Tolna Megyei Népújság, 1973. december (23. évfolyam, 281-305. szám)
1973-12-07 / 286. szám
Afrikában jártunk Az utazás Budapest, a Ferihegyi repülőtér fölött sűrű köd ül. A nemzetközi járatok repülőgépei sorra késnek az indulással és az érkezéssel. Azért is mert számos más országban viharos és szeles az időjárás. Losonczi Pálnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének és kíséretének gépe azonban semmiképpen sem késhet a fontos, percekre kidolgozott afrikai program miatt. Az IL—18-as különrepülőgép tehát késés nélkül startol, s hamarosan a felhők fölé emelkedik. A Balaton fölött már nincsen köd. A tó pontosan olyan odaföntről, amilyennek térképeink ábrázolják. Utána Nagykanizsa, Zágráb ... Losonczi Pál, a magyar küldöttség tagjai, szakértői beszélgetnek, vagy inkább tárgyainak, dolgoznak a repülőgépen. Aztán Losonczi Pál az új- ságírók közé vegyül. Utazásának célja valamennyiünk előtt világos, hogy küldöttségünk szót értsen a meglátogatott or_ 6zágok vezetőivel, népeivel a nemzetközi politika nagy kérdéseiben. Működjünk együtt a nemzetközi enyhülés tartósságáért, tendenciájának további erősödéséért, a közel-keleti válság politikai rendezéséért, a fegyverzetek csökkentéséért, az európai béke és biztonságért, amely ugyancsak érdekük a gyarmati sorból kiemelkedett, afrikai országoknak is. Értsünk szót Afrika haladó regionális és nemzeti törekvéseinek előmozdításában. Hogy küldöttségünk újabb kétoldalú, kölcsönösen előnyös gazdasági, kereskedelmi, kulturális, vízügyi, . egészségügyi stb. egyezményeket, szerződéseket kössön és készítsen elő Nigériával, Ghánával és Sierra Leone-val. A Danube Travel utazás. iroda szerződést kötött az egyik legnagyobb brit utazási vállalattal, s ennek értelmében a Thompson cég két éven át bérelt repülőgépek „láncán” hoz_ za-viszi a turistákat a sziget- ország és hazánk között. A szerződés szerint — amelyről az angol szakmai sajtó is beszámolt — jövőre 1000, 1975- ben pedig 3000 angol turista keresi fel Magyarországot kü- lönrepülőgépeken. A kelet-csehországi textilváros: Dvur Králové állatkertjének igazgatóját, Vágner mérnököt, mióta visszatért kelet-afrikai útjáról, állandóan az a gondolat foglalkoztatta, hogyan oszthatná meg afrikai benyomásait az állatkert látogatóival. Mint mondotta, megtekintett egy csomó külföldi állatkertet és mindenütt nagyjából ugyanazokat az állatokat látta. Mivel a Dvur Králové-i állatkert sík területen fekszik, úgy gondolta, hogy jó lenne itt a kihalófélben lévő afrikai állatokból egy kis parkot berendezni hasonlatosat az afrikai Ngomngoro kráterbeli, vagy a Murchinson vízesések melletti rezervátumokhoz. — Ismerem azokat a laikus véleményeket, amely szerint Afrikában rengeteg vad éL Ez azonban nagy tévedés, mert az ottani vadak kihalófélben vannak és nem sok idő múlva már csak a nemzeti parkokban látható majd egykét példány belőlük. Mikor először jártam Ugandában, repülőgénről még 1300 zsiráfot számoltam meg, egy év múl- ya már alig volt belőlük 750. A Dráván túl Losonczi Pál a pilótafülkében meglátogatta és üdvözölte az IL—I8-as gép személyzetét. Noha ismét sűrű felhőkben járt a gép, az Elnöki Tanács elnöke és a gép személyzete nagyon derűs hangulatban beszélgetett. A pilóták, navigátorok dolgoztak, a kapitány jelentette, hogy az időjárási viszonyok kedvezően alakulnak. Kis idő múlva kitisztult ismét az idő, s alattunk kéklett az Adria. Kissé rézsút szeltük át Olaszországot. Föntről Iáitok Rómát, Itália innenső és túlsó partjait, hegyeit, völgyeit. Aztán a Földközi-tenger következett. Viszonylag hosszú idő telt el addig, amíg ismét megpillantottuk a szárazföldet. Most már Észak-Afrikát. Nem csoda, hiszen Budapest és első, afrikai leszállási helyünk, Oran között, mintegy 2500 kilométer a távolság. Losonczi Pál és kísérete Oranban, Algériának ebben a nagy, nemzetközi kikötővárosában pihenőre tért. Előzőleg azonban — noha nem hivatalos látogatásra érkezett ide a magyar küldöttség — Elnöki Tanácsunk elnöke az oráni repülőtéren meleg, méltó fogadtatásban részesült, s miután a magyar küldöttség eltöltött egy estét, éjszakát Oranban, felüdülve indult tovább, az eddiginél még nagyobb repülőútra, Nigéria fővárosába, az Orantól majdnem 4000 kilómé, térré fekvő Lagosba. Ezen az úton hol felhős, hol felhőtlen volt az ég, ahogy gépünk egyre délebbre haladt Afrikában, úgy változott lent a táj. Hosszú időn át vigasztalan sivatag fölött vitt át bennünket a gép. Vörösbarna táj, sima és hullámokká gyűrött homoktengerek, kiszáradt főzi Danube Travel csütörtökön ünnepelte alapításának második évfordulóját. Az üzleti könyvek tanúsága szerint, az IBUSZ londoni vezérképviseleti szerve 25 000 angol turista magyarországi utaztatását vállalta, vagy a nagy utazási irodák közreműködésével szervezte. Forgalma az első működési év 12 millió devizaforintos forgalmához viszonyítva, 16 millió devizaforintra nőtt. Néhány éve zebrákból még hatalmas nyájak éltek ezen a területen, ám manapság a számuk erősen megcsappant. Dvur Královéban a „klasz- szikus rész” mellett megkezdték hát az új állatkert építkezését. Először nagy, szabad kifutót létesítettek, amely az afrikai nemzeti parkokhoz hasonlóan — csak járművel közelíthető meg. Aztán megkezdődött a szükséges tenyész- párok beszerzése, illetve megkezdődött volna — csakhogy egyik világcég sem tudta a kíváiít állatokat beszerezni. Vágner mérnök ekkor elhatározta, hogy ő maga „fogja be” őket Afrikában. Így is történt, Vágner mérnök 1969—72. évi afrikai útjai során tucatjával vitte haza a zsiráfokat, antilopokat, zebrákat, elefántokat, orrszarvúkat, gepárdokat, struc- ookat, majmokat és más értékes állatokat. Azután végre elérkezett a várva várt pillanat: az első állatokat kiengedték a szabadba és az új részt megnyitották a látogatók előtt, akik most már sok, itt született állatot is megcsodálhatnak... lyók, nagyon ritkán oázisok fölött. A repülőgépen eközben egyre erőteljesebb levegő-frissítőre állítottuk kondicionáló- készülékünket. A felhők között azért leláttunk olykor a sivatagra, a sivatagból néhol kiemelkedő hegyekre, kiszáradt f oly ókra, vízmosásokra. Egy órával előbb, hogy megérkeztünk Lagosba, Nigéria fővárosába, ahol általában trópusi időjárás uralkodik, értesí. tést kaptunk a magyar küldött, ség első hivatalos látogatásának színhelyéről, hogy a repülőtéren, a városban, árnyékban a hőmérséklet plusz harmincnégy Celsius folt, a napon plusz harmincnyolc. Egy idő múlva gépünk ereszkedni kezdett. A vörös sivatagi homokot, egyre inkább va_ lazni félsivatag, aztán zöldellő övezet váltotta fel. Kigyulladt a jelzőszöveg: „Leszállás, tessék az öveket becsatolni!” Először az ablakokhoz tódultunk. Láttuk föntről, hogy nagy tömeg várakozik ránk a lagosi repülőtéren. Akik fotóztak, filmeztek közülünk, alaposan megszegték az övék becsatolásáról szóló szabályt. Mindannyian ott akartunk lenni — a nigériai kollégák, más újságírók is így voltak — ahol Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és Yakobu Gowon hadseregtábornok, a Nigériai Államszövetség elnöke először találkozik. Itt vagyunk hát, az első, hivatalos állomáson. Immár az Atlanti-óceán partján. POZSGA7 ZOLTÁN (Folytatjuk) Gerencsér Miklós t A radi napló 55. A törzshadbíró ezek után atálkozva vezettette vissza börtönébe. • Időközben rájött veszedelmes tévedésére a hadbírósági aktákat kezelő hadnagy. Fölkeresett rendelőmben, mintha beteg lenne, de a felcser láttán megrémült. Nagy nehezen eldadogta, olyan természetű a panasza, hogy szívesebben közölné négyszemközt. Méltányoltam kívánságát. Mint kiderült, ezt a magam biztonsági érdeke szerint is igen helyesen tettem. Emst törzshadbíró számonkérte — gondolom merő formalitásból — a hadnagyon, bemutatta-e nékem Lenkey János vallo- mási jegyzőkönyvét. A hadnagy igennel felelt. Ennyi elég is volt riadalmához. Megértette, csakis a Lenkey-aktát lett volna szabad a kezembe adnia. nem pedig a lázadó tábornokok peranyagát tartalmazó egész iratköteget. Kö- nyörgött a hadnagy, nehogy elszóljam magam. Teljes rokonszenvemről biztosítottam őt. Egyúttal megnyugtattam, csak a Lenkey- akta érdekelt. A többi irat csak addig volt a kezemben, amíg továbblapoztam a keresett jegyzőkönyvig. • Ellentétben a kegyes hazugsággal, elolvastam, amit csak lehetett. A Lenkey Jánosról készült jegyzeteim sorai közé sietve másoltam le azt a néhány búcsúlevelet, amelyet hátrahagytak életük utolsó hajnalán a kivégzett tábornokok. Hét levelet találtam. Ezeket vigasztaló papjukra bízták a halálra ítéltek, az Angol turisták készülnek hazánkba Kis darab Afrika Európa szívében A végső szó: a fogyasztóé! „A pénzemért azt veszem, ami nekem tetszik!” — vallja a vásárló és szerencsére mind gyakrabban megteheti, mert a „kegyeiért” egyre több vállalat verseng, s reklámok licitálnak: egymásra csakhogy egy-egy termékre felhívják a figyelmet, örvendetesen távolodunk az „eszi, nem eszi, nem kap mást” gyakorlatától... Ha, nem is mindenben, de a ruházati termékek és a tartós fogyasztási cikkek termelőinek mind inkább figyelembe kell venniök a vásárló kívánságait. Ez természetesen azzal is együttjár, hogy — főleg ezek-» ben az iparágakban — a vállalatok nem alapozhatják a jövőjüket egy-két fajta termék gyártására. A fogyasztási igények, szokások változnak, s ezzel a termelőknek mindenképpen számolniuk kell, ha holnap, holnapután is élni, boldogulni akarnak. Ezerszer ismételt igazság: ha jó és keresett termékkel jelenik meg egy vállalat a piacon akkor annak a hasznát látja nem csupán a vásárló, hanem a gyártó cég is. Nyilván a közkedvelt áru és a magasabb nyereség között szoros az összefüggés. Mégis, a távlatokban gondolkozó vállalatoknak legalábbis ez kevés. .4 megújhodást, a holnapi sikerterméket is keresni kell, hogy a könyökünkön kijövő igazságot ismételgessük: meg kell felelni újra és újra a piac változó követelményeinek. A gazdasági életben a rendíthetetlen bizonyosság, az öntelt biztonság — bármilyen furcsán is hangzik — a holnapi eredmények biztos „sírásója”. Tudomásul kell venni a külföldi hatást, a divatot, az igények változását és soha nem érezheti egyetlen vállalat sem „páholyban” magát. Nehogy bárki is azt gondolja, hogy mindez a „futurológia”, a jövőkutatás témaköréhez tartozik. A gazdasági életben mindig jobb valamire felkészülni, mint valamihez —» külső kényszer hatására — utólag igazodna Az egyik kályhacsempe-gyárnak hónapok alatt kellett döntenie, hogy képes-e, olyan új terméket készíteni, amit gazdaságosan értékesíthet, vagy szélnek ereszt több száz embert. Másutt meg — több ok miatt — egyszerűen nem igényelte azokat a tűzhelyeket a piac — a pénzéért azt vesz a vevő, amire szüksége van! — amit a vállalati tervezők elképzeltek. Azonnal kellett változtatni!... Arra is akad példa — a hazai magnetofongyártás — amikor a külföldi áruk konkurenciája ösztökélte a hazai vállalatokat az igényekkel szinkronban lévő változtatásra... A példák, szerencsére, sokasodnak, és amelyik gyár eredményesen akar termelni és élni, annak vállalnia kell a változtatás, az alkalmazkodás minden követelményét. Akik a versenyben nem tudnak, nem akarnak lépést tartani, a létüket kérdőjelezik meg. Azt is tudomásul kell venni, hogy a piac nem mindig úgy ítéli meg egy-egy termék értékét, hasznosságát; mint ahogy azt a vállalat elképzelte. Márpedig a végső szó: a fogyasztóé. Egyre több vállalatnak, iparágnak tudomásul kell vennie ezt az igazságot, mert különben a raktáraikban felhalma- zódott, eladhatatlan termékek sok „főfájást”, érzékeny anyagi és presztízsveszteséget okozhatnak számukra. B. J. eredeti leveleket nyilván meg is kapták a hozzátartozók, de mielőtt kijutottak a várból, be kellett azokat mutatni a hadbíróságnak. Az aktakötegben a másolatok szerepelnek. Tartalmukat egyik titkos helyről a másikra csempészem: a különleges hadbíróság irattárából privát följegyzéseim közé. Olyan sorok ezek, amelyekért még egyszer, akárhányszor vállalnám a kockázatot. * Az özvegy Kiss Ernő két leányától búcsúzott el. „Szeretett gyermekeim! Bocsássátok meg bűneimet, amint én is mindenkinek megbocsátok. Ez utolsó kívánsága halálba induló atyátoknak. Szeretett gyermekeim! atyátok ártatlanul hal meg, de lelkiismeretem nyugodt. Ez fog utolsó lépteimen engem erősíteni. Ne tegyetek szemrehányást senkinek. Isten áldjon meg benneteket és óvjon minden rossztól. Imádkozzatok teljesen ártatlan lelkemért. Ez szerencsétlen atyátok utolsó kívánsága. Arad, 1849. október ötödikén. Ernő” * A második levél gróf Vécsey Károly utolsó üzenete feleségéhez. „Imádott, drága Linám, mindennél kedvesebb feleségem! Látom, elérkezett életem utolsó pillanata. Meg kell halnom tehát még egyszer Isten veled. Isten veled jó lélek, bocsássad meg mindazt a keserűséget, amellyel esetleg akaratlanul megbántottalak. Csókollak és csókolom kedves leányunkat, Gizellát. Élj boldogul. '”*1 Október 6. reggel 6 óra. Szerencsétlen Károlyod" * A harmadik levelet Nagysándor József címezte siralom- házi vendégének, Winkler Bruno minorita főtisztelendő- nek. „Kedves Tisztelendő úr, tisztelt Barátom! Szíves ígérete szerint mél- fóztassék Pestre Schmidt János rokonomnak, Kalocsára Nagysándor Imre érseki orvos bátyámnak, Lúgosra Ungvári János rokonomnak Írni, ezen fésűt és inggombot bizonyos pesti irományokkal és gyűrűmmel nekik elküldeni. Erre kéri tisztelő barátja Nagysándor József”. * A negyedik levél szintén feleségnek szólt: lovag Pölten- berg Ernő özvegyének. „Imádott szegény feleségem! Nem tudom, imádott Paulám, miként írjak Neked, hogy a csapás ne legyen túl erős szegény szerető szívedre. Csak azt óhajtom, hogy szerencsétlen sorsomat, még mielőtt e sorokat megkapnád, megtudjad oly ajkaktól, amelyek azt minden lehető kímélettel tudatnák. (Folytatjuk) MEZŐGÉP Központi Gyáregysége Szekszórd, Keselyűsi út, felvesz: szállító, és raktári munkásokat, műhelyi anyagmozgatókat es éjjeliőröket. (162)
