Tolna Megyei Népújság, 1974. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-06 / 4. szám

> 'V I I Díno Buzrcrti: Szerelmes Végre hazaérkeztem, drága kincsem, s most várom, hogy utánam gyere. A legutóbbi leveledben (egy hónappal ez­előtt kaptam kézhez) azt írod, ugye, hogy item tudsz nélkülem élni. Hiszek neked, mert én ugyanígy érzek. Mi ez, ha nem végzetes vonzó­dás? Már-már gyötrelem, kínszenvedés. A pároknak rendszerint csu­pán az egyik tagja szerelmes. A másik fél épp csak, hogy elfogadja, vagy elviseli a szerelmet. A mi esetünkben csodálatosképnen egyforma a szenvedély. Örültek vagyunk mindketten. Ez gyönyörű, de félelmetes is. Olyanok va­gyunk, mint két falevél, me­lyet két ellentétes irányú szél­roham sodor egymás felé, esze­veszett iramban. Mi történik majd, ha találkoznak? Negyvennyolc órába telik, míg ezt a levelet megkapod. Tudom, hónapok óta készen állsz az útra, minden holmi­dat becsomagoltad, barátaid­tól elbúcsúztál. Néhány napig eltart, míg ideérsz. Tegyük fel, hogy szombaton indulsz. Rá rrégy napra, vagyis hét­fő hajnaltól várlak. Milyen lesz az életünk? A távollétnek ez esztendeiben folyvást közös jövőnkről el­mélkedtem. De sosem tudtam Világosan elképzelni. Ter- vezgetéseimbe, ábrándjaimba mindig belerontott kímélet­lenül, az utánad való vad Vágyakozás. Ma azonban egy kis kivéte­les nyugalomban vari részem, s ezt a pillanatnyi szünetet felhasználom: úgy érzem, elé- bed kell tárnom jövendő kö­zös életünk egynémely dol­gát. Nem mintha szükség vol­na arra, hogy meggyőzzelek. Nohiszen, az volna szép, ha holmi kételynek akárcsak ár­nyéka is volna még bentied vagy bennem. De ahogy út­közben újra meg újra elol­vasod maid e sorokat, gon­dolom. mé? eevszer fölmérhe­ted. s ízlelgetheted visszavon­hatatlan elhatározásunk cél­szerűségét. Vagyis szeretném számba venni — mielőtt még késő volna — a vonatkozó eré­nyeket, hibákat, s a vágya­kat. szokásokat. szituációkat nemkülönberf. Melyek nálunk (vajon gondoltál-e már erre?) oly csodálatosan egybeesnek, triint még soha senkinél. Kezdem a társadalmi hely­zettel. Te középiskolában ta­nítasz, franoiatanámő vagy én bortermelő. Én, ahogy mondani szokás, gazdasági szak°mher, te értelmiségi. Tel­jesen és tökéletesen aligha fogiuk megérteni egvmást. szerei "sőre, mindig marad matd közöttünk e<*v sorompó, égv elválasztható függöny, me­lyen soha át nem hatolhat akár egyikünk; akár mási­kunk jóakarata. Gorfdolj csak bele Déldául, hogy s mint lesz a barátok­kal. Az én cimboráim: nos jóravaló, tisztességes, de egyszerű fickó valahány. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy buták, van közöttük is­mert ügyvéd is, azután egy agrármérnök, meg egy nyu­galmazott őrnagy. De bonyo­lult problémája egyiknek sincs, általában szeretnek jól enni, inni, s biztosíthatlak, egy-egy vaskosabb tréfa, pi­káns adoma bizony nincs el­lenükre. Szinte látlak már a társaságukban: nagyokat fogsz ásítani, persze rejtve, elfordulva, hisz finom neve­lésben részesültél. Igencsak nehezen fogsz beleszokrfi. Te csupa tűz vagy, heves tem­pera r'"°rdum _ türelem a fe­lebarátok irányában. nos. ez nem éonen erős oldalad; ezért is estem Ogv beléd, vesz­tettem el a fejemet. Idefi­gyeli. üadd mondok most köz- bevefőieg vaiamit: ha szom­baton az első vonaHal tudjál jönni, vasárnap estére már itt is lennél — item volna nagy­szerű? Azt mondtad, rokonlelkek vagyunk. Igaz, így igaz! Két ember lelki rokonsága nem je­lenti azt, ho>p' egyformák, hogy úgy hasonlítanak egy­másra, mint két tojás. Szó sincs róla! A tapasztalat épp az ellenkezőjét bizonyítja. Mint a mi esetünkben. Te frarfciatanámő vagy. én meg szőlősgazda, ahogyan az első időkben neveztél — igaz, csak tréfából, de jól mulatva raj­ta. Egyébként nem akarok többé visszamenni Argentíná­ba. Elég volt. Eladtam a nagybátyámtól örökölt men- dózai ültetvényeket, s többé nem mozdulok a földemről, legalábbis remélem. Csak itt vagyok boldog. Ugyanakkor tudom, hogy még ha folytatod is itt a tanítást, be-bejárva a szomszéd városba, a vidé­ki élet búskomorrá fog ten­ni. S biztosíthatlak, ez igazi százszázalékos vidék. Kétség­telen, az első nantól kezdve harandálni fogod a zablát. De lám, ebben a pillanatban eszembe jut a szájad, ahogy félig nyitva tartod, kislányok módjára, mintha várnál vala­mit Azt fogod mondani, hogy banális vagvok — ó, hány­szor ismételheted ezt majd, hányszor! —. de a te oüyany- nyira puha, gyöngéd, felső bimbóajkadon maga az ör­dög tanyázik, úgybizony. Megvallom, először az ajkad vette eszemet. A ház, a lakás. Az enyém eléggé tágas, kényelmes — épp legutóbb hozattam rend­be a három fürdőszobát —, mindazonáltal más, mint a tiéd. A bútor még a nagyapá­mé volt a dédapámé, ükapá­mé. Megvallom, szentségtö­résnek érzem a kicserélésü­ket, haloftgvalázásnak. Neked viszont Gronios tetszik — így kell írni a nevét? bo­csásd meg, ha hibásan ír­tam. tudod, hogy csak a har­madik gimnáziumig jutottam el — te a hú-es belső épí­tészek tervezte heverőket, ka­rosszékeket és lámnákat sze­reted. Fénves. sima felülete­ket, funkcionalitást (így mond­— A mai program? — kér­dezte korán reggel Sárika, jegyzetfüzettel a kezében az elnök titkárától. A mai tennivalók hosszas címszavainak lediktálása után a titkár gépiesen hozzátette: — ... és közben természe­tesen a díszebéd. Telefonáljon az Arany Csillagba. A szoká­sos I/b. osztályos vendégebéd. Ujházy-tyúkleves. bifsztek vagy Wellington, valami köny- nyű tészta, gyümölcs, kávé. Egy üveg konyak, tíz üveg Tolcsvai. Déli egy órakor az intéz­mény vezérkara — elnök, tit­kár. gazdasági helyettes, mű­szaki igazgató, tolmács — be­vonult az Arany Csillagba. A tyúkleves már a tálaló ajta­jában várakozó pincér kezében gőzölgött. hatalmas porcelán tálban. Leültek. — Nincs előétel — súgta a gazdasági helyettes a mellette ülő titkár fülébe. — Nincs. Tudod: I/b. Az elő­étel csak a különlegesen fon­tos vendégekhez jár. Ahoey a tavaly hozott belső takarékos- sági határozat előírja. — Persze, emlékszem. Következett a mesteri mó­don elkészített bifsztek; vas­mag volt és nuha. enyhén meg. locsoíva mártással. Némán et­ték. ják, ugye?). Vajon hogyan fogod érezni magad é sók ré­giség között? Hisz magam is tudom, nem vallanak túlsá­gosan jó ízlésre. Elég csak arra a szagra utalnom, amit e szobák árasztanak: a doh, a jó kis bor, a mező, s a magányos bagolyvár szagára, amit, bocsáss meg, de annyi­ra, annyira szeretek. Ügy fogod érezni magad, mintha tetőtől talpig belepett volna a pertész. Idegennek fogod érez­ni magad. Magadba fogsz zárkózni, mint egy kis sün­disznó. Gyere, gyere, édes lelkem! Hát a vérmérséklet? Az­zal, hogy állunk? Én nyájas vagyok, nyíltszívű, közlékeny, olykor bizony fecsegő is. tu­dom, nem tehetek róla. Te a francia Saint-Étienne nővérek­nél nevelkedtél, arisztokrata családból származol, igaz, gaz­daságilag igencsak lecsúszott a famíliád (faragatlan paraszt­nak fogsz mondani, amiért ilyen nyersen írok ezekről a dolgokról, de hát jobb így, hidd el nekem, jobb tiszta vizet önteni a pohárba), mű­velt társasághoz szoktak, ki­finomult emberekhez; akik fennkölt beszélgetést folytat­nak művészetről, irodalomról, politikáról (még a pletykálko­dásukban is van valami kü­lönleges elegancia). Én, affé­le falusi tuskó lévén, olvas­tam ugyan Marzonit, Tolsz­tojt és Sziertkevicet, de elis­merem, hogy műveltségem hiányos, alacsonyrendű. Te tartózkodó vagy, aggályos, ön­érzetes ..., hogy ne mond jam: öntelt. fennhéjázó (de micso­da bőröd van! csodálatos! az ember beleborzong, ha csak hozzáér — nem mondta ezt még neked senki? ó, milyen rfaív vagyok, ki tudja hányán mondták már!), eavetlen hi­básan eitett szóra felhúzod art a bűbájos orrocskádat. Tőlem aztán fogsz hallani egynéhá­nyat ... Hát nem különös mindez, nem rendkívüli? (Ide a cuppanós csókot, babuskám, morcold csak a szemöldököd, add a haragost!) Sűrűn bontogatták a Tolcs. vait, a pincér szorgalmasan töltögetett. A tésztánál már vidám történetek jártak. — Kérem a pohárköszöntő szövegét — mondta halkan az elnök a titkárnak. Odacsúsztatták eléje az I/b. típusú üdvözlő beszédet. Fel­állt, elmondta, az aláhúzott résznél felemelte a szavát és poharát, ivott, leült A tol­mács minden szót fordított né. metre, ahogyan máskor is szok­ta. A jelenlévők megtapsolták az elnököt — Ki válaszol a köszöntőre? — kérdezte valaki. A titkár, az elnök, a helyet­tes. a műszaki igazgató kezé­ben egyszerre akadt fenn a pohár. Körülhordozták homá­lyos tekintetüket az asztaltár­saságon. — Uramisten — hebegte a titkár — hiszen ma nincs is vendégünk. AJÁNDÉK, MELLYEL MEGLEPEM... — Ezt az antilopzakót meg­veszem a Gyurikámnak. Me», ha addig élek is, ha a napi- díj utolsó garasát kö'töm is rá. Koplalás nem számít Hí. levél Más. Te megszoktad a nagyvárost Egyszer említet­ted is, hogy az autók, teher­kocsik berregése, mentők szi­rénázása. villamosok visítása, csikorgása napközben kelle­mes izgatószerként hat rád, elűzi a fáradságodat, este pe­dig álomba ringat Vagyis nagyvárosi temperamentum vagy, hogy úgy mondjam: Itt viszont a tökéletes nyugalom; olyan tökéletes, hogy olykor még én is bezsongok tőle (erre számíthatsz). No és az éjszakák! Csak a fák susogá- sa, ha fúj a szél, esőben az esőcseppek kopogása a házte­tőn, teliholdkor távoli kutya­vonítás. Nem, nem, ezt sosem fogod megszokni. Előre lá­tom a sok érzékenykedést, ideges jelenetet, civódást El tudod képzelni, milyen szép lesz? Ne feledd, a kihirdetés már megtörtént. A plébános akár hétfő délelőtt is össze­adhat bennünket, csak idejé­ben itt légy. Továbbá. En szeretem a labdarúgást, te irtózol tőle. Régi szurkolója vagyok a Ju- ventusnak, s ha rosszul men­nek a dolgok vasárnap este, még az étvágyamat is elve­szítem. Képzelheted, a bará­taimmal hosszan, részletesen megtárgyaljuk a mérkőzést, hét közben se tudunk másról beszélni. Émelyegni fogsz tő­le, hányingered lesz, ebbert bizonyos vagyok. Esténként úgy nézel majd rám, mint valami csúszómászó féregre. Azám, estére már javában ve­szekedünk; megjósolom: egy­néhány csúf szó a te drága pici szádon is kibukik majd. Erről jut eszembe: természe­tesen annyi vendéget hívhatsz meg az esküvőre, amennyit akarsz, itt alhatnák az állo­más melletti fogadóban, tűr­hető hely. Persze az én költ­ségemre. Az én rokonságom­ból is legalább negyvenen lesznek, ezt jó, ha már most tudod. Gyere, gyere, aranyos csöppségem, hadd szoritlak magamhoz, imádom, amikor duzzogsz. Persze, a nagyvárosokban mások a szokások. Ha épp szén ráadnám én Gyurikám­ra az egész világot. Az a fon­tos. hogy neki mindene legyen. Hogy fog állni rajta ez a za­kó! És nem is olyan drága. Marad annyi pénzem, hogy nekem is jut valami, bár én kevéssel beérem, nekem csak az a fontos, hogy ő legyen szép ée elegáns. így beszélt a világváros egyik forgalmas üzletütcájának kirakatai előtt a hölgy, hiva­talból kiküldött társam, meg­érkezésünk estéjén. Minthogy néhány napot együtt töltöt­tünk, megfigyelhettem a zakó. ügy teljés kibontakozását. A második estén nagy cso­maggal érkezett a szállodába. — Látom, asszonyom, nem tétovázott sokáig. — Ez még nem a zakó. ma­ga csacsi. Az ember nem vá­sárol hebehurgyán, azonnal az elsőt. Ez kosztüm nekem, a pénzmaradékbóL Kiszámítot­tam mennyi kell a zakóra, a többit félretettem, abból jött ki a kosztüm. Éppen ilyen kosztümöt nézegetett a drá­gám a pesti kirakatban nekem. Kétezerért. Amilyen bolondul szeret, képes lett volna meg­venni. Megelőztem. Az antilop­zakó — istenem, hogy örül nem mész moziba (ápropŐJ láttad a Waterloo-t? Nekem állatian tetszett), találkozol néhány barátnőddel, igaz? megbeszélitek az iskolai prob­lémákat, a tantervet, csoport- munkát végeztek, ahogy mondjátok, s magasabbrendű fejeknek érzitek magatokat,' nem így van talán? Jóma­gam (azt hiszem, mondtam már neked) a tévé képernyő­je előtt szeretem eltölteni az estéimet, rémes szokás, igaz? De azért nyugi. Egyik-másik este készséggel beviszlek a városba, drágaságom. Arra azonban figyelmeztetlek, hogy a műsor rosszabb, mint képzeled (eddig még sose néz­ted, merthogy a házmestered­nek is ez a szórakozása). Olyik este (minek áltassa­lak?) te is fogod látni a mér­kőzést. Átkozódni fogsz, tu­dom. A dívány sarkában ku­porogsz majd, a kis állólám­pa alatt. Teilhard du Char- dint olvasva (vajon jól írom a nevét?). Rajta hát, szerel­mem, ülj gyorsan repülőgép­re, űrhajóra, varázsszőnyeg­re! Alig várlak már. Nem bírom tovább. Jöjj, kincsem, gyönyörűm, esküszöm, bol­dogtalanok leszünk. Telegdi Polnár István fordítása majd neki! — az elutazás előtt való este következik. Az elutazás előtti estén min. den képzeletet felülmúlt a csomag mérete. A félénk érdeklődésre, hogy melyik csomag rejti az antilop­zakót, bájos utitársnőm fel­csattant: — Buta férfi maga is. Ez mind neki szóló ajándék! Az én Gyurikám egy rajongó férj, egy őrült. Mindezeket a holmi, kát megvenné nekem. Ponto. san az van itt. amit ő szeret­ne látni rajtam. Belezavarha­tom ilyen kiadásokba? Elfo­gadhatok tőle Pesten ilyesmi­ket. nagy oénzekért? Mert ő nem nézi ám az összeget, ha rólam van szó. Akárcsak én. ha róla. Antilopzakó!... Köz­ben azonban eszembe jutott, hogy az én Gyurikám férfi, nem pedig nevetséges piper- kőc. Boldog lesz ő ezzel a zok­nival. szép holmi ez is. csak egy kicsit hibás, kiárusításon vettem, féláron. majd lejártam érte a lábamat, ez az igazi szerelem. TAMÁS ISTVÁN Népújság 8 1971. január 6. DlSZEBÉD Két kancsal pillantás

Next

/
Thumbnails
Contents