Tolna Megyei Népújság, 1973. december (23. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-31 / 305. szám

Az igazgató

— Az egyik legnehezebb nyarat hozta nekem az elmúlt év. Mire a répaszedés szezonja megkezdődött, kész kellett legyen 180 szedő-gépsor. Tavaly ugyanebből 150-et csi- n' "k.

Horváth József, a MEZŐGÉP bölcskei üzemegységének vezetője sok év óta. 1973 számára valóban intenzív munkával töltött 12 hónapot jelentett. Szórakozásra, pihenésre alig jutott idő.

— Hobbim? Nincs. Ha csak a szőlészkedést annak nem vesszük. Dömsödön örököltünk egy darab szőlőt, s legtöbb hét végén oda kocsikáztunk.

— Emellett még új, hogy tanítok. Pakson, a MTESZ létrehozott egy középvezető-képző oktatási bázist. Ott munka- szervezést, munkapszichológiát adok elő.

— Család? Itt lakunk szolgálati lakásban Bölcskén. A fiam másfél éve nincs itthon. A palánki Mezőgazdasági Szakközépiskolában tanul. Kollégista, és így csak háromhetenként jön haza.

Szedresen elkészült az új iskola

uras

— ragyogó kislányt. Viktóriát „hozta” az új év, mit jelent ez a név. Győzelem. Én legalább annyira örülök neki, mint hajdanán a győztes hadvezérek harci tetteiknek.

— Hogy még mi mást? Én ezt a gyerekemet mondanám újra. meg újra. Mert ez jelenti a legtöbbet. Persze, hozott mást is. Sok munkát. És ez is jó. Már hogyne lenne az. mikor ebből élünk. Szabadságon nem is voltam. De hát, aki maszek, az nem hagyhatja minden évben itt a kuncsaftjait. Az egész megyében csak é javítok kilométerórát, fényképezőgépet, meg különféle, hőmérsékletet,

páratartalmat regisztráló berendezéseket. És ez bizonyos mértékig kötelességet is jelent. De előző évben úgy is sokat távol voltam. Megnéztük Münchenben az olimpiát. így most nem volt szabadság. Talán majd jövőre.

— Munkaidő? Reggel héttől este nyolcig, általában. De nem esik nehezemre, a munkára a hohbim is.

— Szőlő, gyümölcs? Ugyan, minek. Nekem az összes földem ez, ami itt van az üzlet- oen. a virágok alatt.

Később kiderül. Hradek Károly. szekszárdi órás az idén új kocsit is vett. Vagy inkább úgy lehet mondani, újra cserélte a régit.

— Hogy más új? Azt nem mondom, mert olyan lenne, mintha reklámoznám magam. Hogy nem baj? Hát annyi az egész, hogy elkezdtem gravírozni is. Sokat próbálkoztam míg sikerült alkalmas gépet szerkesztenem. Meg. kidolgozni. hogyan csináljam a klisét. De sikerült. Már jó pár tálcát, kupát telerajzoltam. Még a berlini VIT-re is vittek ki közülük néhányat.

— Hogy mi okozott legnagyobb örömet? Hiszen már mondtam. A gyerek. A kis Viktória, meg a nagyobbik, az Irén.

Cipész

Várszegi Márton, a Cipész Ktsz raktárosa.

— 1973. nagy változást hozott az életemben, nyugdíjba megyek. Igaz, hogy papíron csak január 20-án, de már most otthon leszek. Élvezem a háromhetes jutalomszabadságot. Persze, most is bejároga- tok a raktárba, és segítek a papírmunkában. Leltár előtt állunk.

— Mi volt az eredeti foglalkozása?

Kétezer vagonos siló épül Dombóvárott. A hatalmas raktár betonból készített tárolótere elkészült, csak a gépek fel' szerelése van hátra, s a nyáron már az új termést itt tárolhatják.

A művezető

— Cipész. 1928-ban kezdtem inaséveimet és 1930. januárjában szabadultam. 1960. óta, mint raktáros dolgozom. Egyik alapító tagja vagyok a szövetkezetnek. Három társammal együtt, 1946. május 1-én alakítottuk meg az akkor Közkereseti Társaságot.

— Nem lesz szokatlan a sok szabad idő?

— Nem, hiszen ezután is bejárogatok, most már, mint nyugdíjas, amíg az új raktár el nem készül. Oda már nem fogok kijárni. Na és van egy kis szőlőm, ami sok munkát kíván. Az idén jó termést adott, öreg szőlő, és így pótolni kell. Ezt én magam végzem, főleg Kékfrankocsal. Van ugyan kocsim, de én inkább kerékpárral járok ki a tanyához, sokkal egészségesebb. A lakásban is — 1971-ben vettük — van mindig tennivaló. Múltkor három napom is ráment a beépített szekrények belső részének burkolására.

— Mik a tervei az. új esztendőben?

— Feleségemmel, aki három év múlva szintén nyugdíjas lesz. fontolgatjuk egy kéthetes olasz, vagy spanyol utazás megvalósítását. Erre a múltban nem volt lehetőségünk, igyekszünk most ezt pótolni. A tanya pincéjét is ki szeretnénk téglázni. hogy teljesen rendben legyen, őszre jöhet az új termés.

— Az idén apa lettem. Márciusban született a kis János. Most ő a család szeme-fénye.

— Szeptemberben új munkakörbe kerültem. Addig a labdavarrodában voltam művezető. Most a sportgyárban, ahol a cipőbélést készítjük.

— Fizetés? Az még a régi. Tavaly, a labdagyárban emelték. Meg az év elején, amikor a nyolc százalékot kaptuk. Az áthelyezés után azt mondta az igazgatóm, előbb bizonyítani kell, aztán meglesz a pénz is.

— Persze, kaptam azért én pénzt a vállalattól. Tízezerrel segítettek az új lakás vásárlásakor. Igaz, hogy ez kölcsön. De enélkül ma nem lakhatnánk itt.

Bencze Jánosnak, a simon- tornyai Bőr- és Szőrmefeldolgozó Vállalat művezetőjének ez az esztendő sok újat hozott. Decemberben költözött új lakásba.

— Már megvettük a háztartási gépeket is hamarosan a kis Jancsi kap új bútorokat.

— A terveim, vágyaim? Sokat kell még tanulnom. Februárban lesznek a vizsgáim. Azután? Szeretném nagyon szépen berendezni a lakást. Ja, és még egy. Egy gázpalarltpt. Már régóta kérjük a gázosoktól. de csak ígéretet kaptunk. Azzal pedig főzni nem lehet

Tamásiban , j üzemet építtetett a közúti gépjavító vállalat.