Tolna Megyei Népújság, 1973. december (23. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-19 / 296. szám

A szakosított állat tenyésztési telepek

gazdasági helyzete

ÍL AZ 1971—73-IG TARTÓ IDŐSZAK

Az előbbiekben vázolt és kezdeti időszakra jellemző igen erőteljes fejlesztési ütem

1971. évtől kezdődően szinte , teljes mértékben megtorpant. Ennek gazdasági okait több tételben jelölhetjük meg:

— Mindenekelőtt alapvető és döntő oka volt, hogy a megkezdett beruházások túlfeszített mértékben terhelték a mezőgazdásági üzemek . —, különöseit a termelőszövetkezetek — felhalmozási alapjait.

— A saját fejlesztési pénzügyi források képződése mesz- sze elmaradt a megkezdett beruházások folyamatos és tényleges forrásszükségletétől, mert ugyanakkor a jövedelemszintet is változatlanul tartani vagy legalábbis lassú mértékben növelni kellett.

. — A kivitelezés igen sok

.anyagi-, műszaki nehézségeket technikai és technológiai, valamint munkaszervezési problémát vetett fel, melvek- .nek megoldásához szükséges szakismeret többször hiányzott.

— A beruházás kivitelezése közben bekövetkezett árváltozásokkal a legtöbb esetben nem számoltak és ezek a körülmények tovább sűlyosbí- .torták a beruházó termelő- szövetkezetek. vp°v állami gazdaságok helyzetét. amelv eredTnóT,vromlásban. hitel- és fizetéskéotelenségben, feüesz- .'tési alaphiányban nyilvánult

meg.

! — A kefeiezetlen beruházások állománya rohamosan 1 növekedett és éz sokkzbr fáén sú'vos belső feszültséget okozott.

— Nem utolsósorban közrejátszott az állami támogatás mértékének 20 százalékos Csökkentése és egyéb intézkedések. amelyek a fejlesztési ütemének fékezését, a megkezdett beruházások mielőbbi befejezését célozták.

Ebben az időszakban négy megyében összesen 18 szarvas- marhateleo és 2 sertésteleo beruházását kezdték meg, és a korm. határozatnak megfelelően előtérbe került a szarvasmarhatenyésztés intenzív fejlesztése, illetve korszerűsítése.

A mezőgazdasági üzemek feilesztési döntései és beruházási polit!káia — az előbbiekből kitűnően is — erre irányult.

Külön kiemelendő Zala megye helyzete, ahol 14 szakosított szarvasmarhatelep be- 'ruh ázását határozták el, az előbbiekben már említett természeti. közgazdasági adottságoknak megfelelően.

III. AZ ÁLLATTENYÉSZTÉSI TELEPEK HATÉKONYSÁGA

Az állattenyésztő telepeket létrehozó mezőgazdasági nagyüzemek többsége beruházási döntéseikben és azt alátámasztó gazdaságossági számításaikban a telepekkel maximálisan elérhető termelési, pénzügyi és gazdasági eredményeket — tehát a lehető legkedvezőbb hatékonyságét — vették számításba. A beruházások megvalósítására ösztönzött egyrészt az igen kedvező állami támogatás, hiszen minden- 100 forint építési beruházás költségéből 70 forintot, minden 100 forint technológiai gépi berendezés költségéből pedig 47 forintot az állámi költségvetés viselt, másrészt a jr."—•—elérhető gazdasági hatékonyság és

a fejlesztés tényleges szükség- szerűsége teljes mértékben indokolta a beruházási döntést.

A mezőgazdasági üzemek ilyen irányú fejlesztési politikáját tovább ösztönözte a beruházási hitelek igénybe vételének rövid törlesztésben és rövid megtérülési időben kifejezett versenyszerű rendszere is.

A bevételi hivatalok az elvégzett pénzügyi revíziók keretében több mezőgazdasági üzemnél megvizsgálták a legalább egy éve üzemelő állattenyésztő telepek tényleges gazdasági hatékonyságát. Általános jellemzőként meg kellett állapítani, hogy a beruházási döntéseket alátámasztó gazdaságossági mutatók, termelési paraméterek messzemenően nem teljesültek.

NéhánV döntő tényezőt kell megemlíteni:

— A megvalósított termelési kapacitásokat igen jelentős mértékben nem használják ki, a férőhelyek kihasználatlansága általánosan 25—30 százalék, de egyes helyeken 40— 45 százalékot is eléri.

A termelési költségek között a legnagyobb hánvadot kéoviselő takarmánvozási költségek 30—50 százalékban nagyobbak a gazdaságossági számításokban előirányzottaknál. A költségtöbbletek egyrészt a takarmányok összetételének változásából és ehhez kancso- iódó árváltozásból, másrészt a fajlagos mennyiségi felhasználás növekedéséből származik..

Az összetételváltozás a ta- kárfnánvfánok ragyobb részben történő felhasználásával függ össze.- í ■jóCis'iofieí»-. •

— Az állandó és változó termelési költségek megváltozott arányát több mezőgazda- sági üzem nem vette számításba. A beruházás következtében a holtmunka felhasználási aránya igen nagymértékben- megnövekedett, tehát ezzel aránvosan az állandó költségek is emelkedtek, ezt nedig csak a kapacitások teljes kihasználásával lehetett volna ellensúlyozni.

— A költségek összetételének megváltozása és növekedése, valamint a ténylegesen alacsony fajlagos termelési mutatók együttes hatásaként a telepek termékeinek önköltsége a legtöbb helyen igen magas és messze meghaladta az előirártyzott önköltséget.

— Mindezek következtében a telepek tervezett jövedelmezősége és a tervezett megtérülési idő irreálissá vált, sőt egyes mezőgazdasági üzemeknél a beruházott állattenyésztő teleppel tartós veszteségforrás képződött.

Általános problémának

mondható az állattenyésztő telepek tartós fqrgóeszköz- szükségletének naturális biztosítása és a forgóeszköz, növekmény finanszírozása fejlesztési hiánya a kapacitások; alacsony kihasználásával függ össze, a megfelelő és szükséges összetételű takarmányhiány pedig többször ellátási nehézségeket idézett elő és a kedvezőtlen termelési eredmények okozójává vált.

Több beruházási döntés fejlesztési, pénzügyi mérlege, vagy egyáltalán' nem foglalkozott a forgóeszköz-szükséglet pénzügyi fedezetével, vagy a tsrtós forgóeszköz-növekményt hitelből számította finanszírozni, a saját fejlesztési források elégtelensége, illetve túlfeszített, leterhelése miatt. Nem utó1 sósorban a tech- nolóetei füveiéin, a szakképzettség és a szakképzett vezetéshiány is közrejátszott a kedvezőtlen pénzügyi és gazdasági eredmények kialakításában. Vizsgálataink során jó néhányszor meg kellett állapítani, hogy a szakosított állat- tenyésztő telepek dolgozói egy év alatt kicserélődtek, technológiai fegyelmet pedig csak állandó begyakorlott dolgozókkal lehet elérni, arányos kereseti és jövedelemszint biztosítása mellett.

IV. AZ ÜZEMBE HELYEZETT TELEPEK PROBLÉMÁINAK RENDEZÉSE

Az előbbiekben vázoltakat összefoglalva, megállapítható, hogy a szakosított állattenyésztő te’enek egy részénél a megvalósítással és üzemeltetéssel kapcsolatos hiányosságok. a takarmányozási problémák az elégtelen szakemberellátottság, a benépesítés hiányai jelentős termelési kiesést okoztak és emiatt az elvárható hozamok nem voltak realizálhatók, következményképpen pénzügyi feszültségek keletkeztek. A gazdaságos termelés folyamatos biztosítása érd »kében a közelmúltban a MÉM—PM és az MNB együttes megvei bizottságai a fennálló beruházási, gazdasági és pénzügyi problémákat felmérték és a megállapítások alapién a szükséges intézkedések megtételére javaslatokat dolgoztak ki.

A megyei, bizottságok felméréséből egyöntetűen és általánosítható modort a következők, .foglalhatók össze:

Az állattenyésztő telepeket kiegészítő és járulékos létesítményekkel kompletté kell tenni. Ehhez tartozik a takarmánykeverő, tároló és szárító berendezések megépítése az egyenletes jó minőségű takarmány biztosítására.

A telepeken termelődő trágya tárolása és hasznosítása a trágyakezelési rendszer kialakítása teljes mértékben megoldatlan. A tervezés és kivitelezés időszakában úgy a beruházó, mint a tervező, csak a trágya eltávolításával foglalkozott, higéniai, környezet- védelmi követelmények kielégítését nem vették számításba.

Az üzemelés során a technológiai rendszer több teleA Főv. Óra- és Ékszeripari V. szekszárdi gyáregysége technikusi alap- képzettséggel és időelemzői vizsgával rendelkező dolgozót keres NORMÁS MUNKAKÖRBE.

(283)

Vizsgával rendelkező nyugdíjast,

kisegítő gépkocsielőadói munkakörbe felveszünk.

Jelentkezni lehet a szövetkezet munkaügyi csoportjánál. „Szakály testvérek” Építőipari Szövetkezet, Szek- szárd, Rákóczi u. 15.

(334)

pen nem vált be, ezért azok kicserélése egyes helyeken módosítása, illetve rekonstrukciója feltétlenül szükséges.

(Mindezeket újonnan induló beruházásként kell kezelni, és a pénzügyi fedezetet — a támogatási jogszabályokban előírt feltételek teljesítése

esetén — 50 százalékos beruházási támogatással és hitellel kell elősegíteni. A fennálló pénzügyi feszültségek levezetésére elsősorban a forgóalaphitelek prolongáció- ját kell alkalmazni, vagy a fejlesztési hitelek törlesztésére az állattenyésztő telepek tárgyévi amortizációját lehet felhasználni, végül 1973—75. években esedékes fejlesztési hiteleket későbbi évekre lehet átütemezni.) Az átfogó gazdasági és pénzügyi intézkedésekkel biztosítani kell a szakosított állattenyésztő telepek végleges gazdaságos

üzemelését úgy. hogy a mezőgazdasági üzemeknél az eddig felmerült feszültségek megszűnjenek, és a jövőben a beruházások stabil gazdasági bázissá váljanak.

Dr. Búzás József

mg. osztályvezető

PM Bevételi Főigazgatósága

Területi Igazgatósága, Pécs

Bőséges piláf«*! ígér az ünnepeKre a húsipar

Az állatforgalmi és húsipari vállalatok felkészültek a lakosság ünnepi hús- és húskészítmény-igényének kiélé g í- tésére; az ipar zökkenőmentes és bőséges ellátást ígér. Az év végi ünnepekig 220 000. sertést és 12 000 hízómarhát vágnak le és dolgoznak fel. Ezzéi kielégítik a megrendeléseket, elegendő mennyiségű húst;, és húskészítményt . adnak g belkereskedelemnek. Az elmúlt év hasonló időszakában 580 vagon sertéshúst vásároltak a fogyasztók, az idén pedig.,613 vagon áru áll rendelkezésükre, emellett még 60 vagonnal több marhahús és kereken 50 vagonnal több húskészítmény vár eladásra. Mindent egybevetve az idei ünnepekre 15 százalékkal több húsárut ..küldenek. a boltokba.

Jónak ígérkezik a kocsonyahús-ellátás. Az értékesítésre váró mennyiséget az .ipar.-„további 20 vagonos szállítással egészíti ki az ünnepiek előtt. Húskészítményekből — virsliből, gépsonkából, füstölt húsból — az ipar, annyit Szállít, mint amennyit a ; kereskedelem az ünnepekre megrendelt és így nem lesz fennakadás az ellátásban. A tőkehúsrelíátást Budapesten és vidéken friss húsból biztosítják. Budapestén szilveszter előtt 28 vagon virslit küld az ipar az üzletekbe, három vagonnal, többet, inint egy évvel korábban.

„Szakemberternelés”

A termelési értéket, az alkalmazottak létszámát tekintetbe véve a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat a megye legnagyobb önálló gazdasági egysége. Félmilliárd forint fölötti az éves termelési érték, háromezernél több. .alkalmazott <— ez a két adat is bizonyítja: nagyvállalatról van szó. Nem tekinthetjük e nagy vállalat kis ügyének a szakember-képzést. Évente több mitiió forintot költenek a szakmai képzésben részt vevő dolgozókra. Valójában úgy is fogalmazhatjuk, hogy a vállalatnál tervszerű „szakembertermelés” folyik.

A kezdet itt is az ipar tanulása. Közel hatszáz fiatalt képeznek az építőipar különböző területén szakmunkássá.. Kőművesek, burkolok, asztalosok, ácsok, különféle szerelők, lakatosok, esztergályosok, szükségesek az építőipari kivitelező munkához. Az oktatás magas színvonalú, az elméleti képzés mellett méijfelglő körülmények között oktatják a szakma gyakorlati részét is. Jól képzett szakmai oktatók, és jó ellátás — szerszámmal, ruhával, szállással — a biztosíték arra, hogy az ipari tanulók jéfóntös többsége elsajátítja a szakma alapvető ismereteit. Mert, a gyakorlat során válik csak a fiatal alapos ismerőjévé szakmájának.

A kiképzett fiatalok fele marod általában a vállalatnál.' Ennek oka az, hogy nemcsak Szekszárd környékéről fogadnak .'.'Ipari tanulókat, hanem a megye távoli részeiből is. Iregszomcsei. tamási, gyönki fiatalok is tanulják a szakmát —, de már a 1 beiskolázáskor tudta a vállalat, hogy a gyerek lakóhelyén nfem fSg építőipari munkát kezdeni, tehát helyben nem lesz szüksége a fiatalszakmunkásra. így a szakmunkás-bizonyítványt kapott^fiatalember a termelőszövetkezet építőbrigádjában vagy az ipari szövetkezetben, esetleg a költségvetési üzemnél tud elhelyezkedni. Tehát a vállalat részt vesz a megye szakember-ellátásában fi. Nem önzetlenül és a költségek ellenére sem ráfizetéssel. A válv latotoknak kötelező szakemberképzési alapra bizonyos összeget befizetni, a TÁÉV is fizet —, de kap is a közös alapból, mért szakembereket ad az ipar, a mezőgazdaság számára;

A megye legnagyobb iparitanuló-bázisa tehát a TÁÉV. A szakmai oktatás másik nagy területe a felnőtt munkások képzése, továbbképzése. Különösen a téli hónapokat használják fel erre, kubikosokat ácsnak, — bizonyos ideig ács szakmunkások mellett dolgoznak és szakmunkásvizsgát tesznek —, segédmunkásokat könnyűgép kezelésére tanítanak meg. Rendszeres a nehézgépek kezelésére oktató tanfolyam is. A hallgatók — évente hetven- nyolcvon munkás vesz részt a tanfolyamokon — egy része azonban a sikeres vizsga után, más vállalatnál keres munkát. Közelebb a lakóhelyéhez, vagy éppen a jobb kereseti lehetőség miatt megy a dolgozó új munkahelyre.

Rendszeresen támogatják a szakma állami oktatási területén tanuló munkósdiákokat. A jelenlegi oktatási évben száz személynek fizetnek ösztöndíjat. Építőipari főiskolán, egyetemen, mérnöktovábbképzőn tanulnák az ösztöndíjasok. Mondani sem kell, hogy az állami oktatásban végző dolgozók egy része is elmegy a vállalattól — amint a szerződése lejár —, olyan területre, ahol az előrelépésnek nagyobb a lehetősége...

Felvetődik a kérdés, ha egy-egy oktatási-képzési forntáből a résztvevők húsz-huszonöt százalék nem marad a vállalatnál, még- éri-e foglalkozni ilyen nagy erőkkel, anyagi áldozatokkal — másnak szakembert képezni, „termelni”. Miért nem kímélnek anyagi, szellemi erőket a TÁÉV-nél, hogy minél több szakembert képezzenek?

A „miért"-re röviden és egyértelműen lehet válaszolni. 1. A magasabb képesítésű mérnök, technikus, szakmunkás a vállalatnak is nagyobb hasznot hoz; 2. A kiképzett szakember is megtalálja az anyagi értelmét a tanulásnak; 3. Van lehetőség a „ranglétrán" előrelépni, ha a szakmai tudás mellett " Vezetési készség is párosul: 4. A szakemberképzés egyetemes, megyei érdekeit is szem előtt tartja a vállalat vezetősége...

Persze lehetne folytatni még a válaszokat. A lényeg azonban az, hogy megéri a vállalatnak, hogy milliókat költsön- dolgozóinak különféle fokon történő képzésére. __________— Pj —