Tolna Megyei Népújság, 1973. december (23. évfolyam, 281-305. szám)
1973-12-24 / 301. szám
* Babits Mihály kiadatlan verse gyermekkori telekről FODOR ANDRÁS: KRÉTARAJZ Még ismerős a Holdra fülelő krétával írt falusi éj. Lábam elé meghitten üti árnyát a parti szálfák lándzsasora. Még nem tévesztem el az orgonás közt a kőrisbogaras sövény kaján egérszagát. Elcsendesült, üres a fodrászműhely, de ablakából útra muzsikálnak a mennyezet kék fényharmonikái. Kerékpár surrog kinn a járda mentén. Gazdátlan köszönés talánya mereng a templom köszügyén. Megy az orvos az artézi kútról, ballag a hídon át hazafelé; a békák ühgető hintáin jobbra, balra, fehér szárnyakként hosszan ing kezében két billegő vödör. Könyvről könyvre Babits 1923. elején kezdte írni a Nyugatban Könyvről könyvre című rovatát, kritikai irodalmunknak ezt a szokatlan és kivételes remekét, ami végül saiátos könyvvé áHt össze. „Életet és egységet keresek — ír.ia bevezetőiében — irodalmunk pártákra szaggatottságáról tudomást nem veszek, klikkekre és felekeze- tek>-e nem tekintek. csupán értékre.” Ami kritikai rovatnak indult, voltaképpen napló lett, egy költő és tudós napi olvasmányainak tükre: így látta és ígv kereste az érté- ke+ a háború és vesztett forradalom utáni zűrzavarban az az író. akit csak az érték érdekelt. A sorozat e.gves darabjait később különböző tanulmányköteteibe fölvette, de az egész együtt most jelent meg először, s mindenképpen jotizi eseménye a karácsonyi könyvvásár bőséges kínálatának. j i mennek a végeláthatatlan időbe rendíthetetlen nyugalommal Menni ahogy a csillék Ámulva olvassuk: micsoda gazdag és fogékony szellem, s mennyire friss, mennyire időszerű. ahogy a ió mindig az. „Nem a holnapnak szól. csupán a mának, s a ma sem köszönd meg” — jellemzi vállalkozását. de épp ez a napi aktualitás adja értékét és állandóságát. Mert miközben igyekszik kiszűrni napjai irodalmából az igazi értéket, önmagával is vitázik, nem végső ítéleteket mond. csak véleményét fogalmazza meg, azzal a nem lankadó szellemi fogékonysággal, hogy véleménye módosulhat is. hisz minden gondolat arra ió. hogy új gondolatsort indítson el. A sorozat első két írása a magyar ritmussal foglalkozik (megjegyzései alapvetően fontosak). az utolsó bírálatok arra keresik a választ: ki a magva-? Ami közben van. egy egész világ. Horatius és Bergson, Balassa és Fenyő László, Babits 90. születésnapját a vezető budapesti napilapok, irodalmi folyóirataink méltatásokkal. újraértékelésekkel és ismeretlen művei közlésével ünnepelték. Az utóbbi hónapokban számos, eddig kéziratban rejtve maradt. jelentős verse és prózája került napvilágra. Tanítványának és volt titkárának. Szabó Lőrincnek hagyatékából három tucatnyi vers-kéziratra bukkantam. ennek nyomán más nagy kartársak, mint Hatvány Lajos. Komjáth Aladár stb. hagyatékait is átnéztem és végül a sokáig zárt letétiként Kosztolányi és Karinthy. s mennyi személyes vallomás, könyveken átszűrt élmény, s szavakba mentett valóság. Tulajdonképpen csak most kezdjük megismerni az igazi Babitsot. akiről lassan leválnak a félreértések, a kortársak balitéletei. elfogultságai. Babits tanulmányai de azok a hódolatok is. amelyek legalább annyit ártottak neki. mint a meg nem értés és félremagyarázás. Most értjük meg Illyés Gyula szavainak igazi jelentőségét. aki nem sokkal Babits halála után ezt írta: ..Volt egv pillanat Európa történetében, midőn nyugat szelleme elbillent a földrajzi nyugatról. s Magyarország fölé szállt, Babits feje fölé.” A Könyvről könyvre című gyűjtemény, amit kis megszakítással két évtizeden át írt. azt a Ba- bi'tsot mutatja be. aki fölött Európa napja világolt. s nemcsak műveltségével. 'klasszikus törekvéseivel, hanem a mindennapok iránti fogékonyságával vált azzá. hogy neve gyűjtőnév lett. egy irodalomtörténeti fejezetet jelent, mert egy korszak legjobb törekvéseit testesítette meg. Kételyeivel és ellentmondásaival. Mert ezek is nagyságát, jelentőségét szolgálták, Cfc tartott Széchényi könyvtári Babits ^hagyaték eddig senki által nem bolygatott iratainak alapos átnézése közben új meg új meglepetésekre akadtam. Babits életében a köztudattal ellentétben többnyire több vázlatban és változatban írta meg műveit, a hirtelen ihlet hatására mindenféle keze ügyébe akadó papírfélére róva az éppen kéznél lévő ceruzával. főként verseit. A világháborús és az utána következő években a hozzá beérkező napi posta darabjait használta föl művei megörökítésére. A sokszor rossz és töredező papírra írt ceruzaszöveg rohamosam kopik és gyöngül. Az utolsó pillanatban sikerült a legújabb könyvtár-fényképészeti eljárással, a xerox-szal megörökíteni eddig ismeretlen és publikálatlan kéziratait. Mintegy 60 befejezett, tökéletes verset válogattunk össze abból a 150 darabra rúgó gyűjteményből. amit a legkülönbözőbb helyekről másoltam le. Két külön kötetben fognak megjelenni az eddig ismeretlen versek. Ezekből magyarázatokkal ellátott szemelvényeket már közöltem. A feldolgozás alatt álló versekből. vagy töredékekből ezentúl is közülünk a lap hasábjain, lehetőleg szekszárdi. Tolna megyei vagy dunántúli vona.kö- zású kéziratokat. Ezek még akkor is különös értéket jelentenek. ha mindössze esy- egy versszakkal, vagy pár sorral különböznek az eddig ismert. szövegtől, hiszen Babits lokálpatrióta öntudatának új meg ú.i megfogalmazásait jelentik. Az itt közölt versnek is kétféle változata van. ezekből a kerekebbnek látszót kör- zöljük. Ennek a versnek motívumait más versekben is fölhasználta a nagy költő, az egyiket 1931. évi baiai látogatásakor írt visszaemlékező versében. a másikat pedig a gyerekkori telekről szólóban. Az első világháború szörnyű élménye élete végéig foglalkoztatta és a nagy műtété után röv'desen kitört második világháború még jobban megrázta. Ennek a versnek utolcó versszaka is a boldog és gondtalan gyerekkor mögött fö’sö- tétlő világháború szörnyű látomása: „Ott túl a csöndben száz ágyú szögfezve. De még az évek elfödik azt. Az évek bélelt sáncai alján. Iszonyú robbanások alszanak.” IHÁSZ-KOVÁCS ÉVA: MENNI ahogy a csillék mennek Várpalotánál Menni, ahogy a csillék mennek mikor a vájár már robbantott, s a felszínre hozott szenet lapátolták Aztán ahogy a szénporos arc s az ugyancsak szénnel körülírt két szem, gazdája elindul, ahogy akarásukat lendítik az izmok. Menni, ahogy a csillék mennek, ahogyan menni a legszebb mikor temosdott s magukat puccba vágó bányászok hazamennek vagy ahogy terlysterben sétafikáinak kebles lányok elébe ahogy a Vugy már holnapután . tervezget március pauszpapír egére ■új szenet újabb vágatokat rajzol meg apró szénragyogású szemeket is a szürke batárkák patyolatába Menni a mába jövőbe is ahogy a csillék mennek berakottan alkony elébe reggelek szédítő sugarába megszabott törvényszerűséggel mennek rendben a hever y észre-rendberakott világba lendülnek oda-vissza elválnak találkoznak Hópelyhek csengetnek szembe; szár ’ ’’ szaladnak évek pusztáján át felém; az utcán Muci jön, máslis taknyos, lobogóhajú lány. Rázzák, rázzák a fák a virágot, nem baj, hogy hóból van a virág. Hóból a virág, hóból a pillangó. Szánkók szaladnak az éveken át Micsoda fészerből jöttél te, csengős szán, micsoda éveken át röpitsz? Micsoda álom ez, micsoda vicc? Micsoda fogasról való ez a bunda, •■■■ mely havas illattal tapad a nyakunkba. Illanok a gyémánt-tél mosolyában Évek. évek és róna táj... Vágja a szán szele fülem és orrom... Micsoda nagy madár ül ott a fán? Alszik a falu, a téli Szeremle Hejhó! jár-e a szekcsöi kQmp? Túlcsenget a csend az egész világon Vatták vattáznak mindent körül. Ott túl a csöndben, száz_ ágyú szögezve- De még az évek. elfödik azt Az évek bélelt sáncai alján Iszonyú robbanások alszanak. KÖZLI: GÁL ISTVÁN BÁRDOSI.NÉMETH JÁNOS: A RÉQI UTAK A régi utak berekedtek, eltorlaszolták havak, jegek, csak a Hold csillog ezüst fényben a régi tájon, ahol éltem. Kék ködben áll a. nagy havas hő . a szél a kéményen fuvoláz, füstöl az is. az emlék lángja csillag-szikráit felém rázza. Az a kis gyerek jön felém m ki játszotta a cintányérost tündérvilága hajnalában, mikor az angyalt szállni láttam csillagszórós szép régi éden, ámulok most is a meséden.
