Tolna Megyei Népújság, 1973. december (23. évfolyam, 281-305. szám)
1973-12-02 / 282. szám
agyar csalad Mongóliában NAGYMÁNYOKON, a Liszt •Ferenc utcában Teleki Jánosé- kat keresem. Szűk udvarú, öreg bányász'házak között jár_ va végre ' rátalálok a‘ hatos számra. : Rosszkor érkezem. Nagy a sürgés-forgás, disznóöléshez készülődnek. Mentegetőzöm, de á házigazdn megnyugtat. — Fél óra nem számít. Nemrég jött haza a család Mongóliából, a sok ' birkahús után ráéheztek a disznóhúsra. Különösen Telekiné . idegenkedik a birkaszagtól, de a gyerekek is kívánták már az itthoni ízeket. Most futkosnak ki-be, örülnek a várható nagy eseménynek, a .majd egy éve nem látott pajtásoknak. — Miattuk jöttünk most haza — mondja Teleki János. — jövőre mindketten iskolások lesznek, szükségük van az óvodai előkészítésre. Á kislány egy évvel idősebb, de fejletlensége miatt nem Íratták be az iskolába. Úgy gondoltak, hogy a mongóliai tiszta, száraz levegő használni fog. A segítségül hívott rokon türelmetlenül topog az ajtóban. Menne a disznóért. A há_ zigazda elküldi, majd ő kerékpárral megy. A feleség közben feltesz egy feketét. Fényképek kerülnek az asztalra, közösen beszélnek az élményekről. KINT IS A SZAKMÁJÁBAN. DOLGOZIK, központifűtés-szerelő. Hetvenkettő júniusában ment ki, hat nap alatt érkezést. Darhanba, ahol égy modora húskombinátot építenek! A négyszázötven magyar szakemberen kívül csehek és- mongol katonák vesznek részt az építkezésen. Úgy tervezik, hogy a jövő év július 10—ll-ye, a mongol nép legnagyobb ünnepére befejezik a munkákat. A CSALÁDOT tavaly decemberben vitte magával, kényelmes. háromszoba-összkom- fortos lakást kaptak. Önellátók voltak, csak a beszerzés ment kicsit nehezen. A mongol emberekről nagyon jó véleménnyel vannak: barátságosak, előzékenyek, vendégszeretők. Bárhói jártak, tea, kumisz, árhi került az asztalra. Az árhit gabonából csinálják, nagyjából a mi pálinkánknak felel meg, a kumisz pedig erjesztett kancatej. Érdekes italkülönlegesség a mongol tea: tejjel keverik, cukor helyett sózzák és forró fagylalttal öntik le. Mi tagadás, a magyar gyomor kezdetben nehezen viselte ezeket a vendégeskedéseket, de aztán megszokták. Aztán a szórakozásról beszélgetünk. Minden hét végén autóbusz szállította a munkásokat a 23 kilométerre levő Orhon folyóhoz. Nem volt ritka eset, hogy méteres csukák, harcsák akadtak a horogra. Vadászni is lehetett. Néha társadalmi munkával töltötték a vasárnapot, aminek Mongóliában hagyománya, becsülete van. Még a tanácselnök is részt vesz a várostakarításban : fát ültet, utcát söpör, ami jön. Teleki János nem dicsekvő ember. Felesége mondja el, hogy a harminc szocialista brigád közül egyszer az ő brigádja lett az első, s a pénzjutalmon kívül egyhetes üdülésen vehettek részt. Jó munkájáért háromszor kapott oklevelet, de a fényképe is sokáig kint volt a dicsőségtáblán. Szinte röstelkedve mondja: — Nem pihenni mentem ki. Szerződésem a jövő év október 31-ig szól, szeretném jó munkával meghálálni a több keresetet és azt, hogy világot láthattam. BÚCSÚZÓUL MEGKÉRDEZEM, beszélik-e a nyelvet? A kisfiú kérés nélkül belekezd mongolul számolni. A szülők elégedett mosolyából arra következtetek, hibátlanul. — Minket se lehetne eladni. Cseh barátainkkal kezdettől fogva mongolul társalogtunk. A barátság, segítségnyújtás pedig nagy erő. Lecsökkenti a távolságot, közelebb hozza a népeket TÓTH DÉNES Eltévedt a kuka. A buszmegállóba állt. pedig a szemétgyűjtő-megállóba kellett volna telepednie. Itt — úgy látszik — hiába vár, a szemét meg csak gyűlik körülötte. Vagy végül igaza lesz, és elviszi egy busz...? (komáromi) Óvodások füzete Gyertek, mesélünk ! Lesz-e Szekszárdon ? Vigyori gyerekarcocskák a füzet borítólapján. A József Attila megyei művelődési központ és a Nógrád megyei Moziüzemi Vállalat kiadványa, ,,A salgótarjáni óvodások műsora 1973—74.” A füzetke révén megtudjuk, hogy Salgótarjánban mesebér_ létük van az óvodásoknak. A szülők negyven forintot fizetnek érte, és a kicsik tizenhárom alkalommal -'szórakoznak, bábszínházát, meseszínházát, mesefilmet nézve, előadást rendezve. A bérlet mellé jár az egyszerű, de ízléses és roppant ötletes füzet. Oldalszámait kis- macik helyettesítik, az első lapon egy maci árválkodik, az utolsón már egy egész sor maci áll. (Tizenkettő). A füzetke minden egyes előadáshoz valamilyen rajzos fel_ adatot ad. Ezek szórakoztatónk, fejtörésre késztetik a gyeMilyen könnyen leírtam ezt a mondatot: „Hallgatásjog nincs”, pedig- hányszor hallgattam én is, amikor szólni kel• lett volna. Mérlegeltem: mi lesz a szólás következménye, milyen hatással lesz az én egyéni sorsomra, a családom sorsára az őszinte, nyílt beszéd...? Uányszor fordult elő, hogy úgy összeszorítottam a szám, hogy csikorgóit a fogam? Nem tudom. Lehet, hogy négyszer, ötször, vagy talán többször is. Nem a számszerűség a lényeg, * hartem a némaság. Volt, amikor attól féltem, ha szólok az utcán renitenskedőnek: pofon vág, esetleg ököllel az arcomba - csap, vagy' ki tudja, esetleg belém vágja a bicskát. Nem • t, » • » ____ i. s zóltam. Gondoltam: szóljon SsUOJCritlV SOVOn más. Más, aki nálam erősebb, akit ném mér pofon vágni. Ahogy emlékeim lomtárában kutatok, rábukkanok olyan esetekre' is, amelyek rntatt naég ma is szégyellem .. „magam. Hiába nyugtatom magam, sokszorta többször voltam bátor, mint gyáva — az a néhány esef örökre piszkos folt- ; .ként márad a lelkiismeretemben.. • , r‘ . . Dogy miért? ' • cd. . Azért, mert tudtam, hogy csak szólni van " jogom, és hogy ez. a jogom kötelességem is, mégis úgy tettem, mintha volna égy másik jog is, a gyávák, a gyengék joga —a hallgátás joga. Megtörtént eseteket elemzek ■ magamban. Felteszem. ,a • kérdést: mit tettem volna ebben, meg abban.az esetben...? Például mit tettem volna, ha nekem azt mondják: az ebédet tálcán mindennap, pontosan délben vigyem a park végén levő gondnoki lakásba? Elvittem volna? Talán: igen, tálán nem. Mindenesetre elgondolkodtam volna azon: mi a kötelességem, a gondnok kiszolgálása, vagy azért alkalmazták engem, azért kapom a fizetésemet, hogy a gondozottak kiszolgálását végezzem. Lehet, hogy elvittem volna tálcán az éhédet, de az is lehetséges, hogy úgy odavágtam volna a gondnoki ebédlőasztal kellős közepére, hogy az egész család mehetett volna a Patyolatba! Lehet, hogy ezért fegyelmit kaptam volna, de az is lehet, hogy nem mert volna a gondnok elbocsátani, mert ne higgye senki, hogy ezek a gondnokok nem tudják mihez van joguk és mihez nincs! Tudják ők nagyon jól, de ha mi nem szólunk, ‘akkor hordatják velünk az ebédjüket. '' ’ És mi csikorgó f oggal — hord tok. De csak egy darabig. Mert egyszer megmozdul valami bennünk, egyszer csak elkezdjük önmagunkat utálni és akkor azt mondjuk: „Történjen bármi, legyen az akár az atyaúristen, akkor is megmondom...” És megmondjuk. És akkor kiderül, hogy az önmagát megmintázó kis- istent senki sem tartja a talapzatán. Lába a múltban van, a jelenhez semmi sem köti. Nem is kötheti, mert csak a múlt joga volt a kiváltság, a jelen n mi társadalmunk, minden embernek egyformán méri a jogot és a kötelességet. Csak aza baj, hogy egyesek azt hi- ' 1 szik, nekik több jog dukáL És ezt gyakran el is tudják hitetni velünk. Ennek az elhitetésnek köszönhetik, hogy ha rövid ideig isiidé é}ni, visszaélni tudnak „ . . közöttünk. A-mi hiszékenységünk, n mi némaságunk, a mi bátortalanságunk a Kisistenek éltető eleme. „ . De miért, vagyunk bátortalanok, miért hallgatunk? Az ország, a' jogf minden a miénk és nem a kisisteneké. A rajtunk élősködőkét, a bennünket megalázókat csak eltűrjük'egy ideig, amíg fel nem fordul tőlük a gyomrunk, amíg rá nem jövünk: a sziszegés nem gyógyítja a sebet, csak beavatkozással lehet gyógyítani.- 'Ülök az írógép1"előtt. Nézem a betűket és arra gondolok: ezekkel a betűsorokkal hányféle mondatot, gondolatot lehetne ' leírni? Rengetegét. És én-' mégsem írhatok .mást, mint amit * a meggyőződésem, a lelkiistrier.etem diktál. -Ilyen írógépbetűként'fogóm fel én a--jogot is. Lehet bármennyi betű, a jog képzeletbeli'írógépén, aki mást akar írni rajta, mint • amit a társadalom méggyőződése* lelkiismerete megenged, az elöbb-utóbb elbukik. Sajnos, gyakran utpbb! ■ Rajtunk múlik, hogy az utóbb-bóT, előbb legyen. Minél előbb! - : >... , Csak mernünk kell; csak akarnunk kell. Hogy nehéz? Persze, hogy . nehéz. De csak cselekedni, szólni van jogunk — a hallgatáshoz nem volt és nem is lesz soha. Ha tépelodve is, ha dadogva is, mindannyiunk érdekében gyakoroljuk hát a jogot, amit mi adtunk magunknak és amelynek tisztaságán csak mi őrködhetünk. Bátorítsuk, győzzük, meg egymást: félni nincs jogunk és okunk. Bármilyen kisistennel szemben mégha néha kemény harc árán is, csak nekünk lehet igazunk. SZALAI JÁNOS Hallgatásjog nincs rekeket és fejlesztik ügyességüket. A lap alján ott a pontok helye, amit ha az óvó néni bepirosít, büszkélkedhet az óvodás. De vannak „elméleti” feladatok is. Idézünk egyet, amely az 1974. február negyedikéi bábszínházhoz kapcsolódik. „A beteg bábú (mackó, baba, kutya, vagy amilyen bábotok van) meggyógyul. Ennyi a tör_ ténetünk. A többit találjátok kit Hogyan is? Válaszoljatok a kérdésekre és keressetek hozzá bábut! Ki veszi észre, hogy beteg? Mi baja van? Hová fordulnak? Ki mondja meg? Mit csinál a doktor bácsi? Az orvosság mire való? Lábadozik (mit jelent a szó?) a beteg? Kik látogatják meg? Hogyan gyógyul meg? Miért gyógyul meg? Lehet, hogy nem is lett volna beteg? Megelőzhették volna? Ha mindent megbeszéltetek, játsszatok el! Ha bábú nincs, babátok biztosan van!” Persze, a szövegnek kevesebb tere van a füzetben, hiszen ahhoz még a szülők, óvó nénik segítségét kell kérni az „olvasóknak”. Az idézett játék mellett, amely egészségügyi kérdésekkel foglalkoztatja a kicsiket, van zenére, filmre, öltözködésre, mesére vonatkozó, a gyerekek ismereteit elmélyítő feladat is a füzetben. Az utolsó lapon pedig az óvónők, szülők tájékoztatására valamennyi műsor részletes leírása következik. Az anyuka, apuka ha nem is tudja megnézni a mesefilmet, azt megtudhatja, hogy miről szólt. A kilencszáz példányban megjelent kiadvány nagyszerű kezdeményezés, mintája lehetne hasonló Tol ta megyei óvodás-, kisiskrlí sorozatnak. — vfé —