Tolna Megyei Népújság, 1974. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1974-01-06 / 4. szám
> 'V I I Díno Buzrcrti: Szerelmes Végre hazaérkeztem, drága kincsem, s most várom, hogy utánam gyere. A legutóbbi leveledben (egy hónappal ezelőtt kaptam kézhez) azt írod, ugye, hogy item tudsz nélkülem élni. Hiszek neked, mert én ugyanígy érzek. Mi ez, ha nem végzetes vonzódás? Már-már gyötrelem, kínszenvedés. A pároknak rendszerint csupán az egyik tagja szerelmes. A másik fél épp csak, hogy elfogadja, vagy elviseli a szerelmet. A mi esetünkben csodálatosképnen egyforma a szenvedély. Örültek vagyunk mindketten. Ez gyönyörű, de félelmetes is. Olyanok vagyunk, mint két falevél, melyet két ellentétes irányú szélroham sodor egymás felé, eszeveszett iramban. Mi történik majd, ha találkoznak? Negyvennyolc órába telik, míg ezt a levelet megkapod. Tudom, hónapok óta készen állsz az útra, minden holmidat becsomagoltad, barátaidtól elbúcsúztál. Néhány napig eltart, míg ideérsz. Tegyük fel, hogy szombaton indulsz. Rá rrégy napra, vagyis hétfő hajnaltól várlak. Milyen lesz az életünk? A távollétnek ez esztendeiben folyvást közös jövőnkről elmélkedtem. De sosem tudtam Világosan elképzelni. Ter- vezgetéseimbe, ábrándjaimba mindig belerontott kíméletlenül, az utánad való vad Vágyakozás. Ma azonban egy kis kivételes nyugalomban vari részem, s ezt a pillanatnyi szünetet felhasználom: úgy érzem, elé- bed kell tárnom jövendő közös életünk egynémely dolgát. Nem mintha szükség volna arra, hogy meggyőzzelek. Nohiszen, az volna szép, ha holmi kételynek akárcsak árnyéka is volna még bentied vagy bennem. De ahogy útközben újra meg újra elolvasod maid e sorokat, gondolom. mé? eevszer fölmérheted. s ízlelgetheted visszavonhatatlan elhatározásunk célszerűségét. Vagyis szeretném számba venni — mielőtt még késő volna — a vonatkozó erényeket, hibákat, s a vágyakat. szokásokat. szituációkat nemkülönberf. Melyek nálunk (vajon gondoltál-e már erre?) oly csodálatosan egybeesnek, triint még soha senkinél. Kezdem a társadalmi helyzettel. Te középiskolában tanítasz, franoiatanámő vagy én bortermelő. Én, ahogy mondani szokás, gazdasági szak°mher, te értelmiségi. Teljesen és tökéletesen aligha fogiuk megérteni egvmást. szerei "sőre, mindig marad matd közöttünk e<*v sorompó, égv elválasztható függöny, melyen soha át nem hatolhat akár egyikünk; akár másikunk jóakarata. Gorfdolj csak bele Déldául, hogy s mint lesz a barátokkal. Az én cimboráim: nos jóravaló, tisztességes, de egyszerű fickó valahány. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy buták, van közöttük ismert ügyvéd is, azután egy agrármérnök, meg egy nyugalmazott őrnagy. De bonyolult problémája egyiknek sincs, általában szeretnek jól enni, inni, s biztosíthatlak, egy-egy vaskosabb tréfa, pikáns adoma bizony nincs ellenükre. Szinte látlak már a társaságukban: nagyokat fogsz ásítani, persze rejtve, elfordulva, hisz finom nevelésben részesültél. Igencsak nehezen fogsz beleszokrfi. Te csupa tűz vagy, heves tempera r'"°rdum _ türelem a felebarátok irányában. nos. ez nem éonen erős oldalad; ezért is estem Ogv beléd, vesztettem el a fejemet. Idefigyeli. üadd mondok most köz- bevefőieg vaiamit: ha szombaton az első vonaHal tudjál jönni, vasárnap estére már itt is lennél — item volna nagyszerű? Azt mondtad, rokonlelkek vagyunk. Igaz, így igaz! Két ember lelki rokonsága nem jelenti azt, ho>p' egyformák, hogy úgy hasonlítanak egymásra, mint két tojás. Szó sincs róla! A tapasztalat épp az ellenkezőjét bizonyítja. Mint a mi esetünkben. Te frarfciatanámő vagy. én meg szőlősgazda, ahogyan az első időkben neveztél — igaz, csak tréfából, de jól mulatva rajta. Egyébként nem akarok többé visszamenni Argentínába. Elég volt. Eladtam a nagybátyámtól örökölt men- dózai ültetvényeket, s többé nem mozdulok a földemről, legalábbis remélem. Csak itt vagyok boldog. Ugyanakkor tudom, hogy még ha folytatod is itt a tanítást, be-bejárva a szomszéd városba, a vidéki élet búskomorrá fog tenni. S biztosíthatlak, ez igazi százszázalékos vidék. Kétségtelen, az első nantól kezdve harandálni fogod a zablát. De lám, ebben a pillanatban eszembe jut a szájad, ahogy félig nyitva tartod, kislányok módjára, mintha várnál valamit Azt fogod mondani, hogy banális vagvok — ó, hányszor ismételheted ezt majd, hányszor! —. de a te oüyany- nyira puha, gyöngéd, felső bimbóajkadon maga az ördög tanyázik, úgybizony. Megvallom, először az ajkad vette eszemet. A ház, a lakás. Az enyém eléggé tágas, kényelmes — épp legutóbb hozattam rendbe a három fürdőszobát —, mindazonáltal más, mint a tiéd. A bútor még a nagyapámé volt a dédapámé, ükapámé. Megvallom, szentségtörésnek érzem a kicserélésüket, haloftgvalázásnak. Neked viszont Gronios tetszik — így kell írni a nevét? bocsásd meg, ha hibásan írtam. tudod, hogy csak a harmadik gimnáziumig jutottam el — te a hú-es belső építészek tervezte heverőket, karosszékeket és lámnákat szereted. Fénves. sima felületeket, funkcionalitást (így mond— A mai program? — kérdezte korán reggel Sárika, jegyzetfüzettel a kezében az elnök titkárától. A mai tennivalók hosszas címszavainak lediktálása után a titkár gépiesen hozzátette: — ... és közben természetesen a díszebéd. Telefonáljon az Arany Csillagba. A szokásos I/b. osztályos vendégebéd. Ujházy-tyúkleves. bifsztek vagy Wellington, valami köny- nyű tészta, gyümölcs, kávé. Egy üveg konyak, tíz üveg Tolcsvai. Déli egy órakor az intézmény vezérkara — elnök, titkár. gazdasági helyettes, műszaki igazgató, tolmács — bevonult az Arany Csillagba. A tyúkleves már a tálaló ajtajában várakozó pincér kezében gőzölgött. hatalmas porcelán tálban. Leültek. — Nincs előétel — súgta a gazdasági helyettes a mellette ülő titkár fülébe. — Nincs. Tudod: I/b. Az előétel csak a különlegesen fontos vendégekhez jár. Ahoey a tavaly hozott belső takarékos- sági határozat előírja. — Persze, emlékszem. Következett a mesteri módon elkészített bifsztek; vasmag volt és nuha. enyhén meg. locsoíva mártással. Némán ették. ják, ugye?). Vajon hogyan fogod érezni magad é sók régiség között? Hisz magam is tudom, nem vallanak túlságosan jó ízlésre. Elég csak arra a szagra utalnom, amit e szobák árasztanak: a doh, a jó kis bor, a mező, s a magányos bagolyvár szagára, amit, bocsáss meg, de annyira, annyira szeretek. Ügy fogod érezni magad, mintha tetőtől talpig belepett volna a pertész. Idegennek fogod érezni magad. Magadba fogsz zárkózni, mint egy kis sündisznó. Gyere, gyere, édes lelkem! Hát a vérmérséklet? Azzal, hogy állunk? Én nyájas vagyok, nyíltszívű, közlékeny, olykor bizony fecsegő is. tudom, nem tehetek róla. Te a francia Saint-Étienne nővéreknél nevelkedtél, arisztokrata családból származol, igaz, gazdaságilag igencsak lecsúszott a famíliád (faragatlan parasztnak fogsz mondani, amiért ilyen nyersen írok ezekről a dolgokról, de hát jobb így, hidd el nekem, jobb tiszta vizet önteni a pohárba), művelt társasághoz szoktak, kifinomult emberekhez; akik fennkölt beszélgetést folytatnak művészetről, irodalomról, politikáról (még a pletykálkodásukban is van valami különleges elegancia). Én, afféle falusi tuskó lévén, olvastam ugyan Marzonit, Tolsztojt és Sziertkevicet, de elismerem, hogy műveltségem hiányos, alacsonyrendű. Te tartózkodó vagy, aggályos, önérzetes ..., hogy ne mond jam: öntelt. fennhéjázó (de micsoda bőröd van! csodálatos! az ember beleborzong, ha csak hozzáér — nem mondta ezt még neked senki? ó, milyen rfaív vagyok, ki tudja hányán mondták már!), eavetlen hibásan eitett szóra felhúzod art a bűbájos orrocskádat. Tőlem aztán fogsz hallani egynéhányat ... Hát nem különös mindez, nem rendkívüli? (Ide a cuppanós csókot, babuskám, morcold csak a szemöldököd, add a haragost!) Sűrűn bontogatták a Tolcs. vait, a pincér szorgalmasan töltögetett. A tésztánál már vidám történetek jártak. — Kérem a pohárköszöntő szövegét — mondta halkan az elnök a titkárnak. Odacsúsztatták eléje az I/b. típusú üdvözlő beszédet. Felállt, elmondta, az aláhúzott résznél felemelte a szavát és poharát, ivott, leült A tolmács minden szót fordított né. metre, ahogyan máskor is szokta. A jelenlévők megtapsolták az elnököt — Ki válaszol a köszöntőre? — kérdezte valaki. A titkár, az elnök, a helyettes. a műszaki igazgató kezében egyszerre akadt fenn a pohár. Körülhordozták homályos tekintetüket az asztaltársaságon. — Uramisten — hebegte a titkár — hiszen ma nincs is vendégünk. AJÁNDÉK, MELLYEL MEGLEPEM... — Ezt az antilopzakót megveszem a Gyurikámnak. Me», ha addig élek is, ha a napi- díj utolsó garasát kö'töm is rá. Koplalás nem számít Hí. levél Más. Te megszoktad a nagyvárost Egyszer említetted is, hogy az autók, teherkocsik berregése, mentők szirénázása. villamosok visítása, csikorgása napközben kellemes izgatószerként hat rád, elűzi a fáradságodat, este pedig álomba ringat Vagyis nagyvárosi temperamentum vagy, hogy úgy mondjam: Itt viszont a tökéletes nyugalom; olyan tökéletes, hogy olykor még én is bezsongok tőle (erre számíthatsz). No és az éjszakák! Csak a fák susogá- sa, ha fúj a szél, esőben az esőcseppek kopogása a háztetőn, teliholdkor távoli kutyavonítás. Nem, nem, ezt sosem fogod megszokni. Előre látom a sok érzékenykedést, ideges jelenetet, civódást El tudod képzelni, milyen szép lesz? Ne feledd, a kihirdetés már megtörtént. A plébános akár hétfő délelőtt is összeadhat bennünket, csak idejében itt légy. Továbbá. En szeretem a labdarúgást, te irtózol tőle. Régi szurkolója vagyok a Ju- ventusnak, s ha rosszul mennek a dolgok vasárnap este, még az étvágyamat is elveszítem. Képzelheted, a barátaimmal hosszan, részletesen megtárgyaljuk a mérkőzést, hét közben se tudunk másról beszélni. Émelyegni fogsz tőle, hányingered lesz, ebbert bizonyos vagyok. Esténként úgy nézel majd rám, mint valami csúszómászó féregre. Azám, estére már javában veszekedünk; megjósolom: egynéhány csúf szó a te drága pici szádon is kibukik majd. Erről jut eszembe: természetesen annyi vendéget hívhatsz meg az esküvőre, amennyit akarsz, itt alhatnák az állomás melletti fogadóban, tűrhető hely. Persze az én költségemre. Az én rokonságomból is legalább negyvenen lesznek, ezt jó, ha már most tudod. Gyere, gyere, aranyos csöppségem, hadd szoritlak magamhoz, imádom, amikor duzzogsz. Persze, a nagyvárosokban mások a szokások. Ha épp szén ráadnám én Gyurikámra az egész világot. Az a fontos. hogy neki mindene legyen. Hogy fog állni rajta ez a zakó! És nem is olyan drága. Marad annyi pénzem, hogy nekem is jut valami, bár én kevéssel beérem, nekem csak az a fontos, hogy ő legyen szép ée elegáns. így beszélt a világváros egyik forgalmas üzletütcájának kirakatai előtt a hölgy, hivatalból kiküldött társam, megérkezésünk estéjén. Minthogy néhány napot együtt töltöttünk, megfigyelhettem a zakó. ügy teljés kibontakozását. A második estén nagy csomaggal érkezett a szállodába. — Látom, asszonyom, nem tétovázott sokáig. — Ez még nem a zakó. maga csacsi. Az ember nem vásárol hebehurgyán, azonnal az elsőt. Ez kosztüm nekem, a pénzmaradékbóL Kiszámítottam mennyi kell a zakóra, a többit félretettem, abból jött ki a kosztüm. Éppen ilyen kosztümöt nézegetett a drágám a pesti kirakatban nekem. Kétezerért. Amilyen bolondul szeret, képes lett volna megvenni. Megelőztem. Az antilopzakó — istenem, hogy örül nem mész moziba (ápropŐJ láttad a Waterloo-t? Nekem állatian tetszett), találkozol néhány barátnőddel, igaz? megbeszélitek az iskolai problémákat, a tantervet, csoport- munkát végeztek, ahogy mondjátok, s magasabbrendű fejeknek érzitek magatokat,' nem így van talán? Jómagam (azt hiszem, mondtam már neked) a tévé képernyője előtt szeretem eltölteni az estéimet, rémes szokás, igaz? De azért nyugi. Egyik-másik este készséggel beviszlek a városba, drágaságom. Arra azonban figyelmeztetlek, hogy a műsor rosszabb, mint képzeled (eddig még sose nézted, merthogy a házmesterednek is ez a szórakozása). Olyik este (minek áltassalak?) te is fogod látni a mérkőzést. Átkozódni fogsz, tudom. A dívány sarkában kuporogsz majd, a kis állólámpa alatt. Teilhard du Char- dint olvasva (vajon jól írom a nevét?). Rajta hát, szerelmem, ülj gyorsan repülőgépre, űrhajóra, varázsszőnyegre! Alig várlak már. Nem bírom tovább. Jöjj, kincsem, gyönyörűm, esküszöm, boldogtalanok leszünk. Telegdi Polnár István fordítása majd neki! — az elutazás előtt való este következik. Az elutazás előtti estén min. den képzeletet felülmúlt a csomag mérete. A félénk érdeklődésre, hogy melyik csomag rejti az antilopzakót, bájos utitársnőm felcsattant: — Buta férfi maga is. Ez mind neki szóló ajándék! Az én Gyurikám egy rajongó férj, egy őrült. Mindezeket a holmi, kát megvenné nekem. Ponto. san az van itt. amit ő szeretne látni rajtam. Belezavarhatom ilyen kiadásokba? Elfogadhatok tőle Pesten ilyesmiket. nagy oénzekért? Mert ő nem nézi ám az összeget, ha rólam van szó. Akárcsak én. ha róla. Antilopzakó!... Közben azonban eszembe jutott, hogy az én Gyurikám férfi, nem pedig nevetséges piper- kőc. Boldog lesz ő ezzel a zoknival. szép holmi ez is. csak egy kicsit hibás, kiárusításon vettem, féláron. majd lejártam érte a lábamat, ez az igazi szerelem. TAMÁS ISTVÁN Népújság 8 1971. január 6. DlSZEBÉD Két kancsal pillantás
