Tolna Megyei Népújság, 1974. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-18 / 14. szám

I

Pékek éjszakája

Mit tudunk róluk?

Alig valamit. Mi, akik még szánkban érezzük az otthorf sült kenyér ízét, gondolatban felidézhetjük a kemencéket, a kenyértésztát gyúró-dagasz- tó asszonyokat, emlékeink alapján következtetni próbálunk a ma pékéire. A pékekre, akiknek munkája, fáradsága kenyérbe, kiflibe, zsemlébe zárva kerül nap mint nap az asztalunkra.

Forróságot okád a kemence. Schaller Ferenc ledobja a trikót is, csak a térdig érő fehér péknadrág marad rajta.

— Most beszélhetünk. öt percem van, a következő vetésig. Utána nincs megállás, egész éjjel.

— Hogyan lett pék?

— Nem tudom. Az ember úgy van, hogy odakeveredik valahová, és ott marad. Otthon, egy tolnai maszeknál kezdtem, 1948-han. 1951-ben szabadultam. Rég volt.

— Milyen ez a munka?

— Szép. Szép szakma a pékeké és nehéz. Különösen itt, a kemence előtt. Ettől irtóznak az emberek a legjobban.

Három kemence áll egy sorban. A másiktól átkiabál egy köpcös, bajuszos férfi.

— A tanoncévekről beszélj, Feri!

— Mit mondjak róluk? Erről inkább Szarvas Pált kell kérdezni, ő régebb óta pék, mint én.

— Mi a véleménye a kenyér minőségéről?

— Hol jobb, hol * rosszabb. Mindig áttól függ, milyen a liszt, és az előző műszak emberei hogyan kovászolrtak.

— Pénz?

— Három és fél, négy között.

— Hol lakik?

— Nem rég vettünk Tolnán öröklakást.

— Mindig éjszakás?

— Igen. A húsz százalék pótlék miatt vállaltam.

Szarvas Pálnak, a Szek- szárd körzeti Sütőipari Vállalat egyik legidősebb pékjének emlékei:

— Mi minden éjjel, már 14 éves korunktól fogva dolgoztunk. Heti három nap voltunk tanonciskolában, nappal, de éjjel ugyanúgy dolgoztunk, mint más napokon. Éjszakánként -fogadkoztam, hegy itt hagyom a szakmát, mert nem bírom tovább. Aztán csak itt maradtam. Elképzelheti, mi ment abban az időben. Fatüzelés, kézi dagasztás, jóformán mindent kézzel csináltunk.

— Most?

— Nem lehet összehasonlítani. Vannak olyan kenyérgyárak is, ahol már a vetőlapátra sincs szükség, mert ezt a munkát is gépesítették.

— Ismeri-e az itt dolgozó fiatal pékeket?

— Hogyne, hiszen kollégák vagyunk.

— Mi a véleménye róluk?

— Hát... Talán kicsit elkényeztették őket. Mi a ta- rfoncéveink alatt csak kosz- tot kantunk, pénzt nem. Ök meg? Van olyan harmadéves, amelyik ezer forintot keres egy hónapban.

Ö

Éjfélre jár. A tejeskifli kész! a vajasra állnak át a süte- ménvkészítök. A keffyérrész- leeből megrakott kocsikkal viszik a forró kenyeret a raktárba. ahol Benke Mihály rekeszekbe rakja, elosztja az árut.

— Reggel már fél négykor jönnek az első autók. Mindegyiknek kimérem az adagját, hogy gyorsabban: mehessenek.

Hasonló munka folyik a süteményes raktárban is. Két asszony. Vastag Jánosné és Agócs Józsefné szinte megállás nélkül számol.

— Egy műszak alatt, például a maiban is, legalább 40 ezer péksüteményt kell kiszámolnunk.

— Itt a boltok,' munkahét íyek, bölcsődék, óvodák rendelése — mutat egy papír- halomra vastagné. — Körül*- belül 100 felé kell kiszámolni a rendelést. Mire vége lesz a műszaknak, az ember már magában is számol.

t 3* i'i

Futószalagon, ömlik, a- kifli n rekeszekbe. Pirosak, formásak. '

— Ugye, egy hibásat sem talál?

— Nem. De azért a boltokban más a helyzet.«

— Érthető. A szállítás viseli meg legjobban az árut. Törődik, formátlanodik — mondja Agócsné. — Szerintem ez elkerülhetetlen.

Egy óra után már a kenyértésztával telt csészék — 160 kenyérnek való tészta van bennük — lassanként kiürülnek. Nincs megállás. A nemrég még telt edényekben már kovászolják a nappali sütésre valót.

A

Simonyi András pék, a süteményes részleg csoportvezetője.

Tíz országból érkeztek a berendezések

Külföldi szerelők a péti műtrágyagyárban

Jelentős állomásához érkezett hazánk kiemelt beruházása, a 9 milliárd forintos költséggel épülő új péti műtrágyagyár. Megérkeztek és végleges helyükre kerültek a különböző berendezések, amelyeket tíz országból szállítottak. A tapasztalatok szerint a hosszú út nem okozott számottevő károsodást, s így a szerelők a szállítást követően azonnal megkezdhették a munkát A nagy hozzáértést igénylő szereléshez külföldi szakemberek érkeztek Pétre. Szovjet, angol, belga, csehszlovák és francia szerelők irányítják a munkát.

Elkészült a nagyberuházás első önálló létesítménye, hazánk legnagyobb ioncserélő rendszere, amely óránként 500 köbméternyi vizet tisztít meg. Az épülő gyárnak igen nagy vízigénye lesz: óránként 30 ezer köbméternyi hűtővíz felhasználásával számolnak, s ennek egy része a nagy tisztaságú kazánvíz, amelyet az ioncserélő műgyanták segítségével állítanak elő. Az óriási mennyiségű vizet különben a rák-hegyi bauxitbányából nyerik, ahol a víz szintsüly- lyesztéskor nagy mennyiségű karsztvíz szabadul fel. Rövidesen elkészül a kazán és az év második felében üzemelésre készen áll az ammónia- és a karbamidüzem is.

— Hány ember dolgozik ma*, éjszaka?

— A kenyeresek kilencen; a süteményesek tizennégyen vannak.

— Mi készül ebben a-pi's*

. szakban?

— Háromezer darab két,fci-i! Iogrammos kenyér, hatezer zsemlye, hétezer sima, két* ezeregyszáz sós, tizenegyezer1 vajas kifli, tizenötezer sósrúd, ötszázhatvan kiabuci, és háromféle, összesen, ezerkétszáz

; zsúrkenyér.

— Mindehhez mit hasznai-», tak fel? ■

— A kenyereseit harminc* hat mázsa lisztet, .kilencven- két kilóv sót és tizenhárom

, kiló élesztőt. A süteményeseknél több minden kell. ÁZ éjszakai sütésnél tizennyolc és fél mázsa lisztet, hatvannégy kiló élesztőt, negyvenkét kilé- sót, harminchárom kiló cuk-. rőt, harminc kiló margarint és kétszázkilencvenegy liter tejet használtunk eh

— Mióta dolgozik - a ■ válla-* latnál?

— Húszévá

— Mennyi’ a keresete?

— Átlagban négyezeröt—> ötezer.

Fél négy van. Kintrői autó- tülkölés hallatszik be.

Kezdődik >a szállítás —• mondja Simonyi András —i ez a tolnai járat ók kezdik a sort

Varga József

Ebmenhely, kutyasors

Amikor a budapesti állatbarátok ellátogattak az eb- menhelyre, 25 kiló kolbászt, 2 kiló kekszet és egy kiló cukrot vittek áz anyátlan-apátián kutyáknak.

Feltehetőleg a látogatás idejére pótgazdát hívtak saját Jcutyuskájuk (vagy kutyuskáik) mellé.

Kisméretű és zsúfolt lakásokban is egyre több kutya lakik: az Állattartás divat- lett. A büszke fajkutyákat dicsőség sétáltatni, jóleső feltűnést keltenek a ritka példányok.

Mostanában azonban egyre több kutyára un rá a gazda. Szekszáté peremrészein kutyafatkák bolyonganak. A szülők elfogadják, az aranyos kiskutyát, élő játékul gyermeküknek. Sökször ‘az’ a céljuk — és ez helyes —, hogy a városban élő gyerek kapcsolatba kérüljön az állatvilággal. A gyerekek azonban ,r dunnák a megnőtt, megcsúnyult állatra, és ha a szülőnek ^'nincs ideje, kedve gondoskodni róla: a kedvenc hamar az utcára kerül.

Az értékes, fajkutyákra jobban ügyelnek, azokból kóborkutya nem1 lesz. Viszont gazdájukat egy idő után nem szórakoztatja a sétáltatás. Mi történik?

A kutyának mozogni kell, tehát szabadon engedik. Az új városrészekben a gyengébb idegzetű felnőttek reszkető térddel mennek este nyolc után haza, azt lesve, honnan ugrik elő egy terelő ■ hajlamát kiélő komondor, honnan morog arcába egy. buldog.

Reggel1 a hóban hatalmas tappancsnyomok jelzik, hogy a szaladgáló kutyák körjáratot tartanak a házak körül is.

'• A kutyadivat nem szekszárdi, és nem is magyar jelenség. Az egész világon .divatozott, igaz most inkább majmokat, apró vadállatokat tartanak a Nyugat „előkelő körei”.

'Meg ié- nőtt a kutyáharapásos sérülések száma. Pedig a harapás nemcsak sebet okoz, de komolyabb következményei lehetnek:, merevgörcs vagy veszettség^ mindkettő halálos kimenetelű is lehet..

De más módon is kapható betegség kutyáktól. A kutyo- terjeszti a leptospirózist, amely az állaton nem látszik. Jelentéktelen bőrsérülésen, az ember szájnyálkahártyáján keresztül hat a fertőzés,, és tönkreteszi az ember máját, veséjét.

A kutyát elég megsimogatni, hogy galandférgeket szerezzünk, a fertőzött bolhacsípés a májat, lépet veszélyezteti.

Aki kutyát vesz, annak mindezzel számolnia kell. És persze azzál is, hogy az állat mozgást igényel, a séta vem elsősorban a gazda kedvére történik.

Az állattartás nem magánügy. Sem az állatok szeretete. sem a velük váló büszkéiké dés nenj mehet a többi ember kárára. , . . .-..vi.,» »» ■

m-’-'r

. : ' . :j.

Ösí ismereteink, egyben sz.04 kásáink szerint a főzés asz- szonymunka. Sok - helyen , még - ma is megszólják, papucsnak nevezik azt a férfit, aki oly módon segít a házi munkában.1 hogy odaáll a tűzhely mellé.

Igaz, Béda Pista a maga tizenhat évével még nem nevezhető férfinak, de nem szé- gyelli és főleg nem bánta meg. hogy a szakácsmesterséget választotta. Jelenleg másodéves tanulója-a szekszárdi 505. sz. „Ády Endre” Ipari Szakmunkásképző . Intézetnek, és gyakorlatát, hetente négy napot a Kispipa. vendéglőben tölti.

— Mikor határoztad el, hogy szakács leszel?

— Még az általános iskola második osztályában. Nagybátyám ugyanis a kalocsai kórházban főszakács, akit gyakran meglátogattam, s talán tőle ragadt rám a főzőcs- kézés szeretete. Egyébként, ha édesanyám elment valahova, otthon is gyakran birtokba vettem a konyhát.

— Mi volt az első „műved”?

— Krumplis pogácsa, aztán palacsinta. Tanulókoromban ' pedig pádét készítettem először önállóan. Az ilyesmit az ember nem felejti el.

— Kedvenc ételeid?

— Nem vagyok válogatós,' mindent szeretek, ami jó. Ha mégis kiemelnék valamit, az a töltött paprika és a zöldborsóból készült ételek. Nagyon izgalmas volt számomra a sok új, ismeretlen étellel való találkozás, tudniillik faluhelyen, ahol mi is lakunk, még mindig az a pár hagyományos étel megy, amelyet már évszázadok óta kedvelnek. Legutóbb éppen félig sült bélszínt készítettem Pom- padur-módra.

— Hogyan sikerült?

A kérdés kissé meglepte.

Várakozó tekintettel néz je- , lenlevő mesterére. Farkas J' • nos üzletvezetőre. A f< aki egyben gyakorlati oki -' • • is. megnyugtató választ ad.

!?v>>n .nas£— Pista az egyik legjobb tanulónk". Áz ilyen gyerekek- -kel öröm dolgozni. Már most annyira otthon érzi magát a szakmában, hogy szó nélkül is tudja, mit kell csinálni. Remélem, hogy iskolái elvégzése után is nálunk marad.

Szavai hallatára Pisti kényelmetlenül feszeng a székben. Hiába, furcsa érzés, ha #3 embert szemében dicsérik.

— A szakácsmesterség nem könnyű munka. Milyen tapasztalatokat szereztél eddig?

— Úgy érzem, jól választottam. bár az első napokban nagyon elfáradtam a hétórás műszak alatt. De hozzá lehet edződni és a forróságot is meg lehet szokni.

— Ä közhiedelemmel ellentétben a szakácsok nehéz íizi_ kai munkát végeznek — szól közbe az üzletvezető. — Semmivel sem könnyebbet, mintha szalag mellett dolgoznának. Aztán azt sem. szabad elfelejteni, hogy szombaton és vasárnap is dolgozniuk kell. Ez az oka, hogy viszonyla kevés a jelentkező erre szakmára.

Végül a jövő, á távolabbi tervek után érdeklődünk.

—; Az első év nagyon jól sikerült, 4,6 átlagot értem el: Ezért a szakmunkásiskola befejezése után szeretnék mielőbb továbbtanulni, hogy valamikor konyhafőnök lehessek.

X. D.

te a