Tolna Megyei Népújság, 1974. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1974-01-20 / 16. szám
> r Egy falura emlékezve... Mindenütt jó, de legjobb Nakon Korai és későbbi ifjúságában sem fűzte Tolna megyéhez semmi dr. Klapka Jánost, a nakiak nyugalomba vonulása után; négy évvel is megbecsült és szeretett doktor bácsiját A hazulról korai árvaság miatt szűkösen elbocsátott iegvzöíiú a Torontói megyei Párdányon született 1899-ben, és a nagy becskerek i gimnáziumban maturált. Oka van annak, hogy életútjának kezdeteit az időbeni messzeség sem képes megszépíteni, vagy feledtetni. Igen küzdelmes évek után, csak 29 évesen: avatták doktorrá, 1928-ban. Az első világháború frontszoigálata, majd a francia fogság négy évet lopott, el fiatal éfletébőL Ennyi késéssel folytathatta egyetemi tanulmányait előbb Budapesten, azután Pécsett, ahová az a számára nem mellékes szempont vezérelte, hogy itt abbah az időben a jó előmenetelű medikusok, medikák ingyen étkezhettek a menzán. Ez nagy dolognak számított, kivált azok számára, akik nem dúskáltak a hazulról érkező javakban és saját emberségük próbatételei árán jutottak az orvosi diploma elnyeréséhez. — Nem gondoltam, hogy Tolna megyében kötök ki. A Vas megyei Pornóapátiba kerültem, avatás után 1928- ban, aztán eltelt egy év, amikor a társaim fölhívták a figyelmemet a szekszárdi kórházra, aminek ma is újként emlegetett része akkor volt valóban új. Huszonkilenctől harmincegyig voltam itt. A főorvosommal mindössze ketten láttuk el a kórszövettant, röntgent és laboratóriumot. Mondanom sem kell, hogy nem olyan körülrftényék között dolgoztunk, mint a mai pályakezdő kollégák dolgoznak. Három év kórházi gyakorlat után került ki János bácsi Tevelre, majd onnan helyettesíteni hívták Nakra 1934. márciusában. Csak néhány hónapról volt szó, a nyár folyamán mégis megválasztották községi orvosnak. Az akkori Nak semmiben sem hasonlított a mai falura. Tavaszi olvadáskor, nyári, őszi bőséges esőzésekkor szinte elnyelte a sártenger. Nem volt járda az Üj soron, még a község központjában is csak egyik utcafronton volt olyan, amilyen. Nagyot nézett hát dr. Klapka, amikor az átvételre megérkezvén, elődje csizmában fogadta. Később ő is csizmára fanyalodott az év legnagyobb részében, hiszen mennie kellett. A szerelmes természetűnek csúfolt naki sár nem eresztette más lábbeliben járni: Nak, Láoafő, Várong alkotott egy körjegyzőséget ez volt hát a kör is. amiben mozognia kellett. Hozzá még Nosztály és Inam, ráadásként. Helyettesítésre pedig később Göíle és Szakcs. Klapka doktor már 35 éves naki pályafutása elején arról volt ismert, hogy mindig nyitva az ajtaja, jöhetnek hozzá éjjel is, nappal is. Azt is jámbor megértéssel. türelemmel fogadia, ha kétszer áll éjnek évadján háza elé Durczi mester lovas’ kocsija és viszi ugyanahhoz a gyomorrontásos beteghez. Nem emlékezik senki olyan eset- rp, hogy valaha, valami kihozta volna a sodrából a doktor bácsit, akinek különös hűségnyilatkozata közszájon forgott,, annyi éven át. A vallomás akkor hangzott el, amikor egyik pályatársa szelíd iróniával azért ugratta, hogy hiába van kocsija, minek az neki, ha még csak a Balatonra is egy-egy szökőévben nanduinak le?! Klapka doktor nevetett, s azt mondta: — Mindenütt 56, de WtoMi Nakon. Ma már, azt hiszem, az idős orvosok körében akad párja a nakiak doktor bácsijának. Az a fajta szép hűség, ami egy ember életét teljessé tudja tenni a munka által, olyan ritka mint a fehér holló. Tán ezért is volt olyan nehéz a válás, amikor jóval tűi a nyugdíjkorhatáron, dr. Klapkát búcsúztatta a falu. Az a falu, amit akkor, amikor ő odatelepedett, Dombóvárral csak földút kötötte össze. Az a község, amit akkor zömmel agrárproletárok laktak, olyan családok, amelyek a hercegi uradalomban keresték meg a kenyerüket, és vajmi kevés futotta nekik orvosra, orvosságra. Kör vétkezésképpen nem volt az éppen tejjel-mézzel folyó Kánaán. Nak semmiben sem hasonlított a mai jómódú emberek lakta településre, amelyik növekvő gazdaságát az állattartásnak köszönheti elsősorban. — Eleinte rettenetesen rossz volt — mondja János bácsi — dombóvári házártak kisebb szobájában, ahoi üldögélünk. — Nagy szerencsém, hogy nem sokkal a nyugdíj után helyettesítenem kellett és éppen Nakon, aztán meg itt, Dombóváron. Ha nem jön ilyen segítség, nem tudom, mikor tanultam volna meg a nyugdíjas életet. — És most? — Lassart belejöttem. Jó messzire lakunk mindentől, én járt* bevásárolni. Ez napi egy óra, másfél óra kiadós sétákat jelent. És nincs nap, hogy ne találkoznék valakivel Nákról. ’ Akkor. aztán jói kibeszélgetjük magunkat:. Én kérdezek, a hírhozók pedig elmondják, hogy mi újság otthon. Otthon? Igen: Olyannyira az, hogy ki-kilátogat Nakra. Mivel a gépkocsit eladták, amikor beköltöztek Dombóvárnak ebbe a. falura emlékeztető kerületébe. János' .bácsi a kisvonattal utazik rendszerint. Így már itt, a vonaton elkezdődnek a beszélgetések. Hihetetlen gyorsasággal telik az idő. — Én nem is tudom, mintha Nakon gyorsabbak lennének az órák! Alig érkezem meg, már indul vissza - a vonatom. Itthon valahogy lassabban telik az idő. Igaz, hogy értelmesen telik már itt is. Sokat olvasok, mindennap beköszön hozzánk a világ. Levelet mutat. Azt tanúsítja a levél, hogy nem. csak a világ köszön be naponta, hartem az ismerősök, rokonok leveleivel, a csöndes örömök is. Ma éppen egy rokon kislány félévi szigorlatairól jött a hír. Első éves medika ’a kislány és a félévi vizsgáinak az átlaga 4,5 lett. — Nagyon jó hír, mert' ez q lány háromszor fölvételi- zett, mire sikerült bejutnia az r-egy£t$KiB£.i Kétszer tett Vsike- res TtezssKfövcie létszám feletti volt. Boldog-.vagyok, hogy nem adta föl a harcot, csak orvos'Tesz belőle! Vizsgák, vizsgaidőszak... A 74 -.'éves' ember arca földeiül, rrieitt az, jut eszébe, hogy miként ’ vizsgázott ő-- szülészetből, a szigoráról csak ú’gy nevezetes. pint, emberségéről ismert .Czipiá'áesZ professzornál, aki - nevének "' hallatán1 .előbb abból. vizsgáztatta, „tudja-e, ki volt Klapka György,, és csak azután tette, töl á ma is poif- tosan idézett:, kérdést: ki a szülészet generálisa?-.. -p - ■ i ’ — Semmelweis Ignácról kellett beszélném,: utána pe- d(ik' gyakorlatként a -fogós műtétekről.' Igazi epbefevő" híré volt á professzor ’ úrnak, de nem dobta ki a medikusokat a sjlprtelei^. vizsgakísér- létiöbi csalj: egy 'hónapra köszönt el - a pórul járt ofvos- növend,éktől,. hogy iáé kelljen ispét víz'sgadíjat.' fizetnie az ijlptőhqk: pff t ’"í ■ ' i • Járíps bácsi' <a dombóvári kúrház-rendelőintézéf r’’ nep- régfbéri megrendezett nyugdí- jaStaiálkozójáp ,;dr. ' Síamm Lajos - meuettriült.' Kórtársak, de míg:- János .bácsi, kénytelen Volt :kélv%zni^;'a franciák h'a- difóglyókn'ak szánt vendégszeretetet, á kortáré. ' •folytathatta égyetemí ^femuMiiányait. Ez magyarázza,' hogy amikjir Já- rtós • bácsiv a i szülészetet hál* gáttáa pécsi egy étemen, Lajos ,bácsi.,oft más- tanársegéd volt.:-Persze, hogy erről beszéltek .először' iá!.1; M ,k‘i tudja1 .'már,'.! hányadszorra:, Ezekéről a'z eplékekrőí’rpihdig jór íiíS a'szóí <.*/,”.■■■/ ’ Szeszélyes Ijeszólgétós, - ez a íni ' beszélgetésünk.•.itt,-', .,’a náp'palinak használt kis - szók bábán — ahová dél közelní-* tén beszűrődnek a konyhai .zajok —, mert helyet kap .benne, a népesedéspolitika, aztán az. hogy milyen sok új gyógyszer jött ki azóta, mióta Járíos bácsi nyugdíjba vonult. Elborongunk azon is kicsit, hogy a fiatal orvosok miért nem tudnak manapság olyan időtávra szóló szövetséget kötni az őket minden jóval, induláshoz szükséges segítséggel ellátó falvakkal? De azért minden gondolat Nakon köt ki. Hol az villán föl, hogy a kövesút Szakcs felől jött. és igert kevéske kilométert növekedett csak évenként, mire elért Nakra, Majd, hogy újjászületett a falu, mert jaj, azok a régi házak, de egészségtelenek voltak!’Aztán meg azt idézi János bácsi, hogy a pálya kezdetén közel sem volt annyi dolga, mint amikor befejezte orvosi ténykedését.-A ■ már kívülálló, az egykori szem- és fültanú hangos gondolkodása csupán az. amit hallhatok? Nem! Arcost is berune élő. ragaszkodással teli szavai ezek! .■7— Majd mirfden nap talál-' kozom. nakiakkal... — cseng a fülemben az örömteli dicsekvés, most is, amikor írom ezeket a sorokat. Üzenetként írom, egy. teljes emberi élet mostani állomásáról, amiben jelen van a világ, és az embereknek az a szeretete, ami dr. Klapkát vezérelte 41 éves orvosi pályafutása ,-latfc. Épp ezért is kívánom, hogy sokáig tartsanak még a hasznos élet tudatában megtartó találkozások, amelyek feledtetni képesek a nyugdíjas élet nehezét! László Ibolya Távolodás, közeledés, í. Valamilyen. tudásanyag -éfyfesstette-'ÍSj- jelentem, tudásanyag. "risSvel . tttórtí• . megtanulni kellett a - Szántást'' ■’1 ke ’ ekével is. Ó. és mennyft^.inüviszet-volt—. az asztagrakás. meg a saénaliordd«. Újból elgondolkodom. A döbrökpzi . , szövetkezeti gazda tizén ridgy éfces*. fia • többet tud. mint amennyit?.,egytórff' kV - .no. i. níWöíx'ftp 'valam!' félreértés? fi 'is WáS^biztossság xitSrH--: éppen gyámolta- r- c 'úi * Jaijságot Jakáp’ Esetleg arról van szó , liogv Sándort épben az általa is óhai•te'.T- Jptt úi magatartásforma zavarja, taezítKezdjük a befogással. Az élővad-befogással? Nem gyerekek, a lóbefogással. Hogy hói tartunk, nyomban kidéiül. — Jelentkezzen, -aki tudja, hogy ml a hám. Nyikkanás. sincs, néma az osztály. — Mi a kantár? Csend. \ ■V. — A; za/Makgrika? Meg se pisszeh -az Valamiben biztos lehetek szágon igazi parasztgyereket aligha -lehlek. Hát. olyan, éjiemben, ahogyan „’p- még én tudora: ‘RiíkS. ‘mint " fehet1 ’/T holló. De azért, távolról séta égvértel- . .Leh'étcpésjei-^,óval nagyobbak;, mßgg mű bennem az, Öröm. Á gazdagodás' ": ft hsabb órpmzn’tvi«k. mint az igénv. ”a le- más oldalról szegényedés: legfel iebb vigasztal, ez a kézzel fogható .'.átmenet!, és a mólóban lévő* értékek helvét Ián mégis elfoglalja egy előttünk isme-,’« rétién, ’kizárólag önmagához' hasonlít- 1 x- v ható. minőségében: mégis különb, mást*-,, Bizonyos..szép! öröknek vélt emberi érték. .j . < Äftekek. -riMfitha' ki vésztői élbe lennének. : » • ■ . ,r bárki elvégézjifcti erre vonatkozóan a f is, egysZerrejjjämindkettö, valamivel szé*i. .1 §.? Ellenién vésnék, pontosan a rokonszenvest tartja: azt történetesen, -hogy a közeledés hozzá immár nem szeisai. miként volt,az ő idejében. •\i Ugyanakkor a másik oldal. Jó néhány „ kezdő embert ismerve, beszélgetés köz- ... ben kiderül: Egyik se tud környezetében; megnevezni valakit, akit m-esteré- tart. tekint., s — idézőidbe téve — felnéz, mint tanítvány. Egyik elvárása nem derogál a másik elvárásának, és fordítva. Számom- is a kialakulatlanságot mutatja, elmélet valóságtükrét: a szocializmus átmenet Bé«>üÉ*)?.:4éúafc.mé* kialaku.lá.üón ben- : , Valahol itt követhető nyomon a kíné. amivel gazdagabb., : •• ■jf.''-"' 'faJaJ ■b -az—-----hetőséffeferbi'rhhdására,»- Szerintem: ez t» nék n et”-j - az áta»end:'- ;‘ ‘r . jT’-, -■ 'áóká sme-.» »•. ... i \ * . .;««•>> .--V í. ” lány %-.-‘ v i, v.v/f Tánc Szekszárdon. szombat este. t »’ művelődési házban. Nézem, sf éhrondoj- kodtat Ugv hinné az-ember, a csárdás elmúlt, a fiatalok valamikor az ötvenes évek végén, a hatvanas évek eleién elfelejtették. s nem fogják ropni 'sóba. Itt meg most azt látóm: 'járják. Ahogy a régiek, vágy talán szilaiabbul. Egyszer pedig már. némi nosztalgiával, elsivattuk. Mi is ez? Talap arról van szó: Volt. va;n. lesz, valamitől elszakadás. és ugyanahhoz a valamihez visa- szatécés. ( Felfrissülve, megújulva. Megismétlem:, meggyőződésem. , hazánkban klasszikus értelemben , vett paraszfiatalok a ’ hetvenes, években nincsenek. Olyanok tehát, akik valamit komyítanak a földművelés, az állattartás régi tudományához, akik értik .a mezőt, ismerik a madarakat, lovat hajtanak. disznókat, birkákat, libákat őriznek a tarlón. Megszűnt. Az állami gazdaságokban. a „színtiszta” földműves falvakban, legfeliebb nagyítóval találok olvan tizonS-,,0, fiút. aki kocsiba tudja fogni a lovat. , pasa. maszek híöezvéleménykirtatását. s g*pd<$s>p.-. sokárte eddig is tapasztalták. mindázt.iapitiyóJEnagam észlelek. Van-e» - iteldául'* meiste^ jte tanítvány, tanítvány és -mester viszony-’ Alkotó, embert,' fOHr, , ‘'íalko^ástevP^stepséget továbbvivö^-W-- » szónv?’ Száwé^gsan teszem fel a kér- " - -dóst kétvóldájrái: minthogy egyfelől is. másfelől is. yíalteni kíhuriyáhan , - Wan, . valami, apj w-e^ben megvojt,, ,az em-^ bérré yálás.i|)izteé Pilléreként, Nép hír"' vatalosan-fékezett.-de tudom, mély’’elég* 'tétéit egy jó' mesterember -'qsajr áffikót . alakulatlanság. Gondoljunk a fiúk és a % lányok yiselkedésnormáira. Effvrész- ‘rpi k'önnyednék. lezsernek, természetes, nek látszik, más részről arcpirítónak. sokak szerint erkölcstelennek. Igaz. a hetvenes években a fiú a lánnyal, a a fiúval, bárki fülehallatára ki- csis különös hangnemben társalog. Valami már nincs, és valami még nincs, sejtem mitől távolodunk, de hogy miként fog kialakulni a két nem ..egészen más” kapcsolata, azt nem tudom. Ki tudja? Odafelé haladunk, az biztos. Állítólag elhangzott, nem győződtem meg róla. bar mindenképpen elgondolkodtatónak tartom. A politikai iskolán az előadó hallgatóinak feltette a szentségtörő kérdést: — Kérem, válaszoljanak. Jó a szo- ' cial izmus? A hallgatók zavartan hallgattak. Hát friaf’ v- val?n:lelyik f tevőitek -, ." ’kérdés ez? De még mennyire. Mégis. átadta . ki ncsqii -, a mesterség szájamgj. emberi*, köp-órisófg kísérő tudnivalót. Ha büszke lehetett arra. h&Cv ikezém * alatt ebből.a gyerekből embüj lett”!-'-"”'- Erről’ itt-ött gyakran beszélgetek', kiváló dolgozókkal, és tíz közül;' jő.'e» hjjr kérdés, vagy provokáció? Valamelyik hallgató kijelenti. — Jó. „ Erre feleli az előadó: : - ~ ^a- iő- miért nem tartósítjuk? tafoklS. íTtVányként--kezé1^ i 'ÍőÍel ^eveAhSüket hoR?^ bkrátom erre hetedszer "íei»>y. ^ leeérdek^^b^bár. ^fk^^Sökken■^amat?Ín<Íenk0r nyomQn köv«*hető fogyint. — Mit akarsz’’te attól a keyd-ő lg- \ génvlrétril aki ii£^r áU m/1’1 Qtfed. tíosv mi-ndent tud ioHHon 'rn’ndcnhoz? Valóban jobban ért rnin-denhez? Isten a megmondhatója, elképzelhető. De Rengeteget lehetne erről írni. beszélni. kell is. lehet is. SZEKUUTY PÉTER \
