Tolna Megyei Népújság, 1973. december (23. évfolyam, 281-305. szám)
1973-12-09 / 288. szám
Hős asszonyok Az unokák jövője Á lánya első házassága nem sikerült. Ma már igazán nem lenne értelme azt keresni, hogy ki volt az oka, lehet, hogy így a jobb, hisz a hajdani vő „ha jól meggondoljuk, nem is volt ám közénk való” — mondja a néni, s öreg kezét szája elé emelve suttogja, mint szégyell. nivaló titkot: „Ivott.” Ülünk a konyhában, kettesben a nénivel. A tűzhelyben kialudt a parázs, majd csak estefelé gyújt be, ha megjönnék. Addig jó így is; kevesebb tüzelő fogy. — ' ügy gondolom, azért mégse panaszkodhatunk. — Megtörli a szemét, s néz rám, mintha jóváhagyásomat várná. — Tetszik tudni, ami kell. az van. Ami nagyon kell, — teszi hozzá óvatosan. — Mert hát... hogy is mondjam?... Tudom. A történet, a lánya története, végtére nem is rendkívüli, nincs benne regényes elem, csalódás van benne, a szükségesnél több. Mert amikor a Teri férjhez ment, mindenkiben ugyanaz a reménység élt, ami ilyenkor természetes, hogy boldogság, megértés vár rájuk, s gyarapodás is, évről évre. No meg gyerekek. Hát nem így lett. A házasság rossz volt, s a szerelem hamar elpárolgott. — Istenem, ha tudtuk volna. Szegény uram váltig mond. •ta, de rosszul választottunk. Mert nem ilyen sorsot szántunk a Terinek. Ivott — mond. ja titokzatosan. — Folyvást csak az ital. Hát végül is nem lehetett kibírni. A Teri is beleunt. De hát itt volt a gyerek. Mondtuk neki. ne törődj vele, majd csak elleszünk valahogy. Jut neki is. Közben meg szegény uram meghalt. Akkor már megvolt a válás, elköltözött innen, merthogy addig itt lakott nálunk, szóval együtt, ott a szobában, — s fejével az ajtó felé int. Tulajdonképpen most kezdő, dött a regény, de bizony elég sematikus történet. ebben sincs romantika. — Ugye mink megértettük, hogy a Teri beleszeretett abba az emberbe. Itt állt a gyerekkel, az meg olyan szépen viselkedett, olyan finom volt, mer én is ismertem, eljött hozzánk. Mondtam, lányom, talán majd ezzel jobb lesz. Szóval remény, kedtünk. ölébe ejtett kézzel ül, mereven néz a semmibe. Nem így töntánt. Akit a néni olyan „finom embernek” vélt. egy nap csak elmaradt. Előbb még üzent, hogy nem ér rá, aztán azt se. — De hát a Teri már úgy volt akkor, — mondja a néni, s felém hajol, hogy más meg ne hallja. — Tetszik tudni, nem rossz lány a Teri. meg aztán azt is megértem, hogy kell neki valaki, mert meddig számíthat rám? A kérdés nem vár feleletre. A néni nem számolja az időt, de illúziói sincsenek: „Csak addig bírjam, míg megembe- resednek” — s beosztja a pénzt, a‘íú lehetne több is, de azért nem látnak szükséget. — Az első után kapjuk a gyerektartást, nem sokat, havi háromszázat. A másodikért még semmit, mert az illető ta. gadja, pörre kell menni, de a lányom röstelli, a gyereket is, azt a férfit is, aki így cserbenhagyta. De az SZTK-pénzt. A fénykép Nem jó általánosságban beszélni, hiszen mondhatná bárki, hogy kitalált a történet, hogy mégis valóságos, csak az informátorokat és magamat hívhatom tanúként bizonyságul. Ha elhallgatom a főszereplő nevét, engedjék meg elhallgatnom az informátorokét is, elégedjék meg az olvasó a magam tanúságával. Egyik községünkben több pártalapszervezet működik. Munkájukat csúcsvezetőség fogja össze. Az egyik alapszervezetbe nemrégiben tagnak felvettek egy fiatalembert. A felvételről szóló jegyzőkönyv eljutott a csúcsvezetőséghez, a vezetőségi tagok egyetértésével találkozott, a felsőbb pártfórumok is jóváhagyták a taggyűlés döntését, tehát csak a, formai kérdések elrendezése, azok közül is nevezetesen a párttagsági könyv kitöltése és az új taghoz való eljuttatása maradt hátra. Igen, de ... Igen, de a tagkönyvet nem tudták kitölteni és főleg eljuttatni, immáron jogos tulajdonosához, mert hiányzott belőle az elmaradhatatlan fénykép. A. csúcsvezetőség tagjai már kezdtek idegeskedni és többen a nélkülözhetetlen fegyelem hiányát emlegették. Talán nem is egészen alaptalanul. Végül megoldódott a probléma és annak rendje és módja szerint minden a helyére került. A fénykép is. Ugyanis, mint ifjú elvtársunk elmondta, azelőtt bizony hosszú haja volt, olyan hosszú, hogy ... Olyan fényképet nem akart adni, inkább elment előbb a borbélyhoz, hogy ... hogy új és főleg más legyen az a fénykép, amely a párttagsági könyvbe kerül. A haja — éppen eléggé fiatalos még ma is — ezzel rövidebb lett, ifjú tanunk viszont feltétlenül nőtt önmaga és elv.- társai szemében. (Kommentár, gondolom, nem kell, s azt sem kell hangsúlyozni, hogy nem a baj hossza a fontos.) I. gyazt kapja, havi hatszáznegyvenet, meg , itt. van % az én kis nyugdíjam. Meg amit ő keres az üzemben. , Nézem a nénit, nem tudom megállapítani,.hány éves lehet. Nagyon megviselt, szomorú, mi lehet az élete mögött? — Beszéljen magáról. A lánykoráröl, ' vagy amikor menyasszony volt. Beszéljen sírról, amikor boldog volt — Jaj, — s szégyenlősen mosolyog. — Hát mit is mondjak? Ugye régen volt .ám az, meg hát akkor másként volt. Szegény uram olyan kedves volt. dehogy közeledett volna hozzám úgy! De hát most más, a Teri is másképp gondolkodik, s nekem lehet-e egyéb gondom, mint megkönnyíteni neki. Amikor e£ a‘ sók- báj ránkzúdult. szegény uram halála, a válás, a gyaiiék, itl maradtunk hárman., 1 Ätnikor megtudtam, hogy eggyel többen leszünk, még én vigasztaltam a lányomat, mert .ahol háromnak Jut, négynek is ke. rül. ----- --------------—K ötényével babrált léliájtott fejjel. ■ — Mondjon még ' vaífáirut. Milyen volt az életük?' * ; — Dolgoztunk, 'mit mondhatnék mást? Szegény urammal ■ igazán jól megvoltunk., s csak az bántott, ho'gy- nem letttöbb gyerek,-csak ez'a.? egy,' a Teri. Aztán szegénynek nem sikerült. Nem' így gondól-túk, de most már mit' tegyünk? — Szokott néha'-álmodni? Miről álmodik? >! — Istenein, szegény uramat látom néha. A ; minap... is, -i. jövök' háza. Kát itt ül áz '-asz-: tálnál,, előtte. egy pohár, fröifcsV s mósólyóg, m^jdttéí,--íínama. Meg, mondom nékjf de- té’meg Ázt Kicáidjá. KáV n®* ha, ünnepen, csak szabad. Mon. dóm szabad, persze, hogy szabad. Megkérdezte, a jól vagytok? Morydom. köszönöm, jól. Hát az unokák,. mértí tudom’1 ám. hogy kettő van. Jól van! •nak. mondom neki, látod; hpgy jtthon is minder) - rendben van. Csak vigyázz "rájuk, ezt mond-' ta, s nem láttam azután... szenvedett MIT REJT A TÁSKA? (MTI foto — KS) .’ Ül,, .a : széíféni, .a ; kötényével bgjpráljs-.áz" áiofpra, g&ndöl, ,a két üiTOKájá"akíjj az ő gondja. ,s az ő Öröme' is. ■c'k * •' 'Tetszik: -tudni,-, úgy örülök,* amikor.‘látom, hogy - ,ren- daseki-tiszták;.-Csak addig -bír. jam, • amíg ariegenijaeresednek. Ez, ón örömön^ s. A á jövő egv , jris.. dgratjj'ái építi szeretete1' *38vöt illetően- igazán hincs mitől aggódnia, hisz szava, emléke tovább él a két unokában’,.akik . gOdjor' is, őrzik majd 'a’ "nagyma/na- .ragaszkodását, .amikor már valóban megembereltek,is megértik, mit tett ■éítükí éz í'á törékeny, dókat munkásasszony. Vagy legalább azt megmondhatnám. hogy a fűtetlen konyhában is éreztem szeretete melegét, mert az ilyen asszonyok mindig melegséget árasztanak m’agulc körül, akkor is, ha takarékoskodni kell a tüzelővel. De' aH hiszem, csodálkozva, értetlenül - nézne rám. Mert napjai- ‘természetesen folynak, nefii a 'Wiágárá vállal t kötelesség VéZeti, -hanem embersége, tisztasága. Múltjából, hosszú, sok é^feddes” miültjából csak "arra emlékszik.- hogy, néhány hete férjéről álmodott. S arra. hogy mikor kezdett járni az unoka. ‘ Legszívesebben kezet csókolnék neki. De egészen biztos, mégrémülne. . Csak meghajtom magam,, mélyen, de ezt sem vészi észre.. —á —á Szubjektív sorok Egyre ritkábban, de még ma is előfordul: olyasvalamit is meg akarunk magyarázni, ami megmagyarázhatatlan, amin. semmiféle ékesszólás nem segíthet. Szocialista brigádok vezetőivel beszélgettürik Mázán'. Elmondták: a ktsz-ben a dolgozók legnagyobb problémája:, messze van az autóbusz-megálló. Ha kerülnék, futva sem érik el a buszt. A vezetőség pedig már azt is megengedte, hogy előbb fejezzék be a munkát,, de ez sem segít. A vidékről járók gyakran lekésnek, ha pedig nem akarnák lekésni, akkor az életüket, testi épségüket kockáztatják. Előfordul, hogy a vasúti sínek túloldalára áll a rendőr és megbünteti a síneken átszaladókat. Volt akit négyszáz forintra is megbüntettek. A havi jövedelme alig több, mint ezer forint. De megmagyarázták neki: megbüntethették volna ezer forintra is. Ha sietős a dolga most is átmegy. Csak jobban körülnéz. Ha rendőrt lát, akkor inkább kerül. Nem az esze diktálja a kerülést, hanem a rendőr jelenléte és félelme a büntetéstől. Mindenki tudja, hogy veszélyes átszaladgálni a vasúti síneken. Ezt nem kell elmagyarázni nekik. Pedig ezt teszik. Azt magyarázzák, hogy milyen balesetek fordulhatnak elő, ha..; Azt is elmagyarázzák a dolgozóknak: — Ez egy ilyen munkahely, ezt így lehet megközelíteni. Budapesten van olyan munkahely, ahonnan ’ húszpercnyi gyaloglás után lehet csak elérni az autóbuszt. „ — És ha itt folyna a Duna? Ha azon kellene-.átkelni? Az még több időt venne igénybe. ■> — A KRESZ tiltja ott, ahol maguk kérik a megálló létesítését. — Meg lehetne oldani, de... Ha a ktsz ki is ' fizetné a lámparendszert, amely a vasúton biztosítaná az átjárást, akkor jönne egy újabb probléma: ki kezelje ezt a-lámpát. A vasutas? Az ő munkaköri kötelességei között ilyen nincs. És ha éppen akkor jön a vonat, amikor befejeződik a munka és a buszra kell rohanni, akkor a lámpa sem biztosít szabad utat, és ha mégis átmennek ilyenkor a dolgozók, akkor megint csak a saját testi épségüket veszélyeztetik... Az emberek meghallgatják a magyarázatokat, de utána mindig elmondják: kit érdekel az, hogy Budapesten van egy olyan munkahely, ahonnan húszpercnyi gyaloglás után le-. 1 hét csak elérni az első buszmegállót? A megmagyarázhatatlan Minket az.érdekel,- hogy mi van itt nálunk. Azt is mondják, .hajít' folyna a Duna! Ha az öregapámnak.:. Szóval nem , folyik itt a Duna’ nem !kell kompra várni, bár lehet, hogy . akkor á' Sietősébbek átúsznak akiknek nem lehetne meg- rhágyárázííi,. miért ’ nem akkor és úgy indul a komp, hogy elérjék a buszt... Lehet, hogy a KRESZ tiltja ott a Jmegálfót, de .akkor kell keresni valami más megoldást. A ' ktsz. kifizette vplna a lámpát, de akkor meg nincs aki kezelje,'mefe porit’akkor jöhet a vonat, amikor nekünk is át . kellene menni a sínen... ' Mondom, az emberek meghall-gátják ezeket a magyará- 1 • ''-v zatokat. v •*' ■ > - Legutóbb is beültek. az előadásra, amit a járási kapitányság egyik vezetője tartott arról, hogy milyen veszélyekkel jár az, hogy a dolgozói' nem a kijelölt úton jutnak el az autóbuszhoz, hanem a rövidebb, tiltott és veszélyes utat választják.- A'testi épségüket, az életüket kockáztatják csak azért, hogy elérjék az autóbuszt, hogy egy-két órával előbb .otthon legyenek. ... Türelmesen végighallgatták a rendőrség emberét. • *•* Aztán amikor; szépen, mindent elmagyaráztak nekik — • széftiék'-engedték őket. A járási kapitányság kiküldöttje beült az autóba. Az emberek gondolatban még utána is intettek és irány- a -vasút. ’■ Elment a rendőr.. Az autóbusz viszont jött. És kerülővel 'nem lehet az-autóbuszt elérni. A. magyarázattal nem tudják lerövidíteni az utat. Azt. hiszem ez az eset világosan bizonyítja: vannak dolgok, amelyeket csak akkor értenek meg az emberek, ha tö- viről-hegyire eljna,gyarázzuk nekik. Viszont vannak esetek, amikor mindenféle magyarázat annyit ér, mint amennyit a - halottra lehelt,csók. Az emberek a magyarázatok ellenére a rövidebb utat választják.. És legfeljebb csak akkor nem mennek át a vasúton, ha oitt áll a rendőr és megbírságolja őket. Tehát nem . ’a józan'eszük tereli okét á‘ helyes útra, hanem a bírságolás. Pedig ezeknek az embereknek van józan eszük. Ezt mutat' ja áz a' tény is; hogy semmiképpen sem tudják megérteni józan ésszel, miért akarnak nekik olyasvalamit megmagyarázni, amin semmiféle magyarázat nem segít. SZÁLAI JÁNOS >
