Tolna Megyei Népújság, 1973. december (23. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-19 / 296. szám

Baltikumi képek Bizottság alakult a zajártalom csökkentésére Riga — A Lett Szovjet Szocialista Köztársaság fővárosában ott­honosan érzi magát a magyar- országi vendég is. Az utcákat járva gyakran szembetűnnek az Ikarusz-autóbuszok. Szep­temberben éppen harminc új Ikaruszt kapott a város. Ott- tartózkodásom alkalmával ma­gyar eseménye is volt Rigá­nak, orvosi műszerekből ren­deztek kiállítást, amelyre szá­mos magyar szakembert is meghívtak. Riga a történelmi emlékek és a jelen nagy építkezések városa. A Szabadság-emlékmű mögött néhány száz méternyi­re épül a Latvija Szálló 23 emeletes toronyépülete. Ugyan­csak közel a város szívéhez épül egy új nagyszínház. A város új épületei kifele kúsz­nak a zöldövezetbe. A rigaiak szeretik a zenét, erről meggyőződhettem magam is egyik vasárnap délután, amikor a Dóm-székesegyházba indultam orgonahangversenyre, Vasárnap két előadást is tar­tanak, egyszerre 1500 hallga­tónak. Jóval az előadás előtt érkeztem, s a bejárat előtt negyvened is várakoztak, s tudakolták, ki adná el a je­gyet. Riga fejlett ipari város. Az itt készült mozdonyok nálunk i; ismertek, úgyszintén a VEF- gyár rádiói. Fejlett a város fémfeldolgozó, vegyi és köny­nyűipara, élelmiszer- és fa- feldolgozó ipara. A rigai kikö­tő a Szovjetunió egyik legje­lentősebb északi kikötője. Riga a kultúra és a szellemi élet egyik fellegvára. Elláto­gattunk a Lett SZSZK Tudo­mányos Akadémiája alelnöké- nek, Jakubajtisz Eduard Alek- szandrovics intézetébe. Az elektrotechnikai és számító­gép-technikai kutatóintézetet az ő javaslatára hozták létre 1960-ban, negyven szakember­rel. Ma már 650 szakember dolgozik az intézetben. Jaku­bajtisz akadémikus több ízben járt Magyarországon, egyik könyvének jelentős részét a Balaton mellett írta szabadsá­ga idején. Szorosan együtt dol­goznak magyarországi számí­tástechnikai szakemberekkel. Aki több napot tölt Rigá­ban, legalább egy délutánt szánjon arra, hogy ellátogat az 54 kilométernyire lévő festői szépségű Sziguldába — mond­ták rigai barátaim. Nem lehet úgy elutaznom a Lett Szocia­lista Szovjet Köztársaságból, hogy ezt a gyönyörű helyet, melyet méltán neveznek a tu­risták paradicsomának is, ne lássam. Lettországi utazásom során eljutottam Leipába, a neves halászati központba is. A Győzelem Halászati Szö­vetkezet a Baltikum legna­gyobb halászati szövetkezete.- Leipa Éppen a múlt esztendőben ün­nepelte megalakulása negyed- százados évfordulóját. 1947- ben száz halász alapította, ma ezer tagja van a szövetkezet­nek. Nemcsak a rigai öbölben ha­lásznak, hanem az Északi- tengeren, a svéd partok köze­lében, az Atlanti-óceánon, Amerika és Afrika partjai kö­zelében is. Huszonöt nagy ha­lászhajójuk járja állandóan a tengereket, két halfeldolgozó hajójuk, amely 200 tonnát vesz fel egyszerre — követi a hajók útját, s feldolgozza a halászzsákmányt. Jázeps Vaisla, a szövetkezet elnökhelyettese, korábban ka­pitány, a beszélgető partne­rem. — Kiből lehet jó halász? — kérdeztem a kapitányt, — Hát, ennek több ismérve van. Először is, hogy a felesé­ge hozzájáruljon. Aztán ne fogjon rajta a tengeri beteg­ség, szeresse a szakmáját és szeresse a tengert. Sok halász­dinasztia van a szövetkezet­ben, a legöregebb halászunk éppen ötven esztendeje járja a tengereket. — Melyik halfajtát szereti legjobban az elnökhelyettes? — A kolbászt! — mondja derűsen a hajdani kapitány. De azért a sült szaláka és a sós hering — az is nagyon fi­nom! A füstölt lazac pedig a legkiválóbb halcsemegék egyi­ke. HAMAR IMRE (Folytatjuk) Az egyik legalattomosabb környezetártalomnak, a zajnak csökkentésére bizottság alakult a MTESZ-ben. A bizottság kü­lönböző egyesületek, minisz­tériumok szakembereinek kö­zös társadalmi segítségét fel­használva elsőként koordinál­ja a zaj elleni tevékenységet és a tudományos kutatómun­kát. Közös munkával már a legfontosabb feladatokat is ki­jelölték a bizottság tagjai; ezek szerint különösen a nagyváro­si csatlakozó utak, a pálya­udvarok és az éjszaka is dol­gozó üzemek környéke a fő „veszélyterület”, itt a legége­tőbb a zajvédelem megszer­vezése. Felmérések szerint a zöre­jeknek, zajoknak kiszolgálta, tott ember gyakrabban ide­ges, kevésbé jól végzi munká­ját, rossz a közérzete. Egy la­kásban nappal 40 decibel, éj­it Bakonyi Intézőbizottság és a zirci Természettudományi Múzeum társadalmi összefo­gásra szólította fel a vidék is­koláit, az erdő- és mezőgazda, sági üzemeket, a vadásztársa­ságokat, továbbá a természet- barátokat a Bakony madár­világának szervezett védelmé­re. B cél érdekében részletes programot dolgoztak ki. A Bakonyban a megállapí­tások szerint 64 helyben fész­kelő madárfajta szórni meg­lel 30 decibel erősségű zaj még a tűréshatáron belül van, de egy utcán robogó autóbusz mór 70 decibelre tornázhatja fel a szobában elhelyezett zaj- mérő készülék mutatóját. Ezért újabban a forgalmas utak mel­lett az útra merőlegesen épí­tik a házakat. így kevesebb zaj éri a lakókat. Hazánkban jelenleg 200 000 hallássérültet tartanak szá­mon, akik közül soknak a za­jos munkakörülmények miatt romlott el a hallása. Ezért a bizottság a munkahelyi zajár­talom elleni küzdelmet is fel­adatai közé sorolja. Az üze­men belüli halláskárosodás megelőzésére már kibontakozó­ban van az országos audioló- giai ellenőrző hálózat, amely­ben mérésekkel vizsgálják: a zajos munkahelyen dolgozók hallása nem károsodik-e4 t különböztetett védelemre. Kö­zöttük nyolc madárfajtát « közvetlen kipusztulás veszélye fenyeget. Fokozott védelemre szorul a többi között a törpe­sas, a váröshéja és a kerecsen- sólyom, A program szerint Zirc és ß környező nyolc község határa, bán madárvédelmi mintaterü­letet hoznak létre. Itt 400 mes­terséges faodút helyeznek ki, és a téli időszakban gondos­kodnak a rendszeres etetésről. ítélt a megyei bíróság Madárvédelem Fizessen, aki Héry Tibor 44 éves szekszár­di felszolgálót 1971 áprilisában munkahelyén arra kérte kol­légája, Csobán János, hogy he­lyette vezesse gépkocsiját. Azért tette ezt, mivel ő már ivott, de szeretett volna egy kisebb turistacsoportot Pince­helyre eljuttatni. Héry enge­dett a kérésnek. Visszatérőben a kocsival árokba futott A baleset következtében három s-emély megsérült, és tetemes anyagi kár keletkezett. A Szek­szárdi Járásbíróság dr. Szigetit Ferenc tanácsa Héryt jogerő­éin négyhónapi szabadságvesz- R'sre és 800 forint pénz-mel- 3 kitüntetésre ítélte. A bíróság a szabadságvesztés-büntetés végrehajtását háromévi pró­baidőre felfüggesztette. A bün­tetés kiszabásánál nem kerül­te el a járásbíróság figyelmét, hogy Héry 0,99 ezrelékes véc- alkohol-szinttel karambolozott. A baleset után, Héry okirat­ban vállalta a kár teljes meg­térítését, még azt a lehetősé­get is felcsillantotta, hogy egy másik autót ad kárpótlásul Osobúnnak, Mivel az ígéret tel­jesítésével adós maradt, Cso­bán János a Bonyhádi Járás­bírósághoz benyújtott kereseté­ben kérte 57 000 forint kárának megtéríttetését. A járásbíróság — szakértők megahallgatása után — a kár mértékét ítéleté, ben 37 820^forintban állapította meg. A járásbíróság figyelem­mel arra, hogy Csobán ittas volt, amikor a kocsit Héryre rábízta. 10:90 százalékos kár­megosztást alkalmazott, és Hé. A Városgazdálkodási Válla­lat 1974. január 1-i be­lépéssel DÍJBESZEDŐKET keres felvételre. Jelentkezés Szekszárd, Hu­nyadi u. 4—6, (335) ittasan rezet ryt 34 038 forint megfizetésére kötelezte. Az ítéletet mindkét peres fél megfellebbezte. Csobán a tel­jes kárt követelte; Héry ellen­ben csak a kár félének meg­térítésére mutatkozott hajlan­dónak. A Szekszárdi Megyei Bíróság polgári íellebbvlteli tanácsa megváltoztatta a járásbíróság ítéletét, — és Héry Tibort a teljes kár megfizetésére köte­lezte. Az ítélet indokolásában a megyei bíróság rámutatott; nincs jelentősége annak, hogy induláskor a gépkocsi tulajdo. nosa ittas volt; jelentős ellen­ben az, hogy Héry — bár cse­kély mértékben — alkoholos befolyásoltság állapotában oko_ zott balesetet. A megyei bíró­ság álláspontja szerint Héry a baleset után elismerte felelős­ségét, vállalta annak anyagi következményeit. ígv minden­képpen jogalap nélküli a2 a kívánsága, hogy a kár fele az autó tulajdonosára háruljon. Az ítélet jogerős, B. Z. Crevalcoretől — Bátaszékig Ne tegyük próbára se az olvasók, se az olvasóink kö­zött esetleg lévő földrajz­tanárok türelmét. Crevalcore Olaszországban van, mintegy harminc kilométernyire Bo­lognától. Ezt valószínűleg ke­vesen tudják, ami teljes mér­tékben megbocsátható hiánya bárki geográfiai műveltségé­nek. Még kevesebbekkel for­dul elő azonban az, hogy ha látogatóba érkezik hozzájuk a legszűkebb család, akkor leg­praktikusabb mindannyluknak mikrobuszba ülni és így fel­kerekedni, hogy kényelmesen elférjenek. Giorgio Casoni olasz üzemmérnöknél ez a helyzet, aminek jóvoltából a Szekszárdi Gemenc Szálló ét­termének egyik asztala hosz- szabb ideje naponta három­szor kisebb óvodára emlékez­tet. Giorgio Casoni július dere­ka óta dolgozik néhányad ma­gával Bátaszéken, a Morandó Impianti cég gépeinek szerelé­sét irányítja. A karácsony előtti hetekben ellátogatott a harminchét éves mérnökhöz szűkebb családja. Pontosabban: — Maria, a feleségem, Raf- faella a legnagyobb lányom, ő nyolc és fél éves. Roberto, Renata, Riceardo és Roger. Hét-, hat-, négy- és másfél évesek. Casoni mérnök 1957 óta áll a cég alkalmazásában. — Járt Magyarorszá­gon? — Most első ízben. Idáig csak Kanadában, USA-ban, az NSZK-ban, Romániában, Mo- zambikban, Rhodesiában és Malawiban végzett szerelése­inken dolgoztam. Roger fiam, akit olaszosan igazság szerint Rugglesónak kellene nevezni, ez utóbbi országban született és így anyakönyvezték. — Magyarországi benyomá­sai? — A lehető legjobbak. A bátaszéki vázkerámia építése szép^ és érdekes munka volt. A ránk Vonatkozó első ütem már befejeződött. Januárban Visszatérünk, a NIKEX-szel kötött szerződés értelmében a következő teendők megbeszélé­sére, — Az itteni tartózkodás em­beri vonatkozásai? — Sok rokon elemet talál­tam az olaszok és magyarok között.-) —» Nocsak! Nálunk az a vélemény, hogy önök tempe- ramentumosabhak, A csupán „R” betűvel kez­dődő keresztnevű gyerekeket közben signora Casoninak a nagy terem különböző pont­jairól kell összetoboroznia, mintha csak igazolni akarnák a déli vérmérséklet hevét. — Viszont önök Is szeretik a virágot, a bort és a szép asszonyokat 1 Nem biztos, hogy csak ma­gyar vonatkozásban helytálló megállapítás, vitatkozni azon­ban mégis bajos. — Hogyan érteti meg magát velünk? — Sajnos elsősorban tol­máccsal. Én az anyanyelvem mellett csak franciául, portu­gálul, angolul és egy keveset németül beszélek. A n. agyar nyelv nagyon nehéz. A gyere­kek azonban könnyen ismer­kednek. Ma délután is látoga­tóban voltunk kedves magyar ismerősöknél és a kicsinyek hamar bebizonyították, hogy milyen kevés szó kell a barát- kozáshoz. Feltűnést azonban tagadhatatlanul keltünk, önöknél ügy látszik nem di­vat az ilyen nagy család... Csakugyan nem „divat”. Sza­porán témát váltunk. ■— Casoni asszony dolgozik? — A képesítése tanárnő. Ha úgy érti, hogy állásban van-e, akkor nemmel kell felelnem. De, hogy dolgozik-e? Talán többet, mint szeretne. Főhiva­tású családanya, semmi több. Semmi több. (ordas) (Foto: K. ZJ

Next

/
Thumbnails
Contents