Tolna Megyei Népújság, 1973. december (23. évfolyam, 281-305. szám)
1973-12-18 / 295. szám
V-r fíaUiliumí íteppfe A 650 éves litván főváros Te-uapio Hétvége Vilniusz utcáit járjuk, gyönyörködünk a szép épületekben, parkokban, történelmi emlékművekben. A látogatót már első pillanatban megragadja az utcák hangulata, a sokféle építészeti stílust tükröző házalt, terek, szobrok történelmi levegőt árasztanak. Nagy ünnepe volt idén Vil- niusznak, 650 éve, hogy Litvánia fővárosa lett. A «agy évfordulóra méltóképpen felkészült a város, újjávarázsolták a középkori épületeket, számos műemlék házat újítottak feL A csendes szemlélődés közben megkérdezzük az egyik járókelőt, hogyan juthatunk el leghamarabb a Kommunárok utcájába. Emeljanov Vaszilij Karpovics, a Szovjetszkaja Litva című napilap főszerkesz- tőjé vár bennünket baráti beszélgetésre. A hölgy, akit megszólítottunk, őszinte szívélyességgel vállalkozik, hogy elkísér bennünket a Kommunárok utcájába. Beszélgetés közbe« derül fel az arca, amikor megtudja, Magyarországról jöttem. Ő is volt már Magyar- országon, férje pedig Algis Gricius, a zenetudományok kandidátusa, fél esztendeig dolgozott Budapesten. A Szovjetszkaja Litva szerkesztőségében szívélyesen fogad Emeljanov Karpovics fő- szerkesztő. Nemrég volt ő is Magyarországon, immár sokadszor. Röviden elmondja Vilniusz történetét, a köztársaság gazdasági és kulturális eredményeit, a litvánok jellegzetes népszokásait, s felidézi az idei nagy ürfnepségek szfvet- lelket gyönyörködtető eseményeit Litvánia lélekszámban a 11, helyet foglalja el a Szovjetunió köztársaságai között, területre valamivel nagyobb, mint 65 ezer négyzetkilométer. A legdélibb balti állam Jakossága 3 millió 200 ezer. A lakosság 27 százaléka állattenyésztésben, 24 százaléka gépiparban, 5 százaléka halászatban, 8 százaléka fafeldolgozásban, bútoriparban, 5 százaléka a vegyiparban és élelmiszeriparban dolgozik. Az idei esztendőbe« nagy Szárazság sújtotta Litvániát, így a tervezett 27 mázsás hektáronkénti átlagtermés helyett csak 21 termett. Ezen a vidéken a kukorica nem érik be, főként rozsot, árpát termelnek. Bár a kolorádóbogár idén is nagy kárt okozott, a burgonyatermés jó volt A köztársaság fővárosának ma 430 ezer lakosa van. A Szovjetszkaja Litva című orosz nyelvjű napilap napi 70 ezer példányba« jelenik meg, a Tiesa litván nyelven 250 ezer példányban, 40 ezer példányban pedig a Vörös Zászló című lengyel napilap. Az Igaz Szó — a Komszomol lapja két nyelven jelenik meg 230 ezer példányba«. 453 ezer tévékészülék és 700 ezer rádió van a litvániai otthonokban. Szovjet-Litvánia fennállása óta 200 millió kötet könyvet adtak ki. Harminckét múzeuma van Litvániának. A vilniuszi filmstúdióba« évente 37 filmet készítenek. Az Élő hősök című filmjük Karlovy Varyban első díjat kapott. A kislány és a visszhang Svájcban Ezüst árboc díjat Cannes-ban pedigk. Grand Prix-t nyert. Tizenegy színháza van a köztársaságnak. Az évszázadok során sok vihart megélt Litvárfia népe különösen az utóbbi három évtizedben tett meg nagy utat nemcsak a gazdasági, kulturális fejlődésben, de a gondolkodásmódban is. Házigazdánkat arról kérdeztem, milyen jeleit látja a változásoknak? — Mintha teljesen megváltoztak volna a 15—20 év előtti emberek. Ma már igen jól élnek a falvakban, vart nap, hogy egyes termelőszövetkezetekben 5,5 rubelt is megkeresnek. Ha valami kifogásuk van, hát az lehet, hogy a gépkocsiigényeket nem tudjuk olyan ütemben kielégíteni, mint kívánják. A vidéki falvak városiasodnak. Ma mór kevesen sütnek otthon kenyeret. A háztáji (fél hektárnyi terület) gazdaságoknak nálunk is nagy szerepe van a jövedelem kiegészítésében. — Ügy hallottam, hogy a múlt esztendő őszén alakult meg Vilniuszban a Litván— Magyar Baráti Társaság. Volna mód esetleg találkoznunk valamelyik vezetőjével? Emeljanov Vaszilij Karpor vics mosolyogva válaszol: — Nem kell messze menni A társaság elrtöke a televízió elnöke, én pedig a helyettes elnök vagyok. — Mondana valamit a társaság tevékenységéről? — A Litván—Magyar Baráti Társaság a múlt év őszén alakult. Tagjai főként a Hűtőberendezések Gyára, a Harisnyagyár, valamint az Autó- közlekedési Vállalat dolgozóiból kerülnek ki. A társaság tartalmi munkájának középpontjában eddig filmvetítések, kiállítások szervezése, valamint vetélkedők megrendezése állt. Terveinkben szerepelnek csoportváltások magyarországi üzemek öntevékeny művészeti csoportjaival, énekkarokkal, s természetesen televízióműsor-váltások is. A Szovjetszkaja Litva gépkocsijába szállunk, s a történelmi nevezetességű Trakaj várába indulunk. Köröskörül tavak övezik a várat, amelynek nagy szerepe volt a litván történelemben. Sok vihar, sok harc dúlt ezert a tájon. Trakaj volt az egyedüli vár, ahova a német keresztes lovagok soha nem tudtak behatolni. A litván védők, többszörös tógyűrű, valarpint az erős várfalak mindig ellenálltak az ellenség leghevesebb támadásainak is. A vár ma múzeum, s naponta sokfelől érkeznek az autóbuszok, kirándulók, turisták ezrei keresik fel Litvánia történelmének e nevezetes helyét Trakajból visszafele jövet Vilrtiuszban megszemléljük az új, grandiózus építkezéseket. A történelmi várost új lakótelepek többszörös gyűrűje veszi körűt Art mondják, a Szovjetunió városai közül itt épül a legtöbb lakóház, s itt tudnak a legolcsóbban építeni. Sokat áldoztak a műemléki helyreállításokra. Vilniusz a tudományok fellegvára is. Első egyetemét Báthori István állapította. Űj egyetemek, főiskolák, klinikák, kutatóintézetek és természetesen lakónegyedek épültek az elmúlt három évtizedben. í Bamar Imre (Folytatjuk) Érdekes és jelentős kísérletnek voltunk tanúi: dokumentumfilm mutatta be Verdi Az álarcosbál című operája felújításának előkészületeit, sőt tanúi lehettünk a premier első és utolsó pillanatainak is. A kitűnően szerkesztett (Bánki László) és ugyanilyen kitűnően rendezett (Békés András és Ruitner Sándor) műsor azt érzékeltette, mennyi körültekintő munka, szorgalom és tehetség eredménye egy operaelőadás, s karmester, énekes, zenekar tökéletes egyetértése szükséges ahhoz, hogy minden zenei elem tisztán, hibátlanul szóljon. Élmény volt látni, hallani Feren. esik Jánost, aki karmesterként kétségtelenül a világ élvonalába tartozik, de mint tanító, zenei ismeretterjesztő is épp olyan kiváló. S amíg folyt Az álarcosbál előadása, Honthy Hannát hallottuk, akinek sok évtizedes színpadi múltja tulajdonképpen egy műfaj tündöklését jelentette, ami úgy látszik, vele öregedett meg. Kedvesen beszélt, helyenként bölcsen, szembenézve a tényekkel, s nem szépítve semmit. Egy-két csípős megjegyzést sem hallgatott el, s bizonyára igaza is van, bár talán nem is az operettutánpótlással van a baj, hanem magával a műfajjal, amelyet egy társadalmi réteg, a kapitalizálódó polgárság tér. melt ki, s vele együtt áldozik le napja. A magyar operett nagy korszakát néhány jelentős színészegyéniség fémjelezte, közöttük Honthy Hanna, aki a maga szerepkörében valóban tökéletes vált, s őt hallgatva nemcsak pályájára emlékeztünk, hanem egy műfaj múltjára is. Egy nyolc év előtti Offen- bach-előadás, a Banditák is erről győzött meg, amit az azóta elhunyt Latabár Kálmán ötletessége is csak percekre Tímár Mátyási Gazdaságpolitika Magyarországon Á gazdaságirányítás egyik vezető posztja betöltőjének, a Minisztertanács elnökhelyettesének vállalkozása e kötettel nem kevesebb, mint annak összegezése, hogy mi tette szükségessé a gazdasági reformot, s milyen eredménnyel, következménnyel ment, megy végbe az. A könyv ilyen módon egyszerre elméleti és gyakorlati gazdaságtan! munka, kritikai számbavétele tényeknek. irányzatoknak, már elért, s még előttünk álló céloknak. Témájánál fogva nem lezárt könyv, mert mint maga írja, irányítási „rendszerünket nem tekintjük befejezettnek; egyrészt a tapasztalatok birtoká- bna újra és újra kiigazításokra szorul, másrészt együtt is fejlődik a gazdasággal”. Világos elrendezésben két fő részre tagolódik az áttekintés és elemzés. Az egyik: a gazdaságirányítási reform előzményei és a reform megvalósítása. A másik: társadalmi-gazda, sági fejlődésünk céljai. Tímár Mátyás rendkívül bőséges forrásanyag felhasználásával ad szinte teljes körű magyarázatot és indoklást a reform szükségességére. nem kerüli ed ^z előkészítés idején felmerült kétségeket, vitás kérdéseket sem, s éppen ezzel válik meggyőzővé okfejtése. így egyebek között kitér arra u kérdéscsoportra, amely talán a legélesebben ütköztette a kütönböaő véleményeket. s ez a növekedési ütem és a gazdasági egyensúly viszonya. Ma már, a gyakorlati tapasztalatok ismeretében, egyszerűnek látszik a megáttapá. 1967-1973 tás: „Hosszabb távon nem is vethető fel úgy a kérdés, hogy a gazdasági növekedés ütemét vagy az egyensúly követelményét helyezzük-e előtérbe. A növekedés ütemét végső soron a dinamikus egyensúly feltételei határozzák meg”. A szerző — az álláspontok végső kialakulását érzékeltetve — nem hallgatja el sem e kérdésben, sem más egyebekben az ellen, vetéseket, az aggályokat Sőt, részletesen foglalkozik azokkal, mintegy beavatva az olvasót a döntéshozatalt megelőző időszak pólóméiba. Remélhetően az eddig leírtakból érzékelhető, hogy a könyv távol áll a száraz, a tudományosságot az elvontságban felfedezni vélő szerzők módszereitől, stílusától. Gyakorló gazdaságpolitikus szólal meg a lapokon, aki ugyanolyan fontosnak tartja a folyamatokat mint azok végső eredményét Tartózkodik tehát a kinyílatkoztatásszerű megállapításoktól, okok és okozatok Kusza szálait bogozva teremt kiismerhető rendet a politikai, társadalmi, gazdasági kölcsönhatások sűrű szövevényében. Ezt teszi nem csupán az általános problémák vizsgálatakor, hanem a részterületek szemügyre vételekor ugyancsak. így az ipar legutóbbi öt esztendejének mérlegelésekor, a beruházások, a munkaerőhelyzet, az életszínvonal, a külkereskedelem alakulásának elemzésekor. A kötet második részének, jövőbeni fejlődésünk fölrajzo- az » gondolati útmo. tatója, hogy — Tímár Mátyás summázó szavaival — „a gazdaságpolitika legfőbb törekvése az emberek növekvő szükségleteinek mind magasabb színvonalú kielégítése. Ilyen összefüggésben a növekedési ütem, vagy a gazdasági egyensúly elsőrendű célok ugyan, de a fő célnak mégis eszközei csupán”. Ezeknek az eszközöknek a tökéletesítése, hatékonyabb alkalmazása természetesen nagyon alapos megfontolásokat követel, mert a rögtönzések, a kényszerű, áthidaló megoldások haszna erősen kétséges. A miniszterelnökhelyettesi tisztség nem nehezíti el a szerzői tollat; olyasmit is hegyére vesz, amiről még viták folynak, amiben nincsenek — nem lehetnek — végleges álláspontok. Ezt elsősorban a gazdasági szabályozók továbbfejlesztésével foglalkozó fejezetben tapasztalhattuk — természetesen úgy. hogy Tímár Mátyás jelzi, még formálódó elképzelésekről van szó —, de hasonló okok miatt érdekesek, továbbgondolásra ösztönzők a szelektív fejlesztésről. a jövedelempolitikáról, a fogyasztás várható alakulásáról elmondottak is. Több tekintetben a könyvet az 1968-ban megjelent „Gazdasági fejlődés és irányítási módszerek Magyarországon” című munka folytatásának tekinthetjük. A művet, amelyet Nyers Rezső lektorált, a Köz- gazdasági és Jogi Könyvkiadó bocsátotta közre, U. O. Népújság 4 1973. december 18. tudott fölemelni a középszerű„ ségböl. Igaz, a Banditák zer., i anyaga is középszerű, s est. helyenként sejteti szerzője zseniális pillanatait, ám Maiikra és Halévy szövege is fáraatj érdektelen, pedig ők aztán ig.tr zán értettek hozzá. Az előadás hosszúra nyúlt, s a végén már, csak azt vártuk, futja-e a rendező és a színészek erejéből valamire, de bizony hiábq vártunk. Naum Korzsavin színművei nek tv-változatából igazi ze-i nés vígjáték lett, valóban bolsevik tündérjáték, afféle téves dések vígjátéka, amelynek vegén minden jóra fordul, a né*, héz idők tragikuma derűbe olvad. A kérdés tulajdonképpen fölmerül: szabad-e ennyi víg* játéki elemet vegyíteni a nagif és hősi idők eseményeibe, mert lehet-e jeleníteni ezt a kort <t véletlenek ilyen derűs láncolatával? Az eredmény egyérteli műén jó, tehát esetleges ági godalmaink fölöslegesek, Kor* zsavin darabja, A professzor a frontra megy kitűnően elegyílit a drámai és a szórakoztató elemeket, s az összkép optimizmusa, amit elősegít a megoldás szokatlanjául a is, egyaránt iűai zolja a vállalkozást és a nézői várakozását. A vasárnap este méltó bejei jezése volt az Arany Páva középdöntője, amelyben a Szoi'i jetunió műsorát láthattuk, néhány felejthetetlenül bravúroi produkcióval. cs. Mai tv-ajánlaiunk s 21,25: Elindult szeptemberben Darvas József szerzői estje. Néhány napja értesültünk a tragikus hírről: 62. életévében elhuhyt Darvas József író. A bérescsalád sarja igen nagy nehézségek árán hódította meg a műveltség előle és millió sorstársa előtt elzárt birodalmát, míg sok nélkülözés után végre átvehetle tanítói diplomáját. Állást azonban sehol sem talált. A harmincas évek elején megjelent első verseiben, novelláiba« már marxista hangot üt meg (többször letartóztatják emiatt), s ettől kezdve tudatos harcosa a baloldali mozgalomnak. A népi írók mozgalmának egyik legjelentősebb alakjává nőtt. A kétszeres Kossuth-díjas író a felszabadulás után többször volt miniszter, művészi és közéleti tevékenységével mindig a nép ügyét igyekezett szolgálni. A televízió dicséretes gyorsasággal tűzte műsorára a négy esztendővel ezelőtt készült szerzői estet, most már sajnos, mint emlékműsort. Az adásban részleteket láthatunk az író 1942- ben, a Madách Szírfházban bemutatott Szakadék című drámájának filmváltozatából (1956-ban ezért a művéért kapott először Kossuth-díjat), a Zrínyi, a Hajnali tűz, a Térképen nem található és a Részeg eső című drámából. A műsor címe is az életműre utal; Darvas József 1940-ben írta meg ezen a címen önéletrajzi regényét 1
