Tolna Megyei Népújság, 1973. december (23. évfolyam, 281-305. szám)
1973-12-31 / 305. szám
Regélő régészet s — Tolna megyében Játékos ötlet, hiszen valamennyi hazánkbeli régészeti lelőhelyet nem szokták ugyanarra a térkénre vetíteni. de ha valaki mégis mer'!önné. akkor a Dunántúl, ezen belül pedig Somogy. Baranya és Tolna területén egymást érnék a különböző jelek, pontok, karikák. Érthető, hegy a dombok, hegyek. fo- ly vizek, tavaik, mocsarak tagolta tá.i. melyet természetes határként ölelt a szeszélyes, szabályozatlan kanyaraival különösen jó védelmet nyújtó Dana. lobban csábított a megtelepedésre. mint az Alföld. Múzeumaink gazdagok, a megyebelinek sincs oka szégyenkezésre — hovatovább inkább a fejtörésre, hol teremtsenek helyet az évről évre szaporodó leleteknek. A Központi Statisztikai Hivatal megyei igazgatósása által minden esztendőben kibocsátott évkönyvekben évről évre emelkedő számok i clzik, hogy eleven az érdeklődés a múzeum gyűjteményei kiállításai iránt. A muzeológusok, ezen belül a régészek munkájának módszereiről azonban általában halvány. téves, ha ugvan nem éppen ferde elképzelések élnek a köztudatban. ÓRIÁSI A TÁV .melyet a leletek átfognak. A Szekszárd-Palánk tájékán lakott pattintott kőkorszakibeli (paleolit) ember kereken tíz" ezer éve vadászhatott erre, ma már nevetségesen kezdette, esnek tűnő fegyvereivel. Hosszú távon azonban legfeljebb. ha harmincéves átlagos Az a jó nálunk, hogy úgyszólván mindenen nevetnek az emberek, kivéve persze az eredményeket, mert azokat nem illik kinevetni. így aztán eléggé jókedvűen élünk ebben a kis országban, gyakrabban fakadunk kacajra, mint más. többnyire humortalanabb (nemzetek fiai. Sőt. még az sem biztos, hogy a látszólag komor emberek belül nesm kacagnak, a főváros centenáriuma alkalmából erről is van egv százesztendős pesti vicc. A lóvasút peronián utazik a házaspár és egv kanyarban kizuhan a feleség az utcára. Elszörnvedt moraj a korabeli tömegközlekedési jármű utasai körében, többen felugróinak a helyükről, nagy az izgalom. Egyedül a féri nem jön ki a sodrából, továbbra is rezzenéstelen arccal áll a peronon. Mellette egy utas nem állja meg szó nélkül és megkérdezi: „Kérem uram. miképpen lehet, hogy az ön f elesége épp most esett ki a lóvasútbóL s önnek egy arcizma sem rán- dul?” Mire a férfi fájdalmasan feleli: „Ugyan uram bizonyára ön sem kacagna, ha így fájna a foga..." Száz éwefl ezelőtt ilyesmiken nevettek az emberek, nem azért mondom, de ez jellemző az akkori időkre, amikor még sehol sem voltak a mai nővédelmi intézkedések. Feltehetőleg ennek tulajdonítható, hogy a viccek többsége a nejekről meg az anyósokról szólt A mai korszerű viccek viszont a megvalósuló egyenjogúság szellemében egyaránt kacagásra késztetik a férfiaéletkorral szabad (ha ugyan nem túlzás ezzel is!) számolni. Mit tudunk róluk? A paleolit ősember már egyáltalán nem volt valami hosszú karú. majomszerű fél- állat. amilyennek vicclapok és rossz képregények feltüntetni szeretik. ..Homo sapiens” volt. gondolkodó ember. akiben nemcsak praktikus érzék munkált, hanem fokozatosan fejlődő szépérzék. ízlés is. Az az ormótlannak tűnő csont tű. melyet a közelmúltban Módos István szolgáltatott be szekszárdi kertjéből, céljának akkor is megfelelhetett volna, ha nem látják el finom ízlésű vonalkás díszítéssel. Az edényekben akkor is lehetett volna főzni, ha oldalukat nem díszítik mai szépérzékünket is kielégítő mészbetétes mintákkal. (Fényképünk.) Ahogyan közeledünk az időben (és ahogyan a technikai fejlődés haladt) a leletek száma gyarapszik. Egyre távolabbi vidékek eszközei, fegyverei, cseretárgyai jutottak el egymáshoz. A bronzkor már a múzeum termeiben bőven látható gazdag emlékeket hagyott. a kelták által is képviselt vaskor még többet. A Dunaszekcső—Báta—Bátaszék—Szekszárd—Mözs— Dunaföldvár irányába húzódó római hadiút mentén, az erődök védelmében, és a mögöttes területeken már fejlett mezőgazdasági telepek működtek. A népvándorlás idején egymást váltották a hú- nok. alánok longobardok. avarok (Gyanúi. végül honfoglaló őseink. Utóbbiak emlékét számos törzsnév (Nyék. Keszi) és viszonylag gyérebb számú te- hiető (Nagyszokoly, Dombóvár) jelzi, A TEMETŐKNÉL érdemes megállni egy szóra. Egészen a kereszténység elterjedéséig a temető, a sír tulajdonképpen a korabeli jekat és a nőket. Hirtelenjében eszembe jut például a százéves Budapest, a centenáriumi ünnepségek sorozata. Ne tessenek félreérteni, ez nem vicc. nekem is rémlik, hogy mintha valamivel idősebb volna ez a város, tudnának erről beszélni a régi rómaiak, törökök. németek. Azért a legjobban mégis mi tudunk róla beszélni. ha iól emlékszem, most már második éve egyebet sem teszünk. Sok szónak is száz év a vége. engem határozottan szórakoztat, hogy ez a centenárium már több. mint egy esztendeié tart és csak nem akar véget érni. Mert az ünnepi záró tanácsülés ugyan lezajlott. de több más jel arra mutat, hogy lesz még folytatása a dolognak. így például bizonyos centenáriumi létesítmények egyelőre nem készültek el. Hogy csak egyet említsek. Budapest legforgalmasabb pontján, a József körút és a Népszínház utca sarkán korábban állt egy postahivatal, amelyet egy éjszakai mulató helyére költöztettek. s az üresen maradt helyiségben palackozott italokat kezdtek árusítani, természetesen csak ideiglenes jelleggel. Minden nap arra felé visz az utam és azt olvashatom a bejáratnál, hogy ezen a helyen a centenárium évében hatalmas önkiszolgáló étterem-bisztró kombinátot nyitnak meg. Tekintve, hogy a sivár hodályban változatlanul kövidinkát és len tükörképe. A tulvilági „útra” fegyverek, használati eszközök nem egyszer emberi áldozatok, de nagyon gyakran kedves állatok kísérték el az elhunytat. Mindebből következtetni lehet a kor életére. A kereszténység ezt a szokást pogány babonának minősítette. tilalmazta és így fokozatosan egyre nagyobb jelentőséget kapnak a feliratok, síílus- történetileg azonosítható ía- ragványok. végül az okiratok. A laikusban jórészt éppen a sírok miatt alakul ki olyanféle kép a régészek munkájáról, hogy az elsősorban kellemetlenkedő kapkodás. Kellemetlenkedő azért, mert (erről lapunkban nem egyszer írtunk) szigorú rendelkezések íriák elő a leletek bejelentését, teszik kötelezővé védelmét. így aztán, akinek szőlőtelepítés, vagy más munka során régi sírba szalad az ásója, könnyen szívja a fogát. Hiszen a régészek kijönnek, kutatnak, elmennek és látszólag nem történt semmi. (Tisztelet a sok kivételnek, akik közül említsük most csak az aparhanti tantestületet, a kölesdi téglagyár kúbikostorigádját. a báta- széki Vázkerámián dolgozott szkrépereseket. a bölcskei állatorvost. a nyugdíjas mado- csai tanácselnököt, egy ugyancsak nyugdíjas pedagógust O zárán, a bölcskei állatorvost, vagy több regölyi tsz- tasot.) A valóság az. hogy a szakemberek egyik fontos munkája a leletmentés ígv is megtörtént. A helyszín, az adatok, a leletek kartotékra kerülnek. Későbbi szelektálás, szakmai, technikai és nem utolsósorban anyagi erő kérdése. hogy milyen formában és mikor iut mód és lehetőség feldől .sózásukra. SZERENCSÉSEBB SORSÚ országokban lóval előbb megkezdődött a tervszerű régészeti feltáró munka, mint nálunk és ezen belül megyénkben is. eevéb üveges szeszt kínál két bánatos eladó, a centenáriumi év még nyilvánvalóan tovább tart. különben már megnyitották volna a tiszteletére megígért önkiszolgáló kombinátot. Másutt is akadnak olyan, tünetek. amelyek azt sejtetik, hogy esetleg még évekre prolongálják a főváros századik születésnapját annyira szeretik a mi Budapestünket, hogy öt év múlva is hajlandók kitenni az emléktáblát egy-egy új épületre, miszerint készült a centenárium esztendejében. Hacsak közben le nem omlik, mint ősszel az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt épülő új székháza. amely egyébként a híresztelésekkel ellentétben nem azért rendült meg alapjaiban. mert éppen .rá akarták helyezni a márványtábdát. miszerint készült a centenárium esztendejében. Aztán nem is gondolná az ember, hogy milyen vidámságot tudnak kelteni bizonyos árpolitikai intézkedések. Soha nem felejtem el azt a szép napot, amikor már túl voltunk a tej- és tejtermékek, a cigaretta és más dohányáru, valamint a gépkocsik adóiának a felemelésén, hogv akkor menynyi jókedvű állampolgárral lehetett találkozni úton-útfé- len. Csöndes derűvel jártak-' keltek mindazok, akik utálták a tejet, meg nem tudtak volna inni belőle egy kortyot sem. Fülig ért a szá.iuk a nemdohányzóknak, akik elv- I Ä magyar régészet nagy alakja. Römer Flóris a múlt század végén már végzett feltárásokat Hampel József szintén. majd tanítványa Wosinskv Mór rendszereseket. Neki volt köszönhető, hogy az eredetileg tervezett ómegyeházi börtönceflilák. majd egy ter- ményraktár helvett a múzeum előbb a gimnázium épületében kapott helyet, később létre jött mai épülete. Utódai (Kovács Aladár. Csalog József. Novak József, majd a jelenlegi igazgató, dr. Mészáros Gyula) ideién előbb roppant szűkösek voltak az anyagi lehetőségek, míg napjainkra fokozatosan javulóban van a helyzet. Azt persze korántse higgyük, hogy álomszerű lenne. hiszen a tervszerű feltárás hosszú évek. sosincs kizárva hogy évtizedek munkája (gondoljunk csak Aquincumira vagy Tácra!) és cseppet sem olcsó. A gyömki avar temető országosan is nagv jelentőségű feltárása például már évek óta tart és még nagyon hosszú helyszíni és belső munkát igényel. A megyei múzeum minden egyes tudományos munkatársa több éves tudományos terv készítésére köteles, melyet a főhatóság számon tart és számon is kér. A legközelebbi ilyen határidő 1975-ben jár le. A VÁRAK. UDVARHÁZAK lakói mindig is gyérebb számban éltek, mint azoké az épületeké. melyek felett — elsősorban anyaguk miatt — hamarabb eljárt az idő. Sokszor nyomuk sincs vagy a puszta nyomok megkeresése is rengeteg időt. előkészületet követel. Egyetlen adalék: a Hunyadiak korában Tolna megyében 600 körüli település volt, természetesen a maiaknál gyérebb lélekszámban. Ezek fele nyom nélkül eltűnt, nagyon nagv százalékuk csak okmányok átnézése. török adólaistromok (defterek) nyomán, rengeteg tereo-beiá- rás révén, a megyeszerte folyó és nagy jelentőségű dűlőnév- azonosítások segítségével határozható meg valamennyire. A legközelebbi múltban volt az a szakmai tanácskozás, melyen eldőlt, hogy több megye összefogása segítségével nálunk is megkezdik az bői nem vettek cigarettát a szájukba, valamint akiket az orvos tiltott el a nikotintól. S akik nem itták a tejet, nem dohányoztak, ráadásul autójuk sem volt. azokkal meg egyenesen madarat lehetett volna fogatni. Lám. nálunk ilyen, látszólag népszerűtlen intézkedésekkel is milyen jókedvre lehet deríteni az embereket. aki nem ismer bennünket. talán el sem hiszi, igaz, akadnak, akik annyira túlzásba viszik a humorizálást. hogy még ott is viccet keresnek, ahol pedig nincs. A minap is valaki kuncogva újságolta, hogy sikerült megfejtenie a tei áremelésének valódi okát. Eszerint az illetékesek már előre tudták, hogy az ötforintos tejet kevesebben fogják venni, mint korábban az olcsóbbat. s tulajdonképpen azért emelték fel az árát. hogy legyen elég pénz hirdetésre. reklámra, amely több tej és tejtermék fogyasztására buzdítja a népet. A magam részéről persze ebből egy szót sem hiszek el. mivel a bennünket naponta bombázó tejreklámokiban még nagy rosszindulattal sem lehet szellemességet felfedezni, tehát ez esetben nincs szó viccelődésről’. Viszont egész éven át szándékosan és fáradhatatlanul kacagtattak bennünket a mi kocogó labdarúgóink. ezért nem lehetünk nekik eléggé hálásak. Ebben is óriási a ilyen irányú kutatómunkát.' Az előkészítő szakasz 1975-ig tart. és a szakemberek csak azután választják ki azt az adott korra jellemző elpusztult falut, mely nem volt túl nagy (hogy feltárása ne tartson egy emberéleten át) és csak közepes mértékben pusztult el. Utóbbi sem közömbösj hiszen említettük, hogy a munka drága, egy hektárnyi., vagy még nagyobb területet szkréperek helyett kis lapáttal feltárni, pénzigényes művelet. A MUZEUM LÁTOGATÓJA ritkábban kérdi, a kellő alapismeretekkel sem rendelkezők azonban annál sűrűbben, hogy .mindezt miért?”. Amíg az ember nem gondoskodik arról, hogy végleg eltűnjön a földről. folyamatos marad a múltat a jelennel összekötő lánc.’ Az idő azonban hihetetlenül felgyorsult. A római kori sarlókban, kacorokíban bárki felismerheti a mai hasonló szerszámokat. Bartók és Kodály korai gyűitőútiainak fonográfjára a mai táska-magnó tulajdonosa úgy néz. mintha őslényt látna. A szabadságharc ágyúinak hatásos tüze néhány száz méterre terjedt. Ma távoli égitestek környékére küldünk rakétákat és nem is egy ember járt a Holdon. Anyáink tanácstalanul vették volna kézé a Kukta-fazekat, melyik tizenéves lánv birkózna meg ma — egv rokkával? A régi. közös konvhás uradalmi cselédházakból (sa.inos) még múzeumra válót sem se hagytunk meg. de cseppet sem lehetetlen, hogy unokáink már ásatsg bagolyváraknak titulálják majd a mai Da- nelházakat. Az egyik a másik utóda azonban, a tejet, vaffv olajat szállító tartálykocsi dédunokáia a római amforának. A régészet a múltat őrzi meg a mának és- a holnannak. ORDAS IVÁN fejlődés, már ki sem kell menni a mérkőzésekre, az ember csak bekapcsolja a televíziós készülékét és kilencven nercen át egyfolytában kacaghat a család " aora.ia-nagyja, hosszabbítás esetén még tovább. Élvonalbeli játékosaink olyan magas fokra fejlesztették képességeiket, hogv minden különösebb . erőfeszítés nélkül kitűhő paródiát tudnak nyújtani, amely látszólag hasonlít ugyan a labdarúgásra, ténylegesen azonban kész kabaré. Az igazsághoz tartozik, hogy ennek a kitűnő teljesítménynek vannak káros következményei is. A nevetés köztudottan hizlal, ezért a labdarúgó-mérkőzések gyakori közvetítése rendszerint semmivé tette a „Megmérettünk és nehéznek találtattunk” címmel zajlott fogyókúrás klub jótékony hatását. A hangos kacagás különben nemcsak hizlal, hanem fárasztó is. feltehetőleg ezért mondott le az év végén a Magyar Labdarúgók Szövetségének főtitkára. A szövetségi kapitánynak a jelek szerint erősebb lehet, a szervezete, mert ő még bítta. Már ennyiből is látható, hogy az elmúlt esztendő különösen vicces volt. olyannyira. hogy néha még a köny- nyünk is kicsordult. Ha jól meggondolom, tulajdonképpen talán csak eav valami volt. amin soha senki sem nevetett: a televízió kabarészínházának ismétlődő műsora. Dehát minden még ebben a humoros országban sem lehet vicces, időnként szükség van a komolyságra is. ÁRKI "V, SÉF Vicces év volt
