Tolna Megyei Népújság, 1974. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1974-01-06 / 4. szám
I y I t * Mi marad a postás táskájában? Járfás Lajos, a dalmandi postahivatal külterületi kézbesítője még nem indult el napi útjára. Ott áll a község központjában a kopott szolgálati cséza, előtte lógó fejjel a a ló, „akit” Rugósnak neveznek, de nem azért, mert híjával van a jámbor szolgálatkészségnek. Jó ló a Rugós, ha nem is táltos, de van egv olyan betegsége, amit foglalkozási ártalomnak könyvelnek el, mind a tréfálkozni szerető dalmandiak. mind pedig az alsóleoerdiek. A postás nélkülözhetetlen segítőtársa ugyanig annvira megszokta a jövő-menő életet, hogy ha kicsit tovább időz a megszokottnál valahol a gazda, fogia magát és továbbnoroszkíh Amit megtehetne éppen, de csak akkor, ha „tudná”, hol kell újból megállni, hová be- konogtatni a levelekkel. Bent, a lélegzetelállítóan szűk postahivatalban most folyik a küldemények szétválogatása. Sok a magánlevél, magánkiildeménv. de azért az az igazán tekintélyes paksa- méta, ami az állami gazdaság központjának a címére érkezett. Ez az első is a kézbesítésben. ami érthető. M;nden nap így kezdődik itt. Szortírozással, amit. csöndes beszélgetés fest alá. Beszélgetni mindig van miről. K’vált ünnepek után. ősszel, télen, iól sikerült névnapok, disznóölések meseteremtő idején. Járfás Lajos, a postás, szép szál ember, még most is, pedig harminc évvel ezelőtt nevezték utoljára legénynek. Felnőtt, gyerekei vannak, és bár Vas megyéből plántáló- dott Alsóleperdre. már régen úgy tekintenek rá, mint aki végérvényesen itt honos. Ezért is kerestem föl, pedig nem hitte amikor mondtam, hogy meglátogatom egyszer — otthon. Az ismeretség a megyei kórház egyik osztályán kötődött, s itt is a dlihöngőnek elkeresztelt dohányzóban, ahol állandó volt a forgalom. Főként a férfiak kedvelt helye volt ez., de ide szorultak a nők is, főként hallgatni a véget nem érő katonáé!mélyeket. hogy akkor aztán kit, hogyan csapott szét a gránát, és milyen íze volt annai? a kenyérnek. amit korpából sütöttek. Á nagy darab ember sehogyan sem szívelte a hadfiúi visszaemlékezéseket, ezért, amint lehetett, úgy terelte a beszélgetést, hogv ki-lci a maga falujáról meséljen inkább. Ö természetesen Dalmandról és Leperdről, az állami gazdaságról, számunkra ismeretlen emberekről beszelt, hangjában alig titkolt büszkeséggel. Nemegyszer támadt olyan érzésem, ha valaki ellent merne mondani, kétségbe vonni, hogy Dalmand a világ közepe és nincs párja sehol a világon, menten elbúcsúzna a termetével ellenkező jámborságtól. Ilyenre azonban nem került sor. Én viszont itt döbbentem rá újfent arra, hogy a haza, a szülőföld, a szülőfalu szereteté- nek sok megnyilvánulási formája között, mily gyakran nem vesszük észre ezt. a leggyakoribbat. Azt nevezetesen, hogy az érzelmeket titkolni késztő szemérmesség nyomban feloldódik az emberekben, ha otthoni dolgokról beszélnek. Azt sem mindig vesz- szük észre, hogy kicsi dolgokról szólva tulajdonképpen nagy dolgokról ejtenek és szívükből ejtenek szót. Meghökkentett, hogy a postás, aki semmiben sem külön, bözik más dolgozó ember fiától, lányától, mi mindent tud a falujáról és olykéní, mint aki mindazt, amit a többiek okulására — szórakozására elmond a legilletékesebbként tudja. Akkor határoztam el, hogy egyszer helyszínen vallatom meg a postástáskát, ami a munka törvénye szerint naponta kiürül a szó fizikai értelmében, de átvitt értelemben soha. Soha pedig azért, mert egyre több olyan ismeret kerül bele, ami alkalmassá tesz egy idegenvezetésre aligha áhítozó emocrt arra, hogy a legavatottabb útikalauza legyen a mai magyar falu csak látszólag, a felszínre eseménytelen életének. Számtartója annak, hogy miből mi lett, az egyének és a közösségek boldogulásának útja milyen kacskaringókkal raizos. Miben azonos, miben eltérő a legkülönfélébb emberek sorsának alakulása, és így tovább. o Járfás Lajos sommásgyerekként került a szüleivel Dal- mandra, Vas megyéből. A sommásokat akkor lenézték az uradalomhoz kötött cselédek, úgymond azért, mert azok „olyanok, mint a vándorszínészek”. Az már nem sok embernek jutott eszébe, hogy lennének ők boldogan egy helyhez kötöttek is. Azt is csak kevesen látták, hogy a sommás ugyanúgy hajnaltól vakulásig verejtékezik, mint a cselédember. Több sommáscsalád megtapadt e tájon. A fiatal Jár- fást kilenc hold föld fogadta, amikor visszatért a kelletlen háborús kalandozásból. Neki is vetette a vállát a gazdálkodásnak, s nem vitás, hogy az öreg Márfi Józsi bácsi, Váraljai Dezső bácsi és a hozzájuk hasonlók példájára kitett magáért ő is. akár a többi valamikori sommás. Az idő hamar mosta hát el a rosszízű megkülönböztetést, a vándorszínész címke lemállott a messziről jöttékről. Azt kérdezi a postás, tudom-e, mennyi pénzük lehet itt az embereknek? Honnan tudnám? Ilyet taksálgatni lehet, de pontosan kitalálni aligha. Jó, hogy a postán vagyunk. A kérdésre adható válasz forrásánál. Mondom hát, Járfás Lajosnak és vele együtt sok hasonló embernek miért a világ közepe Dalmand! Az első adat: 1973 tavaszán a dalmandiak takarékbetét-állománya meghaladta a négymilliót. Az 523 családi otthon közül 402-ben ott a rádió és 440-ben a televízió. Nincs Dalmandon és a közigazgatásilag ide tartozó Alsó. és Felsőleperden, Vörös- egyházon olyan család, ahova ne járna valamilyen napilap. Nyolcvan a gépkocsi-tulajdonosok. a motorosok száma 72. Az autó a sláger. Olyannyira az, hogy a községi tanács most latolgatja, hova telepítse a szervezés alatt álló garázsszövetkezet garázssorát. — Annyiszor mondtam, mondom is, hogy azóta virágzik itt úgy az élet, amióta az állami gazdaság jól gazdálkodik, stabil a vezetőgárda. A gazdaság igazgatóját olyan tisztelettel emlegeti Járfás Lajos, amilyen tisztelet istenfélő nénik körében sem jut az ég valamennyi szentjének. Jó hallani. Időnként nálunk ragályként terjed el egy olyan betegség, ami a vezető emberek vélt bűnein, mulasztásain készti rágódni a közvéleményt. Rossz ez a nyavalya. oktalanul rontja el társadalmi közérzetünket, mert több a tiszteletet parancsoló gazdasági vezető, mint ahánynál? haramia-ambíciói támadnak. — Ha valaki arra kíváncsi, hogy milyen az új értelmiség — mondja a postás, és úgy érti. hogy a szocialista értelmiség — biztatom, jöjjön Dalmandra! Nekünk itt már 80 diplomás emberünk van, pedig valamikor tanítóból is csak kettő volt. Most a központi iskola tantestülete is 24 fős. o Dalmand azonban nemcsak állami gazdasága miatt nevezetes. Nevezetes lehet azért is, ami az urbanizáció állandó gyorsulása közepette jellemző erre a településre. Míg 1949-ben 1731 lelket számlált a község lakossága, a legutóbbi népszámlálás 2065 lelket talált itt. Pedig ma már ritkaságszámba megy itt is az a fajta nagy család, amiben 9—12—14 gyerek nőtt fel. Rengeteg az új ház. Bármelyik megállhatna akár Szek- szárdon. Nem rontanák, inkább emelnék a városképet a helyükön. Közel háromszáz új vagy felújított lakóház ad korszerű hajlékot a dalman- diaknak. A gazdaság a területéhez tartozó pusztákon és székhelyén több mint ötszáz szolgálati lakást épített föl. És most sem áll ez a munka. Az emberek megkötéséhez nem elegendő a jó keresett lehetőség. az anyagival egvütt- járó erkölcsi megbecsülés. A Tolna megyei Közlekedés- biztonsági Tanács megalakulása idején hangsúlyoztuk, hogy e fontos társadalmi szervezet tevékenységét az emberközpontúság jellemzi. Az ember- centrikusság lényege: az adottságokhoz formálni az embert, és az embert alakítani, nevelni az adottságokhoz. Ennek a gondolatnak jegyében folytattunk eszmecserét Imre Józseffel, a KPM Szekszárdi Közúti Igazgatóság vezetőjével. — A kitűzött cél eléréséhez tervszerű munka és pénz kell, — jegyezte meg elöljáróban az intézmény igazgatója. — 1973 a korábban megszabott feladatok teljesítése mellett 1974 munkájánál?, szellemi előkészítésének időszaka volt. Helyszíni bejárással, számítással állapítottuk meg, hogy a 6-os, az 55-ös, az 56-os, a 61- es, a 63-as és a 65-ös út, valamint a Hőgyész—Dombóvár közötti útvonal több száz kanyarja közül melyik tekintendő veszélyesnek. Veszélyesnek azt a kanyart tekintjük, amelynek biztonságosan bevehető sebessége kisebb a pálya átlagos kiépítési sebességénél. Hetvennégy ilyen kanyart találtunk. Ezek mindegyikénél felszereljük az „Ajánlott legnagyobb sebesség” táblát. Nem vitatom, hogy előnyösebb lenne, ha „táblaerdő-telepítés” helyett mindenütt útkorrekciókat végezhetnénk. Erre annak ellenére nincs lehetőség, hogy igazgatóságunk az 1973. évi 117 millió forint helyett 1974- ben 169 millióval, 1975-ben pedig várhatóan 180 millió forinttal gazdálkodik. Az 52 millió forintos többletnek csak l?is hányada jut új szekszárdi telephelyünk befejezésére, hiszen a közúti munkák igen drágák. — Mennyibe került, például az az 1100 méteres szakasz, amelyen, az 56-os út szeles zár. di bejáratánál szélesítették s pályát? — Tizennégymillió forintba. Az efféle költségek tetemes részét járulékos munkák (telefonkábel áthelyezése, Vass István igazgató és vezérkara ezért is viseli úgy a szíván mindazt, ami a gazdaság dolgozóinak élet- és munka- körülményeit még jobbá teheti. Beszélnek még róla, de mind kevesebbet, hogy a fel- sőleperdi tömésfalú cselédházak — akkor még meglévő — egyikében ezelőtt 17 évvel megrágta a patkány egy csecsemő fülét. A gyerekek hitetlenkedve hallgatják. Ami azt illeti, nehéz is elhinniök a múltnak ezt az emlékét, ök tágas, egészséges otthonokban élnek, ahova a modern bútorok után bevonultak a mosógépek, centrifugák, porszívók és hűtőszekrények. És amit szintén nehéz eléggé méltányolniok. nem kell negyed fizetségért kis cselédként hajnalban kelniök. Gyerekek lehetnek. A község és az idetartozó puszták lakosságának hatvan százaléka dolgozik a gazdaságban, húsz százaléka a ko- csolai központú termelőszövetkezetben és mindössze tíz százalék jár el máshova. Nem azért, mert itt nem találná a boldogulást. Az eljárók támfalépítés, stb.) teszik ki. A gépjárműpark világszerte gyorsabban fejlődik, mint az úthálózat. Ahhoz, hogy a kettő közötti különbség lehetőlég kiegyenlítődjék, részben a közlekedés résztvevőinek alkalmazkodása, részben több forgalomszabályozási intézkedés szükséges. Ez utóbbiak egyike, hogy 20 tonnánál nagyobb összsúlyú járművek kizárólag külön engedéllyel, s csak az éjszakai órákban közlekedhetnek. — Mit tett az igazgatóság és a MÁV a közút-vasút szintbeli találkozásainál a biztonság növeléséért? — Negyvennégy ilyen pontot vizsgáltunk meg a tanácsok, a megyei közlekedésrendészet és a MÁV képviselőivel. Mindenütt elhelyeztük az ismert egy-két-három sávos előjelzőt, a fényvisszaverő sorompó jelzőt. A MÁV megkezdte az András-keresztel? felújítását. — A dűlőutak és közutak csatlakozása a sár felhordása miatt baleseti forrás. Mi történt eddig e nem kívánatos források „betömése” érdekében? — Felettes hatóságunktól a csatlakozások felülvizsgálatára az elmúlt évre kaptunk utasítást. Számítva arra, hogy a veszélyhelyzetek megszüntetése sok felvilágosító munkát igényel, a felülvizsgálatot már 1972-ben elvégeztük. Az állami gazdaságok és a termelő- szövetkezetek vezetőivel úgyszólván a beszélgetés első perceiben megegyeztünk abban, hogy a csatlakozások 13,5 százalékát haladéktalanul meg kell szüntetni. A csatlakozások 11,5 százalékából, egyszerűen szólva: snrompós út lett. — Mit értsünk ezen? — Ezeket a dűlőket a mezőgazdasági nagyüzemek egyelőre nem nélkülözhetik. Becsatlakozásukhoz ezért került lakattal lezárt sorompó. Ha az utat sáros időben használják. a gazdaságok emberek beállításával gondoskodnak az abroncsok megtisztításáról. A zömmel olyanok, akiket sotí éves munkaviszony köt vasúthoz, vagy egyébhez. A nyugdíjasok százharminchatan vannak és közöttük mind többen lesznek, akik már az állami gazdaság nyugdíjasai. Nagyot változott az élet és úgy látszik nincs kedve abbahagyni a változásokat. Nemrég lettek jó néhányan telek- tulajdonosok a dombóvári Gu- narasban. hogy legyen hova menni nyáron, ahol üdülés is kínálkozik, a pihentető ki- kapcsolódás mellett pedig meleg víz az egészségi okokból ilyet kedvelőknek. Minden változik, még a lakodalmak is. Régebben, amikor még nemigen jutott any- nyira mint mostanában, egy- egy lakodalom akkor is a törzsközségi, pénztárcaszaggató szokások szerint zajlott, ha a nyomorúság kergette a házasodókat. Újabban, nogy se panes, se fáradtság ne legyen, a dombóvári Dombó szállo- dában-étteremben rendezik a lakodalmakat. Mikor a postás megérkezett a kórházból, idegen volt a fülének a csend. Hiányzott a gépek zaja. Nem tudta mire vélni, mígnem megmagyarázták neki, hogy elkészült minden őszi munka, máshová vonultak a gépek. A postás nem a gazdaságtól kapja a fizetést, mégis örült. Talán azért, mert szereti az embereket, akikhez naponta eljut s akikről olyan sokat tud... LÁSZLÓ IBOLYA megvizsgált csatlakozások fennmaradt 75 százaléka kisebb hányadban megfelelő; azok nagyobb hányadát rövidesen kiépítik. — Az 5-ös fő közlekedési úton (Budapest—Kecskemét— Szeged) lényegesen meggyorsult a forgalom azóta, hogy azon a lassú járműveknek nem szabad közlekedniök. Tolna megyében, főként a 6-os az, amelyen szekér, traktor, kerékpár lassítja a forgalmat. Az ön véleménye szerint célszerű volna-e az 5-ösön életbe léptetett korlátozást a 6-oson szintén bevezetni? — A kérdéssel foglalkoztunk, megoldásának részletes előkészítésére ebben a negyedévben kerül sor. Kakasd és Szekszárd között csak a 6- oson lehet közlekedni; úgyszintén Dunaszentgyörgy és Paks, valamint Paks és az északi megyehatár között. Elképzeléseink szerint ezeken a szakaszokon kezdeti lépésként reggel hattól este nyolcig a lassú járművek átmenőforgalma szűnnék meg. A mezőgazdasági nagyüzemek gép- járműparkja — becslésünk szerint — jó munkaszervezés mellett a korlátozás ellenére is lehetővé teszi a szállítások lebonyolítását. Őszintén remélem. hogy a mezőgazdasági nagyüzemek vezetői a tervezés közelgő időszakában épp olyan megértést tanúsítanak közös problémáink iránt, aminőt a dűlőutak csatlakozásá- sának kérdésében tanúsítottak. — Mit vár, igazgató elvtárs a közúton 1974-től? — Munkatársaimmal együtt remélem, hogy ez az esztendő a biztonságosabb és ugyanakkor a gyorsabb közlekedés éve lesz. Megkezdik munkájukat a járási éjs a városi közlekedésbiztonsági tanácsok. Hiszem, hogy ezek nevelő tevékenységéhez sikerrel járul a mi technikai munkán!?, — fejezte be tájékoztatását Imre József, a KPM Szekszárdi Közúti Igazgatóságának vezetője, a Tolna megyei Közlekedésbiztonsági Tanács elnökségének tagja, B. Z. 1974 A biztosabb, gyorsabb közlekedés éve Utakra 52 millió forinttal több — Egyetértésben a mezőgazdasági nagyüzemekkel
