Tolna Megyei Népújság, 1973. december (23. évfolyam, 281-305. szám)
1973-12-31 / 305. szám
Megtervezett boldogság Összefér-e a kettő, a tervezés és a boldogság? Hiszen az egyik a rendezettség, a meghatározottság szigorú világát idézi elénk, a másik érzelmek hullámzó játékát. S mégis az emberek nagy többsége megtervezi boldogságát, a kisebb és nagyobb örömöket, s ezt dugva tarsolyába vág neki minden esztendőben a hétköznapok kusza útjainak. Többet akar, ez viszi előre. Tudatosan akarja a többet, ezért ember. S ha úgy teszi ezt, hogy közben másokat is gy.arapít, a közös érdekeket szintén szolgálja, egyezteti az egyéni és az általánosabb célokat, már úgy cselekszik, ahogyan a szocialista társadalom polgárának illik. Az egy-egy esztendőt felölelő népgazdasági terv nem tartozik a mindenki által agyonolvasott politikai irodalom közé. Mert sok helyen, miként is hatna otthon, a családi asztal mellett azt mondani: no nézzétek csak! Az áll az újságban, hogy 1974-ben öt százalékkal növekszik a nemzeti jövedelem. Furcsa lenne. Az asszony esetleg hüledezne, a gyerek meg valami csattanóra várna. Családi körben arról esik szó, hogy mi lesz a bölcsődéből „kiöregedett” gverekkel, jut-e számára az óvodában hely? Kan-e béremelést a gyárban a féri. s végre örvendhet-e a röv'debb munkaidőnek a bolti pult mögött sürgölődő mama’ Ta1 án úi járásba költözhetnek. menynyit lendít rajtuk a két gverek "tán járó, mevemet családi pótlék... Lehetőségeiket la- ■tr>iga*iák: beldogsá'"’ka+ tervezik. Túl egyszerűen hangzik ez? Minden bonyolult folyamat végeredménye egyszerű. Lapozzuk fel az 1970. október 3-án elfogadott törvényt, amelyben a negyedik ötéves terv fő célkitűzését így fogalmazták meg: „A népgazdaság olyan dinamikus fejlődését kell elérni, amely lehetővé teszi a lakosság életszínvonalának rendszeres és viszonylag gyors növelését, életkörülményeinek és kulturális ellátottságának további javítását: a termelésnek a korszerűség követelményeivel összhangban álló fejlesztését, a nemzeti vagyon jelentős gyarapítását”. Mi köze ehhez a beszorult csapággyal bíbelődő karbantartó lakatosnak, a raktárban zsákoló tsz-tagrfak, a jeges úton küszködő gépkocsivezetőnek, a statikai számításokat végző mérnöknek, a tanárnak, az egészségügyi dolgozónak, a könyvtárosnak, a tanácselnöknek...? Csak annyi, hogy minden általuk és értük történik. Ezért, hogy a nagy számok, az összegező mondatok mögött fölfedezhetjük egyérfi boldogulásunk, családi boldogságunk megtervezhetőségét. Idén a munkások és az alkalmazottak egy keresőre jú- tó reálbére 2.3 százalékkal nőtt, 1974-ben 3,7 százalékkal lesz nagyobb. Az egy főre számított reáljövedelem — 1973: 4—4,5 százalék, 1974: 5—5.5 százalék — szintén gyorsabban emelkedik. Erőteljesebb lesz az életszínvonal javulása, ígéri a terv. S mi ez „aprópénzben?” Például 1,2 milliárd forint bértöbblet az állami ipar és építőipar 1973-ban béremelésben rfem részesült munkásainak, a kisegítő állománycsoport dolgozóinak, a tanácsoknál tevékenykedőknek, mások mellett. Gyerme- * kénként száz forinttal — június 1-től — gyarapítóit családi pótlék a két utódot nevelőknek. Mi húzódik meg a beruházásokra szánt 117—118 milliárd forint mögött? Egyebek között a 880 megawatt teljesítményű paksi atomerőmű építésének megkezdése, az évente 280 vagon gyulai szárazkolbászt előállító húskombinát kialakítása, a kétezer kilo- wattos Kossuth-adó — a mostaninak majd hétszerese munkálatainak indítása. Boldogabbak lehetünk, leszünk mindezektől, s ezernyi más, föl nem sorolt dologtól? Külön-külön köznapi esetek ezek, ám összességükben már erőteljesen befolyásolják mindennapjainkat, közérzetünket, világlátásunkat Mert tekintetünk — hiba vagy nem hiba, így ván — először környezetünket fogja vallatóra, s csak azután nézi a tágabb látóhatárt formáló eseményeket. Több mint tízezer család tervezheti, hogy megoldódik a nagy gortd, s óvodába kerül a gyerek, mert 1974-ben 12 000 hely létesitése a teendő. ’ Hatezer család életritmusába szól bele, hogy a továbbtanuló fiú vagy leány kollégiumba mehet; ennyi új helyet teremtenek. Pedagógusok ezreinek munkáját könnyíti, teszi tartalmasabbá a 720 új iskolai osztályterem, az állami és szövetkezeti kereskedelemben — s',ent“rT'hr>r v<^*n ennyien voltak — 452 ezren fontolgathatják, a fokozatosan bevezetendő 44 órás munkahét mire ad időt... Hosszú a sor, a végét alig látni. Mer* százezer rászoruló várakozhat talpalhat kevesebANYA Szalay Lajos bet azzal, hogy 1974-ben ötven új orvosi körzetet alakítanak ki, a kismamák terheit enyhíti, hogy ezer helyett 2500 forint segélyt vehetnek fel, a vezetékes vizet, a csatornát nélkülözők egy csoportjának óhaja teljesedik be azzal, hogy több száz millió forinttal növekszik a közműépítésre fordított összeg. Példáinkkal azt kíséreltük meg, ami szinte lehetetlen: családonként részedre bontani egy esztendő népgazdasági tervét. Azaz amit említettünk, esetleges, véletlenszerű, de talán m°"ré”ezni olvasásukkor az összefüggéseket, rész és egész el- választhatatlanságát. Azt, hogy szoros kapcsok kötnek mindenkit a társadalomhoz, ha akarja, ha nem, boldogsága — a tisztességesek, a becsületesen igyekvők boldogsága — csak a nagy egészbe ágyazottan lehet értelmes, igaz, elérhető. Megtervezett boldogságunk a népgazdaság, a társadalom egészének teendőit summázó programra támaszkodik, e program pedig végső soron arra, amit szellemi, anyagi gyarapodásunkért egyénenként teszünk. Bűvös kör lenne? Nem, nem az. A dolgok, életünk természetes rendje, annak érvényesítése, amit a XVIII. században élt közgazdász, Adam Smith így fogalmazott meg: „A világ gazdagságát nem ezüsttel vagy arannyal szerezték meg, hanem mun« kával”. MÉSZÁROS OTTÖ Családi képregény © . Kezükben pohár. Mereven mosolyognak, szájukat rózsaszínre pingál- ta a fényképész. A szürke háttérből papírfüzérek sejtenek elő, kezükben csapzott szakállú papírtrombita. 19G0. szilvesztere. A báli jókedv sodorja egymáshoz Jánost és Arankát. János vékony, álmatag szemű sorkatona, levelekkel ostromol minden nőt, aki egyszer is ránevetett. Aranka magas, hangos és nagyon szabadulna a külvárosi telep mindenkiről mmdent tudó, veszekedő- összetartó ételszagéi világból. Minden férfit úgy néz, alkalmas-e rá. hogy elvigye onnan A fiúk megérzik, hogy férjet keres, ódzkodnak tőle. Járják Jánossal a csacsacsát. tangót, aztán a twisztet. Egész éjjel táncolnak, egész éjjel egymással. Arankának már remeg a térde, János fényes szemében ott az egész világ. © Esküvői hajtató. János keményen állja az objektív tekintetét. Aranka szelíden hajtja pártás fejét vállára. Jánoson csokornyakkendő. Aranka kezében szegfű. Kroff fotós zöldet is retusált a csokorhoz. Hiába csitt tgatták, Aranka kiállha- tatlan volt az esküvő előtt. Nem mintha kényszerítette volna valaki a házasságra, ő maga tervezte eL János technikus, és olyan ragaszkodó. Ha leszerelés után a városba jönne dolgozni, a vállalattól lakást is kapnának. Mégis, amikor a fiú leszerelt és bevonult a munkásszállóba, estéit meg .Arankáéknáil töltötte — a lány egyre kedvetlenebb leüt. János nagyokat hallgatott, csak az esküvő előtt egy héttel bökte ki, hogy az apja nem jön, nem is jöhet, mert az anyja lányanya volt Az apját nem Is ismeri. A telep egy óra múlva tudott az ügyről, és magában felmentette a fanyalgó Arankát o Aranka az erkélyen, karján a féléves Jancsika. Csipkés szélű amatőrfotó,. Aranka nevet, a kicsi kezében csörgő. Mintha fújna a szél. Jánosról a nászúton derült ki, hogy szeret kártyázni és hamar beleilleszkedik minden társaságba. Aranka ettől ismét magabiztossá vált, a boltba, ahová pénztárosként került azt hozta a hír, jó a házasságuk. Csakugyan. Az új lakást nagy töltött káposzta vacsorával ünnepelték meg. Szerencsés véletlen folytán nemcsak János kedvenc étele, de Aranka legjobb főztje is. Jancsika 1962-ben született, normális súllyal. Jó gyerek volt, csak kiét hétig sírt éjszakánként. © Jancsika — tisztára az apja — babakocsit tol. A babakocsi kopottas, az sem biztos, hogy igaza, lehet, hogy gyerekjáték, A háttérben transzfor- mátorház. Már a negyedik hónapban volt, mire észbe kapott. János tajtékzott. Kell a francnak még egy kölyök. Az egyszobás lakásba! Részegen ment be Arankához a kórházba, és hangosan kijelentette, hogy Gyurika apja nem ő, hanem az öreg Szomjas, a (második emeletről. Egy idő óta Aranka káromkodik, János pedig gyakran könyököl az ablakban. © Ez a fénykép étteremben készült. Az asztalion János, világít az ingje. Aranka három székkel arrébb, alig lehet megismerni — elhízott. János kezében sörösüveg. Aranka lát- ndvalóan unja magát. Jánost kinevezték telepvezetőnek. Aranika három kiló dagadót vett töltött káposztának, János azonban leintette. Csak nem hívja ide a vendégeit? A vendéglői fogadás nem érintette a családi költségvetést, pedig a második gyerek születése óta Aranka nem járt dolgozni. Az asz- szony anyjával és húgával hosszan tárgyalt a férj tikos pénzéről, Aranka elhatározta, résen lesz, © Iskolások — lehetne a kép címe Jancsika iskolaköpenyben feszít, kezében világos hátitáska félárbócon. Apja egyik karjával a kisfiút vonja magához, a másikban egy köteg jegy. zeíet tart a magasba. Mögöttük a lépcsőház nyitott ajtaja. Csak kimondta magában: mérnök - né — és könnyebb lett minden. Most már nem ordított férjére, ha a szőnyegre hamuzott, és szó nélkül lemondott a tévénézésről vizsgaidő- szakban. Reggel a boltban, délután anyjáéknál, a telepen fel-felsóhajfott. Majd, ha a férjem megszerezte a diplomát! Ha Jánosom mérnök lesz! És tényleg, elkezdték irigyelni. © Aranka az áruház előtt. Haja gyűrűs konytbán, kezében kesztyű, karján ndikül. Látnivalóan új rajta a ruha is, vállbán bő, csípőben feszes. Mintha ijedt lenne az asszony. János egyik este úgy nézett rá, mint egy idegen. Hoszasan szemlélte, másnap pedig fodrászhoz kísérte betusz- kolta a kozmetikáiba, ezer forintot költöttek ruhára a Centrumban. Aztán ment tovább az élet: János későig dolgozott, keveset beszelt. Aranka — aki huszonhét éves ekkor és nehézkesen mozog — mosott, főzött, takarított és gondozta a gyerekeket. © Gangos ikerház a képen. Kétszintes. még vakolatlan. Aranka és a gyerekek napokig búcsúztak a házbeliekrtől. Mégis, majd tíz évet laktak ebben a házban. és most átköltöznek a város másik végébe. Csakhogy ott külön szobája lesz a fiúknak, és kertjük is lesz! Eleinte csak két szohát tudtak bebútorozni, de hamarosan új szobabútorra szerez, tek kölcsönt. Aranka furcsállta férje ötletét, hogy a földszinti vendégszobát rendezzék be vele. Nem szélt, és ha vendégek érkeztek, János vélt évfolyamtársai, a világért sem mutatkozott előttük önszántából. Pedig már nyolc kilót fogyott, és egy idő óta hetenként jár kontyot, rakatni. © Balaton-part. János egy nővel. Egyidős lehetett Arankával, de nem ő. Alacsonyabb, divatos ruhában, öntudatos grimasszal. Rendszeres látogatók lettek Kissék, filmekről csevegtek és hangversenyjegyet ajánlottak fel Jánosoknak. Verdi Reqiem-je? Pompás! — kiáltotta János, és Aranika úgy látta, őszintén örül. Mosakodás közben azt latolgatta, hogy milyen magas az emeleti ablak, ha leugrana... Persze, amikor megtudta hogy János és K;ssné, tombolt, kiabált, tört-zúzott Nem meghalni, győzni kell. Ez a kép a diákszálló faliújságján függ. A konyhában készítették. főzés közben. Rajta van Aranka is, valamit emel, sovány, öreg az arca. Jobban tennéd, ha megülnél otthon, nem mutatkoznál — ezzel fogadta János Aranka tervét. Mégis elment dolgozni, a gimnázium konyhájára. Azért ide, mert nem volt szakképzettsége, és itt egy műszak van. Jut idő a fiúkra — hangoztatta, az igazság az, hogy a gyerekek jól megvoltak az utcán, és ő sem kereste őket vacsora előtt. János a munkába állását hozta fel ürügyül, amiért leköltözött a vendégszobába. K továbbra is átjártak, de csak a í<_. .szintre. © Műtermi felvétel, Kroff-fotó Középen Aranka, rövidre vágott hajjal, kisimult az arca, két oldalán a fiúk. Jancsi már 11 éves, Gyurka nyolc, de többet mutat. Egyforma pulóver — világoskék lehet — rajtuk. A gimnáziumi konyhán körbead- ják a fényképet. Bólogatnak a nők. Igen szép kis család. Közben Jánost is fényképezik új városában, új munkahelyén, miközben számol a logarlécen. Virág F. Éva
