Tolna Megyei Népújság, 1973. november (23. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-10 / 263. szám

Az életmód forradalma Ahányan vagyunk, annyifé­le az életmódunk. Mégis, ami lényeges, jellemző benne, az közös. A társadalom haladása nem öncél minden józan cse­lekedet egyén és közösség azonos útját szilárdítja, s . mély árkok, tág szakadékok fölött ver hidat. Marx azt ír­ta: egy társadalom „természe­tes fejlődési szakaszokat sem át nem ugorhat, sem parancs­szóval el nem tüntethet. De megrövidíthet, és enyhítheti a szülési fájdalmakat.” Ez életmódváltásunk esetében is így igaz. Bonyolult rajzolatú térkép kellene ahhoz, hogy feltün­tethessük rajta, leolvashassuk róla, mindazt ami életmód­változásunkban végbement, végbemegy. Nézzünk a „mesz- *zi” — csupán négy évtizednyi — múltba? 1930-ban ötszáz 400 000 CS0lpd és napszámos dolgozott, csa­ládtagokkal esvütt 1,5 mil­lió ember. Ezer élveszületett- ből t?i A halt meg e(máves kora előtt — ma 33 —, 75 000 ‘ munkás nem talált kenyér- ’ adóra, azaz tartósan munka- nélküli volt... Adatok. Ka­paszkodók, hogy e sötétség­be. feledésbe güllvedt világ ’ ábráz.atát az egvéni sorsok tömegén iR fölfedezhessük, fölidézhessük. Mert hisz’ akik átélték, nem szívesen emlé­keznek rá; a kiszolgáltatott­ság. , megalázottság fájó, mélk sebeket szakított. S akik nem élték át a keserű éveket, azoknak annyi, mint bármi más a tankönyvekben. Lecke. Mindig a múlt? Életmódunk megbatározott társadalmi vi- , szón vök terméke. Ahhoz, hogy életmódunk forradalma bekö- vetkezhessék, a gazdasási, társadalmi berendezkedés ■o.alapvető forradalmi folyama­tainak kellett lezajlani a.. Ezek nyitottak kapukat. döntöttek le áthághatatlannak tűnő fala­kat. Romboltak hogy építhes­senek. S ez az. építés átfor­málta, átformálta valameny- nyiünk életmódját. Egy-effv adatba örömök, szenvedélyek, sikerek, kudar­cok légiója fér. Jellemzi élet­módunkat, hosv a húszas években a férfiak átlag élet­kora 41 év volt. s ma 66.3 a nőké 43,1, ma 72,1? Vagy inkább az, hogv 1930-ban száz keresőből 51-nek a mezőgaz­daságban szelték, ha sz.elték a kenyeret mert hetven száza­lékúk föld nélkül, cseléd, nap­számos, egy katasztrális hold­nál többet nem birtokló sze­gényparaszt volt. Esetleg ar­ról szóljunk, hogv míg 1965- ben a termelőszövetkezetek­ben ezer hektár kukoricásból átlagosan csak kilencen taka­rították be a termést gépek, idén már 730 hektáron teszik ezt? Talán az győzné meg jobban az olvasót, amit élet­módunk fontos jellemzőjéről, a fogyasztásról sorolunk? 1960- ban 339 millióért vásároltak kárpitozott bútort az ország­ban, tavaly kétmilliárdért; egv ember ma kétszer annyi húst háromszor anny, cukrot, 93 helyett 260 tojást fogyaszt, mint 1938-ban... Ne ragad­junk meg az anyagiaknál, in kább hivatkozzunk a középis kolások 342 ezres seregére — 1938: 52 000. — a felsőfok'" tanintézetek 91 000 — 1938: 12 000 — hallgatójára? Népújság 3 Sok minden keveredik a fenti bekezdésben- Mert élet­módunk is ezerféle dolog ke­veréke, összegezése munkánk jellegének, lakásviszonyaink­nak, a települések közművesí­tésének. a fogyasztásnak, ta- nulásnak. a szórakozás lehe­tőségeinek, a család belső álla­potának. s mert nemcsak mennyiségüket nézve, hanem minőségüket tekintve is gyö­keresen megváltoztak életmó­dunk fő meghatározói, a for­radalom kifejezés nem túlzás. Nem. mert gyorsuló tempó­ban tökéletesítjük környeze­tünket. s bár' messzebb még, mmt karnvűi+ásrivíra a szel­lemi, anyagi bőség kosara, de vesszöfonata Paar erős; ma­gunk csináljuk, magunknak csináljuk. Ma nem- különleges, megcsodálni való-. ;jótétlélek” a közösségért fáradozó ember. Mindenütt fellelhető típusa az önmagát és 'környezetit úijáteremtó társadalmunknak. Mn nincs abban -sém-mi rend­kívüli, hogy felbomlik a 'csa­ládban a régi, hagyományos munkamegosztás,-s hoSTt szü­lő-gyermek életpályája ~ egé­szen más. Ahogv sajnos- az életmód-váltás árnyoldalainak sincs különlegessége; a 'több válásnak.,, .bizonyos. elsősor­ban ér- és idegrendszeri '. be­tegségek terjedésének, a na­gyobb városok peremén ki­alakuló, a bevándorlók bené­pesítette övezetekben tapasz­talható állapotoknak, a közle­kedési balesetek gyakoriságá­nak. a társadalmi méretű túltáp’áltságnak, a víz. a le­vegő szennyezésének.,, Igaz, ma száz magyar ál­lampolgár közül 99 igénybe vebetj átárssd^loni,, szociáliá és „egészségügyi „gondoskodá­sát. de arra nincs „biztosítása”, hogy az életmód . forrádalmá mindig és mindenben csakis örömet ad számára. Gazdag a munkavállalási lehetőség, de nem okvetlenül helyben", az­az vonatra, buszra kell ülni, utazva órákat tölteni el. Több a kereső a családban, de nem könnyű beosztani, ki megy az óvodás gyerekért, ki felügyel a kisiskolás házi feladatának elkészítésénél; növekszik az ipari foglalkoztatottak száma, de velük azoké is. akik in­gáznak, azaz sietnék,’ nem tö­rődnek igazán a munkahely dolgaival, mert indul a vonat. Gyarapszik a kocsitulajdono­sok tábora — 1960-ban 18 499, 1972-ben 314 321 magárigépko- csi volt forgalomban —, s ve­le a turizmus lehetősége, de gyarapszik a karbantartás, ja­vítás, olykor niég -a-’tknkolás gondja is.. 1 Életmódunk ' tü­kör. változó gazdasági, társa- da'mí •íilqnrü'aiok. viszonyaink tükre, amely visszaveri a fé­nyeket és nem rejti el az ár­• nyakat , Vajon anyagi javakkal dúsabban terített élet­asztalunk körülülése ösz­tökél . bennünket? Min- . den bizonnyal ez is. Ám köze van-e az anyagiaknak ahhoz, hogy színházba megy a szo- eia’ista brigád, önzetlen vö­röskeresztes aktívák gondoznak magukra maradt öregeket, szakszervezeti bizalmiak vitat- ■ koznak társaikért, kommunista szombatot szervez az ifjúsági szövetség? Ahogy az sem csu­pán az anyagiak közé beso­rolható gyarapodás,. miszerint száz fölépült lakásból 99-ben 1 ott a villany, s százból mind­össze nyolc — 1949-ben még 60! — az egyszobás. Az embe­ribb, gazdagabb élet tere, esz­köze a tágabb lakás, a vil­lannyal táplálkozó, de a vilá­got kitáró rádió, televízió. S mert nincs dolgunk, cseleke­detünk, ami láncszemként ne kapcsolódna, végül is az ösz- szegeződés, az életmód forra­dalma azt állítja középpontba, ami a legfontosabb: az em­bert. Ö áz, aki egyszerre út és cél, tettek és tervek formáló­ja,, aki. rojnd jobban érzi, érti a Marx megfogalmazta igazsá­• got: -„Radikálisnak" lenni any- nyi, mint a dolgot gyökerénél mégfogni. Az ember , gyökere azonban maga az ember.”, " ' ' MÉSZÁROS OTTÓ Villáminterjú Lengyel orvos vendég megyénkben Dr. Andrzej Stapinská, a lengyel országos bőr-nemi kór­tan intézet helyettes igazgató­ja háromhetes magyarországi tanulmányútja alkalmából megyénkben töltött két napot. — Milyen céllal érkezett Magyarországra ? T- A magyar nemibeteg-gon- dozók munkamódszerei érde­kelnek. A nemibetegségek száma világviszonylatban emelkedik. így van ez Len­gyelországban is, ahol megle­hetősen magas a megbetege­dések ' száma. Ezért tanulmá­nyozzuk a különböző európai országok munkamódszereit, hogy a legalkalmasabbakat nálunk is bevezethessük. A magyarországi út különösen indokolt, hiszen itt az ötvenes évek derekától igen kedvező a helyzet — Az utóbbi években ná­lunk is emelkedik a megbete­gedések száma. — Roppant érdekes, hogy milyen módszerekkel védik ki az emelkedő tendenciát, ho­gyan kutatják fel, hogyan gyógyítják a fertőzési forráso­kat, veszélyeztetett személye­ket, milyen megelőző intézke­dések vannak. — Hová látogat él me­gyénkben? — Tegnap Szekszárdon és Bonyhádon voltam, ma pedig Dombóvárra indulok, az otta­ni kórházba — válaszolt a lengyel professzor.-X Küldöttértekezlet Bonyhádon eredménvekről és problémák­ról. A járási KISZ-titkár be­számolóját vita követte, mely­nek sorén felszólalt többek kö­zött Daradics Ferenc, a járási pártbizottság első titkára és Benizs Sándor, a KISZ Tolna megyei Bizottságának titkára is. Második napirendi pontként a pénzügyi ellenőrző bizottság adott jelentést a küldöttérte­kezletnek. Ezt követően került sot a választásra, amelynek során megválasztották a KISZ Bonyhádi járási Bizottságát. Járási KISZ-küldöttértekez_ letet tartottak tegnap Bonyhá. dón, a járási pártbizottság székházában. A 120 küldöttön kívül az értekezleten részt vett Lukács Gyula, az MSZMP KB munkatársa. Daradics Ferenc, az MSZMP Bonyhádi járási Bizottságának első titkára, va­lamint Benizs Sándor, a KISZ Tolna megyei Bizottságának titkára. Első napirendi pontként Sasvári Ernő járási KISZ-tit- kár tartott beszámolót a leg­utóbbi kongresszus óta eltelt időszak munkájáról, az elért Orosz és magyar táncok, dalok ■' : . • . vT ""> " -. ‘ Tambov és Tolna megye művészeti csoportjainak műsora Zsúfolásig megtelt a megyei művelődési központ színház- terme a testvérmegyék művé­szeti műsorára. Többen voltak, mint a legsikeresebb beat- hangversenyen: és azok is vé­gigélvezték a műsort, akiknek csak „állóhely” jutojt Nagy és .meleg sikert arat­tak tambovi testvérmegyénk énekesei, táncosai, zenészei, most sem csalódott a közönség a Szekszárdi "Néptáncegyüttes. ben és a ' pedagóguskórusban sem. • Áz öltöző folyosóján vidám nyüzsgés. Megannyi vidám „nyírfácska”- hajladozik — ők az énekkar tagjai, hosszú zöld díszítéses fehér népi ruhában — aranyzakós ifjak sétálgat­nak, lányok-bíbelődnek a piros fejkendővel. Műsör előtti izgalom. — Kilencvenkét tagú a cso­portunk : táncosok, énekkar, zenészek, esztrádegyüttes. Va_ lamennyien amatőrök, iskolába járnak, dolgoznak, tanítanak flö73. november 10. Tambovi estek — ez a címe a ,ik-,es számának. tambovi énekesek, táncosok I, . Foto: K. — mondja Leonyid Tyimofeje- vics Ledovszikih. a kulturális delegáció vezetője. — Sokáig készültünk a ma­gyarországi szereplésre, így együtt az összes együttes rit­kán szerepel. Magyar számo­kat is tanultunk — ez a meg­lepetés. — Nagyszerűen érezzük ma. gunkat, igaz, kicsit zsúfolt a program, de nem érzünk fá­radtságot. A szívélyes vendég­látásnak köszönhetően, bár először vagyunk Magyarorszá­gon — így Tolna megyében is — úgy érezzük magunkat, akár otthon! — halljuk a kul­turális delegáció vezetőjétől. Ugyanezt a mondatot — „úgy érezzük magunkat, mint otthon”.— ezen az estén szám. talanszor halljuk. Valamennyi szovjet vendégünk megjegyzi — a vendéglátók örömére. Anatolij Abramov és Anato. lij Szarancsin harmonikán ját. szanák, a tambovi kulturális szakközépiskola tanárai. — Nagyon tetszik Szekszárd mindkettőnknek, és nagyon nagy élménvt jelent számunk­ra az a fogadtatás, amiben ré­szesült csoportunk. Szabad időnk ma délelőtt volt elő­ször, kedves magyar barátaink kalauzolásával vásárolni mén. tünk: emléktárgyakat otthoni kollégáinknak, barátainknak — mondják. A műsor előtt pár perccel a táncoslányok öltözőjébe ko­pogtattunk be. A később ferge­teges sikert aratott moldvai tánc ruháit próbálták éppen a tánccsoport tagjai, középisko­lás diáklányok. Elmesélték, hogy „csodálatosan” érzik ma­gukat, rengeteg barátra talál­tak — néhányan levelezni is fognak egy-két magyar lány­nyal, fiúval — nagyon tetszik nekik Tolna megye. — Nagyon jól keli szerepel­nünk — cserébe. Izgulunk, tü­relmetlenek vagyunk, szeret­nénk már színpadon lenni! — mondja egy piros arcú kis­lány. a többiek bólintanak rá. Az első műsorszám: lakó-­dalmi körtánc. Énekesek, tán. cosok — és az elmaradhatat­lan harmonikakíséret adja elő. A táncoslányok — nyírfács­kák — úgy haladnak körbe- körbe. hogy nem is tudjuk hogyan lépkednek. Később de­rül ki, hogy a lebegés titka: különleges, tipegő lépés... Anatolij Zemljanszkij éne­kes következik Jurij Valkov- val. Csak egy kislány ván a. világon — énekli oroszul és magyarul, nagy sikerrel. Számunkra különös orosz népi játék következik, amit hangszerekkel adnak elő az if­jú táncosok. Utánuk a harmo. nika-trió — amit érdekes mó­don egy harmonikás és két pengetős hangszeren játszó ze. nesz alkot — következik. Nagy sikerű táncjáték a kö­vetkező szám: Tambovi esték a címe. A táncosak nem csu­pán táncolnak, de alakítanak is. Olyan kedvesen, hogy be­csületére válna hivatásos együttesnek is. Kedves-bohókás szám a moldvai tánc. Hatalmas sikert aratnak vele a középiskolás Iá. nyok és fiúk. Karikírozóké- pességük bűvöli el legfőképpen a közönséget. A népi együttesek utolsó száma a tél örömeit jeleníti meg. Az est talán legnagyobb sikere, betétszámait többször visszaköveteli a közönség. A népi műsor után Ljubov Moklakova énekel népdalokat, majd Jevgenyij Kulikov eszt- rádegyüttese következik szá­mos szólistával. Több magyar slágert adtak elő. nagy igye­kezettel és időnként egészen jó magyar kiejtéssel. * A műsor második részében a Szekszárdi Néptáncegyüttes, Fábián Éva népdalénekes, és a pedagóguskórus szerepelt. Az este az Ecseri lakodalmas­sal zárult — méltóképp fejez­ve be a forró hangulatú estét. —3 Fotó: K.

Next

/
Thumbnails
Contents