Tolna Megyei Népújság, 1973. december (23. évfolyam, 281-305. szám)
1973-12-31 / 305. szám
új esztendőt, köszöntöttük 1973-at. Terveket szőttünk, elképzeléseket melengettünk, s reménykedve vártuk a következő tizenkét hónapot, S a napok, a hetek, hónapok egymás után jöttek. S az idő múlásával egyre magasabbra emelkedtek az építkezéseken a falak, s mi, mint a mának krónikásai sorra számolhattunk be egy-egy új, nagyszerű létesítmény elkészüléséről, a termelésben elért eredményekről. Most jó lenne újra felidézni a tovarohant óév 365 napját. Felsorolni mindent, amit az esztendő hozott. De ezt az eddig megjelent 304 számunk több ezer oldalán is csak kivonatosan tudtuk. Sok olyan nagyszerű eredmény született, sok olyan épületre került tető az elmúlt évben, amiről nem adhatott hírt a nyomtatott betű. S most újra csak néhányat tudunk kiragadni a sok közül. Bemutatni azok közül néhányat, amikkel a megye, a megye valamennyi lakosa 1973-ban gazdagabb lett. S most, az esztendőváltás napján, a pezsgőspoharak csengése előtt visszagondolunk a valamennyiünk számára kis, de egyeseknek mégis a legtöbbet jelentő eseményekre. Olyanokra, melyek csak egy-két ember, egy kisebb közösség számára jelentősek. Megkérdeztünk a megyében néhány embert: mit hozott nekik 1973, mit hozott nekik az óesztendő? Új lakást, házasságot, pénzt, oklevelet. S most ennek a néhány embernek visszaemlékezését vetettük papírra. Nőkét és férfiakét, akik közöttünk, velünk együtt élnek, dolgoznak. Mondhatnánk azt is, úgy, mint mi. S míg ők mondják el, mi az, mi legnagyobb örömöt jelentett nekik az esztendőben, kicsit talán a mi szánkkal is beszélnek, kicsit talán helyettünk is beszélnek, kicsit talán magunkra is ismerünk. Tehát: Mit hozott az óesztendő? Vegyésztechnikus Vacsoracsillag szép, sok ága —■ Jöjj el, békesség a világra! Világszabadság, népek álma — Jöjj el, békesség a világra! Üj ezer év ezüst virága — Jöjj el, békesség a világra! Nyílj ki boldogság pálmaága — Jöjj el, békesség a világra! Repülj galambunk, égig szállva — Jöjj el, békesség a világra! (Jankovich Ferenc: Ember és jövő) varróm — Nekem sokat hozott az 1973-as év. Egy új gyárat, vele együtt természetesen új munkahelyet, új lakást, és azt, hogy vidékre költöztem. Per- 6ze az új munkahelyet nem kell szó szerint venni. 17 éve dolgozom az Oxigén és Dissousgáz-gyártó Vállalatnál. Bejártam már az ország valamennyi ilyen üzemét. De ez volt az első, amit mi indítottunk be. És az csodálatos volt. Nem tudom elmondani, milyen felemelő érzés, amikor a hatalmas gyár, élettelen vas-, üveg- meg betonkonstrukció, dolgozni, élni kezd. Nekem csodálatos volt, mikor a fejlesztőben megindult a gázképződés. December 13., déli 12 óra 25 perckor. A gyár történetében az egyik legjelentősebb dátum. Akkor indult itt a termelés. De az életemnek talán a legszebb élménye. — Ja igen. Hát üj lakás is. Itt a gyár mellett. A pesti, ott Kőbányán, az sem volt rossz. De ez sokkal otthonosabb. Berendeztük, ahogyan képzeltük. Meg ahogyan tudtuk. Már a pénztárcánk miatt. Váradi Imre, a dunaföldvári dissousgáz-gyár művezetője kezd megismerkedni új lakóhelyével. Már tudja, melyik boltban milyen a kiszolgálás, milyen a választék. A hét melyik napján hoznak friss árut. — A frissről jut eszembe. Itt lesz egy kis konyhakertünk is. Benne paradicsom, paprika, meg minden, ami kell a konyhára. Újra megtanuljuk, mert Pesten szinte már el is felejtettük, milyen ízű a frissen zöldség. gyümölcs. — Egy gyűrűt, egy bizonyítványt. egy újabb iskolát hozta 1973. A gyűrűt márciusban kaptam. Akkor lettem menyasszony. A bizonyítványt, vagy mondom úgy, hogy meg ne «értsem: szakmunkás-oklevelet. júliusban. S mert ez kitűnő volt, ößszel be is iratkoz. hattam a ruhaipari technikum harmadik osztályába. Puskás Valéria, a Szekszárdi Szabó Szövetkézét női méretes részlegének szakképzett varrónője még a húszon alul van. Szereti a szép ruhákat. Nemcsak hordani, varrni is. A vőlegénye katona. Civilben autószerelő. Van egy Zasta- vája. És mikor az év történései szóba kerültek, szóba jött a kis kocsi is. — Miután a vőlegényem megkapta a jogsit, mentünk mindenfele. Szombat, vasárnaponként Siófokra. Boglárra, meg bejártuk az egész Balatont. Máskor Orfűn voltunk, vagy az Alföldön. néha meg Domboriban. — Az iskola? Hát az sokkal nehezebb, mint az előző volt. A szakmai tárgyak, a géptan, gépészeti ismeretek, technológia, vagy a többi, a magyar, a történelem. Talán könnyebb lett volna, ha az elején kezdem ezt az iskolát. De hát így sikerült. És remélem, így is sikerül. — Ami rossz? Hát, hogy a vőlegényemet behívták katonának. Most kevesebbet találkozhatunk. Még szerencse, hogy itt van Szekszárdorj, és így mégiscsak gyakrabban Elkészült a Sió-torkolati mű, próbálkoztunk. társadalmi munkában. — Jelentett-e nagyobb megterhelést az, hogy tavaly új munkakörbe került? — Igen. Először szokatlan volt. de ez az év szakmailag sokat jelentett számomra. Belejöttem és nagyon szeretem a munkámat. Májusban megkaptam a Kiváló Dolgozó jelvényt. Ez még jobb munkára ösztönöz. — Nem kis gond Mártonná keze alatt a 80 millió forint, egy év alatt ennyi pénzt kezel, és nem könnyű a mintegy 300 szállítóval a kapcsolattartás sem. — Hány fős a család? — Egyelőre három. Van egy kislányunk, márciusban lesz ötéves. Január végére nőni fog a létszám. — Mit várnak? Kisfiút, kislányt? — Én kislányt, a férjem még nem nyilatkozott, de ő biztosan kisfiút. Persze mindegy, csak egészséges legyen. Férjem egy régi bölcsőt készít elő. lecsiszolja, belakkozza, azt mondja, most ez a divat. Valamikor ő is ilyenben feküdt. — Igénybe veszi-e a szülési szabadságot? — Nem, teljesen nem veszem igénybe. Amint a gyerek megerősödik egy kicsit, visszamegyek dolgozni. Várnak és én megígértem, hogy nem hagyom cserben a szövetkezetei. hiszen ne'iíz mindig újakat találni, és akkor •. - ", i-eij amíg az új ember bedolgozza magát. A kicsi a nagymamához kerül. .. .. jó lonne egy bölcs ide Simontornyán. új év, új gyerek, új, megszaporodott, örömmel vállalt gondok. — Ebben az évben fejeztük be az 1966-ban épült családi házunk teljes felszerelését. A közművesítés hiánya miatt eddig a fürdőszobát nem tudtuk berendezni. Társadalmi munkában elkészült a vízvezeték. Olajbojlert vásároltunk, ki- csempéztük, kifestettük, beépített fürdőkádat állítottunk be. Ez mintegy húszezer forintunkba került, de megérte, nagyon szép lett, — Ügy hallottam, hogy szocialista brigádvezető. — Igen. brigádunk ez évben nyerte el a szocialista brigád címet. Igaz, hogy csak öt fős, de lelkes kollektíva. Egymásnak a szőlőszüreteléskor is segítettünk, elvégeztük annak a munkáját is, aki éppen beteg volt. kertészkedünk, festéssel, csempefelrakással v Márton Jánosné, a simontor. nyai ÁFÉSZ pénzügyi csoport, vezetője. ív» ívljik az ország lcgkviszvi u’ob v ázkerámiagyárában, Bátaszégen H«pr. Mit hozott az äesztendö ? kuje-m is olyan régen, tizenkét hónappal ezelőtt még *' búcsúztattuk az elmúlt évet, s helyette mint ifjú
