutott valami, de rtem jegyzetelt mégsem. Észrevette, a vezetőnő éppen az ő könyvét ajánlgatta egy fiatal, nagyon elegánsan öltözött nőnek, aki azonban csak ingatta a fejét, s közömbösen biggyesztett, amikor felhívták a figyelmét az író jelenlétére. Kínosan feszengett a széken, haragudott a vezetőnőre, minek akarja rátukmálni bárkire is a könyvéit az elegáns nő elutasítása úgy érte. mint azt, aki vackot akar rásózni valakire, de átlátnak rajta és leleplezik; aztán belátta: érthető az elutasítás, hiszen a fiatal nő már kinőtte az ifjúsági regényeket, s nem valószínű az sem, hogy olvasni tudó gyereke légyért; mire ezt végig gondolta, már szégyellte, hogy olyan hirtelen megharagudott a vezetőnőre, aki esek jót akart, új olvasót próbált szerezni, köszönettel tartozna hát neki. A kényelmetlen szorongás azonban tovább gyötörte, elromlott a kedve, egyre a fiatal nő ajkbiggyesztését idézte föl magában, s a rossz hangulat még jobban hatalmába kerítette, amikor félóra elteltével sem jelentkezett egyetlen vevő sem dedikálásra; a mel^g is fojtogatta, már bánta, hogy a magas nyakú, kötött ruháját vette fel, a verejték kiütütt a felső ajkán, mint mindig, ha ideges volt; elővette a zsebkendőiét, de félúton megállt a keze. észre vette, hogy három kamasz álldogál az asztala előtt, s figyeli őt. Mindegyiknek hosz- szű. ápolatlan haj nőtt a nyakába, bőrzekéjük, farmerjük is nyűtt. gyászszegélyes körmöket villantó praclijuk- kal dörzsölték csepegő orrukat s a kezüket utána a nadrágba fertté'k. Nem kedvelte az ápolatlan embereket, a maszatos kamaszokat meg éppenséggel utálta. nem nagy lelkesedéssel nézte hát a fiúkat, akik csak álltak, mozdulatlanul és nér*ék őt, rezzenéstelen pillákkal. komnlvan. A legkisebb közülük egészen barna bőrű volt. sűrű, fekete haia anró csigákban bodrozódott a fején mandulavágású szeme is feketén ragvoaott, ruhája talán még rtyűttebb volt, mint a másik kettőé, bakancsa szürke a rá száradt sártól. Nem tudta, mit kezdjen velük, könyvet nem látott a kezükben, valószínűleg nem dedikáltatni akartak hát, szórakozottan bólintott feléjük, mosolyt erőltetve az arcára, mire a fickók is elvigyorod- tak, de csak álltak továbbra is, némán. Végül a kis olajbarna képű szólalt meg, előbb megszívta az orrát. — Fradi-drukkemek tetszik lenni? Meghökkent, aztán követve a csigásfürtű pillantását, végignézett magán, s önkéntelenül is elmosolyodott: hát persze, a ruha, zöld-fehér csíkos! — Nem járok meccsre, nincs rá időm. Hát szervusztok ... Invitáló mozdulatára, hogy üljenek az asztal mellé, továbbra is állva maradtak, köszöntésül megbiccentették a fejüket. Nagysokára szólalt csak meg ismét egyikük: — A Gabi nirtcs itt? Aha, látták a fiával a tévében, amikor mesélt neki. — Nincs. Sokat utazom, nem vihetem magammal. Csend. Orrszívások. — Utazni jó lehet. A barna képű rajongott így, fekete szeme fölragyogott. — Néha fárasztó — ví 'h rá gyorsan, ne irigyeljék olyan nagvon a loholásokért. Hármójuk közül a legnv’-r- gább, a leghosszabb hajú kérdezte: — És a férje? Nem szók te elkísérni ? — Színházbarf játszik, tudjátok, neki is kevés az ideije. Tudták. Azt is, melyik darabban lép fel legközelebb és hogy Gabi is szerepelt egy gyermekszíndarabban. Mindent tudtak. És sajnálták, h~-v nem találkozhattak Gabivel, meg, hogy nincs fénykép se a férjéről, se Gabiről. se saját magáról. Kár. Közben mégis csak jött egykét dedikáló, a fiúk udvariasan elhúzódtak. Amikor magára maradt, tovább kérdezősködtek, a dedikálásról, az olvasókról. Hogy fárasztó-e, s miért kérdezi meg a dedikáltatni akarók nevét. Elmagyarázta. A göndör fürtös mandula- szeme tágra nyílt. — Ügy tetszik beírni, mint ha ismerné? Bólintott, s elmagyarázta, ez nem csalás, csak a barátság jele, amit az író érez olvasója iránt. Megint csend. Értelmes, kedves kölykök, gondolta magában, csak ne volna olyan hosszú a hajuk és ne lenrtének olyan rendetlenek. Hiszen már nagyfiúk, lehetnek úgy 16—17 évesek. Kiderült, hogy még csak hetedikesek. Elmondta nekik, hogy idősebbnek nézte őket. Vigyorogtak. Ácsorogtak még egy darabig, aztán elfordultak, a könyveket kezdték nézegetni. Látható áhítattal mustrálták végig a polcokat, egyik- másik könyvet óvatosan kézbe vették, belelapoztak. A barna képű kutatott a zsebébert, pénzdarabokat kotort elő. Összedugták a fejüket, aztán mindegyikük motozni kezdett a zsebében. Ügy látszik, összejött a szükséges összeg, mert a göndör hajú a pénztárhoz ment, fizetett, de a könyvet nem engedte becsomagolni, mindhármait visszajöttek hozzá. Egyik régebbi regényét tette elébe, nem ifjúsági mű volt. Kissé csodálkozott, miért nem a legújabb könyvét vette meg, de aztán! kisimította a címlapot. — Hogy hívnak? — kérdezte a mandulaszeműt. A gyerek ingatta a fejét. — Nem nekem lesz. A mamámnak. A nyurga, hosszú hajú is megerősítette: — A mamájának lesz. Melegség áradt a szívébe. Elképzelte a városszéli kunyhót, talán putrit még, ahol a kis olajosképű lakhat, ahová ez a göndör fürtű, mandulaszemű legényke az ő könyvét akarja vinni ajándékba az édesanyjának, aki talán nem is tud olvasni és ahol bizonyára ezer más helye is lenne húsz forintnak. Meghatódva kérdezte: — És anyukádat hogy hívják? — Regina. A hosszú hajú megerősítette: — Reginának hívják az anyukáját. Gondosan, jól olvashatóan írta a könyv címlapjára: „Reginának, szeretettel, gratulálva a kedves fiához.” Bepárásodott a szeme, ahogy a fiúk utárt néz.ett, akik kisorjáztak a boltból. Pirongat- ta magát, hogy már megint a hajuk, meg az öltözékük alapján ítélte volna meg a fiatalokat. Mégiscsak fontosabb, hogy a szívük tiszta és szeretet lakozik benne, s a könyvet is szeretik. Homoródi József OSZTOZÁS Társak vagyunk örömben, gondban, a szívünk egy ütemre dobban; utunk is egy s történjék bármi, sohasem fogjuk ezt megbánni. Az utókor megméri tettünk és ítélkezik majd felettünk. Még nem lobban csillag elébünk? Mindegy! Előre! Dong a léptünk. Éltünk küszködve, néha szebben, messze vetődve, idegenben; nevettünk, — solcszor hadakoztunk, — ezután is mindent megosztunk. Már tiszta fénnyel int a Holnap, ne bánd, ha a gazok gúnyolnak! Szánkat némán összeszorítjuk, nem csikarják ki drága titkunk. Minket az élet vad csatáján nem győzhet le az arany bálvány: előre rontunk száz csatán át s dalba öntjük a népünk vágyát. Gondolat, érzés: ez a fegyver, megküzd majd roppant seregekkel. Adott szavunk szent, — menjünk bátran: megosztozunk most a halálban! KÉPES GÉZA fordítása 125 éve született Hriszto Botev, okit a bolgár Petőfinek nevezhetünk. Költészetükben és életükben sok a közös vonás. Hordozói voltak koruk nagy eszméinek, harcba szálltak ezekért az eszmékért, és életüket is feláldozták a szabadságért. Babits hazai és külföldi népszerűsége Életében csak szűk írói és baráti környezetében ünnepelték a tízes számrendszer szerint visszatérő születésnapjait. Most az egész irodalmi világ érdeklődése számon tartotta Babits 90. születésnapját. Mint a Nyugat-generáció más nagyjai, Ady, Kaffka Margit, Tóth Árpád, Juhász Gyula, Kosztolányi, Karinthy, — Babits is idő előtt távozott. Ha meggondoljuk, hogy kortársai közül 90 körül vagy fölött, él még Czóbel Ernő, Dienes Valéria, Germanus Gyula, Heve- sy Pál, bizony élhetne még ő is. Még akkor is csak egyhar- madával többet élhetett és írhatott volna. A magyar társadalom földrengésszerű változásai a második világháborúig. a vezető írók és tudósok nehéz megélhetési körülményei. a legjobb írók is viszonylag kis példánvszámban megjelenő művei rendkívül nehézzé tették annak az író- nemzedéknek életét, sőt megélhetését. amelyhez fogható nagy korszak csák az angol Erzsébet-kor, vagy az angol romantika, vagy akár a francia enciklopédisták ideje volt. Évtizedek óta foglalkozom a Babits-hagyaték rendezésével, olvasgatásával és úiabban sai- tó alá rendezésével. Az 59 éves korában elhunyt, de élete utolsó évtizedét súlyos betegségekben töltött, nagv író. költő és gondolkodó hagyatéka valósággal krőzusi: tizenhat- ezer tétel! Mintegy 350 kiadatlan vers. 40 ilyen tanulmány. 60 kritika, 30 novella és minden elképzelhető műfajú más remekmű maradt utána kéziratban vagy hozzáférhetetlen sajtóorgánumokban, de mindenesetre külön kötetekbe eddig még össze nem gyűjtve. A közeli két-három évben négy-öt kötetre való kiadatlan műve kerül külön kötetekben a nagyközönség elé, és tervbe van véve összes költeményeinek a mostaninak legalább duplájára rúgó teljes kiadása. Az Országos Széchényi Könyvtár nagy katalógusában végignéztem Babits műveinek összes kiadásait. Mennyiségre is mérhetetlen példányszámban ielentek meg legfontosabb művei. Dnnte-fordítása 1912. és 1971. között huszonkét kiadást ért meg. Gólyakalifa c. regénye nyolcszor, a HalAlfiai hétszer, a Jónás könyve ötször, az Európai Irodalom Történeté ötször jelent meg más-más kiadásban. összes verseinek és műfordításainak megszámlálhatatlan példányszáma forog közkézen. Hónapok óta iárom a könyvkereskedéseket és antikváriumokat a fővárosban és vidéken — tanulmányaiból, Összes verseiből sehol egy példányt nem lehet találni, még szerencse, hogy az Olcsó Könyvtárban tavasszal százezres példányszámban jött egy vékony antológia verseiből. Ugyanakkor megnőtt az érdeklődés a külföldi kiadók részéről. Most kaptam meg Prágából a Gólyakalifa cseh kiadását a legnépszerűbb könyv- sorozatban. A Gólyakalifa ezenkívül megjelent angol, német és olasz kiadásban: a Kártyavár németül és oroszul; a Tímár Virgil fia franciául, németül és portugálul; a Halálfiai olaszul és szerbül. de elkezdődött angol, francia, német és svéd fordítása; a Hatholdas rózsakert olaszul, az Aranygaras németül és olaszul, az Európai Irodalom Története Svájcban és Ausztriában németül került az ottani közönség elé. Versei orosz, német, francia, angol, brazilportugál, cseh, szlovák, lengyel, román, szerb, jvorvát, héber és ki tudja, még hány nyelven jutottak be a világ- irodalmi csatornákba. Ha nem jön közbe a második világhá- tjorú, az akkor megkezdett fordítások révén belekerült volna a világirodalom legszélesebb olvasóközönségének tudatába. Nem véletlen, hogy a háború után az amerikai irodalomtudós. Lamont professzor körkérdést intézve azt a választ kapta, hogy a Nobel-díjban nem részesült nagy írók közül Babits is megérdemelte volna a nagy kitüntetést. Nincs még egv modern ma-- gyár író, akiről annyi könyv és annyi tanulmány jelent volna meg a fölszabadulás óta. Terjedelmes monográfiákat írt róla Éder Zoltán, Kardos Pál, Pók Lajos, Rába György és Soltész Katalin. Számtalan tanulmány és értekezés foglalkozott ideológiai, nyelvészeti, irodalomtudományi, kritikai felfogásaival és elveivel. A leghűbb és legkövetkezetesebb barát. Illyés Gyula maga egy kötetre való tanulmányt írt róla. De Belia György, Bisztrai Gyula, Csínyt László, Rónay György, Cs. Szabó László, Ungvári Tamás. Vas István és Zelk Zoltán vizsgálódásai és elemzései maradandó értékei az 1945 utáni Babits-kutatásoknak. A XX. század nagy magyar íróinak kéziratos hagyatéka, levelezése, családi gyűjteménye most kezd bekerülni a három nagy irodalomtörténeti kézirattárba, az Országos Széchényi Könyvtárba, a Magyar Tudományos Akadémiáéba és a Petőfi irodalmi Múzeumba. Rengeteg kézirat, följegyzés és megemlékezés tnjálható ezekben Babitsra vonatkozóan is. Elég itt csak Balázs Béla, Komjáthy Aladár. Lukács György és Szabó Lőrinc újabban katalogizált hagyatékaira utalni. De ami legfontosabb, amit a háború utáni első években nem tudtunk, hogv r>i"n égett el a Baumgarten-könyvtárban, minden Babits-relikvia. hanem, ha évek múlva is. d? előkerült és megvan úgyszólván minden, annak a most rohamosan kilxmtakozó kutatás karöltve a kiadatlan művek publikálásával, új lendületet fog adni. Szekszárd derék vállalkozása a Babits-kultuS.zoan való részvételben máris buz- dítóan hat más magyar városok ilyen irányú terveire Budapesten a Városmajor utcában készülnek egy B" >Us— Baumgarten archívumot létesíteni. Esztergom Dedíg egv Babits-kutatóintézetet akar alapítani. A szeksrár f " - ts Múzeum fejlesztése és kiterjesztése, pusztán a ke-demá- nvezés elsőségével is hasznos központja lehet a legmodernebb módszerű és rendszerű irodalmi múzeumnak. hiszen minden reménye megvan arra, hogy valóságos audio-vizuális gyűjtemény lesz a Ba- bits-hagvatékból fönnmaradt egyedülálló fénykép- és hanglemez-archívum egy részének esetleges odajuttatásával. GAl ISTVÁN