Tolna Megyei Népújság, 1974. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1974-01-20 / 16. szám
t 1 Az eke szarvától — a nyugdíjig XI. A sarkon. ahol . az autóbusz. vr ' van. ba’ra a második ház. N- . : dl 1C vet rbbrn a h cl feles-é.zével Szabó GyC V nyniRűiias: a község esvik bölcs ..viládlátott" emberének tartják. Bekopogtattunk hozzá. Jó erőben lévő. korát nem mutató parasztember, salát borát issza, mlröennao néhány poihárrai. mérté Msei. — Rabságnak érezte a házfelücvelfHéeet? — Az volt. Egy télen tizenhárom vagon szenet , eltüzeltem egyedül, közben volt lift Egv av'tóía a háziúrnak -zt is elvállaltam, mindennap térítés nél’ ü! megmostam. A lift is lekötött bennünket, a lift- használat díitalan volt. az meg a feleségemet kötötte le. Har- minervoteban. ánrilisban hazajöttünk. az idősebbik fiam félig kitanulta a szakmát Pesten. nem akart paraszt lenni, elment Szekszárdin a Debu- lavhoz. ott befelezte, felszabadult. és elment a vasútra. Azóta ott van. A fiatalabbik gyerek énftész: tervező is. meg kivitelező is. Most például Szegeden van. — Szabó 'bl'nsi néhány évig kulákbstán volt? — Rossz termés volt. nem tudtunk eleget tenni o beszol- gá!tatá~n-k. Becsukattak. öt hónon1" 01”an rossz termés volt a kukoricából, hogv holdanként hat-hét mázsa kukorica termett, negyvenhat mázsa májusi morzsol tat kivetettek rám. A községházán volt a tárgyalás. Először elítéltek hámm hónapra, meg ötszáz forintra. Pécsen felemelték öt hónapra, meg ezerötszaz foríntra. Az üwész azt kér- deríe ■ S^ahó bácsi bűnösnek érzi magát? Mondtam: egy cs’oete* sem. ahol az isten nem ad ott aa ember nem vehet. Akkor azt kérdezte, hogv mivel védekezek. Nem is tudom: különben azt mondhatom. a községben az első ember voltom a iószáetenvesztés ben. Mivel igazolta? Mondom azzal, hogv Szekszárdon. a kiállításon aranyérmet nyertem egv tfzhónapos kannal, amit az állam meg is vásárolt jó pénzért. Ki is fizették m’ndiárt. Erre behivatta a tanácselnököt. Miiven véleménvt tud maga mondani a Szabóról? Annyit mondott Szűcs István elnök: a faluban Szabó Ovö-"v p-r. e’ső gazda volt a munkát illetően, nem a vagyon nagyságához illetően, hanem a munkáiával. meg a terthésével. így az ügy félbe maradt Én azt gondoltam, ha elítéltek, elítéltek, maid csak kibírú'k valahogy. Na. Jól nézünk ki. Közben volt akkor háremem!- forint békekölcsönöm is. Mert azt csinálták, hogy éjnek ideién ideküldték a kísbírót. a kerítésen ugrott be. hogv azonnal, három órakor meniek a községházhoz békekölcsönt Íratni. Ha nem. elvisznek az ávósok. Annvit kértem tőlük. hogv hazasza- ladbaesak — mert tele voltak pálinkával —. how megbeszéljem a családdal. Mondom otthon, mi úisáe Hát persze sírtunk mindnyájan mert a tönk álltunk. Azt mondta a gverek: el ne hawia magát vitetni. inkább Írasson. Visszamentem. nem akartak bele- nvugoini. s négyezerből nem akartak enwdni, persze ötezernél kezdték. Háromezer forintot jegyeztem: akkor a büntetés ;s volt. meg ez is. azt mondtam, hogv vége. Aztán meCTíött a fölszabadulásunk. Márho.w az átszervezés, betérnem, a téeszbe. — Hogy van maga most a demokráciával — Nagvon meg vagyok vele elégedve. Nagyon. — Sok ..nofont” ka nőtt. — Még akkor is meg vagyok elégedve. Mert ha a régi gyakorlat marad, annyi se lett Volna mostanra, hogv valaki egv pohár vizet adjon, vagy egv doboz gyufát vegyen. Most meg nyugdíjat kapók. Bár nem sokat. 696 forintot, de ez is nagyon jó. Háztájit nem kapok, mert van egy ezerszáz öles föld a zártkertben. meg a házakért ötszáz öl. íev háztájit nem kapok. Bár adnának. , — A felszabadulás óta okosodtak az emberek? Maga hogyan látia? — Valamennyire, igen. okosodtak. de nagvon sokat nem. A földművelést irányítás után csmálják. Az irányítás okos. ezek a szakemberek. Na most, a téeszben azért ..haladott” a nép. Nem a régi kevés termés van. többet adnak a földművelésre. meg a iószágtartásra is. Mostan nagyon sokan hizlalnak disznót. «—'’■wasmarhát. soknak van itt bikája, kövér disznaja. A géni munka gyorsabb. szebb. Mi már a régi rendszerben is összeszövetkeztünk. hogv veszünk egy kis t’—ktort. Mi is volt a neve annak a kis cseh traktornak? Szóval, harmincöt mázsa hozóba került volna. ekével egvütt. Körülbelül negwenót- ötven hold lett volna hármunk birtoka, azt meg tudtuk volna csinálni. — Szövetkezni akartak? — Hárman. Csak hárman, aztán maid lettek volna többek is. akik összeálltak volna. Különben a lófogatú munkával is összedolgoztunk, szántás. aratás, elkezdtük mg az envémet. holnap máshoz mentünk. — Szövetkezetben dolgoztak tehát? • — Nem szövetkezet volt. csak össze« to vetkeztünk baráti alapon. Szóval, a község a mezőgazdasági munkához ma nagvobb szakmai tudással rendelkezik, mint a múltban. Sokka] nagvobb. viszonyítva is nagyobb. A mostani fiatalok ragaszkodnak a géprendszerhez. Harom-négv év. és a régebbi polgárok, vagyis parasztok. mind rvuvdíiba mennek. Hogv mondjam ezt? A fiatal iskolavégzettek mások, mint a magunk faita emberek. Mást tanultak. Ezek a mostani emberek műveltebbek, mint mi. a mi időnkben. Először is. hogy nyolc osztályt kell végezni. aztán tájékozottabbak a rádióval, a tévével, »z úiság- gal. Ezek most mindenben benne vannak. KISZ-ben. mindenben. Mindig ragad rájuk valami. Bár én nem me- wek már közéjük, este nem is iárok sehova. A közébge- neráció is okosabb. Uiségot olvasnak, szakmai lapokat, nagvobb a iövés-menés. Utazás. világiárás. A téesz is viszi a néoet. ilven korombeliek is voltak a nyáron Jugoszláviában. Csehszlovákiában. Szóval. mégiscsak ragad rájuk Valami. wuiföldön is. meg itthon is. Főleg a tévét búi iák. ez is sokat jelent, a fél falunak van tévéié, ha nem többnek. — Maga olvas? — Igen. A tévét is szeretem nézni. Az emberek most már belebeszélnek mindenbe. Itt van a Töttöß is. azelőtt csöndes ember volt. most már mindenről beszél, mindig mond valamit a gyűléseken, meg aztán van véleménve a gazdaságról. Szóval. így. Látom az iskolában, mit tanulnak a gyerekek. Szombaton az iskolában dolgoztam, valamit javítottam. aztán néztem a kémiateremben. micsoda szerkezetek vannak. Amikor én iskoláiba jártam, egv földgömb volt az egész fölszerelés. Az igazgató mindent megmutatott: műszereket. kémiai sze-eket. mindent. Tudnak kísérletezni. A fiatalokon ezt észre lehet venni, de nehéz a régi világgal összehasonlítani, a mi időnkkel. Nem is tudom kimondani. how mi a különbség. .. Szóval hozzá tudnak mindenhez szólni, értelmesebbek. — Van a faluban művelődési ház? — Van. — Ennek a háznak mi a szerepe abban, hogy a Mu műveltebb? — Hát ennyire már nem tudom a helyzetet Én nem iának oda. Nem tudom. mit csinálnak, azt szoktam mondani az igazgatónak: miért nem csinálnak azoknak a gyerekeknek több bált meg ösz- szejövetelt mert az mégiscsak jó volna. De azt mondják, nagyon drága a zene. ezreket kérnek. Vannak ott előadások, színdarabok is. Hallom. dehogy jobban mit művelnek, azt nem tudom. — Okosabban élnek berek? — Először is a jobb lét az érdek. Jobban öltöznek, többet megengednek maguknak, nem verik a fogukhoz n garast. meg akkor. a múltban nem engedhettek me" masuknak annyi kényelmet. mint most. Nem kelnek föl három órakor, mint valamikor, nem dolgozza le annyira magát valamikor látástól vakulásig dolgoztunk. Okosabban élnek. Elmúlt az „ekeszarva”-világ. Ezt én mind végigéltem — fiaim. A községi tanácselnök «kiegészítő’’ nyilatkozata: — A szakmai műveltség nöA dombóvári városi költség- vetési üzem kultúrtermében folytatódott az az ankétsorozat, ami még az elmúlt évben indult -r Farkas Aladár TIT- titkár kezdeményezésire. A Hazafias Népfront városi nőbizottsága, a Közalkalmazottak Szakszervezete és a városi költségvetési üzem szakszervezete rendezésében a hét elején megtartott ankét címe. A család és az iskola kapcsolata vekedése termésátlagokban iá kimutatható. Igen. Feltétlen.! Valamikor egy holdon nyolc- kilenc mázsa búza termett a község határában. Később iöttj a tizenkét mázsás mozgalomi én is beneveztem. Oklevelet kaptam. Akkor a tizenkét mázsa rekordnak számított, most az országos átlag negyven mázsa. Valamikor a jobb gazdák földjén harmincöt-negyven mázsa csöves kukorica termett. most ennyi terem májusi morzsoltban számolva. — A falu értelmiségi rétege a tisztelendő úrból. hat-hét tanítóból, a főjegyzőből, a segéd ieevzőkboi állt. Most tizennégy tanár, három orvos. . Rengeteg ember tanfolyamé 3 végzett Igaz az emberek kevesebbet fordítanak a művelődésükre. mint amennyit megengedhetnének. Egy csoport az italboltba jár. Aki oda jár. műveletlen marad. De a többséé azon van. hogy többre vigye, ötvenegy éves vaevokj és az én időmben, ha a fiatalok összejöttek, a lovakról, a borfeitésről beszélgettek. Ma politikáról. jó könyvről, vagy tévéelőadásról beszélnek. — Egykor az ide betérő idegenre a vidékiek úgy néztek! mint tyúk a piros kukoricára. Jól elverték, még az én legénykoromban is előfordult ilyen. Hát ez nincs, bár rendbontás előfordul. De ez így mór nincs — mondta a községi tanácselnök „kiegészítő’’ nyilatkozatában. p. v. sz. ; volt. Az előadáson ismertették az oktatáspolitikai törvényt, nagy hangsúlyt fektetve az iskolai rendtartásra. Az otthoni és az iskolai házirend kérdésében felmerült problémákra iskolai nevelők válaszoltak. Az előadás rendezői az elkövetkezendő előadásokon is nagy érdeklődésre számítanak. VÖRÖS MÁRIA Dombóvár Férj-feleségről van sző. Mindketten nagyon önérzetesek. Mindkettőjüket megbántották. A férjet azzal, hogy elszámoltak valamit és ráadásul: „Vannak olyan emberek, akik a csúszó-mászó-güriző meló6ok verej tőkés munkájának gyümölcsét, eredményét veszik át. de ezeket az embereket kutyába sem veszik. (Például: tortát zabái az illető hölgy, de arra már nincs intelligenciája, hogy a hatvanéves embernek azt mondja: „Üljön le!”) A feleséget is megbántották. Méghozzá az Egészségügyi Minisztérium. így fakad id a levelében: „Hát köteles vagyok én adatokat szolgáltatni azért, mert akiknek ezek összegyűj- ^ _ tése a kötelességük lenne, mert oSlIOJPnilC SO VOM ezért kapják a fizetést, ha- ■■ nyag nemtörődömséggel vég- •• zik a munkájukat!” És mind- í Wl ezek tetejébe: „Most a minisz- ”IIU1 AC ICO térium a fenti számú határozatában kioktat, határozatának utolsó bekezdésében pedig vatikáni stílusban figyelmeztet a gyermeki kötelességre! Mindkettőt visszautasítom, mert legalább olyan törvénytisztelő és kötelessc-gtudónak érzem magamat, mint azok, akik ezt határozati Lag megfogalmazták és aláírták!” „Törvénytisztelete” kitűnik a következő, szintén a leveléből vett mondatából is: „Én nem vagyok hajlandó most már egy fillért sem fizetni az apám gondozási ügyében, aki a Vakok Állami Intézetében van Szombathelyen!” Dúl-fúl benne az önérzetesség. Öt megsértették, ő előre tudta mi lesz a vége az egésznek. Ez kitűnik egy kérdőmondatából is: „Hát egy proli gyári munkásnőnek, hogyan lehetne igaza egy ilyen magas rangú hatósággal szemben?” Nem borzolom tovább az idegeket. Elmondom a történetet. A lényegét már kívülről tudom, hisz annyiszor elolvastam már a leveleket, a válaszleveleket, a határozatot, hogy már fel is mondhatnám, mint diák a verset. A szereplők az ország három részében vannak: az apa Vas, az anya Baranya, a leányuk pedig Tolna megyében, a megyeszékhelyhez kűzeleső nagyközségben. A leveleken, iratokon olvasható a pontos nevük, lakcímük, de én tudatosan elhallgatom, nem akarom, hogy az „önérzetes leány” gyermekei megtudják, milyen emberek is valójában a szülei. Látszólag ötven forintról van szó. ötven forintot kellene fizetni havonta a vak édesapa után. aki intézetben van, és aki 960 forint nyugdíjából és ingatlaneladásból származó havi 300 forint járandóságából 768 forintot fizet az intézetnek a gondozásért Azért ennyit, mert az Egészségügyi Minisztérium figyelembe vette a kérését: az 1260 forintból havonta háromszáz forintot küld a nyolcvanhárom éves Baranyában élő feleségének, akinek a havi összjövedelme 634 forint és állandó gondozásra szorul. Az anya együtt él egyik nyugdíjas lányával — itt jegyzem meg, hogy a szülők öt gyermeket neveltek fel — akinek a havi jövedelme 1062 forint Tehát ketten élnek nem egészen 1700 forintból. Ez nem sok. Mindezt figyelembe vette az Egészségügyi Minisztérium és mivel az apa után járó gondozási díj havi 900 forint, a hiányzó 132 forinttal a rendelkezés értelmében három gyermeket terhelt meg. Kettőt 50—50, egyet pedig havi 32 forinttal. A negyediket nem kötelezték, mert IwifipL 32 is nyugdíjas, 945 forintot CII1UCI CiV kap havonta és ezt az összeget a felesége nyáron kertészetben végzett munkával egészíti ki. Az „önérzetes leány” ezt az ötven forintot nem akarja fizetni. Egyrészt azért nem, mert neki is 460 forint OTP- részlete van, másrészt azért nem, mert: „Az apám havi gondozási díja 768 forint — ezt írja a fenti határozat. 960 forint a nyugdíja és plusz 300 forint éfletjáradék = 1260 forint. Ebből kielégítheti az anyám iránt érzett támogatási szenvedélyét..amire egyébként sincs szüksége az anyjának, mert egyrészt az anyja és a nővére jövedelme közel 1700 forint, az anyjának 100 000 forintot érő házrésze van: „Én úgy vélem, hogy egy 83 éves agg asszonyt ilyen mérvű vágyómért még el lehet tartani, s ha erre a fent nevezett nővérem nem lenne hajlandó, talán még akadna Valaki, aki erre hajlandó lenne.” Érdemes a levél zárómondatát is idézni: „Nincs arra 6emmi szükség, de úgy érzem, hogy jogalap sem. hogy bárki megbolygassa családi életünket!” Szükség is van a „megbolygatásra”, meg szerencsére jogalap is. A társadalom nem szívesen nyúl ehhez a szükséghez, ehhez a jogalaphoz. De sajnos még mindig vannak olyan „önérzetes emberek”, akik mindenkitől tiszteletet követelnek, holott ők senkit sem tisztelnek, még a szüleiket sem. A havi ötven forintot szívesen fizetik a televízió működtetéséért, de a szüleiktől még az ötven forintot is megtagadják. Igaz is. a televíziót ki lehet kapcsolni. Ha akarják nézik, ha akarják nem. A szülőt pedig nem lehet kiiktatni az életünkből. Szerencsére nem lehet. A szülőt, ha kell. a gyermekével szemben is, megvédi a társadalom. És ez ellen sem fellebbezésnek, sem panasznak helye nincs! SZALAIJÁNOS A sorosat folytatódik... 1974. január 20.
