Tolna Megyei Népújság, 1973. december (23. évfolyam, 281-305. szám)
1973-12-16 / 294. szám
Dolgozókat felresz A Lőrinci Fonó felvételt hirdet 15 éven felüli lányok részére A betanulási idó 1 hónap. Kereset 1950—2600,— Ft, a betanulás után. Vidéki lányok részére szállást biztosítunk. Cím: PIV Lőrinci Gyár Budapest, 1183. Gyöm- rői út 85—91. (19) ANYAGBESZERZÉST, anyagot, gépet, berendezést, stb. közületek és lakossúg részére, speciális szállítóeszközökkel zro- zást VÁLLAL a TEMPÓ Ktsz anyagbeszerző-részlege 1054 Bp. V., Bajesy-Zs. út 56. T.: 310—188, 124—556, 117—428. (211) A Szekszárdi Vasipari Vállalat felvételt hirdet: — raktáros, — nagy gyakorlattal rendelkező szerszámkészítő és — ponthegesztő betanított munkás munkakörbe. Jelentkezni lehet a vállalat személyzeti és munkaügyi osztályán, Kese- lyűsi út 8. sz. alatt. (227) Értesítjük a lakosságot, hogy Szekszárd város i közigazgatási területén . áthaladó, most épülő Szedres—Pécs 120 kV-os TV. SZEKSZÁRDI FELHASÍTÁS TÁVVEZETÉKÉT 19”3. DEC. 18-ÄN 8 ÓRAKOR FESZÜLTSÉG ALÁ HELYEZZÜK. Ettől az időponttól kezdődően az oszlopokra fel- nv'=zni, a vezetéket megközelíteni — még annak leszakadt darabját is — életveszélyes! Országos Villamostáwe- zeték Vállalat 7. sz. szerelésvezetőség. (244) Közöljük kedves vevőinkkel, hogy 1974. JANUÄR 2—7-IG LELTÁROZÁS MIATT ZÄRVA TARTÜNK. Kiszolgálás január 2—7. között nem lesz. Rendeléseket a fenti időszakban is felveszünk. Dél-dunántúli Röviköt Nagyker. Vállalat szekszárdi lerakata. (144) Jó állást keresnek A fiatalok egy bizonyos része jó állást keres. Kikerül az életbe, ahogy mondani szokás — és nekiáll jó állást keresgélni. Iskoláskorában köpött (igaz, hogy csak szóban) a protekció után kuncsorgókra, megvetette azokat, akik hónapokig a szülőkön élősködtek, mondván, hogy nincs megfelelő állás. Most viszont.™ Tarka lepke Olyan lány, akiről az ember azt hiszi, látta valahol. Egyén-miniszoknya, egyenpulóver, neonszínű, kör alakú kivágással — egyenlobonc. Most itt áll a szobánkban, ijedt tarka lepke a2 irodai bútorok között. Amikor belépett, arca csüggedt volt, elszánt. Könnyedén csevegve mondja: — Rémes, hogy ebben a városban egyszerűen képtelen valaki összehozni egy jó állást. Érettségim van, jól beszélek oroszul. Slussz-passz. Ezt kínálom én, és maga? Annyi ismerőse van! Igyekszik csábos lenni, h„ ülne, keresztbe dobná hosszú combjait, így fekete fürtjeit babrálja, körülfestett szemeivel igézőén pislog. — Elmentem volna kozmetikusnak — a pingáláshoz érzékem van, ahogy a mellékelt ábra mutatja — de kidobtak. Járjak iskolába. Az iskolában nincs felvétel. Idegenvezető is szívesen lettem volna. A tanfolyam ötszáz forintba kerül, és utána sem főhivatás... Kollégám az ujjaival dobol asztalán, mondja, nem tud mit tenni. A lány megigazítja színes szoknyáját, fáradtan körbemosolyog és tettetett nemtörődömséggel elvonul. A fiú türelmetlen — Csak közepes tanuló voltam. Sok dologgal foglalkoztam, nem jutott időm magolni. Nem is bánom, mert szép élményeim vannak, amit a turistáskodás. nak, az atlétikának köszönhetek, konyí- tok valamit a rádiőamatőrködéshez is. A szüleim gyászban éltek, mert valószínű volt, hogy akárhová felvételizek, és akármilyen jól, az iskolából vitt pontszámok miatt nem fognak felvenni. Az érettségire ugyan bedobtam, apait, anyáit, de alulosztályoztak. A közepes csak maradjon közepes. — Nem vettek fel a műszaki főiskolára. Gondoltam, elmegyek valamilyen szakmát tanulni, de aztán egyikhez sem fűlött a fogam. Az ember belekezd, s ottragad. NeÁ perspektíva nekem. De így érettségivel — képtelenség jó állást találni. Először nagy terveim voltak, szállodai porta, kisegítés egy jól kereső maszeknál, esetleg benzinkút. Múltak a hetek, és most már elmennék vidékre, akár tanítani is. Semmi, semmi. — De igen, unom a huzavonát! Fogom magam, és beállók az első helyre segédmunkásnak. Csak sírjon az anyám, meg „golyózzon” a szakosztályvezetőm, hogy mi lett belőlem! Az idő oldotta meg a türelmetlen ifjú problémáját. Behívták katonának, A barátnő joga Fiatal férfi beszélgető társam. Szakállt visel és verseket hord a szerkesztőségbe. Van közöttük jó is. Most azonban nem róla van szó. Barátnője ügyében keres. Hévvel mondja: — A barátnőm nem akar sokat. Csak a jogát szeretné érvényesíteni a munkához! A háttérben színes televízió, pöfékelő tizenévesek. A fiú mondja, mondja. A barátnő közgazdasági technikumban érettségizett. Édesanyja egyedül neveli, szükség lenne keresetére. Szakmájában nem akar elhelyezkedni, gyűlöli a könyvelést. — Édesanyja akarata volt, hogy köz- gazdaságiba járjon, merthogy az biztos kenyér. El is végezte rendesen, de végig utálta. Ki nem állhatta. Van ilyen, hogy az ember utál valamit! Felnőtt már, most ő dönt. De nem talál neki való munkát. Ezt nem lehet elkapkodni! Az ember az életét határozza meg a munkájával! Gyorsan bontakozik a szomorú történet. Apróhirdetések, amelyek már tárgytalanok. Főnökök, akik átnéznek az emberen. Irodák, ahová nem léphet be. Válaszok, kétségbeejtő tartalommal: A lányt könyvelőnek, számlázónak, kalkulátornak vennék fel. Mit akar a leányzó? Egy jó állást. A kalkulátori nem az. Istenem, istenem. Milyen is a jó állás? Tizennyolc éves korra az embernek már legalább körvonalaiban ismernie kell, mi a célja. Mit akar, mire képes, mi a teendője. Tisztelet azoknak a fiataloknak, akik kitartóan -és tudatosan küzdenek — igen, küzdenek — azért, hogy álmaikat megvalósíthassák. De mit mondhatunk azoknak, akik semmi mást nem akarnak, mint azt a bizonyos jó állást? Jó állást, ahol kevés munkával sok pénzt lehet keresni, vagy ahol nem lehet sok pénzt szerezni ugyan, de elegáns környezetben, elegáns feladatokat lát el az ember? Válasz helyett íme R. Zsuzsa története. Vonaton találkoztam vele, Pestről jöttünk hazafelé. Vajszínű blúzának, fehér kardigánjának szürkébe játszott a színe, fakó a nadrágja. Restelkedik: — Mióta a Citadellában lakom, nem tudok mosni. — 7?? — Legutolsó albérletemben megőrjítettek a macskák. Az öregasszony, akinél laktam, öt macskát tartott. Azt kívánta, hogy ápoljam őket — ,i, — A Citadellában most második hónapja vagyok. Nyolcágyas a szoba. Nem idegesítenek a turisták. Az enyém a legbelső ágy. 750-et fizetek. R. Zsuzsát sóvárogva emlegetik könyvelővé, adminisztrátorrá kényszerült osztálytársai. „Remek állást sikerült találnia, sínen van.” Leérettségizett, néhány hónapos ál- lásrn várakozás után Pestre utazott Intertourist boltokba kerestek apróhirdetéssel angolul vagy németül beszélő érettségizett lányokat. Zsuzsa megfelelt Kezdő fizetésnek kétezer forintot ígértek, és ez még a szülőket is meggyőzte. — Valami jó, izgalmas helyre vágyódtam — mondta Zsuzsa, köröket pingál- v„ a párás ablakra — itthon boltba semmi esetre sem mentem volna. Az int.ertouristok fényesek, elegánsak, csak külföldieknek. Kipróbálhatom a nyelvtudásomat jól keresek. Na és Pest! Boldog voltam. — Igencsak elképedtem, amikor Kőbányára irányítottak. Egyik raktárban csomagoltam. Azt a bőgést, amit én rendeztem! Két hónap múlva — nagy szerencsével és sok hisztizés után — átraktak egy boltba. Rengeteget talpalok, és nagy a szigor. Ékszert nem hordhatunk, kozmetikai szert csak olyant használhatunk, ami nem kapható az üzletben. Nehogy azt higgyék, az árukat dézsmáljuk. A főnök figyel, nehogy privát beszélgetést folytassunk valakiveL Nevet flz asszony elképedésén, aki a szemközti ülésről fülel beszélgetésünkre. — Egy lány randit beszélt meg egy holland vevővel, az ő helyére kerültem én. Szigorúan veszik a szabályokat. Haza mégsem jön. — Kezdődne elölről a kálvária, egy jó állás után. Zsuzsa történetét sokszor elmeséltem. Sok „érdekelt” vagy nem hitte el, vagy nem érdekelte eléggé. Nem hajlandóak tudomásul venni az árnyoldalakat, nem akarják tudomásul venni lehetőségeiket Nem akarnak semmit Csak egy jó állást VIRÁG F. £. A jogszabályt is kikezdi az idő. Egyszer csak kiderül, hogy ami érvényes, jó volt húsz-huszonöt, vagy több éven keresztül is — érvényét kezdi veszterű. Egyszer csak úgy érzik az emberek, amikor ilyen jogszabályba ütköznek, hogy valami nincs rendben. A jogszabályokat rendszeresen karban kell tartani, mint a gépeket, vagy bármi mást. E feladat elvégzésére hivatottak a „jogszabály-karbantartók”. Sok a dolguk, mert a fejlődő életünk, mint kamasz az öltönyt, gyorsan kinövi „jogszabályruháit”. És milyen a kamasz kinőtt ruhában? Olyan, amilyen a társadalom kinőtt jogszabályöltönyben. Ha nem veszik észre időben ezt a kinőttséget, akkor furcsa dolgok történhetnek. Elmondok egy esetet. Ha valaki bedolgozik egy gyárnak, ktsz-nek — bedolgozó. Tehát munkaviszonyban áll. Ha hálóinget varr, ha tranzisztort készít otthon a konyhában a főzés és takarítás szüneteiben és ezeket a termékeket beviszi annak az üzemnek, aljpnnan a nyersanyagot kapta — dolgozónak számít. Viszont nem számít dolgozónak az, aki például gyermekneveléssel foglalkozik. Bemegy az állami nevelőintézetbe és onnan magához vesz egy-kettő-három gyereket. Ezekért a gyerekekért havoríta meghatározott összeget kap. Gazdasági oldalról nézve — nincs különbség közte és a ktsz bedolgozója között. Ö is bedolgozó. Bedolgozik a gyermeknevelő intézetnek. A gyermeknevelő intézetnek ez tehermentesítést jelent, kevesebb férőhellyel több gyermek felnevelésének terhét vállalhatja a társadalom. A társadalom nemcsak gazdasági szempontból vizsgálva jár jól. Jól jár úgy is, hogy az állam támogatására szorul' gyerekek egy része családi környezetbe kerül, valahol család - tagnak érzi magát. A logikus és ésszerű az lerfne, ha a gyermeknevelést vállaló anya nemcsak pénzt kapna ezért a tevékenységért, hanem elismernék munkaviszonynak is a gyermeknevelést. Sajnos, jelenleg nem így van. Keserű Józsefné, faddi asszony például hiába nevelt 8— 10 éven keresztül gyereket, most, hogy megbetegedett, kiderült, hogy a nyolc-tíz év nem számít semmit, ez nem számít bele se a nyugdíjba, se táppénzt nem kap utána. Amikor beteg lett, elvitték tőle a gyerekeket, tehát még attól a pénztől is elesett, amit utánuk kapott. Keserű Józsefné a legbonyolultabb anyagot, az embert formálta közel egy évtizeden keresztül és még annyi sem jár neki, mint amennyit az kap, aki otthon, a főzés és takarítás szünetében bőrből kesztyűt varr. Igazságtalanság ez? Ügy érzem, hogy igen. De hát ki tehet róla, hogy mindez így történt? Nem tudom és nem is akarok én senkit sem vádolni. Csupán a jelenségre akarom felhívni a figyelmet. Senki sem mondhatja — még az ellenségeinek sem —, hogy a mi társadalmunk nem fordít nagy gondot a jövő generáció felnevelésére. Előretekintve munkaviszonynak számít már a gyermeknevelés. Ha valaki oíthon marad a gyerekével, anyasági segélyt kap, a gyermekneveléssel töltött idő beszámít a munkaviszonyába. Az „állami” gyerekek nevelését ma még nem ismeri el a jogszabály munkának. Pedig ez is munka. Ezt is el kell ismerni és ismertetni. Hangsúlyozom, véleményem szerint nem a társadalom nem ismeri el, hanem a társadalom életében idegen testként valami módon ittmaradt jogszabály. E jogszabály szavatossági ideje lejárt. A lejárt szavatosságú jogszabályok pedig megkeserítik az iberek szájízét. A boltban úgy akadályozzák meg a lejárt szavatosságú ’.rak: fogyasztását, hogy kivonják a forgalomból. E jogszabállyal is ezt kellene termi. SZALAIJÁNOS Sxubjektív sorok A jogszabályok szavatossága
