Tolna Megyei Népújság, 1974. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-18 / 14. szám

Portás lett a bányász

Takaros, de bevakolatlan

családi ház előtt állok a dombóvári Gyár utcában és ott, ahol tágas, még rendezetlen térségre néz az az egy sor ház ami az utcát alkotja.

Itt lakik Ricsovics József, a dombóvári kórház volt portása de úgy tűnik, kihalt a ház, mely leeresztett redőnyeivel olyan, mintha aludna még, pedig régen lelhetett aranyat, aki ma is korán kelt.

Csengő sehol. A kapu zárva. Kiabálással próbálkozom és nemhiába, mert 50 év körüli asszony lép elő a ház mögül.

— Az uramat tetszik keresni? Éppen most ment el a bátyjához. Valószínű, nem is jön haza este előtt.

Szerencsémnek tartom, hogy mégis sikerült találkozni Ricsovics Józseffel, aki küllemre megtévesztésig hasonlít hófehér hajával, azonos metszésű arcával Sik Endrére, csak éppen alacsonyabb. Valamikor igazi vasgyúró lehetett, olyan ember, akin kapva kapott a bánya.

A kórházban találkoztunk, akkor, amikor már azt hittem, hogy legközelebbre kell eltenni a meglátogatását.

— Kérem, én bányász voltam és életem nagy szomorúsága, hogy portásként kellett nyugdíjba mennem. Nem azért, jó volt itt. Mindjárt a nyitáskor kerültem ide, korábban pedig, amikor még csak épült a kórház, az építőipari vállalat éjjeliőre voltam. De azért az igazi, az a bánya volt. Most is csak úgy emlegetnek, hogy a veterán bányász. Sokan járnak Dombóvárról Komlóra, akik nekem köszönhetik, hogy bányászok lettek. Hát ezért nem felejtenek el. Én sem tudom elfelejteni a bányát. A szilikózis, amit ott kaptam, nem is nagyon engedi. A bányászok kérem, nem élnek sokáig. Boldog, aki kivételt képez, de csak számolok. Az én egykori bányamentő társaim közül már egyedül én élek. A többiek elmentek szép sorban, észrevétlenül. Egyikmásik még a nyugdíjat sem érte meg, bár a bányász, kérem, az hamarabb mehet nyugdíjba. Pedig milyen ma a bánva! Ajaj, nem nagyon hasonlít arra, amivel én úgy ismerkedtem meg. hogy fiatal kőművessegédként vettek föl Komlón kőművesnek. Mikor is? Egész pontosan tudom, 1934. május 24-én. Azért emlékszem én erre ilyen jól. mert alig melegedtem meg, alig tudtam kiörvendezni magam, hogy bekerültem a kincstári bányába, bele- csöooentem az első sztrájkba, ami három fillér bérjavításért ment. Mosolyog? Mindenki megmosolyogja ezt a három fillért, pedig napi 12 órában az sokat jelentett. Tulajdonképpen nem akartam én bányamentő lenni. De történt, hogy 1939-ben tűz ütött ki a hatodik szint egyik fejtésében és én két szaktársat mentettem meg a biztos haláltól. Kórházba kerültem én is, mert ugyancsak berúgtam a szén- monoxidtól. De nem vállal* kozott senki a kimentésre, én meg fiatal voltam, nőtlen is. Na, akkor léptettek engem elő soronkívül bányamentővé és végeztették el velem az egyéves bányamentő-iskolát is. Mondom, kőművesnek mentem oda, aztán azon vettem észre magam, hogy bányász vagyok, vájár csapatvezető. Talán valahány hazai szénbánya közül a legsújtólége- sebb. Volt olyan, hogy 40 órát voltunk a föld gyomrában. Egyszer is, leszakadt a

íőte. Menekült, aki tudott & ahogyan tudott, de egyik szak- társam fél lábát betemette szinte egy tömbben az omla- dék. Soha olyan üvöltést én még nem hallottam, pedig odalent megéltem már akkorra egyet és mást Na, jött a bányaorvos, hogy, ha itt nyomban amputálja a szerencsétlenül járt bányász lábát akkor még tán életben marad. Nem engedtem. Szépen körül réseltük a beszorult végtagot, aztán rettenetesen lassan haladva kiszabadítottuk a szaki lábát. Nem kellett amputálni. Tudja, milyen büszke voltam ért erre? Hát azt tudja-e, hogy a bányamentőknek minden bányász gyereke úgy köszön, ahogy valamikor a tisztelendő úrnak vagy a tanító úrnak? Köszön bizony. A bányászgyerekeket így nevelik. Én kérem 21 évig voltam bányász, annak a nyomorultjaként százalékosak le, majd lettem éjjeliőr meg portás, de azért, ha 18 éves lennék most, megint csak bányásznak mennék el, mert ma, ha lehet így mondani, majdnem minden patentra me&y. Akkor, amikor én kőművesnek Komlóra kerültem, a fiúgyerekek 15—16 évesen vízhordónak kerültek le a bányába, aztán csillések voltak 6—7 évig. Ahhoz, hogy valaki vájár lehessen, kellett ott lent eltöltött 12 év is. Mondom, nekem nem volt valami nagy szerencsém. Amíg egészséges voltam, haza vittem havonta 6—7 ezer forintot, de kikezdett a szilikózis, a bányászok legrondább ellensége terített Je a lábamról és 1955-ben le kellett, hogy százalékot janak. Akkor én már régen a felszínre kerültem dolgozni a betegség miatt. De azért így is csak bányász lennék. A két fiam, nem akart bányász lenni. Az idősebb 21 éves, rövidesen leszerel és jön visz- sza a Lángba. A kisebbik, a 18 éves meg bevonul lassan. Váltják egymást. A kislányom 13 éves. Fáj is a fejem miatta eleget Kicsi az 1400 forintos nyugdíj, dem valószínű, hogy futja valahogy a taníttatására, pedig remekül úszik, és azt mondja, szeretne úszó lenni. Igaz az nem szakma, de majd belekomolyodik ő is az életbe és szakmát választ Mert az élet az kérem rtem tréfadolog. Itt van nekem ez a házam. Nagyon be kellene vakolni, de akár hiszi, akár nem, erre nem futja. Nem tudok már dolgozni. Attól félek, hogy egyszer csak elalszom, mint annyi öreg szaki. Vigyázok én. hát persze, hogy vigyázok, sokat vagyok levegőn. De éjszakánként érzem, hogy kevés a levegő. Ha baj van az emberrel, serirat gondol arra, hogy 44 bányamentő ment el mellőle. Azt kérdezi, miért isznak a bányászok? Ha járt volna a bányában, nem kérdezne ilyet. A valamikori bányákban nem voltak olyan szellőző-, elszívóberendezések, mint a mostaniakban. Mondtam, ezekben már igencsak minden gombnyomásra megy. Mi mezítelenül dolgoztunk sokszor, mert a pokoli hőségben elviselhetetlen volt a leglengébb ruhadarab is. Persze, hogy nem győzte magát teleszívni az ember szódás borral, ha megjött a siktából. Hát volt azért, aki túlzásba vitte. Tudja, a fizetésnapokon lehetett legjobban meglátni, hogy ki. milyen ember. Azért csak egvet mondok. A szén- monoxidtól besziokázni rondább a legrondább részegségnél. Pedig a bányásszal olyan Is előfordul, nemcsak az, hogy egyszer-egyszer kirúg a hámból. Kell az. Én újra csak bányász lennék. Búcsúzóra is ezt tudom mondani. Meg azt, hogy jó szerencsét! Látogassanak meg máskor is, ha erre járnak, meg ha maguknak is jólesett a beszélgetés.

Jólesett. Meg is látogatjuk a vakolatlan ház lakóit. Hátha akkor már arról hallhatunk, hogy révbe jutottak a fiúk, tudnak segíteni a szüleiknek és kishúguknak is abban, hogy szakmához jusson!

— Zászló —

Növekvő gépimport a szocialista országok !>ől

A NIKEX Külkereskedelmi Vállalat — amely összimportjának kétharmad részét a szocialista országokkal bonyolítja le — 1974-ben mintegy 20 százalékkal növeli behozatalát ezekből az országokból. Tavaly e legnagyobb gépipari külkereskedelmi vállalatunk összesen csaknem 100 millió rubelért vásárolt a szocialista államoktól többek között öntödei. kohászati berendezéseket. ipari szerelvényeket, cement- és házgyárakat.

A szocialista piacról származó nehézipari berendezések növekvő vásárlását a szervezettebb piackutatás, a fokozódó igény teszi lehetővé. Több idei importszállításra már a múlt év végén megkötötték a szerződéseket. Uiabb berendezéseket rendeltek

csehszlovák partnereiktől az Ózdi Kohászati Művek részére. a szovjet ipar pedig a Dunai Vasműbe szállít úi. korszerű gépeket. A bálapát- falval cementgyár technológiai tervezését a szovjet ipar vállalta.

Már eddig is sok mozdonvt. tehervagont vásárolt a NIKEX lengyel, csehszlovák, valamint román vállalatoktól. A MÁV kocsipark-felújítási, dieselesí- tési és villamosítási programja keretében. Előreláthatólag több mint 10 millió rubelért vesz a NIKEX szovjet gyártmányú Diesel-mozdonyt (tavaly 2.5 millióért importáltak}.

A vállalat ebben az évben is több millió rubel értékben vásárol a már bevált TU—134es típusú utasszálii.ó repülőgépekből. A mezőgazdaság számára pedig úi típusú k:s repülőgépeket és helikop' 'a- ket hoznak be főleg a Szó. :t- unióból. Csehszlovákiából és Lengyelországból.

Egyébként a szociálist." Piacról származó import bő ' á- sét. az újabb lehetőségek faltárását szolgálja majd a március 26—30. között Budapr ten megrendezendő második nemzetközi építőgép-kiállítás, amelyre máris sok. KGST-országbeli partnercég jelentkezett.

A NIKEX az egyre fok ■ vádé importon kívül ebben az évben bővíti exportját is ezekbe az országokba. (Vígban 50—60 millió rube'árt szállították a magyar ioar termékeit.}

Az ipari szerelvénye’ '°n, éoítő- és útépítő gépeken kívül — amelyek már a har' o- minyos exportcikkek közé tartoznak — fűtőkazánokat és termogenerátorokat szállítalak több millió rubelért a csehszlovák megrendelőknek. A NIKEX exportálja a prágai metróépítkezéshez, az úgynevezett metróalagút-tübbinget. A Csehszlovákiában felé'"lő úi. komplett szennyvíztisz*:'tó telep összesen körülbelül 5 millió rubel értékű berendezéseit ugyancsak a NIKEX szál- lítia.

Útnak indították az első festőberendezéseket a Szovjetunióba és az NDK-ba is. Vasúti gördülőanyagokat ad el a vállalat a lengyel, román, bolgár és csehszlovák partnereinek. (MTI)

Visszhang

Lámpatartó utánvéttel

„Lámpát! — de hogyan?” című cikkünkre qz alábbiakban reagált Karczag Pál, a PROVINC Kereskedelmi Egyesülés igazgatója:

„Balogh József panaszolja, hogy import kerékpárjához nem kap lómpatartó bilincset. Segítünk a kedves vásárló problémájának megoldásában. Kérjük,

Ismét kék lesz a kék Duna ?

Sorozatgyártás előtt a* új magyar szennyvíztisztító

Minden eddiginél olcsóbb és műszakilag . is jobban megalapozott szennyvíztisztítási technológiánk született. A korsze- rű^ új eljárás az ipar és a műszaki jellegű felsőoktatási intézmények összefogásának

eredménye. A nagyszabású környezetvédelmi munkái vezetője dr. V. Nagy Imre, a műszaki egyetem vízgazdálkodási és vízépítési intézetének igazgatója elmondta Oláh Bélának, az MTI munkatársának:

— Ismeretes, hogy a szén

elsődleges alkalmazásáról

gyors ütemben térünk át az olaj különböző területeken történő felhasználására. Energiastruktúránk, gyökeres megváltozásával egyidejűleg nagymértékben növekszik az olajjal szennyezett vizek mennyisége, és mind több gondot okoz hulladékolajak és olajos iszapok elhelyezése is. E nagy horderejű probléma sikeres megoldása érdekében az Országos Vízügyi Hivatal nagyarányú kutatási és műszaki fejlesztési akciót kezdeménye, zett. Az ötéves célprogram végrehajtására hárommillió forintot irányzott elő és kivitelezését intézetünkre bizta.

— Az alap- és alkalmazott kutatásokra egyetemközi kutatócsoportot alakítottunk és

több éves kísérleti munkába kezdtünk.

Olyan új szennyvíz-olajtisz- títási technológiát dolgoztunk ki, amely a hasonló rendeltetésű külföldi eljárásoknál 75 százalékkal olcsóbb, hatásfoka viszont nagyobb.

— Az új kísérleti üzemet az ÁFOR csepeli bázistelepén állították fel. Bár még csak rövid ideje van „szolgálatban” az alkalmazók véleménye máris mélyen pozitív. A „kockajáték" elve alapján épült, ennélfogva terjedelme bármikor módosítható, könnyen szétszedhető és bárhova telepíthető. Viszonylag kis helyen elfér; megfelelő hőszigeteléssel és gőzfűtéssel télen is „dolgozik”. Fedő épületet nem kell fölé szerelni, a költséges és munkaigényes mélyépítés szintén felesleges. Külön szivaty- tyúházat sem kell építeni, mivel a szivattyúkat a vízfelszín alatt helyezik el. Az egész telép 8—10 előregyártott acélelem egységből áll, és így a legkülönbözőbb variációk hozhatók létre. További nagy erénye az új létesítménynek, hogy a különböző összetételű szennyvizekhez rendkívül rugalmasan alkalmazkodik. Naponta 600 köbméter víz szűrésére

képes, s ezzel jelentősen hozzájárulhat a régi óhaj teljesüléséhez: legyen ismét „kék” a Duna. A szűrők működtetéséhez ipari huíladékanyagokat, műszivacsokat és egyebeket lehet felhasználni, ami újabb költségmegtakarítást jelént.

— Ha berendezésünk ‘jól „vizsgázik” — márpedig a jelek erre mutatnak —, a OVH vízgépészeti vállalata megkezdi a prototípus sorozatgyártását. Az ÁFÖR már szocialista szerződést kötött velünk, de jelentkezett a Volán is, amely székesfehérvári teíepén a közeljövőben szintén üzembe helyez hasonló berendezést, ha pedig beválik, további 300 üzemegységnél is felszereli.

— A vízügy és ipari tárca együttműködése lehetővé teszi a kísérleti berendezés hasznosítását oktatási célokra is. A vízépítő szakos mérnökhallgatók gyakorlati képzése során ennek nagy pedagógiai jelentősége van.

— Az egyetemi kutatókat rendkívül jó érzéssel tölti el az iparnak kutatómunkájuk iránt megnyilvánult bizalma, és az, hogy annak gyakorlati hasznosítását anyagilag és erkölcsileg egyaránt támogatták. — zárta nyilatkozatét V. Nagy Imre. (MTI)

szíveskedjenek címét közölni, s utánvéttel po-stózunlf Fészere egy megfelelő első lámpatartó bilincset. •

Egyesülésünk szerezte be a cikkekben említett 2720 forintos NSZK camping-kerékpárt. A kerékpár tartozékai között csakugyan nem szerepel az első lámpa és a dinarfió. A rendelést azért eszközöltük e tartozékok nélkül, mivel az 1974. évre a Bakony Fémművek magyar első lámpával és dinamóval teljes mértékben ellátja a kereskedelmet.

Az NSZK camping-kerékpárt a magyar, hasonló kerékpárok pótlására szereztük be, mivel a kereslet évek óta növekszik oz összecsukható kerékpárok iránt. Feleslegesen azonban devizát nem adhatunk ki olyan világítási felszerelésért, amelyből a magyar ipar ellátja a kereskedelmet. (Ezen a típuson a hátsó lámpát a vázba bújtatott vezetékek miatt rendeltük rneg és szereltettük fel.)

Nem értünk egyet cikkük azon kitételével, hogy a világítási felszerelések hiánycikkek. Nagykereskedelmi tagvállalataink minden igényt kielégítő készlettel rendelkeznek, és rendelés esetén azonnal szállítanak a kiskereskedelmi boltok részére.

Kérjük tájékoztatásunk szíves figyelembevételét cikkükkel kapcsolatban, s várjuk Balogh József vásárló címét a további intézkedés végett.”

A szerkesztőség véleménye:

Köszönjük a választ, valamint az .ígért intézkedést: a kért ci- met levélben közöljük. Sajnos, nem érthetünk teljesen egyet Karczag Pál igazgatónak azzal a nézetével, hogy a világítási cikkek nem hiánycikkek. A fentiekből is kitűnik, hogy olykor bizony azok. Az igazság teljes-, ségéhez tartozik, hogy ha valamelyik üzletből időnként elfogy a lámpa, a dinamó, ennek okát nem feltétlenül a nagykereskedelem mulasztásában véljük felfedezni.