Tolna Megyei Népújság, 1973. december (23. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-18 / 295. szám

4. Az állami oktatás továbbfejlesztéséről szóló párthatározat végrehajtásának tapasztalatai L/é*í tartott a Pedagógusok Szakszervezetének központi vezetősége Dr. Csűrös Zoltán elnökle­tével tartotta hétfőn központi vezetőségi ülését a Pedagógu­sok Szakszervezete. Az állami oktatás helyzeté­ről és fejlesztésének tapasz­talatairól szóló párthatározat végrehajtásának eddigi ta­pasztalatait dr. Gosztonyi Já­nos művelődésügyi miniszter- helyettes összegezte. Aláhúz­ta, hogy a Központi Bizottság oktatáspolitikai határozatát a pedagógus-közvélemény ked­vezően fogadta, s jó vissz­hangra talált körükben e ha­tározat nyomán született kor­mányintézkedések, miniszté­riumi döntések többsége is. Az általánosan kedvező összkép mellett néhány rész­letkérdésben természetesen vi­ták is kialakultak. Több pe­dagógus, igazgató tette szóvá, hogy sok utasítást, dokumen­tumot adtak ki egyszerre, ez­zel szinte „lökésszerűen” ter­helték meg őket, nem maradt elegendő idejük az elmélyült tanulmányozásra. Ez a pa­nasz voltaképpen jogos, a fel­adatok azonban sürgetőek vol­tak: a Központi Bizottság ha­tározatára tettekkel kellett vá­laszolni. Az oktatásügy vezetői számoltak azzal, hogy a szemléletformálást, -válto­zást is igénylő intézkedé­sek eredményeinek „be- érésére” néhány esztendőre lesz szükség. Ezért tervez­ték úgy a munkát, hogy az első lépések nyomán vi­szonylagos nyugalmi idő­szakot iktatnak be — az évtized második felében bevezetendő új tantervek megjelenéséig. Azt is számításba vették, hogy az első esztendő tapasztalatai alapján —. ahol indokolt és szükséges — javítanak a ki­adott rendelkezéseken. Kétségtelen, hogy az új do­kumentumok megismerése, a tanulókat aktivizáló óraveze­tés, az írásbeli házi feladatok javítása, önképzés, továbbkép­zés, s a változatlanul fennálló adminisztrációs terhek nyo­mán — ha nem is egyforma mértékben — növekedett a nevelők terhelése, fokozódott munkájuk intenzitása. A nevelők nagy többsége egyetért a tananyag-csökken­téssel, gondot leginkább a tankönyvek használata jelent. A tantervi anyag csökkentése­kor eleve számoltak az illeté­kesek azzal, hogy nem lehet egy időben a tankönyvek ja­vítását is elvégezni. Fokozatos átdolgozásukra azonban a Tan- könyvkiadóval máris egyezte­tett terv készült. Bejelentette a miniszterhelyettes, hogy az egyetemi, főiskolai felvételi vizsgákon a jövőben már a csökkentett tantervi tananyag­ból adnak számot a jelentke­zők, az ezzel foglalkozó intéz­kedést most készítik elő. Kitért dr. Gosztonyi János az iskolai veszteségekkel, kü­lönösen az általános iskola al­só tagozatában mutatkozó ma­gas bukási, kimaradási, év­ismétlő arány csökkentésére. Ennek érdekében már az idén szeptemberben több kísérletet indítottak. Közülük legjelen­tősebb az általános iskola első osztályából az automatikus — osztályozás nélküli — tovább­haladást elősegítő kezdemé­nyezés, melynek tapasztalatai nagyon biztatóak. Az általános iskolai fel­nőttoktatással foglalkozva a miniszterhelyettes emlé­keztetett arra, hogy az idén új, öthónapos formát vezettek be az V—VI. és a VII—VIII. osztályban, a korábbi 10 hónapos he­lyett. Célja az általános és a szak­mai képzés közelítése. Az el­ső tanfolyamra mintegy tíz­ezren jelentkeztek, s velük öt­ven százalékkal emelkedett az egyébként már-már mélypon­ton stagnáló létszám. A következő tanév szeptem­berében további, nagy jelen­tőségű lépésként a középfokú felnőttoktatás új formáját szervezik meg. A szakmunká­sok középiskolájában minden, szakmunkás-oklevéllel rendel­kező számára lehetővé teszik, hogy rövid úton, esti-levelező oktatás formájában sajátít­hassa el a szakközépiskolák közismereti anyagát. Az ered­mény jórészt azon múlik, hogy az üzemek, vállalatok milyen segítséget, feltételeket biztosí­tanak a továbbtanuló munká­sok számára. Az ülésen a központi veze­tőség megválasztotta a szak- szervezet új főtitkárát dr. Voksán József személyében, aki eddig a szakszervezet tit­kára volt. Brüsszel Üjra Párizsban Amikor annyi megújuló és elhalványuló remény után a francia fővárosban végre létrejött a Vietnam­mal kapcsolatos egyezmény, a két legmagasabb rangú tárgyaló fél nevétől volt hangos a világsajtó. Ez a két név máris újra az újságok első oldalára került: Le Dúc Tho, a Vietnami Dolgozók Pártja Politikai Bizottságá­nak tagja, a Központi Bizottság titkára már meg is ér­kezett Párizsba, hogy ismét tárgyalóasztalhoz üljön Henry Kissingerrel, az Egyesült Államok külügy­miniszterével. A párizsi egyezmény megkötése előtti hónapokban Le Dúc Tho és Kissinger találkozója mindig azt jelen­tette, hogy a nemzetközi közvéleményben a derűlátás kerekedett felül. Ezúttal, sajnos, a képlet távolról sem ilyen egyszerű. A mostani találkozó éppen azért jött létre, mert sú­lyos bajok vannak a párizsi egyezmények betartásával. Nincs nap, sőt nincs óra, hogy a saigoni rezsim ne kí­sérletezne valamilyen provokációval a Dél-vietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi kormánya által irá­nyított, felszabadított dél-vietnami területek ellen. Ezeken a területeken a szó szoros értelmében egyik kezében fegyverrel kénytelen élni, dolgozni és alkotni a lakosság. A földeken gőzerővel folyik a munka, sőt újabb, feltöretlen vidékeket vettek művelés alá. Egy legutóbbi jelentés szerint az elmúlt hónapokban száz­ezer felnőtt írástudatlan oktatása kezdődött meg. De miközben folyik ű z új élet építése, Saigon gondoskodik arról, hogy új romok, új áldozatok tegyék még rögö­sebbé az amúgy sem könnyű utat. A kétoldalú katonai vegyes bizottság DIFK-tagozata éppen most kérte a nemzetközi ellenőrző és felügyelő bizottságtól, vizsgálja ki azt a tényt, hogy Thieu légi­erői immár hatodszor bombázzák Loc Ninh város sű­rűn lakott negyedeit — ilyen körülmények között a DIFK kénytelen volt visszaütni. Ez érintette annyira fájdalmasan Saigont, hogy azt kérte Washingtontól: „Járjon közbe”. Ilyen előzmények után született meg amerikai kez­deményezésre a párizsi találkozó terve, amelyet hanoi részről elfogadtak. Hogy milyen alapon, azt világossá tette Le Dúc Tho Párizsba érkezésekor adott, nyilatko­zata. A VDK — mondta — egyetért a DIFK-nek azzal az álláspontjával, amely szerint nem lehet megenged­ni, hogy a másik fél azt tegyen, amit akar. Hogy mit kell tennie, azt előírják a párizsi meg­állapodások. De kölcsönösség nélkül nem létezik haté­kony egyezmény. Vita a regionális fejlesztési alapról Repülőgép-robbantás és -rablás Rjm iban Alig két nappal a koppen­hágai csúcstalálkozó után Brüsszelben újabb fontos ta­nácskozásom indultak a Közös Piac tagállamai között A csúcstalálkozó döntése alapján a külügyminiszterek az úgy­nevezett regionális fejlesztési alapról, a pénzügyminiszterek pedig a nyugat-európai gazda­sági és pénzügyi unió második szakaszára történő áttérésről tárgyalnak. Az első kérdés eddig nagy viták központja volt. Az alap arra szolgál, hogy a közös piaci tagállamok egy részének gazdaságilag kevéssé fejlett területein közös erővel indít­sák meg a fejlesztést. A segé­lyek haszonélvezője elsősor­ban Olaszország, Írország és Anglia lenne, és ezek az álla­mok természetesen azt követe­lik, hogy a közös alap minél nagyobb legyen. A többiek vi­szont csak kisebb összegeket kívánnak befizetni. Nem tisz­tázott, milyen elveknek meg­íj elnök az MLSZ-ben A Magyar Labdarúgó Szö­vetség elnöksége hétfőn ülést tartott. Az ülésen részt vett dr. Beckl Sándor államtitkár, *z OTSH elnöke, aki tájé­koztatta az elnökség tagjait, hogy dr. Terpitkó András fel­mentését kérte az MLSZ el­nöki tisztsége alól. A kérést dr. Terpitkó András munkás­ságának: elismerése mellett el­fogadta az elnökség, egyben az MLSZ elnöki tisztjének ellá­tásával a szövetség működési szabályzatának megfelelően négyéves időtartamra Kutas Istvánt bízta meg. felelően történjék a részese­dés az alapból és mi legyen a felhasználás pontos célja. Minderről már egy éve folyik a vita, és most. az utolsó pil­lanatban kell döntést hozni, mivel a csúcstalálkozó dönté­se alapján az alapnak január elsejére működnie kell. A gazdasági és pénzügyi unió kérdéseiben a pénzügy- miniszterek december elején nem tudtak megegyezni, most viszont a csúcstalálkozó köte­lezte őket, hogy január else­jéig ezt a vitát is döntsék el. A legbonyolultabb probléma a közös valuta-tartalékalap ki­bővítése, de a többi területen is távol állnak egymástól a nézetek. Magyar—szovjet államközi egyezmény I. V. Archipovnak a Szov­jetunió állami gazdasági kap­csolatok bizottsága első elnök­helyettesének vezetésével hét­főn szovjet delegáció érkezett Budapestre. A Ferihegyi re­pülőtéren dr. Szabó János építésügyi és városfejlesztési minisztériumi államtitkár és Udvardi Sándor külkereske­delmi miniszterhelyettes fo­gadta a szovjet vendégeket. Az Építésügyi és Városfej­lesztési Minisztériumban hét­főn I. V. Arehipov és dr. Sza­bó János aláírta a bélapátfal- vai cementgyár berendezései- | nek szállításával kapcsolatos magyar—szovjet államközi i egyezményt. i Hétfőn a déli órákban né­hány perc alatt valóságos rémdráma játszódott le a ró­mai Fiumicino repülőtéren. Az utasok robbanásra lettek figyelmesek, amely a repülő­téri épület elé indulás végett beállt és a Pan-American légitársaság tulajdonában lévő Boeing—707-es repülőgépén történt. Pillanatok alatt ki­derült, hogy a robbanást egy bomba okozta, amelyet három fegyveres férfi dobott a gép­re. A fegyveresek, akik a rendőrség közlése szerint rö­viddel azelőtt a Közel-Kelet­ről érkeztek, a robbanást kö­vetően géppisztolyaikból né­hány sorozatot adtak le a re­pülőtér’ irányába, eddig isme­retlen számú utast sebesítve meg. Ugyancsak géppiszto­lyaikkal néhány repülőtéri al­kalmazottat és műszaki beosz­tottat arra kényszerítettek, hogy túszként szállj anak fel velük a Lufthansa nyugat­német légitársaság egyik Boeing—737-es gépére, amely­nek fedélzetén csak a sze­mélyzet tagjai tartózkodtak. A terroristák utasítására a Lutfhansa gépe közép-európai idő szerint 13,4S órakor tú­szaival együtt felszállt a Fiu­micino repülőtérről. • A géprabló fegyveresek rá­dión tájékoztatták a római repülőtér ellenőrzőtomyát, hogy az elrabolt Lufthansa- géppel Bej rút felé tartanak és hogy tíz túszt visznek maguk­kal. A római Fiumicino repülő­téren hétfőn délben történt géprobbantásnak és géprab­lásnak az olasz hatóságok je­lentései szerint 21 halottja van. A Lufthansa közlése szerint az a repülőgép, amelyet Bej­rút irányál«, kényszerítettek, az athéni repülőtértől kért leszállási engedélyt, és le is szállt Athén nemzet­közi repülőterén. A repülőtér épületeit és a gépet azonnal megerősített rendőrkordon vette körül. Lapzártakor a terroristák ultimátumot adtak a görög hatóságoknak, amely­ben annak a fogva tartott két palesztinnek a szabadon bo­csátását követelik, akik au­gusztus 5-én követtek el me­rényletet az athéni repülőté­ren. A géprablók azzal fenye­getőznek, hogy ellenkező esetben felrobbantják a gépet. A gép elegendő üzemanyag­gal rendelkezik ahhoz, hogy eredeti céljának megfelelően Bejrútba repüljön, a bejrúti repülőtér azonban nem haj­landó fogadni. A Palesztin Felszabadítási Szervezet Bej rútban közle­ményt adott ki, s ebben hatá­rozottan elhatárolta magát az akciótól. Tei Avivból érkezett jelentés szerint a római géprablással kapcsolatiban riadókészültséget rendeltek el a Lod-i repülőté­ren. A Boeing 707-es a merénylet után.

Next

/
Thumbnails
Contents