Tolna Megyei Népújság, 1973. december (23. évfolyam, 281-305. szám)
1973-12-24 / 301. szám
Csittráki h eszélgc lések fonöhAz dudás Júlia rajza IIven lehet is’ 32 IIjeti ICUCI elnéptelenedett Baranya megyei falu, amely azóta országos hírnévre tett szert, mivel benne látják — mintegy előrevetítve — a kis települések várható sorsát. Mindez akkor jutott eszembe, mikor a szerkesztőségi gépkocsiból, csak úgy futólag, szemügyre vettem Csibrákot Csibrák: önálló tanácsú község, Tolna megye, dombóvári járás, lakosainak száma 720. Ezek az adatok az Uj magyar lexikonból származnak, melyet 1959-ben adtak ki. A legújabb helységnévtárban viszont már az áll (1970. január 1-j adatok alapján), hogy Csibrákon 584-en laknak. Tehát jócskán megcsappant a csibrákiak száma, de azért túlzás lenne ezt a kis Tolna megyei települést Gyűrűfűhöz hasonlítani. Gyűrűfűt — ellentétben Csibrákkal — nem szeli keresztül az országút, vasúti megállója, de még csak bekötő útja sincs. Talán a csendes téli délutánon teljesen néptelen csibráki utca, meg a sok gangos, zsalugáteres — 3egalább 50—60 esztendővel ezelőtt épült — hosszú parasztházak látványán alapult az asszociáció. Valójában milyen lehet ez a falu? A községi tanács épülete előtt álltunk meg, de hamar kiderült, hogy itt csak kirendeltség van. Félfogadás délután, addig a szomszédos Dú- zson tartózkodik a kirendeltségvezető. Valami „kapaszkodó” azonban mégis kell, így hát az általános iskola lett a következő úticél. Az iskola sem teljes: itt az alsósok tanulnak a részben osztott osztályokban, a felső tagozatosok Kurdra járnak. A napközis helyiség üres — azaz, hogy nem egészen. Éppen itt van a kurdi „anyaiskola” igazgatója, Gálos Béla, meg a helyettese, Kédei Kálmánné. A velük megkezdett beszélgetésbe aztán bekapcsolódik Schumann Gyuláné vezető tanítónő. Nála ideálisabb forrást el sem lehet képzelni. 1949-ben került Csibrákra, bőven volt ideje a falu megismerésére. Tőle tudtuk meg, hogy a második világháborúig svábok laktak itt. A kitelepítések után talán ha öt család .maradt belőlük. Helyükre Békés megyei szegény emberek meg felvidékiek jöttek. — Most mivel foglalkoznak a csibrákiak? — A téesztag kevés, főként Dombóvárra, meg más városba járnak dolgozni. Este a félötös és a félnyolcas vonatról nap mint nap egész „pro- secció” jön. Néhány éve ide telepítették az erdőgazdaság fűrészüzemét, sokan ott találnak munkák Schumanné szemmel láthatóan Örül a fűrészüzemnek. Amióta az megvan, az "iskola napközit kapott, de napközis az óvpda is. A szülők pontosan fizetik a gyerekek után járó térítést. Mi tagadás, szépen berendezték a napközis termet, érthető, ha a legifjabb csibrákiak szívesen maradnak itt délutánonként. Sokszor úgy kell őket hazaküldeni,, Úgy tartja Csibrák neve a svábosan ejtett „Csípd rák!” kifejezésből ered. Tudományos alapja ugyan nem sok lehet ennek a szófejitésnek, annyi haszna mindenesetre van, hogy megőrzi az egykori őslakosok .r«v- lékét Kevesen vannak. Schmidt Ádám, meg a felesége — mindketten jóval túl a hetedik X-en — az iskolával szemben lakik. Az inkább barátságos, semmint ellenséges kutyaugatásra a hátsó udvarból jön elő az öreg Schmidt Ádám. A karján lévő néhány fahasábot lerakja a fészerbe, aztán tessékel befelé. A nyitott kéményű konyhának kettős ajtaja van: külön nyílik az alsó, külön a felső része — mintha középen kettéfűrészelték volna. Innen jutunk az „igazi” konyhába. Bemutatko-. zás után mindjárt be is ütöm a fejem egy, a mestergerendáról lógó vászonzacskóba. Tört paprika szárad benne a holnaputáni disznóvágásra. A családi eseményre más jelek is utalnak. A falra keményre fújt, kiszárított kacsabegyeket akasztottak, előkészítették a kék zománcos véndőt is. Az ágyra terített szalvétán lángos- tészta kel, Schmidt néni pedig egy cseréptálban készíti a túrós kalácsnak valót. Az ablakon lassan szivárog befelé a téli alkonyat korán érkező sötétje, és a sűrűsödő homályba bele-belekap a tűzhelyben izzó kukoricacsutka vöröslő fénye. A kelt tészta, a sülő kalács illata, a szentek barnuló képei, a tüsténtkedő Schmidt néni sok ráncú szoknyájának suhogása, a falon játszó árnyékok, a gyékényszékek nyikkanása — falusi délutánok régen elfelejtett hangulatát varázsolja az alacsony parasztházba. Schmidt Ádám a kilenc gyerekről beszél, akiket felneveltek — és akiket várnak a disznótorra, de karácsonyra mindenképpen, az egykori kis fűszerkereskedésről, melyből csak az adósok könyve maradt. A „Számolás-mérés” feliratú irkában sok név máig áthúzatlan, most már úgy is marad. Mielőtt elbúcsúzok, Schmidt néni elmondja mit álmodott az éjjel: Két ember jött hozzájuk: az egyik írt, a másik pénzt hozott Úgy látszik, az álomnak csak az első fele teljesült, Áz egykori épk°“égház£L hogy elkezdjük a beszélgetést Nagy László ki- „endeltségvezetővel, mikor negyven év körüli, ' munkáskülsejű férfi nyit be az irodába. Váczi István kettős céllal jött: egy műanyag búrút hozott, amit lefújt a szél az egyik utcai lámpaoszlopról, meg a „különélési papírt” tölteti ki a tanács kép viselő jéveL A budapesti Hőtechnikai és Szigetelő Vállalatnál dolgozik már három éve. Előtte tizenkét esztendőt húzott le az erdőgazdaságnál. — Miért hagyta itt a falut? — Négytagú a család, kell a több pénz. A vállalatnál a családi pótlékkal 4000 forint is összejön. A feleségem itthon van a két gyerekkel. Telente disznót vágunk, vihetek magammal egy kis kosztot. így aztán hetenként száz forint költőpénz elég. — Nem gondolt még arra, hogy elköltözzön, közelebb a munkahelyéhez ? — Nem. Csibrákon lakom 1946 óta, a szüleim itt is élnek, így hát én csak ide kötődök. Az eljárás nem nehéz, vállalati busz visz bennünket Váczi l6tván pénteken jön, hétfőn megy. Sokan vannak így Csibrákon. És akik itthon maradnak, hogyan élnek? — Mint más faluban — válaszolja Gábor László. — Pillanatnyilag 590 lakosa van Csibráknak. A kultúrházban hetenként kétszer filmet vetítenek, a könyvtárban 2014 kötet közül választhat a 121 beiratkozott olvasó. — Mi volt a művelődési ház; legutolsó rendezvénye? — A búcsúi bál, júliusban. — Sok személyautó van a faluban? — öt ! — Tv? i — Majd minden háznál. 1 — Hány ház épült az utób* bi időben? — 1971-ben és 1972-ben üsz- szesen kettő. — Hány dőlt össze, hányái bontottak le? — Amióta — úgy 10—15 éve — g2 államiakat eladtuk, egyet sem. — Megtalálták-e a helyüket, akik annak idején ide települtek? — Aki itt maradt az beú illeszkedett a többi elment. — Eseményszámba menő dolog történt-e mostanában? — Ilyesmiről nem tudok. — Mi a falu legnagyobb gondja? — Az ivóvíz. A két artézi kutunkból egyre vékonyabban folyik. — Véleménye szerint van-e Csibráknak jövője? — Azt hiszem igen. Nagyon sokat segített rajtunk a fűrészüzem. Most hetvenen, a bővítés után pedig — tavasztól — több mint százan dolgoznak majd benne. MinilpnLi akit Osibrákról, aUnaenKl, a íalu jövőjéről kérdeztünk, a fűrészüzembe kapaszkodott. Igaz, mást nem is tehettek. Nem példálózhattak azzaL hogy a munkaképes férfiak jelentős része hetenként vagy naponként máshová jár dolgozni, másutt keresi a családnak a kenyeret. Mert tudják, az a törvény- szerű, ha először naponta, hetente, aztán pedig véglegesen elmennek. Van-e Csibráknak jövője? Erre a kérdésre majd a* Idő adja meg a végleges ««lant GYURICZA MIHÁLY Népújság 7 tm. «MM&ber M, Belénk ivódott a háború. Állandóan közöttünk van; elgondolkoztat harcra késztet. Korunk sajátossága, hogy harc ma már nemcsak háborúban van, hanem békében is. Harc a háború ellen, harc a békéért A háborúban használt fegyverek pusztítanak, az ember ellen vannak, a béke fegyverei az embert szolgálják. A háború fegyverei átalakíthatok. A puskával lehet vadászni, célba lőni, a tankokból lehet traktort csinálni a repülőbomba helyett turistákat szállíthat, az atom villamos energiát termelhet, a helikopter műtrágyát szórhat, a roham- csónakon kirándulhatnának a vízíúttörők, a laktanyákból iskolákat, művelődési központokat, kórházakat, bölcsődéket, óvodákat lehetne kialakítani— Hogy mikor lehet szórakozásból célba lőni hadípuskák- kal...? Nem tudom. Egyet viszont tudok: a népek előbb vagy utóbb, de kikényszerítik a békét. Mert a népek élni akarnak. Teljes békében, békeharc nélküli békében. Nem új gondolatok ezek. Minden ember végiggondolta már százszor, ezerszer és még legalább ennyiszer elgondolkodik ezeken. Annyiszor jut eszébe a háború és béke, ahány, szór a háborúval találkozik: akár filmen akár, a távé képernyőjén, akár az újságok hasábjain. Bennem is egy újságcikk indította el a gondolatsort. Az újságot magyarul írták, Kanadában nyomták az ottani haladó szellemű magyaroknak. A helyesírás mar megkopott, de a cím így is felit»1 ti az érdeklődéit? *Saáaté Margit miyn/í tfatetí b&öte éöesofljé'j. Halott hősök édesanyja. Egy asszony, aki minden fiát sirató kanadai anya kserűségét, bánatát magára vállalta. Roppant lehet a teher! És ráadásul az övéi is! Nyolc gyermeke harcolt a kanadai hadseregben a második világháború idején. Nyolc gyerekétől várta a tábori levelezőlapot és nyolc gyerekéért rettegett: mikor hozza a postás a hőn halálról tudósító táviratok Két fia európai katonai temetőben nyugszik. A hetvennyolc éves Szántóné a legmagasabb kitüntetés, a hős fial jogán, minden hős édesanyját képviselve, Roland Mltchener főkormányzó és Pierre EUiot Trudeau miniszterelnök kíséretében jelent meg a hősök emlékműve előtt És most átadom a szót a kanadai újság, az Uj Sző tudósítójának: „Az ünnepélyt gyönyörűen közvetítette a televízió. Szívet tépő jelenet volt, amint Szántóné Jobbján a íőkormányzóval balján a miniszterelnökkel, megkoszorúzta a hősök megrendítő«» csodálatos emlékművét, ami után elhangzott a gyáaskürt megható dala. Szántóné nagyasszony az ettfkar legnagyobb nyugat-kanadai magyar kolónia, Békevár (Kipling, Saafcj lakosa. Hősi halett fiairól neveztek el kanadai (seskatehewt»- fli) öblöt Szánté Bay-nek és egy szigetet ftmwtp tslarhlnak," Két hős fia így él tovább, Mindkettőből élő emlékmű lett, BfflrSkük Sfcöl, másikuk sziget formájában emlékeztet as emberiség legvéresebb háborújába, amikor bombazene kíséretében énekeltük,’ „Békesség föld ín az embernek,'' JSljött a '.éke. Har-eak árán, , Ut marad a U&mk i Szubjektív torok A hősök édesanyja
