Tolna Megyei Népújság, 1973. november (23. évfolyam, 256-280. szám)
1973-11-01 / 256. szám
V (Tegnap ünnepeltük a világtakarékossági napot. Ebből az alkalomból közöltük Dobosy Éva Írásit, amely az OTP megyéi pár iyázatán pályadíjat nyert.) Takarékoskodhatunk pénzzel, anyaggal, idővel. Igen, takarékoskodhatunk, mi gyerekek is, nemcsak a felnőttek. Magam is sokszor örülök, ha úgy érzem, valamit sikerült megtakarítanom. Pénz? No, ezzel nekem nem nagyon sikerül takarékoskodnom. Havi tíz-húsz forint zsebpénzből bizony alig-alig rakok félre, de igyekszem beosztani. Felesleges dolgokra nem költőm. Augusztusban tavaly össze- gyújtott pénzemből vásároltam meg tankönyveimet. De még most, szeptemberben is sok az iskolai kiadás. Füzetekre kottákra, úttörőbélveg- re. Mégis azt hiszem, unalmas dolog lenne számlákat írnom azokról a dolgokról, amiket saját pénzemből fizetek, inkább arról írok, hogy ezen kívül mi mindennel tudok takarékoskodni. Például anyaggal; és talán ezzel a legtöbbet. Mint már említettem, év elején saját pénzemből vettem könyveimet. De ezek használt könyvek, így fél áron jutottam hozzájuk. Vievázok rájuk, hogy ne rongálódjanak, bekötöttem őket, hogy tiszták maradjanak. Vigvázok tollaimra, ceruzáimra, igyekszem füzeseimet rendesen vezetni, nemcsak azért, hogy formájuk, elrendezésük szép legven, hanem mert a gondosan felírt órai anyag sokat segít a tanulásban. Iskolába mindig könenvhen járok, ezzel védem ruháimat a pisz- kolódástól. Fölveszem alá kinőtt, régi ruháimfé. így segítem szüléimét a pénzzel valfl takarékoskodásban. Mert bi- zonv nem kis összegeket lehet megtakarítani, ha ritkábban vásárolunk ruhát. De ha ki is növöm szoknyáimat, blúzaimat, anyukám ötletességgel, ügyességgel át tudja azokat alakítani újjá, újra használhatóvá varázsolja őket. Fiútestvérem van, az ő ruhadarabjai közül is marad rám néhány, s én szívesen hordom azokat, hiszen fiúk, lányok viselete közt ma nincs nagy különbség. Ha éppen mégsem rám illik az az ing, mellény, pulóver, akkor sincs semmi baj, mert ezt egy csinos köpeny jól takarja. Ha ruhám tovább marad tiszta, édesanyám időt takarít meg, nem kell annyit mosnia. S máraz időnél tartok. Általában mindenkinek: felnőttnek, gyermeknek, nekem is, minden percem be van osztva, szinte alig van naponta egy órám, amikor szabad lennék. De ha takarékoskodom az idővel, nem fecsérelem hiábavalóságra, akkor jut időm pihenésre, olvasásra. Tanulni úgy próbálok. hogy amennyire lehet, a leckére figyelek. így hamarabb tudom az anyagot és nem fáradok bele a tanulásba. Délután a napköziben igvekszem elvégezni iskolai feladataimat, hogy amikor késő délután hazamegyek, legyen időm segíteni édesanyámnak. Este már ő is fáradt, jólesik neki, ha a vacsorakészítés, mosogatás gondját leveszem válláról. Nyolc órától még jut egy kis időm olvasásra, ami szerintem a legjobb, leghasznosabb időtöltés, legtöbbször szép, élményt is nyújt. DOBOSY ÉVA 8. osztálvos Dombóvár Az egyik klubfoglalkozásunkon a szokásosnál is többen gyűltek össze. A művelődési ház ifjúsági klubja vendégül látta a nyugdíjasklub tagjait, és két művészt: Béres Ferenc énekest és Félix Györgyit, aki ezúttal zongorakísérő volt. Béres Ferenc elmesélte életét, aztán bemutatta műsorát, amelyen népdalok és megzenésített versek szerepeltek. Nagyszerű élményben volt részünk, sokszor énekeltünk volna szívesen a művésszel. Erre is sor került a műsor végén, amely szép emléke lesz ifjaknak, időseknek. BAROS ERZSÉBET Fadd Ä jövő héten Vj sorozatot indítunk, „Az ő véleménye... és a ti' i ?” címmel. A rövid interjúk a legkülönfélébb témákról faggatják majd a legkülönfélébb embereket. Jelentkezik a toplista, ezúttal Bonyhádról, újra olvashatod majd az arc- kéocsamok portréját is. Válasz két „stopos"-Ievélre A hónap elején egy kellemetlen incidenst követően fogalmazódott meg bennem az ítélet. amit mindiárt paofrra vetve elmarasztaltam az út szélén integető, autóba kéredz- kedőket, vagy ahogy röviden mondjuk, stoposokat. A néhány sornak a vártnál nagvobb visszhangja lett. Sokan elmondták, hogv bizony nekik is voltak hasonló kalandjaik. Néhá- nyan a kesztyűtartóból eltűnt pénztárcáról, a hátsó ülésen végleg láthatatlanná vált cső- mapoVról beszéltek. Másféle levelet kantunk Dunaföldvárról és Esztergomból. Ök védték a stonot. Tömören: miért keltek stopellenes hangulatot? Néhánv mondatot közbevetőieg masamról. g7ereA'vemet inkább sorolom a fiatalok, mint idősohhok közé, s így csennet sincs bennem fiatalellenesség. Míg a tudományokat gyűjtöttem agyamba, masam is sokat álltam az „Osztvaeoekó-nályaudvaron”. S mikor a rfégy kerék ötödikjét, a kormányt is kezembe fogtam, több éven át esetlen stonost sem hagytam az úton. Mz már ritkábban állok meg. Ha igen. megnézem kinek. Ugvanis állítom, hogy mennyiségben és minőgécrhen is megváltozott a stonosok tábora. Hajdan szinte mindig volt jó nár. kocsit •váró fiatal az út szélért. Ma már csak hét végén, ünnepek előtt látni őket. A legtöbben abbahagyták a stopot — nem sikk már. Akik ma is kitartóan az út szélére állnak *— a rámenősebbek, az erőszakosabbak — legtöbbször nem a legideálisabb útitársak. Prantner József írja Esztergomból: „Tapasztalataim szerint az autóstoposok többsége katona, diák, kispénzű fiatal, aki nem engedheti meg magának azt. hogy ha gyakran szeretne hazajutni családjához, vagy ha szeretné megismerni hazánk valamelyik nevezetességét, akkor minden esetben fizesse az útiköltséget, ök az igazi, úgynevezett sto- posok. ök ápolt külsővel, rendes tiszta ruhában az útpadkán állva stonoló fiatalok.” Én úgy írnám inkább: ők a k‘ ''telek. A diákoknak utazási kedvezményt ad a vasút, a néphadsereg kötelékébe tartozók ennél még magasabb kedvezményt kapnak. (Itt említem meg. hogy a honvédelmi miniszter parancsban tiltotta meg minden katonának a stopolást!) Azokat pedig, akik hazánk nevezetességeit akarják megismerni, segítik az ntazási irodák. S nem valószínű, hogv éppen a távoli nevezetességekben gyönyörködhetnek, akik idejük nagy részét üt menti karlen intéssel töltik el. Tovább a levélből: „Bizonyára az önt megdobni akaró fiatal nem áoolt külsejű fiatal volt. Sajnos, el kell ismernem a stoposok nevében, hogy olyanok is stonolnak, akik elkövetnek súivos vétkeket, de ők nem tartoznak a valódi stonosok táborába. Sainos, a jelenlegi körülmények ném biz- tosítiák azt a lehetőséget hogy a stoposok kiközösíthessék maguk közül az ilyeif felelőben egyéneket.” Hát igen. A levélíró is írja. hogv vannak, akiket ő sem tart stooosnak. Akiket ő is kiközösítene az ilyen utazgatásból. Nem tudom, járt-e a Balaton déli partián, ahol szinte csak ilyeneket lehetett találni, ahol szinte koncentrátumát lehetett látni az ilyesféle ifjú hölgyeknek és uraknak. Ott álltak (félreérthetederf teroeszállásban) a lánvok, a ragacsos hajú, hetes, hónapos kosszal borított hinn'k. meg olyanok is, akik az útielző táblába kapaszkodtak, hogy le ne döntse őket a lábukról a szesz. Ha őket, az ilyeneket el lehetne távolítani az út széléről, s ha valóban csak azok integetnének, akik nem potyázni akarnak, s várnák el, hogy a vezető a szén szemükért vállalja a motor többletfogyasztását, (egy személy 100 kilométerenként fél-egv litert jelent) hanem csak azok, akiknek szükségük vari a segítségre akkor más lenne a stop. Ha az út szélén csak a segítségre szorulók állnának, ha nem is paragrafus utasítására, de lelkiismeretük parancsára hallgatva nem a gáz-, hanem a fékpedálba taposnának a vezetők. SZEPESI LÁSZLÓ A „Dombóvári Filmstúdió’’ két filmmel nevezett a szentesi „Kacagó Kamera” országi filmszemlére. Mindkét filmet bronzdíjjal jutalmazta a zsűri. A képen Takács György és Takács László a „Kerítés” című díjazott film alkotói. (Fotó: Bükkösdi János) Egy kisfiú történetei ELSŐ TÖRTÉNET, AZ ESŐ UTÁNRÓL — Ne érj hozzám, izzásban vagyok! — mondta az apró vízcsepp egy szőlőindán len- gődve, aztán lepottyant a földre. Esés közben már egészen más alakja volt, hangja sem hallott, és mihelyt leért a földre rögtön látható lett, hogy szó sincs itt semmiféle valódi áttüzesedésről. Egyszerű kis csepp volt, akár a többi; szétfröccsent, ellapult, elszívódott. Ám ahogy tovább akartam lépni, egyszer csak megszólalt a föld, éppen az a Pici kis darab, ahova az iménti esőcseppecske tottyant: — Ne érj hozzám, izzásban vagyok! Később a búzaszemek a hantok alól, a galagonyabokrok, a gyermekláncfüvek, az ibolyák, az erdők, a gyárkémények, az utak, a madarak, a házak, a bútorok, a könyvek és az emberek is mind megszólaltak. Mindenkivel lehetett beszélgetni, és utána mindenkit megérinthettem. Pedig már régen elállt aa eső! MÁSODIK TÖRTÉNET, VAGYIS A KIVONATOKRÓL SZŐLŐ A kisvorfatok megöregedtek. Dolgoztak, prüszkölték, fújtak eleget, minden vágányt bejártak szinte. Sok örömet okoztak az embereknek, gyönyörű tájakon vitték őket keresztül, káprázatos városokba, halk kis falukba. Olykor persze el is szomorították az embereket. ha olvan helyre érkeztek, ahova már nem is szívesen indultak. De hát... ilyen sora a kisvonatoké! A megöregedett klsvonato-' kát kivi rá »ózták, föllobogózták. teleírták ablakaikat mindenféle köszöntéssel és ünrfe- péivesen végigkísérték őket a vakvágányokon. Ott még egyszer jól föltöltö+ték vízzel mindegeiket, aztán elmúlt ez a nap is. A megöregedett ki svon a tokát azóta senki se látogatta meg. (Bevallom én sem, pedig ragvon megszerettem némelyiket.) A minap azonban arra jártam és elámultam: eltűritek a vakvágányról a mégöregedett kisvonatok. Hová lehettek? BALIPAP FERENC Tanuljunk fényképezni Á fotózásról általában A fényképezés az eevik legnépszerűbb hobbi. Népszerűségét növeli, hogy hazánkban a fényképezőgépek ára többször csökkent, bővült a választék. Ml is a fényképezés? A fotográfia a görög fotósz (fény) és grafia (írás, rajzolás) szavak összetételéből származik. Olyan elíárás. amelynek során a fénysugarak optikai és kémiai hatásának felhasználásával és vegyszerek alkalmazásával képet állítunk elő. A/ amatőr salát igényeinek megfelelően készíti képeit, legtöbbször a családi életeseményeit örökíti meg. Munkáiénak sikere technikai ismereteitől és tanasztalafaitól függ. Sokan a gén vásárlásakor szerzik az első és utolsó technikai ismeretanyagot a fotózásról. Legtöbbször ríem is tudiák, hogy milyen űton- módön lehet a fénvkén°zést tanulni. Hasznos a szakkörök, klubok látogatása, a szakkönyvek és a szaklapok forgatása a tudását fejleszteni kívánó amatőrnek. Sorozatunkkal néhány alapvető kérdésben tanácsot. Útmutatót adunk mi is. Szó esik maid a fényképezőgépekről, a fénvmSrésről, az oblektíVek szerepéről. Megismerheti az olvasó a fénVrekesz használatét, a laboráns alapismeretéit. Foglalkozunk a fel vevőánvágok ■— filmek — felosztásával, az érzékenység és a feloldóképesség összefüggéseivel, (k.) Takarékoskodhatunk Idős vendégek Kacagó kamera
