Tolna Megyei Népújság, 1973. december (23. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-24 / 301. szám

Kicsi élet a pusztaság közepéi r — A közleményből megtud­hatjuk, hogy a paksi erőmű f építését folytatják. • Csámpánál még futóhomok- ra szalad az autó, beljebb, közel a Dunához a fekete föld lösszel váltakozik, s helyen­ként nagy foltokban vörös agyag, majd kövecses föld tű- ' nik elő a széltépte bozótosok alól. A puszta, most valóban puszta. A téesz-major körül is inkább a nagy munka elősze- le érződik, mintsem a silósá- vanykás illata. BELAZ gépnek szaladt el az első kereke. Itt áll az is­tálló sarkánál, az első félten­gely alá emelőt tettek: javít­ják. Ólajos, fekete ruhás em­ber fekszik a fagyott föl­dön. Ö már építője az erő- ; műnek. Az első? Vagy a századik? * Utak és utak. A legrövi­debb, szem jelölte irányban ■ elindul az első autó, Utána megy a második, a tizedik, a századik. Az ötvenedik után már egy kocsi követ kell a kátyúba hordarti, a századik után már száz tonna követ — és a hét el sem múlik, máris kész az út. Olyan, mint a hatos számú — szélességben- még annál is szélesebb, és teherbírás szempontjából is megelőzi. Ide út kell, ame­lyiken tíz keréken, húsz tort- ■na legalább negyven kilomé­teres sebességgel gurulhat. A gumikerék mindent felőröl- tömörít. Ha útjában van egy halom, amely miatt lassítani kell? Sietve küldik a dózert, fél óra alatt eltolja az utat — egyenesre, már amennyire egy felvonulási utat lehet egyenesre építeni. A lényeg, hogy az út hullámzása olyan legyen, hogy a kocsi hosz- szúsága, a tengelytávolság és a hullámzás valarAilyen ta­pasztalati összefüggésben le­gyen, azzal a céllal, hogy a tengely, a rugó ne törjön, ha­nem alkalmazkodjon a talaj­hoz. Az utak hosszát most csak becsülni tudom. A sze­mélygépkocsival fél órát haj­tottam második sebességgel, folyton köves úton — a pusz­tában . keresztül-kasul. Az út egyébkén^ Csámpáról az építkezés kezdetéig már kész, ez betonból van, szilárd, nagy teherbírású. De forgalom nirfes rajta, egy-egy személy- gépkocsi igyekszik a pusztá­ba. Hérő-jelölő embereket visz. • Á rév. Tíz éve, vándorhorgász ko­romban jártam erre, akkor egy erős ladik szolgáit az átkelőknek víziedényként, öreg ember volt a révész, ma­szek szolgálatban állt, a fe­lesége kérte számon tőle, mennyi embert vitt át. meny­nyit hozott. Aztán lett egy komp. Szép, helyre kis komp. Ä lovas kocsi elfért rajta, a személygépkocsi is, de annak a fölhajtása körülményes, nagy hozzáértést kívánt. A komphoz járó út most is jó. A víziedény telel, a révész is — talán fát vág a túloldalon az ártéri erdőben, idehallik a csattogás. A komplejárónál áll még a feszület. Töviskoszorús Krisz­tus nézi a vizet, ahol vagy száz éve búcsúsok mentek az örök üdvösség mezejére. Itt­hagyták a vizet, amely ugyan mindig más, de rendre szedi az áldozatokat. A nyáron is. A révállás alatt fogtak ki egy hullát — ruha nélkül volt a szerencsétlen. Most valamifé­le filmesek forgolódnak a feszület körül. Háromlábú állványukat, hol a víz, hol a puszta felől állítják le. Rá­szerelik az állványra a gépet, aztán lesik a rtapot, hogy fil­mezni tudjanak. Ügy látszik, film készül az első kapavá­gástól — az erőmű kulcsának átadásáig. • Volna itt filmezni való elég! A puszta elsősorban. Annak is a kellős közepén — ha jól mértem —, áll égy fake­reszt Fából faragták. A fa még most is ép, nem korhad, az erezetek közül a puha részt centi mélyre kihordta az idő; de állja, legalább kétszáz éve a Dunáról fúvó szelet, a Paks felől jövő vihart. A terület leginkább birkák által volt hasznosítható. Kóró, cseplész, kökénybokor, gya­logbodza, tövisek száz fajtá­ja él itt. Ezek a növények is útjában1 vannak az autónak, az építkezésnek. Kórógörgete- geket hajt a szél, mindig na­gyobbra, mindig nagyobbra növelve, s egyszercsak fenn­akad a kitűzőkarón, vagy be­gurítja az ÉPFU-sok állásába, ahonnan nagy póznával hajt­ják tovább, tovább. Áll itt még egy öreg; be­dőlt oldalú, valamikor jó vi­zet adó gémeskút is. A kút­hoz nem vezet már út, jelezve, vize sem iható, meg nincs is, aki igya. — Idelátszik a gló­bus. Víz, ivóvíz már van az építkezésért. Ássák a csatornát is. Mi­lyen csőnek, mi célból, per­sze meg lehetne tudni, de az utánjárás fél napba telne. Elégedjünk meg azzal a fűm­re való látvánnyal, ahogy a gép ásta esatorrta keresztez! a ki tudia hány száz éves dűtő- utat. _ K A kitűzést az énítészjeRJf- teknek az első évben tanít­ják. Bár az egyiptomi derék­szögelés néven ismert mód­szer is megbízható, itt szórt­ban műszerek tucatja szük­séges ahhoz, hogy egy épület­nek a helyét pontosan kije­löljék, meghatározzák a szint­jét és így tovább. Előbb azonban a kitűzéshez helyet kell csinálni. Közei a Dunához; a vala­mikor majdan hűtővíz-dveze- tő árok — olyan széles és mély, mint a Sió Szekszárd- nál — adja a földet a töltés­hez. Először elhordták az erő­mű helyéről azt a földréteget, amelyre nem ajánlatos építe­ni, s utána a „gödröt" teletöl­tik épületet hordozó földdel. öt percenként billentenek a tehergépkocsik. A baggerok szünet nélkül harap ják-mar- ják a földet, rakják tucatnyi ÉPFU-kocsira. Most egy vona­lon közlekednek. Csak itt van élet. Az út elején a bag­ger mozgó nyaka, a végén pedig a, lánctalpas traktorok füstje acija az irányt. Itt ta­lán még a fordulókat sem számolják. Hisz kobozni Íe3 hét a kiásott gödröt is, rúeg a feltöltöttet is. Egyébként is a „megmozgatott" földet nem kocsiszám mérik, hanem 1Ö0, meg 1000 köbméterben. Ügy mondják, eddig több; mint 40 millió forint körül áll az erőmű számla kiadási ol­dalán, s ennek háromnegyed részét földmunkáért fizették ki. • A konzervgyári borsócsép­lők mellett is visz egy ideig­lenes út az építkezéshez. . Ttfi nem baltával vágták az aka­dályt, a csalitot. az erdőt, ha­nem dózerről. Kitoltak minJ dent a dűlőútról, tizenkét mé^ térré áll egymáshoz a két úí-J szélességet jelző karó. Egyébként még nem lehet fellelni a leendő erőmű alap­ját, kéményének, vagy gépJ házának alapozását. Messzá van még az! Itt még csak el­kezdődött a munka. A purz-J taságban alig több, mint kát tucat ember dolgozik. Tél van. Akinek föl is kellett vol­na már vonulni, az új évet várja. Ünnepek előtt vágyó-ki — az építőknél nem szokás csip-csup erőkkel vwawlni. Ha menríek, mennek százan, üze­mi konyhával, melegedővel hordozható latosával, iroda: bédéwtí. Á tavasszal kezdődik malii az igazi munka, az erőmű-ép#1 Sás folytatása ^ m Azaz a mardba Hüfris ma#5 kezdődött. Pakson, a v««*S*u tér fölötti tetőn naftr házafeaS építenek. Pofigon-pene! fifaati készülnek. A ffüvanujfis «ÉfcJ jSra lesznek ezsfc ae dpSteteÄ is, már a tavnsSBg laWiatéte: A felvonulási láili liwdl ellátni a hat-hét knométer tá­volságban dolgozó gépekig. A3 autök övege a tÉvoBMl meg- megcsiHan a sápadt iftmWiiF- ben. Itt a házépítők nem ve­szik tudomásul társaikat. Bd is egy cég, az Is. 1W H embe­rek dolgoznak, ott is. Ht is tudják ml a föladat, ott ts- Váfehoí azonban tudják és számon tartják: M, mikor ST1 munkába, metvik cég mennyi erővel és mikor vonul az építkezésre. A Wkfitéteren, a nagy munka szfrrhHvétffl hét kilométerre, nAánv sztB n ögyzetméterrfvj területen ta* Tán ötvenen do3goww»k — a Duna mentén, a j*jwr+a»á«iv>tr, R—19 hektárnyi területen, táaf huszonötén... Mi lesz itt egy év utóvá? PÁLKOVÁCS JK*0 ! r A T£U TÁJ M. Érdi Judit rajza A mama egyedül ül az utolsó pádban. Furcsa,’ ” nyújtott hangon a karácsonyi éneket kántál­ja: Szeelid szemed úur Jézus joói látjaa min deen vétkemet... A mama vétke! Mi lehet a vétke? Szürke kendőcskéje lazán billeg a tarkóján, a teste egészen elernyed, átszellemültem fohászkodik, s no­ha sosem volt vallásos, a karácsonyi, húsvéti isten­tiszteletet megszokásból végi gimádkozza. „Tudja is­ten, valahogy úgy megkönnyebbülök” — mondja, és apró lábait kapkodva szalad haza a kacsái, disz­nói ás ecetes uborkái közé, hallgatná a papa dodógé. sót. A mama száján ritkán jön ítí a köszönöm. Első fizetésem száz forintját a padláson siratta meg. Könnyet adott minden fillérnek, s aztán úgy tett, mintha nem is kapta volna. Pedig vártam, s ma­gamban sürgettem: hát mondjon már valamit, leg­alább azt, hogy jólesett, vagy ilyesmit. De semmi. Elém tette a habart babot, s sorolta, hogy fél év alatt kit temettek az utcából. A mama nem tudja, hogy Japánban a hegyek között csontvázak viríta­nak, hogy Mexikóban jeltelenül fekszenek az éhes vándorok halottad a kaktuszok alatt, a mama nem olvasta a Szíriát oszlopait és néki Iszaak Bábel ugyanannyi, mint Le Courbousier. A kútnak jó a vize, a nyugdíj kielégítő, a körtét nem bántotta a fusáiáum, a tetőn épek a cserepek, Zotyi levetett bakancsa nem szorítja a papa lábát, s az unokák diplomaosztáskor kezet fogtak a rek­torral. Zotyi persze még azt sem jelentette be. hogy nősül. Egyszerűen beállított egy halk szavú, hosszú lábú lánnyal, s ezzel részéről a dolgot letudta. Az­óta enyhén szólva, feszül közöttük a viszony „mi­lyen gyerek az ilyen, aki így viselkedik a nagy­szülővel” — s csák hümmögünk: nem való. de azért irigyeljük, hogy megtette azt, amihez nekünk íbisz­ből. hagyománytisztel étből nem volt merszünk, s szükségünk volt az öregek beleegyező bólintására. A hálát az idő hozza. Csak később, mikor már úgy-ahogy megállapodik az ember, berendezkedik az életére, akkor futnak elébe a régi doígad. Addig nem, addig csak rohanni szeretne, sietve végig­csinálni minden részletet, ami lehetséges a végesre méretezett időben. S nem gondol rá, hogy ő is tar­tozik valakiknek adni: mert, hogy vagyok, az olyan természetes, s hogy kapok, az olyan mindennapi és megszokott. Aztán egyszercsak a lányunk fésül­hető hajasbabája eszünkbe juttatja Kócbabát, a vil­lanyvonat a hajtható abroncskarikát. A mese a mesét, a Télapó a szárnyas angyalkát, és hogy hiába lestük, hogyan repül be rózsaszínen és könnyedén a csukott ablaküvegen. ügy nem szeretjük mi valahogy kimutatni az ér­zéseinkéi. Takargatjuk, féltjük, zárkózottabbnak mutatjuk magunkat, mint valójában vagyunk, s meglep, ha valaki szomjasan az igaz, őszinte be­szédre egyszercsak kitárulkozik. Faarccal átnézünk az ismerősökön, udvarias bájcsevegést folytatunk a távolabbi rokonnal, a félig-meddig baráttal, szom­széddái, munkatárssal. Mert nincs szükségünk egy­másra. Fölösleges batyu a más terhe, minek meg* osztani örömet és bánatot, ha a beszéd úgysem segít A hála is már csak amolyan jelzésíéle. Legfel­jebb egy kurta köszönöm, szemmozdulat, kézszorí­tás, s a könny már érzelgősségnek számít. Pedig legbeiül ott lapul az „isten vele” uéaikék »agy­kendője, s a kórházi paplanok alatt, a jutalom- borítékok ragasztása peremén, az ünnepi üdvözlő­lapok bélyegén, ott ahol szíves»eget kaptunk, egy picike előnyt Mert azért mindenütt van egy csipet­nyi hála. Szép magyar nyelvünk tudja rá a sza­vakat. csak a nyelvünk nem engedelmeskedik oly­kor. De hát tényleg. Kinek is legyen hálás az, kinek sohase kellett a szomszédba szaladni egy kis sóért, egy bögre lisztért, vagy egy szál drapp cérnáért. Az, akinek nem kell egyáltalán lekötelezettséget éreznie senki iránt, mert nem szorult rá, hogy szolgálatot kérjen és másoknak szolgálatot tegyen. S azok a szegények, akikből teljességgel hiányzik ez a fajta érzés, mert nem tanították rá, mert nem tapasztal­ta, s a hálás neki csak a munka, a sok pénzt hozó. Hagyjuk őket. Talán majd az idő. A helyük ott van nekik is a húsz év múlva meg­terített asztal mellett. Mint most. akkor is egymás mellett szoronganak majd a bölcsek és az ostobák, a hazudósak és őszinték, a becsületesek és széltolók. És örülnpk annak, hogy élnek és nem halottak, bort isznak és kenyeret törnek, ha lesz. aki adjon nekik. A mama még minden ebédkor emlékszik a jegyes kenyér korpaízére a papa karján az ing repesz- ej tette sebet takar, s tán ez teszi, hogy a mamának muszáj elmenni valahova hálálkodni a meleg szo­báért, az egyszemélyes ágyért, a huszonegyedikS nyugdíjért, a villanyvilágításért és a bő termésért U VARGA MÁRTA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents