Tolna Megyei Népújság, 1973. november (23. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-29 / 279. szám

Tv-napi6 Vita a köztéri szobrainkról Kedden este az éjszakai Arákba nyúlt a köztéri szob­rainkról rendezett tv-vita, amit végeredményben sajnál­hatunk, hisz így nyilván sokan már nem nézték meg. Pedig a kérdés mindenkit érdekel, hisz köztéri szobraink igazi köz­tulajdont jelentenek, amit be­lépődíj nélkül mindenki meg­tekinthet, sőt kénytelen is megnézni, esetleg mindennap, így ezek a szobrok, plaszti­kák rendkívül nagy szerepet játszanak a közízlés alakítá­sában, fejlesztésében, S az sem baj. ha egy-egy szobor nagy vitákat kavar, mint ez történt a szekszárdi Babtis-szoborral is. A kedd esti tv-vita (de miért volt ez vita?) résztvevői, Bojár Iván, Miklós Pál, Rideg Sándor, Rózsa Gyula, ezt a kérdést igyekeztek megvilágí­tani, több-kevesebb sikerrel. A lényegre talán Rózsa Gyula tapintott rá, mikor azt mond- mondta, bizonyos kötelező té­mák alakultak ki az elmúlt évek során, s például minden város megkapta a maga anya gyermekével, vagy gyermek anyjával című, rendszerint elég közepes minőségű szob­rát. (Szekszárd is.) De aztán a beszélgetés nem tisztázott, alapfogalmakat, s közügyről lévén szó, ez bizony baj. Egy­részt szemrehányást kaptak a nézők, tehát azok. akik na­ponta elmennek köztéri szob­raink előtt, hogy nem halad­nak eléggé a korral, sok ben­nük a meg nem értés, ami­ben viszont a kritikusok a lu­dasok, mert nem propagálják eléggé méltó alkotásainkat, másrészt — s a néző itt jött zavarba — megállapították, hogy az esetek többségében a szobrászok egymás között zsűriznek, ráerőltetve ezzel al­kotásaikat a közre. Az is el­hangzott, hogy nincs elég je­lentős szobrászunk, s éppen ezért közepes képességű és mé­retű alkotások kapnak helyet és teret, hogy minden szob­rász megbízáshoz juthasson. Súlyos vádak, amelyeket jó lett volna jobban, pontosab­ban megfogalmazni. Vagy még jobb lett volna, ha nagyobb helyet kap az, ami a kérdés lényege: mitől lesz egy köz­téri szobor, plasztika valóban a tér része, milyen szerepe van a tér kialakításában, szer­vezésében. A jó és rossz pél­dák százai közül lehetett vol­na választani. Akár Szekszárd- ról is, hisz a sokat emlegetett Babits-szobor, részletkvaÜtásai ellenére is, szoborként is el­hibázott, s elhibázott elhelye­zésében is, hisz semmi funk­ciója nincs, nem osztja, ren­dezi, szervezi a teret, ahol áll, hanem csak áll, mint a vers­beli árva gólya. No de a szo­bor, hogy helyi példánál ma­radjunk, egyszer csak ide ke­Népes a téli vendég-madár­világ a hazai tájakon. Különö­sen a Hortobágyon nyüzsgő az élet, ahol most még az egyéb­ként ritkán felbukkanó sar- kantyús sármány is 100—200-as csapatban portyázik. Norvégia és Svédország hidegebb vidé­keiről érkezett ez a madár­fajta. A tavalyinál viszont kevesebb süvöltőt észleltek idén az Országos Természetvé­delmi Hivatalhoz befutó jelzé­sek szerint. Ez az apró, fekete színű, vörös hasú madár egyéb­ként itthon is fészkel, főként Kőszeg és Sopron környékén tanyázik. A vadászok észlelése sze­rint viszonylag száraz ősz rült, s azóta is itt van, anél­kül, hogy felállítása előtt be­mutatták volna, egyben kiszá­mítva a várható hatást. A kérdés fontos, hisz fej­lődő — és tegyük hozzá — ro­hamosan fejlődő — városaink­ban mind több szobornak Jut hely, s nem mindegy, hogy a sok pénzzel és munkával va­lóra váltott művészi alkotás valóban eléri-e célját, elsősor­ban az ízlésfejlesztés, -nemesí­Á Szovjetunió tagállamait és népeit bemutató sorozatban tűzte műsorára a Televízió az Orosz SZSZK televíziós műsorából összeállított, egész estét betöltő adását, amely­nek révén a nézők beutazhat­ják a hatalmas föld változa­tos tájait is. A 16,55-kor ve­títésre kerülő Orosz földön című rövidfilm Moszkvát és a hős várost, Volgográdot. a napóleoni Nagy Armada pusz­tulására emlékeztető ősi Bo- roevinót mutat! a be. A film változatos tájakra kalauzolja a nézőket, folyók és nyírfa­ligetek, hegyek és beláthatat­lan síkságok váltják egymást. A világhírű hegedűművész. Igor Ojsztrah játéka után — 17,30-kor — vetítik a Túl a Bajkálon c. rövidfilmet, amelyet a Szovjetunióban járt magyar televíziósok forgattak, ha­zánktól sok ezer kilométerre: burját földön. Ezen a tájékon nem is olyan régen még tör­ténelem előtti körülmények kö­zött éltek az emberek és még Gerencsér Miklóst Aradi napló 48. Á Württemberg-huszárok évtizedek óta Kelet-Galíciában állomásoztak. Vigyáznak a len­gyelekre, nehogy azok túlzot­tad szabadjára engedjék re- belliós hajlamukat Lenkey ön­álló százada Maryampolban, a Dnyeszter-parti kis városká­ban állomásozott A fölötte rendelkező ezredparancsnok- ság Brezanyban volt, a még magasabb elöljáró, a dandár­parancsnok pedig Sztaniszlau városában tanyázott. Mivel Sztaniszlau a környék köz- igazgatási központja is, s mirit ilyen szállást ad az osztrák ad­minisztrációnak, időnként fel­miatt a vízimadarak nagyobb tömegben fordulnak elő, ugyanis a kiszáradt apró al­földi tavakról, vizenyős terü­letekről inkább a bővebb in­gű tavakhoz húzódnak. Kü­lönösen sok a vadkacsa a Ve­lencei-tó környékén. ' A dunai hidaknál keringő, élelem után kapkodó sirályok többsége Lettországból és Lit­vániából érkezett, a lábukon hordott gyűrű adatai szerint. A gyűrűk alapján derült ki például, hogy a vetési varjak egy része Ukrajnából szállt át hazánkba, hogy itt vészelje át a telet. A hazai költésű vö­rösbegyek közül pedig sokan a dalmát tengerparton várják ki a tavaszt. tés feladatára gondolva. Mert ne feledjük, egy-egy szobor „tartós fogyasztási cikk", ha egyszer felállították, állja az idők viharát, s állja a nem­tetszés kavargását is. A tv-Vita tehát fontos kér­dést érintett, s azzal az érzés­sel tértünk nyugovóra, hogy jó lenne folytatni, egy kicsit elevenebben, határozottabban. Cs. ebben a században is nomadi- záltak. Ugyancsak szibériai tájakra visz el az ősi népi mesterségeket, művészi farag- ványokat bemutató Szibériai mesterek című film is (17,50- kor). 18.20-kor a világhírű leningrádi Gorkij Akadémia Drámai Nagyszínház nézőteré­re ülhetünk, ahol Rahmanov Viharos alkonyat. Gorkij Kis­polgárok és Örkény István Tóték című darabjaiból mu­tatnak be részleteket szovjet művészek. A rendező, a szín­ház neves művészeti vezető­je. ,G. A. Tovsztogonov. 20.00- kor. Rekordok és margaréták címmel portréfilmet vetítenek az ismert szovjet űrhajós. Popovics feleségéről. Marina Popovicsról, aki berepülő pi­lóta. Végül a Csehov-elbeszé- lésekből készült Mesélő kör­hinta című filmet és a 1«- ningrádi Állami Akadémiai „Kirov” Opera- és Balett­színház tagjai által bemuta­tott. Glinka zenéjére kompo­nált balettműsort említhetjük a színes programból. A címe: Ragyogó divertimento. erősödnek benne a lengyel hazafias hangulatok. Ez történt tavaly áprilisban is. Megint feltámadtak a len­gyel egységet követelő törek­vések és az az óhaj, hogy al­kotmányosan kormányozzák az országot. Számítani lehetett a komolyabb zavargásokra, el­határozták hát Sztarfiszlau ka­tonai megerősítését. A válasz­tás Lenkey János századosra esett. Úgy vélekedett Kalliany tábornok, a dandár parancs­noka, hogy a nyugodalmas, félreeső Maryampolból vonhat­ja el a legkisebb kockázattal a huszárokat. Lenkey tehát a kapott parancs szerint Szta- niszlauba vonult századával. Hamarosan kiderült, jó oka volt Kalliany dandárparancs- rfoknak a város megerősítésé­re. Egy este tüntetés támadt, lengyel ifjak verődtek tömeg­be és demonstráltak ellenünk. Katonaságot küldtek reájuk. A Lenkey-huszérokat is. De amíg az osztrák gránátosok szorgal­masan csépelték fegyvertusá­val a népet, sőt lőttek is, ad­dig a magyar lovasok hüvely­ben hagyták kardjukat. Har­minc sebesültje lett a zendü­lésnek. Egy lengyel diák meg­halt. Látván a tüntetők, hogy nem hajlandók rájuk támadni a huszárok, éltették Őket és fratemizáltak velük. A reánk nézve kihívó ro- konszenvnyilvánítás másnap folytatódott. Meghívták a len­gyelek a magyar huszárokat az agyonlőtt diák temetésére. Lenkey nem tiltakozott, sőt maga is megjelent a szertar­. Vendégmadarak hazánkban Mai tévéajánlatunk t 16.50-íől: Az Orosz Szovjet Szocialista Köztársaság Televíziójának estje A Magyar Munkásmozgalmi Múzeum a Várba költözik Ä budai várpalota épületé­nek helyreállítása befejezése előtt áll, műszaki átadásra még ez évben sor kerül. Eb­ben a részben kap állandó he­lyet a Magyar Munkásmoz­galmi Múzeum, amely január­ban kezdi meg az átköltözést a tárbeli Szentháromság ut­cából. Ha beköltözik a múzeum a Várba, mintegy háromezer négyzetméter alapterületű ki­állítótér éli majd rendelke­zésére. Itt fogják megrendez­ni a magyar munkásmozgalom történetével foglalkozó köz­ponti kiállításit. Az előkészü­letek már megkezdődtek. Cél­gyűjtéseket folytatnak orszá­gos viszonylatban, s a főváros gyáraiban, üzemeiben is. A magyar munkásmozgalom tör­ténetének emlékanyagait, tár­gyi és írásos dokumentumait szeretnék a gyűjtéssel telje­X Szovjetunió nemcsak könyvekből, folyóiratokból, képekről, filmekről, rá­dióból és televízióból egyre inkább ismert legtöbb magyar állampolgár előtt, hanem na­gyon sokak számára már a személyes élmény erejével is az. Gondoljunk csak a sor­rendben egyáltalán nem leg­első. az ősszel ott járt me­gyebeli barátségvonat utasai­ra. A Szovjetunió hétköznap­jairól rendszeresen hírt ad két képes havi folyóirat, a „Szovjetunió’' és az „Asszo-, nyok”. Mindkettő nemsokára megjelenő decemberi száma élvezetes olvasmányokat ígér. sebbé tenni, s korszerű kiál­lításon együtt bemutatni a munkásosztály kialakulását és fejlődését Magyarországon. Újszerű lesz a tárlat abban, hogy az egyes munkásrétegek életét munkáslakások beren­dezésével fogják bemutatni a tárlaton. Ez lesz az első nagy­szabású kiállítás, amely a XIX. századtól napjainkig is­merteti meg a látogatót a magyar munkásmozgalom tör­ténetével. A Munkásmozgalmi Múze­umhoz tartozik majd a KMP- emlékmúzeumon kívül a volt Margit-körúti fegyház épü­letében berendezendő bőr- tönmúzeum is. A börtön ere­deti helyiségeiben kialakított múzeummal kívánnak emlé­ket állítani az itt raboskodott és mártírhalált halt kommu­nistáknak. (MTI) Előbbi a kincses Szibériát; fejlődését, lakóinak életét mu­tatja be többek közt. és érde­kes cikket közöl á sajnos egyre terjedő szívinfarktus elleni küzdelemről. Megyénk vitorlázóit is érdekli majd az ottani sporttársaik életéről szóló „Szelek szárnyán” című írás. Az „Asszonyok” a leg­inkább jövőt jelző nevű te­lepülést. a Csillagvárost mu­tatja be és részletesen foglal­kozik riportokban, élménybe­számolókban a két ország la­kói közt kialakuló személyes kapcsolatokkal. táson százada néhány tisztjé­vel együtt. Huszárjai közül számosán gyertyát vittek a gyászolók sorában. Vállukra vették a koporsót, mintha sa­ját halottjukat temették vol­na. Ekkora skandalum nem ma­radhatott következmények nél­kül. A századot azonnal levál­tották, visszaküldték mafyam- poli körletébe. Lenkeyt pedig felelősségre vonták. • Először, amióta a hadseregbe lépett. Sürgősen berendelték a dandártörzshöz, ahol hat napi fogdával fenyítették meg. Ek­kora megtorlást egy közhu­szár föl sem vesz, de annál súlyosabb volt a tiszti feddhe­tetlenségen1. — Mégsem a büntetés esett a legrosszabbul — olvasható Lenkey tábornok Vallomási jegyzőkönyvében. — Példátla­nul sértő volt az a bánásmód, amelyben engem gróf Paar ez­redes úr részesített. Durva, becsmérlő kifejezésekkel ille­tett és egyáltalán nem fékezte magát a magyarok szidalmazá­sában. Sértő viselkedésére kér­vényeztem a hadseregből való távozásomat. Egyúttal azonna­li szabadságolásomat kértem. Olyan ember beszél így, aki érzéseiben már szakított ve­lünk. Bizonyos, hogy mérle­gelte kötelességét, amikor ka­szabolásra kellett volna vezé­nyelnie huszárjait, mint ahogy1 az is bizonyos, hogy a pilla­natnyi belátáson túl átgondol­tabb ok miatt tartózkodott a vezényléstől. Ha így van, ak­kor a következmények sem érhették váratlanul. Különö­sen a gyászszertartáson Való megjelenése után. Mindez a lelkiismeret dimenziójába tar­tozik. Megint más a szolgálat, a hadijog, a hatalom dimenzió- ' ja. Nyilvánvalóan ezzel is szá­molt Lenkey, de amikor rá- támadt gróf Paar ezredes, tu­domásul kellett vennie, hogy S csak addig számít dédelge­tett huszárkapitánynak, amíg nincsenek a kedvünk ellen való skrupulusai. Mihelyt mél­tányolni meri a lengyelek igazságát, azonnal rfulla, kap­ca, megbízhatatlan féreg, aki­vel úgy lehet beszélni, mint a kutyával. Lám, akit mindvé­gig büszkeségre, a tiszt sért­hetetlenségére tanítottak, egy­szerre gyanús magyar, a sző legundokabb értelmében, mert nem hajlandó ugyanolyan kí­méletlen osztrák lenni, mint amilyerf gróf Paar ezredes. (Folytatjuk) A szekszárdi Finom­mechanika-műszeripari és Gépészeti Szakközépiskola KÖNYVELŐI állást hirdet. Bérezés a 212/1971. (M. K. 13) MM.—Mü. M. sz. uta­sítás szerint történik. Jelentkezni lehet: az in­tézmény gondnokánál 8—16 óráig. (463) Friss hírek a Szovjetunióból

Next

/
Thumbnails
Contents