Tolna Megyei Népújság, 1973. december (23. évfolyam, 281-305. szám)
1973-12-09 / 288. szám
A kiút a magas fokú gépesítés Szakmunkásokat a mezőgazdaságba \ Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézetben Látogatás a Lengyelt ' A Tolna megyei Pályaválasztási Tanácsadó Intézet pénteken délelőtt — erről egy rövid hírben már tudósítottunk,— látogatást szervezett a kengyeli Mezőgazdasági Szak- ' munkásképző Intézetbe, az általános iskolai igazgatók és pályaválasztási felelősök ré- ázére. a mezőgazdaság szakmunkásképzésének és beiskolázási problémáinak megisme- ' résére. A festőién szép, 40 holdas parkban lévő intézetben a ikedyes fogadtatás és Rókus János a Tolna megyei Pálya- választási Tanácsadó Intézet igazgatójának megnyitója után Fodor József, az intézet igazgatója kapott szót. Elmondta, ; liogy a mezőgazdaság gyors Ütemű fejlődése nyomán növekedett a műtrágya-felhasználás, nőtt a kemizálás szerepe. Az iparszerű zárt technológiák kialakulása, és az élelmiszer-ellátásban nagy jelentőségű. kertészeti és állattenyésztési ágazatok, erőteljes fejlődése is szükségessé tenné a jól képzett szakmunkások foglalkoztatását, A kereső lakosság 40,2 százaléka dolgozik a mezőgazdaságban. Sajnos, a gazdaságokban az átlagéletkor , alakulása már nem a legjobb. Az ipar dinamikus fejlődése miatt az elszívó hatás nagy, egyedüli kiút a magas íoku gépesítés, de nem mindegy,, hogy kikkel. Másfél millió forintos traktort nem lehet akárkire bízni. Tehát továbbra is nagy szerepet kapnak a szakmunkásképző intézetek, közöttük a Lengyelt Mezőgazda- jb^í Szakmunkásképző Intézet r v Könyveket — segítségül A hír felett, hogy alig valamivel felavatása után leégett a Balatoni elvidék egyik hangulatos, kedves falujának, Szigligetnek a könyvtára, régen napirend. • re tért a közvélemény. Sok ■ilyen, vagy hasonló tartalmú információ születik naponta. Figyelmünket mindig az új foglalja el. Valami miatt azonban érdemes emlékezni a szigligetiek veszteségére. Napjainkban az embert nagyon sokszor látjuk el a nemtörődömség, közönyösség címkéjével. Érdemtele- '■’nül. Se nemtörődömök, se közönyösek nem vagyunk ugyanis egyértelműen, mert van aki soha nem látta Szigligetet és mégis segítségét ajánl a falunak — felbuzdulva íróink kezdeményezésén. íróink, — akik közül több mint húsz éve igen sokan vendégeskedtek, vendégeskednek a Művészeti Alap szigligeti alkotóházában — nemrég egy felhívást adtak Jcözre. A szűkszavú felhívás arra ösztönöz, hogy ki-ki ■nézzen körül házi könyvtárában, és nélkülözhető könyveit juttassa el a hamarosan újra megnyíló szigligeti könyvtárnak, hogy legalább részben pótolni lehessen azt, amit a tűz elpusztított. A több ezer kötetes veszteséget nyilvánvalóan lehetetlen a már érkező könyv - csomagokkal egyszeriben ■ pótolni. De a sok kis csomagból előreláthatóan kikerül annyi könyv, ameny- nyi a falu könyvtárának újranyitásához kell, és nagyon jó érzés ezt papírra vetni... — a — is. Az intézet 1946 óta működik. 1963 óta három irányú képzés folyik. Nóvénytermesztő- gépész (csak fiúknak), kertész (szőlő, zöldség, gyümölcs) és állattenyésztő (szarvasmarha, baromfi, juh) szakmára lehet jelentkezni. Kollégiumi elhelyezést mindenki számára biztosítanak, sport-. kulturális igények kielégítésére minden lehetőség adott, most folyik egy négymillió forint értékű sportkombinát építése. A könyvtárban 5800 kötet közül válogathatnak a tanulók. A képzési idő minden szakmában három év. Az iskola kihasználtsága sajnos csiak 80—90 százalékos; Ez adódhat abból is. hogy sokan nincsenek tisztában azzal, hogy az iskola tulajdonképpen milyen szintű képesítést ad. 1969-ben új szakmunkás- törvény jelent meg, az ipari és mezőgazdasági szakmunkás- képzést megfelelő rangra emelte, középfokú oktatásnak minősítette, és ezzel egyidejűleg a képzés minőségi szintjét is növelték. Az intézet beiskolázási körzete mindhárom szakmában elsősorban Tolna megye. A szakmunkásképzés az intézetben igen magas szintű. az oktatás legmodernebb eszközeit, például epidiaszkópot is1 láthattunk, a kis kiállításon. amely jól szemléltette az iskolában folyó oktatás sokrétűségét. Az oktatás gyakorlatiasságát bizonyítja az, hogy a képzési idő 60 százaléka gyakorlati. 40 százaléka pedig elméleti oktatás. A gyakorlati oktatásban nagy segítséget nyújtanak az iskolának a lengyel! tangazdaság, a ,hő- gyészi, bikali, balatónújhélyi, A hatalmasra nőtt fenyőfák alatt meghúzódó kovácsmű- hely a hagyományos képpel fogad. Kocsialj, traktoreke, halomra dobált, ma már rrfeg- mondhatatlán rendéltetésű ócskavas, a bejárat előtt két tucatra való életlen : elcevas. A hozzánemértőnek MÉH-telep- re való hulladék, a kovácsnak viszont nyersanyag, mert nincs olyan ócskavas, amelyből ne lehetne valami újat kalapálni. Az épületről is azt hihetne az ember, hogy tán száz évvel ezelőtt is vasat kalapáltak benne, ha az öreg kovács el Balatonboglári Állami Gazdaságok, az aparhanti és hátai termelőszövetkezetek. Társadalmunk nagy áldozatokat hoz a szakmunkásképzés érdekében. ösztöndíjakkal is segíti a tanulókat. Egy szakmunkás kiképzése 60—65 ezer forintba kerül. Minden támogatást megkapnak a tanulók. Mégis, miért jelentkeznek kevesen mezőgazdasági szakmunkásnak? A mezőgazdaság sajátságaiból adódik az időszakosság. Még sok helyen most is gond a téli foglalkoztatottság. Igen hosszú időt vesz igénybe a végtermék előállítása, hiányzik a gyors sikerélmény. Az elfoglaltság mértéke nagy, néha még „szabad vasárnap” sincs. Az utóbbi években sokat javult az anyagi és erkölcsi megbecsülés, amit bizonyítanak az iskola felmérései is. A mezőgazdasági: pálya népszerűsítése érdekében az 'iskola igen sokat tesz Pályaválasztási szülői értekezleteken vesznek részt, levélben keresik meg azokat a tanulókat, akik az általános iskola befejezése után " nem jelentkeztek sehová sem. Szórólapokat küldenek az iskoláknak, és saját autóbuszukon látogatóba viszik- az intézetbe az általános iskolásokat. Több intézettel szocialista" szerződést kötöttek azok szakmunkás-igényeinek biztosítására. Nemfcsak egyedül tőlük várjuk azt, hogy elegendő szakmunkás kerüljön beiskolázásra, hanem a gazdaságok vezetőitől is, akik a légi óbban tudják. hogy ma már nélkülözhetetlenek a képzett szakembenem árulná; hogy présház volt, csak tízvalahány éve alakították át műhellyé .................. E gyik1 óriás fenyőhöz kötve éppen megtermett ■ muraközi ló állja a tortúrát, mármint, I hogy a kékre hült patkót a patájára próbálják. Amíg ■ a próba tart, füst és az égett pata bűzé száll a levegőbe. — Jói van Miska, jó lesz — állapítja még az öreg kovács, Majer János. Ez a megállapítás nemcsak elismerés, hanem jeladás is arra, hogy a metsző hidegből bemeneti üljünk a w Kisdorogi kovácsok Csaknem öt évtizede tekint a tűzhely izzó lángjába Majer Mihály. ';</»---------<-------------------------------------—---------------------J óindulatból rossz eredmény A Tolna megyei MÉSZÖV vezetői — egy, a megyei pártbizottság párt- és tömegszervezetek osztálya által rendezett, tanácskozáson tájékoztattak is róla —, furcsa jelenségre figyeltek fel. Néhány község fogyasztási és értékesítési szövetkezetének taglétszámában számottevő csökkenés várható, vagy máris tapasztalható. Elsősorban Báta- székről, Dunaföldvárról, Faddról és Paksról van szó. Az sem lenne helyes, ha a csökkenést az ÁFÉSZ-ek belügyeinek tekintenénk, de különösen nem szövetkezeti b.elügy, ha látjuk, hogy-egyértelműen a nők és fiatalok számolják fel szövetkezeti tagságukat. Elnézést az idősebb korosztálytól és a férfiaktól — éppen az lenne a kívánatos, ha a nők és fiatalok száma nőne a tagság körében és az irányítást végző választott testületekben. Alt hiszem magyarázni sem kell ennek szükségességét, hiszen a fiatalság az utánpótlást, a jövőt jelenti, az asszonyok pedig, nos ők azok, akik az AFÉSZ-ek által nyújtott szolgáltatásokkal a legközvetlenebb kapcsolatban vannak. Mi hát a csökkenés oka? Elöljáróban el kell mondani, hogy a fogyasztási és értékesítési szövetkezetek tagjai részjegyeket váltanak. Az idevonatkozó rendelkezés értelmében a szövetkezet maga határozza meg, hogy a részjegy milyen összegű legyen. Alsó határ 100 forint, felső határ 500 forint. Azt aztán a szövetkezeti közgyűlés dönti el, hogy milyen összegben állapítja meg a részjegy árát. Általános gyakorlat a százforintos részjegyár. Az említett szövetkezetekben ettől a gyakorlattól eltértek és felemelték a részjegyek árát. Mi történt ezután? Például az, hogy amelyik családban eddig a férj, a feleség és a gyerek egyaránt szövetkezeti tag volt, ott most az asszony és a gyerek (nem kisgyerek) tagságát megszüntették, a három részjegyet összecsapták és a férj egyedül maradt szövetkezeti, tag a felemelt áru részjeggyel. Tehát kimaradt a szövetkezet — választó és választható — tagja közül a nő és a fiatal. Holott pedig, amint már említettem, éppen az lenne kívánatos, hogy a nők és fiatalok számaránya növekedjék. (Nem szükséges nagy szavakat használni, de a párt. ide vonatkozó határozatait ebben az esetben is meg kellene szívlelni.) A címbén jóindulatot említettem. Nem fér ahhoz kétség, hogy ezekben a községekben a szövetkezeti közgyűlést a jóindulat vezette, amikor a részjegyár emelésére szavazott. Növelni akarták a részjegyösszeget, vagyis a szövetkezet vagyonát. A jóindulathoz nem fér kétség, az eredmény viszont már erősen kétséges. Az ügy iróniája, hogy a közgyűléseken általában a nők voltak többségben — tehát ők szavaztak önmaguk ellen. A MÉSZÖV vezetése, mint a bevezetőben már szó volt róla, felismerte ezt az ellentmondást és felvilágosító, politikai munkával változtatni kívánnak a helyzeten. A szóban forgó általános fogyasztási és értékesítési szövetkezetek pedig figyéljenek az okos, jó szóra.-írr .aoniy tfiiQow» -dijevől** •- > ■ ........ " ■" ............ ................. m űhely barátságos melegébe. Á meleget nemcsak- a'tűzhely ontja — kevés is lenne — hanem pótlólag. a kémény túlsó oldalán egy kopott, a pisai torony pózában álló kályha is. „ János bácsi a kapcsolóhoz nyúl, nagy zúgással mdul meg a tűzhelybe épített ventillátor,' az addig hamvadó parázsból fellángol a tűz. Tulajdonképpen csak ez az egyetlen ..modern technika” a műhelyben. Hiányzik a mennyezetre szerelt, lábbal, vagy kézzel hajtott'fújtató. A faoszlopra szerelt ( fúrógép valószínű legalább annyj idős, mint a mester akárcsak a falon sorakozó, különböző méretű, alakú és reridöltétésű fogók, az állványon, sor akozó kalapácsok sokasága. — Hatvannégy éves vagyok, huszonhárom éves, korom óta mester. Nyugdíjas vagyok már, de változatlanul dolgozni kell. Itt kell lennem a gyerek mellett, mert mellettem tanulta a mesterséget, de amíg katona volt, kiesett a gyakorlatból. Határőr volt — oda meg a kemény gyerekeket viszik —. hogy leszerelt a nyáron déíén volt.' meg kombájnon, dehát a lovat is meg kell valakinek patkolni. —- Hány lovat kell mostanában patkolni? — Hat pár van a termelő- szövetkezetben . — É= ezen a hat páron kívül a. faluban,? ■ — Még ennyi se... — A Szakács Gáspáré, a Sebestyén. Pistáé. meg a Götzé — sorolja a muraközi gazdája, Domokos János. a. termelőszövetkezet takarmányosa. — Egy-két éve még tizennégy pár lova volt a szövetkezetnek, itt, Kisdorogon. — Mennyi volt húsz, harminc évvel ezelőtt? — Legalább hatvan pár. Miközben lovakról folvik a szóbeszéd. Jakab Mihály a fiatal kovács, a kiszolgált határőr. — avagy, ha úgy tetszik traktoros, kombá.inos — ménetet vág á patkóba. Miközben a H-sarkokat hajtia be. őt is sikerül szóra bírni. — Ez lesz az úgynevezett téli patkó. A nyárit — annak csak a sarka van behajlítva —, eltesszük talonba. Ha minden jól megy, tehát ha csak el nem törik ez a patkó kibírja a telet. Az itteni meredek utakon télen, csak ezzel a patkóval lehet közlekedni. — Használják még ezt a sokfajta kalapácsot? — kérdezzük ismét az idős mestert. — Nagyon ritkán, főleg itt, ezeket a homorító. domborító kalapácsokat. Manapság már kész idomanyagokat kapunk, nemcsak a síma szálvasat, mint régen. Legfeljebb akkor, ha ócskából kell valami . úiat csinálni. Hogy milyen dolgokat csinálunk? — Sok mindent. Az istenagara tudna mindent felsorolni mert a gépműhelyhez is sok minden kell. De most ősszel, legtöbbet ekevasat élesítettünk. Itt ezen az üllőn kalapáltunk ki naponta legalább húsz párat. Ha már nem győztük. elvittük a gazdaságba, villanykalapács alá. — Itt is elkelne a viUanyka- lapács? — Éppenséggel el, csak már nem az én fülemnek való. Csak csattog, de nem muzsikál, mint az üllő. A Miska füle biztos, jobban megszokná. még akkor is, ha a haja eltakarja. Pirosra ízzott a patkó, táncol, cseng rajta a kalapács, biztosan így muzsikálhatott a Gretna-greeni kovácsműhelyben. és egy ideig így cseng még Jakab Mihály ifjú kovács — kiszolgált határőr, kombáj- nos és traktoros — kezében is. ha lópatkót, vagy ekevasat kalapál. Iparkodj gyerek — bíztatja Majer János. — az öreg kovács —, mert még megfázik ott kinn az a ló. «. I. — G. K. i
